Írom Az Ember könyve regényt, igaz, egyelőre még nem túl gyorsan, ugyanis egy leírt mondatra kb. 10 lejegyzetelendő és időnként az egész koncepciót felülíró ötlet jut, és ez utóbbi az, ami kezd ijesztővé válni. Van már vagy 100 ezer karakternyi leírt szövegem, de teletűzdelve jegyzetekkel, visszautalásokkal, és újraírandó részekkel, amik utólag kristályosodtak csak ki.

A történetben, mint korábban már írtam, központi szerepet játszik egy fejlett, idegen civilizáció, ami azonban mostanra elképesztően komplex jelleget öltött. Először is a biológiai alapokat kell kibogoznom, ugyanis egy tényleg idegen, értelmes életformát szeretnék ábrázolni (nem a szokásos, gumimaszkos, shakespeare-i angolsággal beszélő humanoidokat), és itt a “szeretnéken” van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy nem szabad kompromisszumot kötnöm azért, hogy pl.  írói szemszögből egyszerű legyen a kommunikáció az emberekkel, könnyebb legyen az együttélés, vagy akár a szaporodásuk, életvitelük az ismert földi mintákat másolja. Ehhez már meglehetősen sok, biológiai témájú anyagon rágtam át magam, és lassan kezdek belemélyedni az állatrendszertan rejtelmeibe, valamint a különböző légnyomásokon élő állatok világába, stb., de még mindig azt érzem, hogy kevés ahhoz, hogy működjön, hogy kellőképpen egyedivé, meghökkentővé váljon.

Aztán a biológiai alapokra majd egy csomó más is ráépül, ami meghatározza az idegen faj kultúráját, az egyes alfajok (?) közötti kapcsolatrendszert, gondolkodást, életkörülményeket, mindent. És akkor még sehol sincs az emberi főhősök kapcsolatrendszere, a velük kapcsolatos genetikai kérdések, na meg a szövevényes történet. Illetve ez utóbbi az, amivel a leginkább haladok, csakhogy figyelembe kell venni azt is, hogy minden mindennel összefügg. (Az információáradatra és az előttem álló történet rétegeire gondolva egyébként a minap eltűnődtem a kéthetes-regényírás “csodáján”, meg azon, hogy hogyan tud a megírt regények darabszáma dicsőségként, vagy néha a minőséget felülíró, elhomályosító jelzőként is funkcionálni.)

Akartam írni egy regényt az emberiség maradékának túléléséről és egy idegen fajjal való közös együttélés nehézségeiről, de az ötlet elszabadult. Ha visszagondolok akár a Poszthumán döntésre, akár az Isten gépeire, eddig kordában tudtam tartani az ilyesmit, hiszen a Poszthumánt pl. egy trilógiából redukáltam egyetlen regénnyé , az Isten gépeinél pedig már rutinosan szabtam méretre az eseményeket. Ezúttal viszont láthatóan nincs hatalmam az események felett (vagy nem akarom visszafogni), így most még fogalmam sincs, mi lesz belőle.

Na de ez nem panaszkodás akar lenni, hiszen nincs is jobb annál, mint amikor ötletbőséggel küzd az író, ez azt jelenti, hogy talán valami jó dologba tenyerelt bele, és az agya is maximális lelkesedéssel dolgozik a történeten. Márpedig most ez a helyzet.

Ezek után roppant szórakoztató elolvasni, hogy mit is írtam ugyanerről január elején. http://hackett.sfblogs.net/2009/01/13/az-ember-konyve-uj-ev-uj-regeny/

Emlékeztetőül, jövő hét szerdán, 2009. február 25-én, 18 órakor az AKKU Kulturális központban (Bp., VII., Kazinczy u. 21.) Dr. Galántai Zoltánnal beszélgetünk a scifiről, az írásról, a technológiai szingularitásról és a transzhumanizmusról, meg még ki tudja, miről.

És ha már scifi, a következő napok Galaktika és scifi szempontból igen sűrűek lesznek. Ma Mary Shelley Az utolsó emberéről lesz egy beszélgetés Dr. Sárdi Margittal és Galántai Zoltánnal a Károly körúti Alexandra könyvesházban, pénteken a 30 éves Galaktika vár mindenkit az Írószövetségbe, és jövő péntekre is jut még egy rendezvény (a fentin túl), Joan Slonczewsky Elízium lánya könyvbemutatója lesz a Mammutban, a Libriben.

Részletesen:

http://www.solaria.hu/kepek/gklub-09februar.jpg

Itt a link:

http://www.kikotoonline.hu/konyv/a_jovo_vazlatai

Az alábbi linken egy érdekes és alapos eszmefuttatás olvasható az Isten gépei regény által taglalt témákról, gondolatokról:

http://www.intergalaktika.hu/profiles/blogs/isten-gepei-avagy-mi-lesz-az

2009 hihetetlenül pozitívan kezdődött, jelenleg a hideg ellenére is tökéletes hangulatban lebegek minden szempontból. Ez pedig meghozta végre a kedvemet az intenzív íráshoz is. Na de lássuk, mi történt tavaly és mi várható idén az írás szempontjából…

A tavalyi év az Isten gépei befejezésével, szerkesztésével, na és megjelenésével, meglepően sok dedikálással, továbbá a következő regény ügyben történő hosszas gondolkodással telt. Májusban még úgy hittem, hogy a Poszthumán döntés folytatását fogom elkezdeni írni, hiszen egész szépen kialakult a történet, a karakterek, de aztán mégis félreraktam, és ekkor kezdtem el részletesebben foglalkozni egy másik történettel. Ez az Ember könyve.

Az Ember könyve alapötlete még 2001-ben született, egy dokumentumfilm hatására, ami a Bikini-szigetek őslakóiról szólt, akiket az amerikaiak elköltöztettek a szigetükről, hogy aztán a környéken tucatnyi atombombát és az első hidrogénbombát felrobbantsák. A környék a radioaktivitás miatt lakhatatlanná vált, a bikini-szigetieket pedig az amerikaiak látták el élelemmel és a túléléshez szükséges eszközökkel, miközben az őslakók elkezdtek egyre inkább amerikanizálódni. Ennek hatására körvonalazódott fejemben az idegen környezetben és kultúrában a túlélésért és a jövőjéért küzdő emberi faj története. Akkor még a Távol a Földtől címet adtam neki, de az Ember könyve több szempontból is találóbb, főleg mert többféle szimbolikus jelentést is tartalmaz, talán az eddigi legjobb regénycímem is.

Hogy mikor lesz kész? Ki tudja. Örülnék neki, ha még idén lenne egy nyers változat, de ez nagyon optimista becslés. Lassan haladok, illetve hosszú hónapok jegyzetelése után az írást még éppen csak elkezdtem, és egyelőre ismerkedem a karakterekkel, a helyszínekkel, na meg az idegen fajjal, akik több szempontból is roppant bonyolultak. Nem kevés biológiai, genetikai témájú utánjárásra van szükség, mert a terv az, hogy egy markánsan idegen és minden téren összetett civilizáció jelenjen meg a regény lapjain, nem pedig a szokásos humanoid kinézetű és gondolkodású formák. Hogy ez sikerül-e, azt még nem tudom, a lényeg úgyis írás közben fog kialakulni, letisztulni. Igazából félek is a történettől, mert sokfejű sárkányként rengeteg irányba szétágazhat, és még a szokásosnál is több puzzle darabkából áll, amiknek a végén össze kell majd passzolniuk. Ráadásul nem lesz könnyű kordában tartani a szöveget sem, mert a kis nyavalyás már az első oldalakon ki akar törni a keretek közül, csakhogy a grafomán énemmel már leszámoltam az elmúlt években, és nem hagyom, hogy zombi módra feltámadjon.

Emellett azonban úgy tűnik, hogy visszamerészkedem a hosszabb történetfolyamok világába, mert ugyan az Ember könyve önálló, lezárt történet lesz (legalábbis nagyon szeretném, ha ezt sikerülne megoldani), de az emberiség maradékának sorsa itt nem fog véget érni, mert rögtön utána egy második regénybe is belekezdek majd, ami folytatja a történetet, mert egy halom komplexebb ötlet nem fér bele egyetlen regény kereteibe. Talán Az Ember holdja lesz a címe, de ez még csak egy ködös munkacím jelenleg.

Ja, és lesz benne szex is.

(Aztán jó lenne írni végre egy novellát, főleg, mert lassanként előtérbe kezd kerülni az angolra fordíttatás kérdése, és jó lenne nem az Isten gépeivel kezdeni, hanem előtte egy jó novellával próbálkozni. Csak hát nincs egyetlen jó novellám se, még ötlet szinten sem.)

Horváth Gyula blogja: http://lawrence.sfblogs.net/2008/12/08/transzhuman-poszthuman-jovokep/

Kánai andrás blogja: http://sfinsider.blog.hu/2008/12/02/poszt_utan_transz

Sűrű hetem volt, így péntekre szabadságot vettem ki, hogy rápihenjek a délutáni másik könyvbemutatóra, aminek örömére 2 órát a munkahelyen töltöttem.

Szerencsére az Alexandra Károly körúti könyvesházában összegyűlt érdeklődők között legalább ugyanannyi ismeretlen arcot láttam, mint ismerőst, és egész kellemes beszélgetést folytattunk Csordás Attilával, a Galaktika magazin kommunikációs vezetőjével az Isten gépeiről, korábbi írásaimról, tervekről, a jövőről és a science-fictionről általában.Visszaadni úgysem lehet az elhangzottakat, de azt hiszem, ez volt az eddigi legjobban sikerült író-olvasó találkozóm (talán még a tavaly, a Szefantoron, László Zolival és F. Tóth Benedekkel közös beszélgetés volt ehhez hasonlíthatóan tartalmas és hangulatos.)          

Ami azonban elgondolkodtatott: felmerült egy kérdés, hogy nem akarunk-e László Zolival közösen regényt írni valamikor. Erről azt hiszem, érintőlegesen már beszélgettünk, de nyilván mindkettőnk a saját ötleteit akarja megvalósítani. Viszont most azért erőteljesebben eltűnődtem azon, hogy pl. hogyan is történhetne meg ez, miféle munkamegosztás alakulna ki. Az ötleteléssel nem lenne gond, hiszen ezt évek óta folytatjuk egymás regényeivel kapcsolatban, de vajon a konkrét írás hogyan valósulna meg.Arra jöttem rá, hogy egyszer, pár év múlva (jópár év lesz az szerintem,) én szívesen kipróbálnám, hogy mi sülne ki belőle. Na de majd Zolit is megkérdezem róla.:)

Csütörtökön, november 27-én megrendezésre került az Írószövetség új SF-tagozatának első rendezvénye, a Katedrális őrzői antológia és az Isten gépei könyvbemutatója. Mivel mások pedig már amúgy is részletesen elmesélték, mi történt, íme néhány fénykép az eseményről:

Legközelebb mindenesetre érdemes lenne kicsit előbb elkezdeni a szervezést, beharangozást ugye, pl. úgy, mint a pénteki író-olvasó találkozó esetében. Egyébként nagyjából ugyanazokat gondolom, mint amikről F. Tóth Benedek idevonatkozó bejegyzése is szólt - én is valami hasonlót éreztem (ráadásul agyilag lenullázva, hullafáradtan érkeztem). Ettől függetlenül kellemesen telt az este, az eredeti egy órás tervezett időtartamhoz képest több, mint két órán át tartott a beszélgetés.

Egy írás a regényről az Ekultúrán:

http://www.ekultura.hu/mutat.php?id=3704

Mint korábban szó volt róla: az Isten gépei című regény megjelenése alkalmából 2008. november 28-án, pénteken 17 órakor a Károly körúti Alexandra könyvesházban a Galaktika magazin beszélgetést/író-olvasó találkozót, dedikálást szervez velem.  http://www.intergalaktika.hu/events/event/listByDate?date=2008-11-28

És hogy halmozzuk az élvezeteket, egy nappal korábban, november 27-én pedig az Írószövetségben (VI. kerület, Bajza utca 18., I. emelet) a Katedrális őrzői antológia íróival, plusz velem kerül megrendezésre egy író-olvasó találkozó, amely egyben kötetlen beszélgetés is lesz a jövőre 30 éves Galaktikáról. http://www.intergalaktika.hu/events/event/listByDate?date=2008-11-27

Folytatva a linkelgetős, így kényelmesen lusta posztolgatást, újabb két vélemény a regényről:

Creideiki blogján: http://creideiki.sfblogs.net/2008/11/19/hova-juttat-egy-poszthuman-dontes/

A scifi könyvek blogján: http://scifikonyvek.wordpress.com/2008/11/20/brandon-hackett-isten-gepei-3/

Köszönöm.

Újabb két vélemény a regényről.

Chelloveck blogján: http://chelloveck.sfblogs.net/2008/11/14/gondolatok-az-isten-gepeirol/

Acélpatkány blogján: http://gbr87.sfblogs.net/2008/11/17/omegak-es-szingularitas/

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Sümegi Attila írása a regényről: http://raves.sfblogs.net/2008/11/11/isten-gepei/

Szabó Sanyi elmélkedése az SF és a tudományosság kapcsolatáról az Isten gépei kapcsán: Az Isten gépei tudományossága

Köszönöm mindkettőjüknek.:)

(Szabó Sanyi gondolataihoz, kérdéseihez még annyit tennék hozzá, hogy - ahogy a bejegyzés alatt László Zoli és én is fejtegettük -, a tudományosság, már amikor éppen van, nem szükségszerűen azt jelenti, hogy meglévő találmányokról, eszközökről, elméletekről írunk, olvasunk, hiszen akkor mi lenne benne az SF? Ellenben a jelenből extrapolálni próbáló, a jelent logikusan és tudományos alapokon továbbvezetni igyekvő, esetleg egy-egy valószerűtlen tényezővel szokatlan irányba terelő gondolkodás sokkal inkább jellemző ebből a szempontból. Ezenfelül meg, úgyis a fantázia az, ami számít, meg az irodalmiság. Szigorúan szerintem, de ezt nyugodtan lehet vitatni is.)

Ma besétáltam a Galaktika szerkesztőségbe, kezembe fogtam a könyvet, nézegettem, lapozgattam, és elhoztam belőle pár példányt. (Es ha már az illető ifjú apuka nem tartózkodott bent, ezúton is gratulálok és sok kitartást kívánok neki az apaszerep megkezdéséhez:)). A borító ugyan kicsit életlen lett, viszont a feliratból mintha eltűnt volna a rózsaszín. Szóval mostantól kapható, előbb-utóbb minden boltba eljut. Vettem egy csomó másik könyvet is (pl. megjelent a Tengely is közben!) Mint sokan előttem, én is elmondhatom, hogy egy nagyon régi álom vált valóra azzal, hogy a Galaktika neve alatt jelent meg egy írásom. Úgy tűnik, néha a legvalószerűtlenebb álmok is valóra tudnak válni.

Aztán hülye sokásomhoz híven elkezdtem olvasgatni, hiszen nem láttam még könyvalakban, betördelve, ez azért más érzés, mint fájlformában monitoron látni. Gyorsan el is kezdtem hibákat keresni benne, erről ugyanis nem tudok leszokni, csak akkor érzem jól magam, ha nem találok túl nagy és túl sok marhaságot benne. Eddigi statisztika kb. a feléig egy túlmagyarázó felesleges mondat az elején, két szó, amit másra cserélnék, plusz egy lehagyott betű. Ez eddig egész tűrhető arány, bár azért viszonylag felületesen olvasom.  Azt, hogy a regény milyen lett, nem tudom, de az én véleményem nem is számít.

És emlékeztetőül, akit érdekel: november 28-án, pénteken 17 órakor a Károly körúti Alexandrában könyvbemutató-író-olvasó találkozó lesz, vagy mi a szösz.

A fülszöveg (ami teammunkában készült, köszönet érte sayednek, Kánai András és László Zoli kollégáknak, valamint Bécsi Józsinak, akinek még külön is jár a köszönet az értő és alapos utószóért.):

Egyik pillanatról a másikra történt: 2027-ben a Nap eltűnt az égről. Helyén egy vörös törpecsillag ontja rőt fényét a Föld világos oldalára, míg a halott és fagyott sötét oldal fölött sosem látott csillagképek ragyognak. Az Ugrásnak nevezett jelenség oka ismeretlen, az emberi civilizáció beleremeg a sokkba: a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el, a világgazdaság összeomlik, az emberiség a túlélésért küzd.

A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz év múlva a technikai fejlődés soha nem látott ütemre gyorsul, az élet friss és modern, a fiatal generációk számára a régi Föld már csak a legendákban létezik. Kerti Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai inkább a jövőbe tekintenek, ahol újabb fordulópont, a technológiai szingularitás várja az emberiséget. Egy esemény, ahol a fejlődés görbéje függőlegessé válik, amely mögé semmilyen előrejelzés nem láthat be, és ahol tudása az embert saját istenévé avathatja.

De vajon valóban független-e egymástól a 2027-es Ugrás és a technikai fejlődés szédítő felgyorsulása, vagy a kozmikus színfalak mögött egy végletekig precíz kísérlet zajlik, melynek alanya maga az emberiség?

A Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett új regényének hősei az általunk ismert emberi létezésen túl is elmerészkednek, hogy választ találjanak a rejtélyekre.
Brandon Hackett: Isten gépei
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Oldalszám: 322 oldal
ISBN/EAN: 9789639828209
Bruttó fogyasztói ár: 2670.- Ft

Az első két fejezet régebbi, nyersváltozata a honlapon olvasható: www.gportal.hu/brandonhackett

Íme a borító. A megjelenés október 20-ára van betervezve, ha jól tudom. Na persze, a tervezés és a valóság két külön dolog, így a csúszások miatt végül október 27. lett belőle.

http://www.solaria.hu/hir_4426