A Trónok harca társassal már “szétjátszottuk” magunkat az elmúlt hónapokban, ideje volt a változatosságnak, így múlt hét elején megrendeltem a szellemlovas.hu-ról a Battlestar Galactica társasjátékot. Szerencsém volt, mert éppen úton volt egy szállítmány Angliából, így 3 nap múlva már át is vehettük, és hétvégére meg is szerveztünk egy ötfős partit.

Én is csatlakozom a játék méltatóinak sorához: hihetetlenül élvezetes módon modellezi a nyomozós-kaland-, a szerepjáték és a kooperatív stratégiai játékok legjobb elemeit, ezek révén pedig egyedülálló és emlékezetes élményt nyújt, a BSG kedvelőinek pedig még ennél is többet. Mind a kártyák, a tábla, a fröccsöntött, mütyűr űrhajók nagyon szépek és igényesek, de ez a Fantasy Flight Games cégtől alapelvárás. (A Trónok harca is az ő játékuk.)

A szabályrendszer elsőre riasztóan bonyolultnak tűnt, de szép lassan végigrágtuk magunkat rajta, és ahogy elkezdődött a játék, minden világossá vált. (A szabálykönyvnek a neten van magyar fordítása is.) Fura, de mindannyiunknak megvolt a titkos preferenciája, hogy cylon vagy ember szeretne lenni, és ez végül be is jött. Azt, hogy részleteiben hogyan is működik a játék, most nem fogom leírni, innen (Deltablog), innen (Index.hu) és innen (Nocadlee sflbogja) bővebben is olvashattok, inkább csak a játékélményre koncentrálok.

A partit folyamatosan körüllengi a BSG sorozatból ismert bizonytalanság és a gyanúsítgatások, hogy ki a cylon, kiben lehet megbízni a csapatból, szerintem ez a legérdekesebb rész, és nagyon eltalálták a hangulatát. Az első pillanattól ment a találgatás, egymás reakcióinak, arcmimikájának vizslatása, amíg elkülönültek a gyanús emberek és a remélt szövetségesek. Én emberként kezdtem, és testbeszéd és viselkedés alapján gyorsan elkezdtünk gyanakodni két főre, hogy ők bizony cylonok, de a célozgatásokon túl pechünkre mást nem nagyon tettünk még ekkor. Tanulság, hogy nem szabad hagyni tovább érvényesülni a gyanús árulókat, mert az a biztos bukáshoz vezet. Igaz, az egyikük ráadásul nem is volt cylon, csak nem tagadott elég hihetően. Aztán jöttek a krízisek, az újabb és újabb cylon támadások, amikből csak az FTL ugrások mentették meg a Galacticát és a flottát. Közben a paranoia egyre erősödött.

A játék felénél újabb hűségkártyákat húztunk (cylon/nem cylon), és egy újabb, addig lojális játékosról, Gaius Baltarról derült ki, hogy ő is rejtőzködő cylon. Egyre gyanúsabbá vált, Tigh ezredesként már éppen börtönbe akartam vágni, amikor ő is felfedte magát. És onnan a két felfedett cylonunk ellen nem sok esélyünk maradt, gyakorlatilag szétszívattak bennünket. Pedig már csak két ugrásra voltunk a Kobol elérését jelentő győzelemtől.

Ha ilyen az, amikor tapasztalatlan amatőrként játszunk, és nem különítjük el azonnal a cylongyanús személyeket, vajon milyen lesz a játék, amikor a cylonok profi pókerarccal szabotálnak, besároznak más embereket, és tombol a paranoia a legénység tagjai között?

Már várom a következő játékot. Nem tudom, mi lennék szívesebben, talán azért az embereket választanám, mert egyelőre esélytelennek tűnik az ő győzelmük. (A társasjátékról mindössze egyetlen negatívumot tudok mondani. Szerintem a szabályleírás nem teljesen precíz, akad benne szerintem néhány pontatlanság és homályos pont, de ez legyen a legkevesebb.)

Karácsonyra kaptam, nagyon ötletes ajándék, scifi rajongóknak meg pláne. Egy elektromágnessel lebegő pozícióban tartott gömb, az enyém az éggömböt ábrázolja, de van Földgömb is, ha jól láttam.

Már régóta szemeztem George R. R. Martin lenyűgöző fantasy regényciklusa, a Jég és tűz dala alapján készült táblás stratégiai játékkal, a hétvégén végre beszereztük, és szűk családi körben gyorsan ki is próbáltunk egy hármas viadalt a Kedvessel és öccsével.

A játék fantasztikusan hangulatos és komplex, a regények ismeretében pedig még inkább, ami rengeteg apró poént szült játék közben. Szerencsére az rpg.hu-n van egy kiváló ismertető a játékról, így ennek összefoglalását megúsztam, viszont azért néhány szót ejtek az első játékélményről.

A szabálykönyv elsőre kicsit riasztó volt, szerintem több, mint két órán keresztül igyekeztünk megérteni azokat, de elvesztünk a sok ismeretlen apróság között. Viszont ahogy elkezdtünk játszani, gyorsan letisztult minden, és beszippantott bennünket a hangulat. A Trónok harca egyik nagy előnye, hogy nem használ dobókockát, vagyis a szerencsefaktor minimális, és csak az eseménykártyákon keresztül történnek váratlan fordulatok, ezek viszont minden játékosra érvényesek. Sok mindenre kell párhuzamosan figyelni, védekezésre, támadásra, szervezésre, a hatalmi pozíciók megszerzésére, emellett még a vadakra is.

Elsőre jól elhúztuk, egy hajnalig tartó monstre 6 órás parti közepébe csöppentünk a hatalmas Westeros térképen, ráadásul a végjáték a váratlan események miatt is brutálisra sikeredett. Pár taktikai húzásra rájöttünk a játék során, sőt előjött néhány a könyvekből ismert taktikai pozíció, pl. a Nyak fontossága, vagy a Greyjoy sziget előnye, de még rengeteg ötletem van a következő partikra, ráadásul mivel a játék 3-5 fő között játszható, a 4 és 5 fős partik gyaníthatóan teljesen másfajta stratégiákhoz, helyzetekhez vezetnek.

(A játék magyarul a Delta Vision kiadó jóvoltából jelent meg, kifejezetten igényes, minőségi kivitelben, de angolul van hozzá egy kiegészítő is, újabb lehetőségekkel.)

Tegnap végre még véletlenül sem szerveztünk másik programot a hónapok óta tartó SFmeetup rendezvény idejére, mert már nagyon érdekelt, hogy mi is ez tulajdonképpen. Eddig annyit tudtam mindössze, hogy az alkalmanként 4-5 előadó 5-10 percben jár körül egy-egy scifis témát, amit utána meg lehet vitatni. Ez nem tűnt sok időnek, de az előadót sebesebb tempóra, és csak a lényeg átadására ösztönzi, ami által ráadásul elkerülhető az is, hogy az ember esetleg elunja magát egy számára éppen nem túl érdekes témán.

A helyet megtalálni nem volt könnyű, némi telefonos segítséget is kellett igényelnünk, mert a kapualjban csak egy kisebb cetli jelezte a Főnix-klub csengőjét. Persze, ez csak első alkalommal jelent gondot, legközelebb már céltudatosan megyünk. A kis pincehelyiségben 4 előadást ülhettünk végig, és elvileg előbb-utóbb felkerülnek a róluk készült videók az sfportalra is.

Az első előadás a System shock 2 játékról szólt, aminek hamarosan utánanézek, mert bevallom, sosem hallottam róla, noha már 10 éves, és az előadó, Szedlák Ádám a világ legjobb scifi játékának tartja. És egyben a legszemetebbnek is. Ha már ilyen őskövület-játékok, nekem örök kedvencem a Total Annihilation, ha jól emlékszem 1997-ből, ami egy realtime stratégia volt, robotokkal, földön-égen-levegőben, emiatt rendkívül széleskörű stratégiai lehetőségekkel. Rengeteg év játéka címet nyert, sokak szerint messze jobb a Starcraftnál, amit megítélni én nem tudok, mivel a Starcraft nekem kimaradt. Akkor még nem terjedt el az internet, de a modemes kapcsolat már létezett, így éjszakákat játszottam át haverokkal, telefonvonalon át, mert azért mégis csak az ember-ember elleni küzdelem volt az igazi, az újabb és újabb stratégiák kiagyalása, a játék lehetőségeinek feltérképezése. (Sosem felejtem el, amikor a haver bázisa felett megjelentem vagy 100 bombázóval, és ripityára lőttem a fúziós erőműveit, meg a commanderét.)

Tóth Emese a magyarországi steampunk szubkultúráról beszélt, a várható, kapcsolódó kiadványokról, tervezett rendezvényekről, köztük a jövőre remélhetőleg megvalósuló, a Galaktika által szervezendő Steampunk fesztiválról. Bővebb infókat zsánerről a sztimpank.freeblog.hu-n lehet találni.

Kánai András az SF new wave-ről beszélt, és újra csak minden tiszteletem a lenyűgöző tájékozottságáért az angolszász SF-irodalom terén, nagyon érdekes volt az a folyamat, ahogy az irodalmi igényesség beszivárgott a korai SF-be egyes, ma már klasszikusnak számító írók által.

Kollárik Peti, a régi scifi filmek kétlábon járó lexikonja pedig H. G. Wells írásainak filmfeldolgozásairól tartott színes előadást, és egy sor olyan filmről is beszélt, amelyekről nem is hallottam, de mindenképpen meg szeretném nézni. (Izé, Péter, lehet kölcsönkérni a Things to come című filmet pl.?)

Összességében nagyon tetszett az egész, remélem, ezentúl sikerül rendszeresebben eljutnunk, és ajánlom minden, tartalmas előadásokra vágyó scifi szerető embernek.

Kiskoromban egy általános iskolai osztálytársammal rengeteget játszottunk a Stratego nevű kétszemélyes táblás stratégiai játékkal. Pár napja eszembe jutott, így hirtelen felindulásból gyorsan be is szereztük a játékot, és meg is ejtettük az első partit. A dizájn két évtized alatt jelentősen fejlődött, a játékmenet pedig továbbra is hihetetlenül élvezetes.

Mindkét félnek 40, különböző rangjelzésű bábuja áll rendelkezésére, amit tetszőlegesen állíthatunk fel a csatamező felénk eső 4 sorában. A bábuk rangjelzését csak mi látjuk, így egyik játékos sem ismeri az ellenfél sorait. A rangjelzések 1-től 10-ig, a kémtől a marsallig terjednek, és alapszabály, hogy a nagyobb rangjelzés (szám) kiüti a kisebbet. A magasabb rangjelzésű bábúkból egy van, és lefelé növekszik a számuk. Ezen felül van még hat bomba és egy zászló, amik nem mozgó bábuk. A játék addig tart, míg valamelyik fél meg nem találja, és ki nem üti az ellenfél zászlóját.

Amikor két bábu egy mezőre lép, összecsapnak, ekkor fel kell fedni mindkettő értékét, és a nagyobb marad a táblán, a kisebb kiesik. Egyenlő rangjelzések esetén mindkettőt le kell venni. Sikeres támadás esetén a győztes bábu rangjelzése ismertté válik az ellenfél számára, ezeket nem árt észben tartani.

Vannak speciális képességű bábuk. A bomba nem mozdul, de ha támadás éri, bármelyik ellenfelet felrobbantja. Kivéve a 3-as aknaszedőket. Az összes mozgó bábu egyesével lépked bármely szomszédos mezőre (átlósan nem engedélyezett), de a 2-es felderítő az alacsony értéke, rangja ellenére is hasznos, mert ez a figura az egyetlen, ami többet léphet: úgy mozoghat, mint a bástya a sakkban. A marsall, a 10-es számú fővezér látszólag legyőzhetetlen, egyedül a bombák jelentenek rá veszélyt. Na meg a kém, az 1-es.  A kémet bárki leütheti, mivel a legalacsonyabb rangjelzésű, viszont ha észrevétlenül odalopakodik az ellenfél marsallja mellé, és megtámadja, akkor leütheti (hátba szúrja). Az, hogy a sereget tetszőleges variációban állíthatjuk csatarendbe, valamint, hogy nem tudhatjuk, melyik ellenséges figura mögött mi vár ránk, rendkívül sokrétűvé teszi a játékot, számtalan trükköt lehet bevetni, új húzásokat kitalálni.

  Az izgalmas játékhoz erősen ajánlott egy okos és kitűnő logikai készséggel megáldott kedves.� Az első partit tegnap végül vert helyzetből én nyertem, nem kevés szerencsével, valamint az utolsó pillanatban egy sikeresnek bizonyult, meglepő taktikai húzással. Előtte viszont végigszívtam a játékmenetet. Először nem sikerült elkapnom az ellenséges Marsallt a kémemmel, sőt, a kémet el is vesztettem, aztán a 9-es tábornokom is levételre került, majd a Marsallomat levadászta a kém. Igaz, én közben felrobbantottam az ellenséges Marsallt, de ennek ellenére is jelentős hátrányba kerültem a végjátékban. Szerencsére megmaradt néhány 2-es rangú felderítőm, amik látszólag haszontalan tölteléknek tűnnek, de mivel a többi bábuval ellentétben nem egyesével lépnek, végül mázlis győzelmet hoztak a védtelen zászlóval szemben. Hamarosan jön az újabb összecsapás.

Egy zseniális flashjáték.

http://nanowar.free.fr/

Gömböket kell elfoglalni, amik aztán nekünk gyártják az egységeket, amivel elfoglalhatjuk az ellenfél gömbjeit. Az igazi kihívás a 11. szinttől kezdődik. Illetve már a 10. is egész jó, addig csak tanulószintek vannak.

A 100. bejegyzést megünnepelve, íme egy nagyon szép és roppant ügyes logikai játék. Csak elsőre tűnik bonyolultnak: egy fénynyalábot kell eltéríteni, esetleg több részre bontani különböző méretűre állított körökkel (nagyobb sugár, erőteljesebb fényförés), hogy feltöltve a doboz-bigyókat, megszólaltassuk a zenét, illetve azok egy-egy szólamát. A fénysugarat több részre lehet osztani, a köröknél meg a közepükön lévő nyilat kell figyelni, hogy merre térítik el a sugarakat.

http://playauditorium.com/

Az rpg.hu-n találtam ezt a gyöngyszemet, de ami jó, azt terjeszteni kell. Nehéz abbahagyni, azóta is vissza-visszatérek, hogy lenyomjak egy kört 2 perc alatt. Zseniális ötlet.

http://woodgears.ca/eyeball/index.html

Meglepően szórakoztató, és egy idő után elég nehéz scifi lövöldözős és ügyességi játék, igényes grafikával, jó zenével, upgrade-elhető fegyverekkel, durva ellenfelekkel és remek hangulattal. De csak óvatosan, mert függőséget okozhat.

http://www.rocksolidarcade.com/games/robokill/

Nemrég volt szerencsém kipróbálni a lasergame nevű, hihetetlenül hangulatos és scifi jellegű csapatjátékot. A paintballról már biztos hallott mindenki, na ez hasonló, csak szerintem jobb, ugyanis nem esel ki, ha eltalálnak, így a játékélmény folyamatos, na meg a lányokat sem ijeszti el, hiszen a lézer nem fáj.

Véletlenül akadtunk rá a helyre a Nyugatinál, egy pincehelyiség kb. 400m2-es ügyesen kialakított tereppel: vannak szűk folyosók, egy nagy nyílt tér, fedezékek, hordók, homokzsákok és néhány roncsautó. A játék lényege a következő: mindenki felvesz egy mellényt, aminek váll, mellkasi és hátrészén érzékelők vanak, ahová majd célozni kell. Aztán van egy nagyon gyenge lézersugarakat kibocsátó fegyver, ami kábellel csatlakozik a mellényhez, nyilván ezzel kell lőni, ugye. A terepen sötét, illetve félhomály van, adrenalinpumpáló zene és hanghatások, plusz némi füst, ami miatt a lézersugarak tökéletesen látszanak. Na és szemet gyönyörködtetően látványosak. A két csapatszín a zöld és vörös, hogy meg tudjuk különböztetni a saját embereket az ellenségtől. Egyébként a színeken túl nagyon amúgy sem fogjuk felismerni a másikat a kavarodásban, főleg, amikor 10 méterrel arrébb felvillan a sötétből egy ellenséges zöld, fogalma sincs az embernek, hogy személy szerint kicsoda, de ez amúgy is lényegtelen. Célra tarts, aztán tűz. Néha történtek vicces és fájalmas ütközések is a félhomályban, amikor éppen valaki elől menekültünk.

Akit aztán eltalálsz, annak rendszere 5 másodpercre leáll, addig nem tud lőni, és őt sem tudják újra kilőni, viszont utána folytathatja tovább a játékot. Feltételezhetően egy beépített chip regisztál minden találatot, a játék végén pedig az eredmények bekerülnek egy számítógépbe, ahonnan megtuhatjuk a végeredményt, hogy melyik csapat nyert, ki volt a legjobb, na és megkapjuk a személyes statisztikákat, hogy az ellenfél emberei közül kit hányszor lőttünk le, és ő hányszor lőtt le bennünket. Gyakorlatilag egy névre szóló, nyomtatott statisztika ez, amit haza lehet vinni, ki lehet vesézni. Volt, akivel mint kiderült, folyamatosan egymást vadásztuk (R. Gábor:)), és kettőnk összesített eredménye is majdnem döntetlen lett. (Na jó, én eggyel többször lőttem ki őt, mint ő engem.:))

Negyedóra játék 990 HUF-ba kerül, ami nem sok, ráadásul bőven megéri az élmény. Eredetileg csak egy kört akartunk játszani, de aztán egy második is lett belőle, a kettő együtt azonban bőven elég volt ahhoz, hogy mindenki csatakos legyen az izzadtságtól, ugyanis a negyed óra nem tűnik soknak, de folyamatosan szaladgálva, lopakodva, leskelődve és koncentrálva mégis az.

A következő néhány hétben én biztos, hogy újra el fogok menni, néhány barátot, ismerőst már beszerveztem, de ajánlom mindenkinek, aki szeret mozogni, és nem fárad ki fél óra intenzív futkorászástól.

www.lasergame.hu

Ritkán játszom számítógépen, mert erre aztán roppant kevés az időm, nem beszélve arról, hogy ifjabb koromból tudom, mennyire addiktív a dolog, de a Mass Effectet biztosan végig fogom játszani. Áradozás helyett, mivel a neten már mindent leírtak a játékról, a történetről, a karakterekről,  álljon itt néhány videó:

És a honlap további infóért. 

http://masseffect.bioware.com/

Ha jól tudom, a Halflife - Orange box tartalmazta ezt a Portal nevű, igen ötletes játékot.  Innen loptam  Viszont itt van a flash változata is, szerintem ez is iszonyatoan jó, ami alapján nagyon kíváncsi vagyok a 3D változatra is, noha 10 éve nem játszom már rendszeresn számítógépen:

http://www.armorgames.com/games/portaltheflashversion_game.html

A Portal a rejtélyes Aperture Science nevű tudományos vállalat  laboratóriumában játszódik. A játék kulcsa és zseniális ötlete az úgynevezett Portal Handheld Device, röviden a portál fegyver, mely átjárókat nyit a térben, így megjelenhetünk a plafonon vagy a szomszédos szobában bárhol. Az egyetlen megkötés, hogy a kapukat csak bizonyos szilárd anyagok felületén hozhatjuk létre, fémen, üvegen vagy mozgó tárgyakon például nem. Ez a fegyver tehát a játék szerves részét képező logikai feladványok kulcsa. A cél minden esetben a következő kamrába való átjutás.

A portal eszközzel egyszerre két kaput hozhatunk létre: a sárga és kék átjárók az egymásba vezető be- és kijáratok. Tehát ha teszem azt megnyitok egy portált a falon és egyet a plafonon, akkor a falon belépve a plafonon zuhanok ki. A flash változat 40 pályát tartalmaz, most a 30.-on járok, és noha az eleje igen könnyű, itt már egész elmés pályák is akadnak.