BÚÉK mindenkinek!

Nemrég írtam, hogy elkészült a regény, persze, aztán kiderült, hogy a javítgatás még egy utolsó, komolyabb átírást fog jelenteni. A szöveg ötödét részben újraírtam, részben alaposan átszerkesztettem. De most már tényleg készen van, letisztult, összeállt, magamtól már nem tudok belenyúlni. Arra azért rájöttem, hogy nem kellemes 2,5 évet ugyanazzal a történettel tölteni, a végén már úgy éreztem, kicsit sok, az agyam újabb ötletek felé kalandozott.

A blog mostantól remélhetőleg kicsit aktívabb lesz, legalábbis igyekszem jelezni, ha már lesz információ Az ember könyve megjelenéséről, a borítóról, meg ilyesmi. Ha minden jól megy, a regény talán április környékén várható, legrosszabb esetben június, igaz, előtte még a Galaktikának is rá kell bólintania, hogy valóban érdekli őket a történet.

Most pedig pihenek végre, és belevetem magam az olvasásba, mert van egy halom jó könyv, amikre csak vágyakozó tekinteteket tudtam vetni az elmúlt hónapokban. Most leginkább Alastair Reynolds: Chasm cityje érdekel, amit ugyan decemberben elkezdtem, az eleje nagyon jó volt, de nem volt időm folytatni.

Aztán: az SFmagon néhányan összeírtuk 2010 számunkra legemlékezetesebb olvasmányait, érdemes csemegézni közöttük, vannak magyar és angol nyelven is megjelent, kiváló regények.

Tavalyi egyik kedvencemről, Vernor Vinge A fire upon the Deep című majdnem zseniális sci-fijéről írtam is, nagyon jó lenne, ha magyarul is olvasható lenne ez az angol nyelvterületen klasszikussá vált sci-fi. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mekkora hiányosságaink vannak kiadásilag. Vingehez képest pedig az én 2,5 évem semmi, hiszen ő 5-10 évente ír egy regényt, szóval vagy nagyon ráérős, vagy nagyon alapos. Mindenesetre utóbbi három regénye mind Hugo-díjat nyert.

És ha már új év, egy kis visszatekintés. 2010 legjobb történése számomra egyértelműen az SFmag.hu volt. Rengeteg tervezés és munka is egyúttal sokunk számára, az indulás óta viszont csak öröm és boldogság, újabb és újabb jelentkezők a csapatba, és folyamatosan növekvő, egyre lelkesebb olvasótábor. Pedig a 2010 még csak a béta verzió volt. Nagyon úgy tűnik, hogy van értelme, és az emberek szeretik az igényes fantasztikumot, és valóban hiányt pótol a kezdeményezés.

Ja, és aki könyvet szeretne nyerni, megint van egy nyereményjátékunk, ezúttal egy Gaiman-Pratchett könyvet lehet nyerni jövő szerdáig, egyelőre csak a facebookozóknak, de hamarosan azoknak is kedvezünk, akik hozzám hasonlóan nem igazán kedvelik a közösségi oldalakat.:)

Azért volt egy kis idő a pihenésre is, pl. nemrég végére értünk a Tudorok című négy évados sorozatnak (38 rész), ami ahhoz képest, hogy az elején kicsit döcögött, az egyik kedvencemmé nőtte ki magát, és gyakorlatilag a Rómával egy szinten tudom emlegetni. Ismét igazolódott, hogy így van értelme sorozatot csinálni, ha nem attól teszik függővé, hogy hány évad, hogy mennyien nézik, hanem van koncepció, eleje, közepe, vége. És ugyanez a gárda (?) a Showtime-nál már csinálja a remélhetőleg hasonlóan igényes, a Borgiák koráról készített sorozatot, elvileg tavaszi bemutatóval.

Úgyhogy várom a tavaszt, hiszen emellett még jön a Trónok harca sorozat is.

1. Egy regény evolúciója:

Fura, de amikor 2008-ban elkezdtem foglalkozni Az ember könyvével, még nem is ezt a történetet akartam megírni. Sokféle variáció futott végig a fejemen, a legelsők egyikének az elejét meg is írtam, aztán egy egészen más irányba kanyarodott az egész, és most az a helyzet, hogy az, amit eredetileg kitaláltam, az lesz Az ember könyve “folytatásának” a központi témája.

Mindenesetre jelenleg 530 ezer karakternél járok, nyakig benne az események sűrűjében. Lassabban megy, mint szeretném, de azért haladok, mert különben a Galaktikások lassan kitekerik a nyakamat. A lassúság fő oka az, hogy úgy tűnik, időnként, általában két könyvenként muszáj a járt utat járatlanra cserélnem, és elkezdek új dolgokkal kísérletezni. Egy panelekből építkező regényt viszonylag könnyű megírni, függetlenül attól, hogy az eredmény akár még jó is lehet. Azonban arra, hogy nagyon jó lesz, esetleg kiemelkedő, így nincs esély, ugyanis egy biztos: panelekből nem születik semmi eredeti.

Én inkább maradok a kísérletezésnél, a szokatlan ötleteknél, helyzeteknél, még akkor is, ha ez rendkívül kockázatos, ráadásul manapság szinte lehetetlen próbálkozás, hiszen túl sok inger, hatás éri az embert, ami akaratlanul is beépül a tudatalattiba. Na meg, a végeredmény lehet olyan szokatlan, vagy olyan módon eredeti, hogy azt nem veszi be az olvasó gyomra.

2. Itt egy interjú Burger Istvánnal, a Galaktika és a Metropolis Media tulajdonosával, ő hogyan látja a scifit, a jövőt. Remélem, a válság miatti racionalizálás jót tesz a megjelenő könyvek minőségének, és elmaradnak a pályázatolás miatt kiadott piacképtelen kiadványok. Ahogy láttam az őszi terveket, egyelőre úgy tűnik, szinte mindegyik címet be fogom szerezni.

Az új Galaktika-belső pedig szerintem nagyon jól sikerült, hovatovább, dizájnban kifejezetten előrelépés történt. A borítókép azonban nem az igazi, és az egész borítóelrendezés a sok felirat miatt szerintem zavaros. A régi Galaktikákban szerettem hosszasan elnézni a borítófestményeket, ez viszont az Új Galaktikánál a rengeteg szöveg miatt esélytelen. Főleg, a címfeliratba belerondított fekete keretes szövegbox bántja a szememet.

3. Ki hallotta már Hannu Rajaniemi nevét? SFinsider biztosan, mert ő említette először nekem is, aminek hatására utánanéztem. Rajaniemi egy finn SF-író (igaz, 8 éve Skóciában él, és angolul ír), akivel először az angol Orion Books kötött gyorsan egy három könyvre szóló szerződést egy regény egyetlen fejezete alapján, majd nemrég az amerikai Tor kiadó tette meg ugyanezt alig egy hónapja.

A történet karakterorientált, a kvantumfizikával az egyszeri ember számára is feldolgozható módon foglalkozó, hard-SF regény lesz, a címe Kvantumtolvaj (a cím mondjuk pont nem egy túl acélos). Angliában idén szeptember végén jelenik meg, az USA-ban jövő tavasszal. Azt hiszem, én is megrendelem.

Az viszont egy érdekes kérdés, hogy mit ér ilyen megközelítésből pl. Az ember könyve első fejezete. Gyaníthatóan nem sokat, mert azon túl, hogy remélhetőleg az eddigi regényeimnélerőteljesebben ránt be a cselekménybe, főleg hangulatot, az alapfelütést és a főbb karaktereket lehet belőle kihámozni, na meg nem is olyan hajmeresztően scifis és meghökkentő az eleje (a durvább dolgok a közepétől kezdődnek), inkább az emberi oldalra koncentráltam és a szereplőkre, a durvább és betegebb dolgok később kezdődnek. A felütés szerint néhány ezer ember zsúfolódik össze egy halom földi tárgy kíséretében hetek óta egy fura, élő csarnokban, ami egy űrhajó, de az is lehet, hogy egy állat belseje, és fogalmuk sincs, hová tartanak, vagy hogy miért kerültek ide. Na de aztán úgyis megérkeznek majd…

4. Sajnos az idei Hungarocont ki kell hagynom, mert pont belelóg a nyaralásba. Sajnálom. Találkozóból így sem lesz hiány, ehét végén volt Sopronban a II. Intergalaktikás találkozó emlékezetes élményekkel, ugye. (Pech, hogy pont egy időpontra esett a Szíriuszos rendezvénnyel, de majd jövőre már erre is figyelnek a szervezők.) Augusztus eleje Szefantor, aztán meg Írótábor, közben még nyaralás is.

5. Játékblokk:

Július elején szórakoztam el egy délutánt ezzel a játékkal, nagyon ötletes, ahogy az egyes elemek összekombinálásával egyre több lehetőség nyílik meg. Azért a vége felé már eléggé nehéz a túl sok variáció miatt, 115 elemet és 14 csoportot tudunk összesen összeügyeskedni, néha elég a logika, néha azért ennél több is kell. Vigyázat, néhány órát garantáltan elvesz az ember életéből, ha valaki ráérez az ízére: http://www.kongregate.com/games/Badim/doodle-god

Bosszúból a fenti játékkal elért időrablásért ennek a játéknak a linkjét kaptam meg cserébe. Ez még durvább, mert kegyetlenül szivatós, mentési opció nélkül borzolja az ember logikáját (van második része is): http://www.kongregate.com/games/SandhillGames/ring-pass-not

A Trónok harca társassal már “szétjátszottuk” magunkat az elmúlt hónapokban, ideje volt a változatosságnak, így múlt hét elején megrendeltem a szellemlovas.hu-ról a Battlestar Galactica társasjátékot. Szerencsém volt, mert éppen úton volt egy szállítmány Angliából, így 3 nap múlva már át is vehettük, és hétvégére meg is szerveztünk egy ötfős partit.

Én is csatlakozom a játék méltatóinak sorához: hihetetlenül élvezetes módon modellezi a nyomozós-kaland-, a szerepjáték és a kooperatív stratégiai játékok legjobb elemeit, ezek révén pedig egyedülálló és emlékezetes élményt nyújt, a BSG kedvelőinek pedig még ennél is többet. Mind a kártyák, a tábla, a fröccsöntött, mütyűr űrhajók nagyon szépek és igényesek, de ez a Fantasy Flight Games cégtől alapelvárás. (A Trónok harca is az ő játékuk.)

A szabályrendszer elsőre riasztóan bonyolultnak tűnt, de szép lassan végigrágtuk magunkat rajta, és ahogy elkezdődött a játék, minden világossá vált. (A szabálykönyvnek a neten van magyar fordítása is.) Fura, de mindannyiunknak megvolt a titkos preferenciája, hogy cylon vagy ember szeretne lenni, és ez végül be is jött. Azt, hogy részleteiben hogyan is működik a játék, most nem fogom leírni, innen (Deltablog), innen (Index.hu) és innen (Nocadlee sflbogja) bővebben is olvashattok, inkább csak a játékélményre koncentrálok.

A partit folyamatosan körüllengi a BSG sorozatból ismert bizonytalanság és a gyanúsítgatások, hogy ki a cylon, kiben lehet megbízni a csapatból, szerintem ez a legérdekesebb rész, és nagyon eltalálták a hangulatát. Az első pillanattól ment a találgatás, egymás reakcióinak, arcmimikájának vizslatása, amíg elkülönültek a gyanús emberek és a remélt szövetségesek. Én emberként kezdtem, és testbeszéd és viselkedés alapján gyorsan elkezdtünk gyanakodni két főre, hogy ők bizony cylonok, de a célozgatásokon túl pechünkre mást nem nagyon tettünk még ekkor. Tanulság, hogy nem szabad hagyni tovább érvényesülni a gyanús árulókat, mert az a biztos bukáshoz vezet. Igaz, az egyikük ráadásul nem is volt cylon, csak nem tagadott elég hihetően. Aztán jöttek a krízisek, az újabb és újabb cylon támadások, amikből csak az FTL ugrások mentették meg a Galacticát és a flottát. Közben a paranoia egyre erősödött.

A játék felénél újabb hűségkártyákat húztunk (cylon/nem cylon), és egy újabb, addig lojális játékosról, Gaius Baltarról derült ki, hogy ő is rejtőzködő cylon. Egyre gyanúsabbá vált, Tigh ezredesként már éppen börtönbe akartam vágni, amikor ő is felfedte magát. És onnan a két felfedett cylonunk ellen nem sok esélyünk maradt, gyakorlatilag szétszívattak bennünket. Pedig már csak két ugrásra voltunk a Kobol elérését jelentő győzelemtől.

Ha ilyen az, amikor tapasztalatlan amatőrként játszunk, és nem különítjük el azonnal a cylongyanús személyeket, vajon milyen lesz a játék, amikor a cylonok profi pókerarccal szabotálnak, besároznak más embereket, és tombol a paranoia a legénység tagjai között?

Már várom a következő játékot. Nem tudom, mi lennék szívesebben, talán azért az embereket választanám, mert egyelőre esélytelennek tűnik az ő győzelmük. (A társasjátékról mindössze egyetlen negatívumot tudok mondani. Szerintem a szabályleírás nem teljesen precíz, akad benne szerintem néhány pontatlanság és homályos pont, de ez legyen a legkevesebb.)

Karácsonyra kaptam, nagyon ötletes ajándék, scifi rajongóknak meg pláne. Egy elektromágnessel lebegő pozícióban tartott gömb, az enyém az éggömböt ábrázolja, de van Földgömb is, ha jól láttam.

Már régóta szemeztem George R. R. Martin lenyűgöző fantasy regényciklusa, a Jég és tűz dala alapján készült táblás stratégiai játékkal, a hétvégén végre beszereztük, és szűk családi körben gyorsan ki is próbáltunk egy hármas viadalt a Kedvessel és öccsével.

A játék fantasztikusan hangulatos és komplex, a regények ismeretében pedig még inkább, ami rengeteg apró poént szült játék közben. Szerencsére az rpg.hu-n van egy kiváló ismertető a játékról, így ennek összefoglalását megúsztam, viszont azért néhány szót ejtek az első játékélményről.

A szabálykönyv elsőre kicsit riasztó volt, szerintem több, mint két órán keresztül igyekeztünk megérteni azokat, de elvesztünk a sok ismeretlen apróság között. Viszont ahogy elkezdtünk játszani, gyorsan letisztult minden, és beszippantott bennünket a hangulat. A Trónok harca egyik nagy előnye, hogy nem használ dobókockát, vagyis a szerencsefaktor minimális, és csak az eseménykártyákon keresztül történnek váratlan fordulatok, ezek viszont minden játékosra érvényesek. Sok mindenre kell párhuzamosan figyelni, védekezésre, támadásra, szervezésre, a hatalmi pozíciók megszerzésére, emellett még a vadakra is.

Elsőre jól elhúztuk, egy hajnalig tartó monstre 6 órás parti közepébe csöppentünk a hatalmas Westeros térképen, ráadásul a végjáték a váratlan események miatt is brutálisra sikeredett. Pár taktikai húzásra rájöttünk a játék során, sőt előjött néhány a könyvekből ismert taktikai pozíció, pl. a Nyak fontossága, vagy a Greyjoy sziget előnye, de még rengeteg ötletem van a következő partikra, ráadásul mivel a játék 3-5 fő között játszható, a 4 és 5 fős partik gyaníthatóan teljesen másfajta stratégiákhoz, helyzetekhez vezetnek.

(A játék magyarul a Delta Vision kiadó jóvoltából jelent meg, kifejezetten igényes, minőségi kivitelben, de angolul van hozzá egy kiegészítő is, újabb lehetőségekkel.)

Tegnap végre még véletlenül sem szerveztünk másik programot a hónapok óta tartó SFmeetup rendezvény idejére, mert már nagyon érdekelt, hogy mi is ez tulajdonképpen. Eddig annyit tudtam mindössze, hogy az alkalmanként 4-5 előadó 5-10 percben jár körül egy-egy scifis témát, amit utána meg lehet vitatni. Ez nem tűnt sok időnek, de az előadót sebesebb tempóra, és csak a lényeg átadására ösztönzi, ami által ráadásul elkerülhető az is, hogy az ember esetleg elunja magát egy számára éppen nem túl érdekes témán.

A helyet megtalálni nem volt könnyű, némi telefonos segítséget is kellett igényelnünk, mert a kapualjban csak egy kisebb cetli jelezte a Főnix-klub csengőjét. Persze, ez csak első alkalommal jelent gondot, legközelebb már céltudatosan megyünk. A kis pincehelyiségben 4 előadást ülhettünk végig, és elvileg előbb-utóbb felkerülnek a róluk készült videók az sfportalra is.

Az első előadás a System shock 2 játékról szólt, aminek hamarosan utánanézek, mert bevallom, sosem hallottam róla, noha már 10 éves, és az előadó, Szedlák Ádám a világ legjobb scifi játékának tartja. És egyben a legszemetebbnek is. Ha már ilyen őskövület-játékok, nekem örök kedvencem a Total Annihilation, ha jól emlékszem 1997-ből, ami egy realtime stratégia volt, robotokkal, földön-égen-levegőben, emiatt rendkívül széleskörű stratégiai lehetőségekkel. Rengeteg év játéka címet nyert, sokak szerint messze jobb a Starcraftnál, amit megítélni én nem tudok, mivel a Starcraft nekem kimaradt. Akkor még nem terjedt el az internet, de a modemes kapcsolat már létezett, így éjszakákat játszottam át haverokkal, telefonvonalon át, mert azért mégis csak az ember-ember elleni küzdelem volt az igazi, az újabb és újabb stratégiák kiagyalása, a játék lehetőségeinek feltérképezése. (Sosem felejtem el, amikor a haver bázisa felett megjelentem vagy 100 bombázóval, és ripityára lőttem a fúziós erőműveit, meg a commanderét.)

Tóth Emese a magyarországi steampunk szubkultúráról beszélt, a várható, kapcsolódó kiadványokról, tervezett rendezvényekről, köztük a jövőre remélhetőleg megvalósuló, a Galaktika által szervezendő Steampunk fesztiválról. Bővebb infókat zsánerről a sztimpank.freeblog.hu-n lehet találni.

Kánai András az SF new wave-ről beszélt, és újra csak minden tiszteletem a lenyűgöző tájékozottságáért az angolszász SF-irodalom terén, nagyon érdekes volt az a folyamat, ahogy az irodalmi igényesség beszivárgott a korai SF-be egyes, ma már klasszikusnak számító írók által.

Kollárik Peti, a régi scifi filmek kétlábon járó lexikonja pedig H. G. Wells írásainak filmfeldolgozásairól tartott színes előadást, és egy sor olyan filmről is beszélt, amelyekről nem is hallottam, de mindenképpen meg szeretném nézni. (Izé, Péter, lehet kölcsönkérni a Things to come című filmet pl.?)

Összességében nagyon tetszett az egész, remélem, ezentúl sikerül rendszeresebben eljutnunk, és ajánlom minden, tartalmas előadásokra vágyó scifi szerető embernek.

Kiskoromban egy általános iskolai osztálytársammal rengeteget játszottunk a Stratego nevű kétszemélyes táblás stratégiai játékkal. Pár napja eszembe jutott, így hirtelen felindulásból gyorsan be is szereztük a játékot, és meg is ejtettük az első partit. A dizájn két évtized alatt jelentősen fejlődött, a játékmenet pedig továbbra is hihetetlenül élvezetes.

Mindkét félnek 40, különböző rangjelzésű bábuja áll rendelkezésére, amit tetszőlegesen állíthatunk fel a csatamező felénk eső 4 sorában. A bábuk rangjelzését csak mi látjuk, így egyik játékos sem ismeri az ellenfél sorait. A rangjelzések 1-től 10-ig, a kémtől a marsallig terjednek, és alapszabály, hogy a nagyobb rangjelzés (szám) kiüti a kisebbet. A magasabb rangjelzésű bábúkból egy van, és lefelé növekszik a számuk. Ezen felül van még hat bomba és egy zászló, amik nem mozgó bábuk. A játék addig tart, míg valamelyik fél meg nem találja, és ki nem üti az ellenfél zászlóját.

Amikor két bábu egy mezőre lép, összecsapnak, ekkor fel kell fedni mindkettő értékét, és a nagyobb marad a táblán, a kisebb kiesik. Egyenlő rangjelzések esetén mindkettőt le kell venni. Sikeres támadás esetén a győztes bábu rangjelzése ismertté válik az ellenfél számára, ezeket nem árt észben tartani.

Vannak speciális képességű bábuk. A bomba nem mozdul, de ha támadás éri, bármelyik ellenfelet felrobbantja. Kivéve a 3-as aknaszedőket. Az összes mozgó bábu egyesével lépked bármely szomszédos mezőre (átlósan nem engedélyezett), de a 2-es felderítő az alacsony értéke, rangja ellenére is hasznos, mert ez a figura az egyetlen, ami többet léphet: úgy mozoghat, mint a bástya a sakkban. A marsall, a 10-es számú fővezér látszólag legyőzhetetlen, egyedül a bombák jelentenek rá veszélyt. Na meg a kém, az 1-es.  A kémet bárki leütheti, mivel a legalacsonyabb rangjelzésű, viszont ha észrevétlenül odalopakodik az ellenfél marsallja mellé, és megtámadja, akkor leütheti (hátba szúrja). Az, hogy a sereget tetszőleges variációban állíthatjuk csatarendbe, valamint, hogy nem tudhatjuk, melyik ellenséges figura mögött mi vár ránk, rendkívül sokrétűvé teszi a játékot, számtalan trükköt lehet bevetni, új húzásokat kitalálni.

  Az izgalmas játékhoz erősen ajánlott egy okos és kitűnő logikai készséggel megáldott kedves. :) Az első partit tegnap végül vert helyzetből én nyertem, nem kevés szerencsével, valamint az utolsó pillanatban egy sikeresnek bizonyult, meglepő taktikai húzással. Előtte viszont végigszívtam a játékmenetet. Először nem sikerült elkapnom az ellenséges Marsallt a kémemmel, sőt, a kémet el is vesztettem, aztán a 9-es tábornokom is levételre került, majd a Marsallomat levadászta a kém. Igaz, én közben felrobbantottam az ellenséges Marsallt, de ennek ellenére is jelentős hátrányba kerültem a végjátékban. Szerencsére megmaradt néhány 2-es rangú felderítőm, amik látszólag haszontalan tölteléknek tűnnek, de mivel a többi bábuval ellentétben nem egyesével lépnek, végül mázlis győzelmet hoztak a védtelen zászlóval szemben. Hamarosan jön az újabb összecsapás.

Egy zseniális flashjáték.

http://nanowar.free.fr/

Gömböket kell elfoglalni, amik aztán nekünk gyártják az egységeket, amivel elfoglalhatjuk az ellenfél gömbjeit. Az igazi kihívás a 11. szinttől kezdődik. Illetve már a 10. is egész jó, addig csak tanulószintek vannak.

A 100. bejegyzést megünnepelve, íme egy nagyon szép és roppant ügyes logikai játék. Csak elsőre tűnik bonyolultnak: egy fénynyalábot kell eltéríteni, esetleg több részre bontani különböző méretűre állított körökkel (nagyobb sugár, erőteljesebb fényförés), hogy feltöltve a doboz-bigyókat, megszólaltassuk a zenét, illetve azok egy-egy szólamát. A fénysugarat több részre lehet osztani, a köröknél meg a közepükön lévő nyilat kell figyelni, hogy merre térítik el a sugarakat.

http://playauditorium.com/

Az rpg.hu-n találtam ezt a gyöngyszemet, de ami jó, azt terjeszteni kell. Nehéz abbahagyni, azóta is vissza-visszatérek, hogy lenyomjak egy kört 2 perc alatt. Zseniális ötlet.

http://woodgears.ca/eyeball/index.html

Meglepően szórakoztató, és egy idő után elég nehéz scifi lövöldözős és ügyességi játék, igényes grafikával, jó zenével, upgrade-elhető fegyverekkel, durva ellenfelekkel és remek hangulattal. De csak óvatosan, mert függőséget okozhat.

http://www.rocksolidarcade.com/games/robokill/

Ha jól tudom, a Halflife – Orange box tartalmazta ezt a Portal nevű, igen ötletes játékot.  Innen loptam!:-) Viszont itt van a flash változata is, szerintem ez is iszonyatoan jó, ami alapján nagyon kíváncsi vagyok a 3D változatra is, noha 10 éve nem játszom már rendszeresn számítógépen:

http://www.armorgames.com/games/portaltheflashversion_game.html

A Portal a rejtélyes Aperture Science nevű tudományos vállalat  laboratóriumában játszódik. A játék kulcsa és zseniális ötlete az úgynevezett Portal Handheld Device, röviden a portál fegyver, mely átjárókat nyit a térben, így megjelenhetünk a plafonon vagy a szomszédos szobában bárhol. Az egyetlen megkötés, hogy a kapukat csak bizonyos szilárd anyagok felületén hozhatjuk létre, fémen, üvegen vagy mozgó tárgyakon például nem. Ez a fegyver tehát a játék szerves részét képező logikai feladványok kulcsa. A cél minden esetben a következő kamrába való átjutás.

A portal eszközzel egyszerre két kaput hozhatunk létre: a sárga és kék átjárók az egymásba vezető be- és kijáratok. Tehát ha teszem azt megnyitok egy portált a falon és egyet a plafonon, akkor a falon belépve a plafonon zuhanok ki. A flash változat 40 pályát tartalmaz, most a 30.-on járok, és noha az eleje igen könnyű, itt már egész elmés pályák is akadnak.

 [youtube ZEGRAORCNYA&rel=1]