Vallási fanatizmus és egy Rambo-film vélemény

február 11, 2008

A hétvégi vidámság két kiemelkedő oka. 

Pilla! – üvölti Darth Priest, és a nép megőrül. 

Az alábbi youtube videó könnyfakasztóan vicces, de ugyanakkor valahol félelmetes és elgondolkodtató. Vajon mi készteti az emberekt ilyesmire. Nemértem. wendigo és Vid hercegnő blogjain már fent van, de azért én is terjesztem.   Külön érdemes elolvasni wendigo alábbi hozzáfűzését, útmutatóját az eseményekről:

“A fenti videó eleve vicces, ahogy koreai nénikbácsik gumilabdaként pattognak a szektavezér gyülekezet nemes vezetőjének nyimnyammogására, de az igazi alien-invázió kábé 1:35-nél indul, amikor Mingnyang nénit nyúltagyon ragadja a hóli gószt. Őt aztán többen követik, miközben Darth Priest folyamatosan azt ordítja: “Pilla!”
4:24-nél pedig (és most előre elnézést) új értelmet kap az “Isten b*xxon meg” káromkodás…” 

Izé, mit is lehet ehhez hozzátenni? Mondjuk vártam volna, hogy a 3:44-től vakon, öntudatlanul futó hölgy mikor találkozik össze egy oszloppal, de valahogy mindig elkerülte. Szórakoztató, hogy a biztonsági őrökre nem hat a medzsik, azok kedvesen lábbal támasztják meg a rossz irányban guruló áhítatosokat. Olyan “keljfeljancsizást”, amit páran a színpad előtt műveltek, én is elkövettem pár éve a bátyám esküvőjén, mondjuk bennem akkor már háromnegyed liter jégermeister volt. De mi lehet az a Pilla? 

RAMBO 4. 

Ez egy ütős film, amit Vid hercegnővel volt szerencsénk megtekinteni tegnap. Aki csak fél füllel is odafigyel a világra, tudja mi történik Burmában (Myanmar), és a film története ennek fényében igen aktuális.

A környezet magamfajta távol-kelet után rajongó európai ember számára lenyűgöző.

A jelenetek nemhogy véresek, de brutálisak és a végletekig kegyetlenek, sajnos el is lehet hinni, hogy ilyesmi simán megtörténik ott, és csak álmodozni lehet arról, hogy talán mégsem ennyire durva, ami ott folyik. Már csak emiatt is kötelező lenne megtekinteni mindenkinek, szembesüljön már mindenki azzal, hogy milyen is tud lenni az ember.

A nyomasztó érzés egyre jobban rátelepszik az emberre, már kezdtem attól tartani, hogy nem lesz szép álmom éjjel, amikor negyed órával a vége előtt Sylvester Stallone (író, rendező, főszereplő) újra bebizonyította, hogy sokkal okosabb, mint amilyennek látszik (egyébként tényleg az, a filmkészítéshez mindenestre ért). A film eddig teljesen bevont és magával ragadott, bármennyire is jobb lett volna pl. egy idióta vígjátékon heherészni, de ekkor jött a trükk (bár nem tudom szándékosan-e, el tudom hinni, hogy igen) a film groteszk paródiává kezdett válni.

SPOILER ON:Rambo beállt egy dzsip hátulján álló hatalmas gépágyú mögé, és először cafatokra lőtte a sofőrt, majd nagyjából mindenkit, ami több száz burmai katonát jelent. Három percig ez brutálvéres jelenetnek hatott, aztán jött egy naszád a folyón, először egymást lőtték (ez már mosolyt csalt a szánkra), aztán Rambó összehúzta a szemöldökét és szétlőtte a hajót. Aztán jött egy teherautó, de a fáktól nem lehetett látni, Rambo a fákat is szétlőtte, majd cafatokra a teherautó platóján ülő tucatnyi katonát, na itt kezdtünk el visítva nevetni. SPOILER OFF.

Kész, vígjáték legyen a talpán, ami erre képes, ráadásul olyan szépen feloldotta mindazt a nyomasztó, szar hangulatot, amivel addig szembesített bennünket, hogy ezért tényleg köszönet jár.

Chuck Norris elbújhat szégyenében.