Lassan végéhez ér az Atlantis űrsikló utolsó küldetése, mostanában elég sokat nézegetem a kapcsolódó híreket, valamint a Nasa oldalait. Lehet, hogy kevés híreket nézek, de a küldetés láthatóan nem túl érdekes ez média szempontból, ez látszik pl. abból is, hogy pl. a Nasa television youtube-on is megtalálható friss klipjeit: http://www.nasa.gov/multimedia/videogallery/ alig néhány százan nézik meg.

Íme két videó, az első egy friss interjú Ferguson kapitánnyal és Dr. Magnusszal (érdemes a haját figyelni:)) az Atlantis legénységének kéát tagjával. 10:40 után pedig van egy vicces jelenet.

Ez pedig egy régebbi klip, még 2007-ből, ellenben roppant szórakoztató:

A youtube-on rengeteg további érdekes klipet találni.

Ígértem pár statisztikát a Dawkins-könyvből, árnyalva a néhány bejegyzéssel lejjebbi vitát:

Állítás: “A mai formájukban ismert emberek korábbi állatfajokból fejlődtek ki.”

Válaszok (szemezgetve az országok közül):

Ez egyébként egy EU-s felmérés 2005-ből, viszont számos újabb hasonló felmérésből az derül ki, hogy az USA nem sokkal előzi meg Törökországot.

Állítás2: “A legkorábbi emberek a dinoszauruszokkal egyidőben éltek.”

És végül egy felmérés 2008-ból, az USA-ból:

Az alábbi, az ember eredetére és fejlődésére vonatkozó állítások közül melyik áll Önhöz a legközelebb?

1. Az ember évmilliók alatt fejlődött ki az élet kezdetlegesebb formáiból, de a folyamatot Isten irányította.

Válasz: 36%

2. Az ember évmilliók alatt fejlődött ki az élet kezdetlegesebb formáiból, de Istennek semmi köze nem volt a folyamathoz.

Válasz: 14%

3. Isten nagyjából a mai formában teremtette meg az embert, valamikor az elmúlt kb. 10.000 évben.

Válasz: 44%.

Karácsonyra megkaptam Richard Dawkinstól: A legnagyobb mutatvány – avagy az evolúció bizonyítékai című tudományos ismeretterjesztő könyvet. Akit érdekel a jelenlegi fajokig, köztük az emberig vezető hosszú, következetes út és annak bizonyítékai, vagy egyáltalán csak szeretne kicsit többet tudni, ajánlott olvasmány a könyv, érthetően és szórakoztatóan tálalja az ismereteket, bizonyítékokat elénk, és egy valóban lenyűgöző mutatványt magyaráz el főbb részleteiben.

Ami e kapcsán mégis riasztó, és a könyvben is gyakorta említésre kerül Dawkins személyes történetei révén, a kreacionistáknak bámulatos kitartással elkövetett, a tudomány elleni merénylete, és az emberek tudatos agymosása. Akit érdekel, utánakereshet a neten a kreacionisták áltudományos “cáfolatainak”, “brilliáns” érveinek, amelyekkel a darwini evolúciót próbálják semmissé tenni az átlagember szemében, és 100%-osan szó szerint értelmezni a bibliai teremtést.

Az evolúciós kutatások nem foglalkoznak a Teremtő kérdésével, nem zárják ki és nem is erősítik meg a létezését, nem is ez a lényege az egésznek, szerintem az evolúció még csak nem is sérti senkinek a vallásos meggyőződését sem, mármint azokét, akik józan ésszel tekintenek a világra, nem elvakultan. Ellenben a Biblia Teremtésmítoszának szó szerint vételével a nyilvánvaló bizonyítékok ezreinek ismeretében érthető módon szembehelyezkednek.

Az evolúció létezését a Vatikán is elismeri, elfogadja, sajnos ezen tény felett azonban sokan átsiklanak, az elvakult kreacionista szervezetek sem törődnek vele, továbbra is mindent megtesznek, hogy a bizonyított tényeket elmaszatolják, az olyan tudósokat, mint Dawkins, sárba tiporják (szerencsére nem tudják), és befolyásolják a közvéleményt. (Nem tudom, hogy pontosan mi is áll emögött, de az biztos, hogy ez az embertömeg egy hatalmas vásárlóerőt is jelent egyben. A pénz pedig hatalom, általa sok mindent el lehet érni sajnos.)

Hogy mi ebben a riasztó?

Az USA, mint fejlett nyugati állam lakosságának minimum 40%-a (nagyon óvatos becslés) úgy tudja, hogy a Föld és a világ, az összes mai állattal, növénnyel 6000 éve jött létre a Teremtő közvetlen irányításával, és elutasítja a darwini evolúciót. Tartok tőle, máshol sem sokkal jobb a helyzet, és a tendenciák sem ezen arányok csökkenése felé mutatnak.

Jól példázza mindezt az alábbi iskolai levélke, amelyben a tanár tanulmányi kirándulást szervez a gyerekeknek, fossziliákat, ásványokat, köveket néznének meg egy tudományos központban.

A szülő pedig mit ír vissza?

Hogy miért adna pénzt a gyereknek arra, hogy a tanár félrevezesse, és állítólagos millió éves köveket nézessen vele, amikor köztudott, hogy a világ mindössze 6000 éves, és Isten egy hét alatt teremtett mindent, köztük az összes állatot, amiket utána Ádám nevezett el, stb…

“A kézzel írt szöveg: Just to let you it is not that we don’t believe in things like that, it is just misleading when you talk about it being billions of years old, when we all know that the world is only about 6,000 years old. So why would I pay so that you can misslead my children, your world is just a revolving(?), ours has a start and an end. God created the world. He created animals and man all in the same week. It was also Adam who named all the animals, they will do the essay ‘Rock and Minerals’ but it might not be 5 pages long, and about billions of years, it will be according to the Bible.”

Vagy most kezdődik csak igazán? Ki tudja. 

Ma olvastam a hírt, mi szerint a Nemzetközi űrállomást 2016-ban nagy valószínűséggel leállítják, és szépen elégetik a légkörben. Annak ellenére, hogy maga a szerkezet a 2020-as évek végéig tökéletesen biztonságos és működőképes lenne. 

Mondjuk, nem hiszem, hogy ez csak és kizárólag az USA döntése kellene legyen, hiszen ott van pl. Oroszország, Európa, Japán, de mivel az egyes egységek nagyban függenek egymástól, az amerikaiak kiszállása gyaníthatóan az egész projekt végét jelenthetik. Vajon hová vezet ez, mi lesz így a csillagok meghódításával?

David Brin még 1986-ban azt mondta, hogy „amennyiben nem kezdjük meg hamarosan a világűr kolonizálását, akkor soha nem is fogjuk. Ahogy kezdenek majd elfogyni a rendelkezésünkre álló energia- és anyagforrások, az életkörülmények is romlani kezdenek, és innentől kezdve legalábbis valószínűtlen, hogy bárki hajlandó legyen olyan távoli célokért áldozatot hozni, mint amilyen az űr kolonizálása és az emberiség nagyon hosszú távú túlélése, amikor nap mint nap súlyos problémákkal kell megküzdeni. Ad absurdum még az sem lehetetlen, hogy ez a válasz a Fermi-paradoxonra: az, hogy “a legtöbb idegen civilizáció elszalasztja ezt a világűr meghódítására csupán rövid ideig meglévő alkalmat.” 

Brin szavai most talán aktuálisabbak, mint bármikor, bár azt azért hozzá kell tenni, hogy az ISS egy statikus, a Földhöz kötött objektum, ami ugyan felbecsülhetetlen segítséget nyújtott számtalan tudományágnak, de mégiscsak egy űrállomás, amivel nehéz lenne a távolabbi űr titkait felfedezni.

Nem tudom, mit hoz a jövő, de miközben a NASA űrsikló flottáját 2010-ben nyugdíjazni fogják, ugyanakkor javában folyik a következő generációs űrhajók fejlesztése, legfőképp az Orioné, ami nagy valószínűséggel az űrrepülők utáni korszak zászlóshajója lesz, egyben a tervezett Hold- és Mars-utazások szállítóűrhajója. Remény tehát van. A Bush-éra által meghirdetett Vision for Space Exploration program, amennyiben a tervei megvalósulnak, talán valóban a kifelé terjeszkedést, a felfedezést helyezi előtérbe, így mondhatnánk azt is, hogy talán egy új űrkorszak kezdetén vagyunk.

A nagy kérdés azonban az, hogy vajon lesz-e rá elég pénz? Mert ha nem, ha egy újabb költségtakarékossági döntéssel ezt is lehúzzák, akkor bizony itt maradunk bezárva a bolygónk nyújtotta korlátok közé, és ha feléltünk minden erőforrást, akkor szép lassan véget is ér az emberi civilizáció.

Egyéb link:http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2009/07/12/AR2009071201977.html?hpid=topnews

Névnapomra egy nagyon érdekes dolgot kaptam, mondhatni a tökéletes ajándék a magamfajta kíváncsi típus számára. A neve Antworks, magyarul hangyafarm. Egy üvegtégelybe a NASA által hangyákkal történő űrkísérletekhez kifejlesztett speciális gél van (legalábbis ezt mondják, és talán a NASA nevet nem lehet csak úgy öncélúan használni), ami egy speciális hangyatáplálékot is tartalmazó átlátszó zselé. Fogni kell húsz-harminc dolgozóhangyát (ami nem is olyan egyszerű, néhányan pl. simán hülyének néztek minket, amikor egy parkban bóklászva hangyabolyt kerestünk, majd hangyákat fogdostunk), aztán behelyezzük őket a Hangyafarmba, és előbb-utóbb elkezdenek alagutakat ásni. Mivel a gél átlátszó, a járatok, a munkálatok, és egyáltalán, a hangyakolónia élete, viselkedése, kommunikálása nagyszerűen megfigyelhető.

Az első csapat nem vált be, kicsik voltak, nem ástak, de a második csapat már bőszen mélyíti a szövevényes kis alagútrendszerét. Íme néhány videó szemléltetésként, nálam kicsit sűrűbben vájják az alagutakat a lányok. Majd rakok fel későbbfényképeket is talán.

[youtube v/4zAeljKMGBo&hl=en&fs=1]

[youtube /v/BUlPyz2gHVs&hl=en&fs=1]

Hivatalos:

 [youtube /v/zjKEoSOoShk&hl=en&fs=1]

A Hangyafarm idehaza hobbiboltokban vagy a neten is kapható.

Amire a cím vonatkozik, az egy HVG-s cikk, amit nemrég küldött át Galántai Zoli, és alaposan felhúztam magam rajta. http://hvg.hu/Tudomany/20090515_science_fiction_tudomany.aspx

Azt mondja a cím: „Hol marad a jövő, amit ígértetek?”

Már elnézést, de ígérte a f@szom.

„A múlt rakétatudósai ihletik meg a jelen sci-fi íróit, ők pedig a jövő mérnökein végeznek agymosást: mindenki agyba kötött internetet, szexrobotokat és olyan repülő űrkocsit akar, amit nem érzékel a radar, és büntetőcédulát se lehet ráhelyezni. Miket jövendöltek meg eddig pontosan, meddig van egyáltalán értelme tudományos-fantasztikus irodalomról beszélni?”

Újabban az a divat, hogy ha valaki ír egy kitalált történetet, fikciós irodalmat, akkor hülye és ostoba emberek számon kérik rajta, hogy na de nem is ilyen lett a jövő, nem ezt írtad? Hát, valóban nem!

Külön szomorú, amikor magát komolynak feltűntető tudományos újságíróknak nevező alakok írnak ilyeneket, mint pl:

„Akármilyen jövőképet festettek is elénk a sci-fi élet nagyjai az elmúlt évtizedekben, igazából még egy kiszakadt nejlonszatyorból sem tudnák magukat kijövendölni, állítja Jason Pontin, a Technology Review főszerkesztője.”

Vajon hogy lesz olyan emberből főszerkesztő, aki nem érti, mi a különbség az író és a jövendőmondó között, aki nem is érti, mit olvas. Vajon mivel lehetne még belerúgni szerencsétlen science fiction irodalmi tematikába? (Update: nem sikerült utánajárni, hogy Pontin mondott-e egyáltalán ilyet.)

Az író, írjon bármit is, szerintem mindössze egy történetet szeretne elmesélni, és ehhez választ tematikát, formát, eszközöket, stb. Én még nem hallottam olyan scifi íróról, aki úgy ül le írni, hogy most aztán jól megjósolom a jövőt. Lehet, hogy az ábrázolt jövő közelebb áll egy elképzelt, még akár reálisnak is tűnhető valósághoz, vagy lehet, hogy egyáltalán nincs köze hozzá, de nem ez számít, hanem, hogy elmondja a történetét.

Lehet, hogy eljutottunk oda, hogy most már nem elég a mikrohullámú sütőnél felhívni az emberek figyelmét, hogy gyereket és macskát nem teszünk bele, a fikciós irodalom esetében is jelezni kell, hogy nem, ez ismét nem jóslat, ez még mindig irodalom, egy kitalált történet, ami egy kitalált jövőben játszódik.

A kommunikációs szakadék meg egyre mélyül…

De már csak jövőre.

2009. február 25-én, 18 órakor a Műegyetemen  (pontosítás később várható), Dr. Galántai Zoltánnal fogunk beszélgetni nagy valószínűséggel a transzhumanizmusról, a technológiai szingularitásról és egyebekről.

Sümegi Attila írása a regényről: http://raves.sfblogs.net/2008/11/11/isten-gepei/

Szabó Sanyi elmélkedése az SF és a tudományosság kapcsolatáról az Isten gépei kapcsán: Az Isten gépei tudományossága

Köszönöm mindkettőjüknek.:)

(Szabó Sanyi gondolataihoz, kérdéseihez még annyit tennék hozzá, hogy - ahogy a bejegyzés alatt László Zoli és én is fejtegettük -, a tudományosság, már amikor éppen van, nem szükségszerűen azt jelenti, hogy meglévő találmányokról, eszközökről, elméletekről írunk, olvasunk, hiszen akkor mi lenne benne az SF? Ellenben a jelenből extrapolálni próbáló, a jelent logikusan és tudományos alapokon továbbvezetni igyekvő, esetleg egy-egy valószerűtlen tényezővel szokatlan irányba terelő gondolkodás sokkal inkább jellemző ebből a szempontból. Ezenfelül meg, úgyis a fantázia az, ami számít, meg az irodalmiság. Szigorúan szerintem, de ezt nyugodtan lehet vitatni is.)

[youtube SmC2v4G5zq0&hl=en&fs=1]

[youtube yUrSXtycWzk&hl=en&fs=1]

Lassan, de biztosan ráhangolódtam és elkezdtem írni a következő regényt, Az Ember könyvét (röpke egy-másfél év, és be is fejezem.) Egészen másról fog szólni, mint az előző két könyv, a Poszthumán döntés és a holnap megjelenő Isten gépei. Mondhatjuk úgy, hogy a transzhumán és technológiai központú témákról most nincs több mondanivalóm, ellenben másról igen.:) Ez a regény az emberekről, emlékekről, kapcsolatokról, kulturális keveredésről egy merőben idegen fajjal, na és a túlélésről fog szólni. Az első harmada pedig az Alfa Centauri B csillaga körüli feltételezett bolygó egyik sarkvidékén játszódik. Attól, hogy sarkvidék, még nincs hideg, ellenben ez (és az átelellenes sark) az egyedüli lakható rész a bolygón, ugyanis az egyenlítő felé haladva már túl forró az éghajlat a bolygó túlzott csillagközelsége miatt. (Az „A” jelű csillag excentrikus pályája a számítások szerint nem befolyásolja az éghajlatot egy ilyen feltételezett égitesten. A két csillag 11,5 és 36,6 CSE közötti távolságokkal kerülgeti egymást, 80 éves ciklussal.) 

Ami miatt mindezt leírom az, hogy éppen a sarki fénnyel kapcsolatos anyagokba merülök bele nyakig a leíró részekhez való felkészülés miatt, és éppen el vagyok varázsolódva. Persze, futólag láttam már képeket, de odafigyelve a részletekre, apróságokra, felkutatva a legszebb felvételeket, teljesen más élményt jelent, még a neten nézve is. A jelenséget magyarázni nem fogom, a wikipédián vagy más kapcsolódó honlapokon bárki utánanézhet, ha kíváncsi, viszont a látványt megosztom Veletek. Íme egy videó és néhány kép a gyönyörű jelenségről.

Azt hiszem, ezt élőben is látni kell.

[youtube icugqEEOgkg&hl=en&fs=1]

A fenti videó Anthony Powell nevéhez fűződik, aki a Déli sarkon, a McMurdo kutatóállomáson dolgozik műholdas kommunikációs technikusként már nyolcadik éve nyolcszáz kutatótársával együtt. További képek és nagyon érdekes felvételek, valamint betekintés az ottani életbe találhatók a honlapjain és blogján. Megyek is vissza nézelődni. 

Azért nagyon durva élmény lehet, amikor négy hónap után újra látja az ember felkelni a Napot. Valami egészen másról szól az élet ott, mint mifelénk. Pl. érdemes elolvasni a blog T3 szindrómáról szóló bejegyzését, ami a sötét tél hosszú hónapjai alatt alakul ki, és többek közt elég vicces rövidtávú memóriaproblémákat okoz, pl. elfelejted a kollégák nevét, vagy hogy melyik kulcs nyitja az irodád ajtaját. Esetleg, hogy melyik a hét első napja: a szerda vagy a csütörtök?

Képek: http://www.antarcticimages.com/

Videók: http://www.youtube.com/Antzarctica

Blog: http://www.frozensouth.com/

Sikerült pár képet csinálni a szombati lemenő napról. Ugyan nem látom, hogy mitől lenne vulkanikus porral színezett, ahogy lentebb az egyik bejegyzésben írtam, meg kicsit szmogos is volt az idő, de azért a képek egész jól sikerültek. Fura, de városban élve, állandóan rohanva az ember hajlamos elfeledkezni a természet szépségeiről.

A Poszthumán döntés című regényem Tau bolygóján a légköri por fényszórásának következtében egészen érdekes színvilágú naplementék, napfelkelték történtek, nem beszélve a regényben szereplő, földi szemmel lenyűgöző színekről. Ennek ábrázolásához korabeli leírásokat használtam fel nagyobb vulkánkitörések által a légkörbe nyomott vulkanikus por által okozott és világszerte észlelt színjelenségekről.

Na, most megint történt egy ilyen, igaz, nem akkora, mint mondjuk a Krakatau 1883-as, vagy a Mount St. Helens 1980-as kitörése, de azért a hatása mégis észlelhető.

Az alábbi szöveget a hirek.csillagaszat.hu cikkéből vágtam ki, a link alatt a teljes cikk és még több kép megtalálható.

A Kasatochi-vulkán egy mindössze 314 méter magas, kb. 3 km átmérőjű, 750 méteres krátertóval rendelkező lakatlan szigetecske, amelynek néhány kitörése ismert a történelmi időkből. Augusztus 7-én kezdődött az alaszkai Aleut-szigetívhez tartozó vulkán robbanásos kitörése. Mivel a környék rendkívül gyéren lakott, így vizuális észlelés nem volt a kitörésről. A műholdas érzékelést felhőfedettség tette nehezebbé.

Azonban a sztratoszféra gázait mérő műholdak már látták e kitörést, s hamarosan híre ment. Részint a légi közlekedést veszélyeztető volta okán, részint a következő napokban egyre nagyobb területeket érintő látványosságban. A kitörés során a légkörbe jutott kén-dioxid a kitörés után néhány nap alatt Kanada és az USA területén okozott nagyon látványos égképeket, majd lassanként elérte Európát, ahol az első igazán látványos fotókat augusztus 30-án készítették – ám már napokkal korábban voltak jelei a vulkáni anyagok okozta égkép-változásoknak.

A már hazánkban is megfigyelt rendkívül látványos égképek a napkeltét kb. egy órával megelőző és a napnyugtát követő szokatlan fények, korai hajnal- és késői alkonypír; a még vagy már a Horizont alatt tartózkodó Nap esetében pedig erősen fénylő, narancsos-vöröses égbolt, amely felett rózsaszín árnyalatú, kevéssé fénylő de kiterjedtebb terület látható. A Nappal szemközti égbolton a horizont felett élénk rózsaszínű sáv jelenik meg, amely szintén a vulkáni aeroszol hatására sokáig látható marad. Azt hiszem, hétvégén meg kell néznem a városon kívülről egy napnyugtát egy fényképezőgéppel.

Nemrég találtam a neten ezt a kiváló animációt, ami egy hengerűrállomás belsejét jeleníti meg. Meg kell hagyni, félelmetesen borzongató lehet egy ilyen objektumban élni. Ismerős tájak, mezők, tengerek, de mégis döbbenetesen idegen a felfelé ívelő felszín, valamint az, amikor a magasba tekintve nem az eget látjuk, hanem az átellenes oldali tájakat. Mintha egy repülőből néznénk le az alattunk lévő világra.

[youtube UiO8CgGiWPM&hl=en&fs=1]

Az elméleti elképzelés egyébként Gerard K. O’Neill neves űrfizikus nevéhez fűződik, aki többek közt tudtommal a SETI egyik alapító tagja is volt. Az Isten gépeiben is szerepel egy ilyen űrsziget – Bárka néven -, én roppant módon élveztem az itt játszódó rövidebb jeleneteket, és éppen most csiszolgatom a leírásokat, mert itt-ott még nem elég plasztikus a leírás.  Akartam írni Gerard O’Neillről pár sort, de annyi időm nincs, hogy összegereblyézzem az összegyűjtött anyagokat (lusta vagyok), viszont akit érdekel, kis kutatással maga is utána tud olvasni.Pl.:http://en.wikipedia.org/wiki/O’Neill_cylinder vagy http://en.wikipedia.org/wiki/Gerard_O’Neill