Most jöttem rá, hogy május elején volt 10 éve, hogy nyomtatásban megjelent az első hosszabb írásom, mégpedig az Én, a halhatatlan, az azonos című Cherubion antológiában négy összefüggő novella formájában.

Rengeteg minden történt velem írásügyileg (is) az elmúlt 10 évben, amik közül a szerintem legfontosabb esemény valamikor 2004 őszén történt, amikor egy számámra emlékezetes és tanulságos könyves-kéziratos beszélgetés után hazamentem, és elkezdtem írni A poszthumán döntést. Ez a beszélgetés egyfajta vízválasztó pont lett aztán régi írásaim és a mostaniak között. 

Nem sokkal korábban ugyanis az akkor frissen elindult Agave kiadóhoz kopogtattam be ugyanis kéretlenül és ismeretlenül az aktuális regényem félkész kéziratával, és Csurgó Csaba, valamint Varga Bálint, tulajdonos/szerkesztők meglepő módon leültek velem beszélgetni a regényről (ez a régi, Halhatatlanos-Erdőholdas sorozatom félbemaradt kézirata), amit azóta sem értek, mert tudták ők is (én akkor még nem), hogy nagyon távol volt az a szöveg attól a minőségtől, ami mindezt indokolná. Talán jó időben voltam jó helyen, amikor még mindenki nyitottabb volt az ismeretlen kéziratokra. Azon a beszélgetésen aztán feltették nekem a nagybetűs kérdést, hogy mitől más ez a regény, mint a piacon lévő összes többi.

A kérdésre nem tudtam válaszolni, és ez sok mindent megváltoztatott bennem. Félredobtam minden korábbi regényötletemet, mondhatni kiléptem a komfortzónámból, (ami az író legnagyobb ellensége az önhittség és az olvasók tiszteletének hiánya mellett,) és elindultam egy másik, meglehetősen ingoványos úton, ami felettébb veszélyesnek tűnt, de még inkább izgalmasnak. És azóta is ugyanilyen ez az út.:)

Ami pedig a fenti kérdésből következett, azt már ismeritek: az azóta eltelt 8 évet három regény A poszthumán döntés, az Isten gépei és Az ember könyve írásával töltöttem. Számomra mindegyik hatalmas munka volt, és egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett, de legalább azt érzem, hogy mindegyik egy újabb kicsi lépés előre, egy jövőbeli, még jobb regény felé.

Pár hete, a Könyvhéten elmeséltem Csurgó Csabának ezt a történetet 2004-ből, de nem is emlékezett arra, hogy egyáltalán találkoztunk akkor.:D

(Akad itt aztán még egy másik jubileum is, ami ehhez kapcsolódik, ugyanis 2007. július közepén, azaz nagyjából 5 éve, hogy megjelent A poszthumán döntés. Félelmetes, hogy öt év telt el azóta.)

Egy kis reklám, 4 percben.:)

(Facebook izé)

Megszületett az első ismertető, mégpedig a Szubjektív kultnapló blog jóvoltából.

http://kultnaplo.blogspot.hu/2012/06/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Régen linkelgettem már.

Egy ismertető A poszthumán döntésről, Shanarától: http://shanarablog.blogspot.com/2012/04/brandon-hackett-poszthuman-dontes.html

A regényt egyébként éppen átdolgozom kicsit, ráfért egy ráncfelvarrás, meg egy kis pofozgatás. Fura, hogy 5 éve már, hogy megjelent, és mennyit változtam én azóta, ma már egészen más stílusban írnám meg (persze, a sztori ettől még ugyanaz lenne). De hogy miért vacakolok egy régi regény csinosítgatásával, most már nemsokára tényleg kiderül. (Nem olyan nagy titok azért.)

És itt egy másik ismertető az Isten gépeiről Szergelytől: http://szergely.sfblogs.net/2012/02/29/brandon-hackett-%E2%80%93-isten-gepei/

Aztán most már tényleg írok villámsebesen Az ember könyvéről is pár posztot, mert megállíthatatlanul közeledik a megjelenés, a borító is kezd összeállni, és a szöveg szerkesztése is lezárult.

Tény, hogy mind az írók, mind az olvasók szeretik a folytatásokat. Legalábbis statisztikailag így van. Az, hogy miért van ez, messzire vezet, hiszen nem mindegy, hogy egy több kötetes történetről beszélünk (pl. Trónok harca ciklus), vagy önálló, lezárt regények világába és szereplőihez való visszatérésről egy újabb történet keretében (Végjáték és Holtak szószólója).

A túl sok folytatás kapcsán nekem legtöbbször az újabb rókabőr lenyúzása jut eszembe, köszönhetően elsősorban Hollywoodnak, valamint eszünkbe juthatnak még a franchise regények, ahol a világ adott, és ebben születnek újabb és újabb kalandok.

Mindezt azért vetettem fel, mert időről időre én is elgondolkodom a saját történeteim folytatásairól. A korai, kalandregényeim esetében a folytatás nálam bevett gyakorlat volt, sőt, szinte minden, a Cherubion kiadónál megjelent írásom egy nagy világ/történetvonal részei volt, de aztán bekövetkezett az, ami sok más szerzővel is megesett. Ugyanis kezdetben túl nagyot, túl sokat akartam, de ahogy teltek az évek, megváltoztam, és már nem érdekelt annyira az ifjúi hévtől fűtött „Nagy történet”, és nem szerettem volna beleragadni egyetlen sorozatba, ahogy sok más szerző is megtette.

Azóta három regényt írtam, mindhárom független, önálló történet. (A poszthumán döntés, az Isten gépei és a jövőre megjelenő Az ember könyve.) Ami számomra közös bennük, hogy mindháromnál felmerült valamilyen szinten a folytatás gondolata.

A poszthumán döntés esetében konkrét jegyzethalom, fejezetbontás is készült egy 800 évvel később játszódó folytatáshoz, amiben két Nicole és két Eliott próbál túlélni, miközben Marsden nagykövet arra érdemes, régi emberi tudatokat menekít ki a fertővé vált Gömb virtuális életteréből. Mindezeket még egy Elragadtatás nevű esemény is tovább bonyolítja, aminek keretén belül minden, A poszthumán döntésben Arctalan ellenségnek nevezett feltételezett entitás hatása alá került ember eltűnik a Földről, a Tauról és a Pavonisról.

Aztán meggondoltam magam, és inkább az Isten gépeit kezdtem el írni. (Nem tudom, hogy lesz-e valami egyáltalán ebből a sztoriból.)

Az Isten gépei után újra előkerült A poszthumán döntés folytatása, valamint haloványan az Isten gépei továbbgondolása is, de aztán inkább Az ember könyve történetébe vágtam bele. Közben pedig egyértelművé vált, hogy ennek a regénynek mindenképpen meg kell írnom a folytatását, Az ember holdját, és ez még most is határozott célom. Ettől persze még Az ember könyve kerek történet. Annyi történt, hogy elsőként egy olyan verziót kezdtem el írni, ami évtizedekkel a végleges történet után játszódott volna, de aztán rájöttem, hogy ehhez meg kell írnom azt, hogy mi történt előtte. Szóval, Az ember könyvének lesz folytatása, ez biztos, de az is biztos, hogy nem most.

Egyáltalán, abban sem vagyok biztos, hogy Ti hogyan viszonyultok a folytatásokhoz. Sok levelet kaptam már a régi Én, a halhatatlan és az Erdőhold kapcsán, hogy mikor folytatom/fejezem be már, de ez érthető, hiszen valóban nincs befejezve a történet.

A fent emlegetett három regény közül Az ember könyvénél éreztem először azt, hogy a karakterek szeretnék, ha foglalkoznék még velük, és hogy nem hagyhatom őket úgy magukra, ahogy meg akartam tenni. A történetben pedig ott szunnyad egy olyan, az idegen világból eredő, újabb konfliktus, amire egy korai verzió epilógusában tettem is volna utalást, de aztán inkább kitöröltem.

Na, de elég a rébuszokból, jövőre majd világosabbá válik, hogy miről is tűnődtem fentebb Az ember könyve kapcsán.:) Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy Ti hogyan álltok a folytatásokhoz, mikor érzitek azt, hogy ez így kerek, és mikor szeretnétek még olvasni, és mikor hisztek abban, hogy az író egyáltalán képes jól folytatni egy történetet, és nem csak lerombolja azt, amit felépített?:)

****

Más, egy kis reklám megint: a Brandon Hackett Facebook oldalon igyekszem “valamivel aktívabban” kommunikálni, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Facebookot muszájból megpróbálom némileg aktívabban használni ezentúl. Vélemények, gondolatok címszavakban, ami a blogra túl rövid lenne.

Egy kis reklám:

Mai napon megjelent az első e-könyvem, regényem, mégpedig az Isten gépei, ami a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában jelent meg papírkiadásban, és a Galaktika gondozza az elektronikus változatot is. Kindle kompatibilis prc-ben és epub formátumban is letölthető már.

A megjelenésről itt lehet olvasni a beharangozót, ezen a linken pedig meg is lehet vásárolni a regény elektronikus példányát, jelenleg epub formátumban, de hamarosan prc-ben is.

Az Isten gépeiről további információkat, véleményeket pedig a blog alábbi aloldalán lehet megtekinteni: http://hackett.sfblogs.net/isten-gepei/

Nem szeretem az ilyen év végi összefoglalókat, kicsit csöpögősek, gyakorta a saját vállunk megveregetésének tűnnek, de most valamiért kedvem támadt hozzá.

Ismét egy év, amikor egyetlen sor sem jelent meg tőlem. Ez nem nagy ritkaság mostanában, ráadásul 2005, 2006 és 2009 után még az is előfordulhat, hogy a 2010 is így zárul, de azért reménykedem, hogy idén elkészülök a regénnyel. Mindez nem jelenti azt, hogy nem csináltam semmit, sőt. 2009 Az ember könyve írásáról szólt, bírkóztunk egymással derekasan, és a meccs idén is folytatódik, bár most már határozottan nyerésre állok. 2009 elején egyszer már újrakezdtem a regényt, akkor kb. 120 ezer karaktert dobtam ki, most, év vége felé újabb 580 ezret, ami a közben félrement szálakkal és a jegyzetekkel együtt tavaly közel 1 millió karakternyi írást jelent. Az, hogy ebből végül alig maradt értékelhető, egyáltalán nem zavar, mert rengeteget tanultam belőle. Meg aztán, nem kell minden leírt sorral rögtön a kiadóhoz rohangálni, hogy azonnal adja ki.

Ezen túl is rengeteg minden történt az elmúlt évben: többek közt tavasszal a Galaktika meghívására Budapesten járt Robert Charles Wilson, a Pörgés írója, és nekem is jutott vele egy kis városnézős-vacsorázós délután, volt rengeteg scifi rendezvény Intergalaktika találkozótól, író-olvasó találkozók tucatjain át egészen a Szefantorig. Az Isten gépei rengeteg pozitív visszajelzést kapott innen-onnan, plusz július végén egy Zsoldos Péter-díjat is, a legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy 2010-ben Romániában is megjelenik. Eltöltöttem néhány napot az Írókör nyári táborában is, és ugyan a feladatmegoldásokat kihagytam, mert én másképp működöm, nem tudok és nem is akarok határidőre célfeladatokat megoldani, de ismét rengeteg dologra rájöttem az írással kapcsolatban az ott elhangzottak közben.

A legszebb és legörömtelibb események azonban a magánéletemben történtek, de ez nem tartozik ide.

Történt nemrég valami, ami alaposan meglepett.

Az Isten gépei regényem 2010. második felében, ha minden jól megy, megjelenik román nyelven is, mégpedig a Millennium Press kiadó gondozásában. (Azért fogalmaztam így, mert én teljesen csak akkor fogom elhinni, ha már a kezemben lesz kinyomtatva.) A hivatalos román bejelentés a Millennium Press tulajdonosának, Horia-Nicola Ursunak blogján, valamint a Galaktikamagazin.hu-n is olvasható.

Sosem gondoltam volna, hogy az első ilyen esemény úgy fog történni, hogy kerekre meredő szemmel ülök és csak nézem, hogy mi történik. A regény ezt ugyanis nagyjából a saját erejéből érte el, különösebb erőfeszítés, hátszél és házalás nélkül. Egyszerűen elolvasták magyarul is értő romániai kiadó- és kiadóközeli, SF-szerető, szomszéd kollégák, és szerették volna, ha Romániában is megjelenik. Ezután pedig meglepően gyorsan meg is állapodtak a Metropolis Mediaval a romániai megjelenesről.  

Azt hiszem, megint csak elmondhatom, hogy szerencsés ember vagyok, mert ilyen szerintem nem történik túl sűrűn, tényleg mesébe illő történet. Persze, mindez majd csak 2010. második felében, előbb még jön a fordítás. Így úgy tűnik, jövőre kettőre emelkedett a megjelenéseim száma, mert idehaza meg Az ember könyve várható.

Linkek:

Egy kritika román nyelven a regényről (Google translatorral nagyjából kihámozható a lényeg, és bónuszként van néhány nagyon vicces fordítás is benne): http://www.srsff.ro/705/masinile-domnului-brandon-hackett/

Egy románnyelvú interjú, (alatta pedig magyarul is ott van), velem: http://www.srsff.ro/907/markovics-boton-brandon-hackett/

Szokás szerint két újabb írás a könyvről.

1. Ortutay Csaba blogja: http://csabaortutay.blogspot.com/2009/09/konyv-amit-utoljara-olvastam-isten.html

(Nahát, Finnországba is eljutott a regény.)

2. Abuczki Péter félblogja : http://romlotteshazai.blogspot.com/

További írások a regényről ezen a linken olvashatók: http://hackett.sfblogs.net/isten-gepei/ (Vagy a fenti menüpontban. )

Fentebb kikerült néhány menüpont, az Isten gépei és a Poszthumán döntés kapcsán, amelyekre kattintva pár információ és egy halom összegyűjtött vélemény található a két regényről. Meglepő, hogy mennyien vették a fáradságot, hogy cikket, blogbejegyzést, véleményt írjanak a könyvekről (és a fórumokon, pl. az intergalaktika.hu-n kapott pozitív visszajelzésekről nem is beszélve). Hálás köszönetem, hiszen ezek a legerősebb motivációk ahhoz, hogy megpróbáljak még jobb történeteket írni.

Októberre két eseményre, író-olvasó találkozóra is meghívást kaptam, ráadásul nem a megszokott helyekről. Az egyik kedves meghívás a Szíriusz Kulturális Egyesülettől érkezett, és október 9-én, pénteken várható (részletek később), a másik pedig egy irodalmi kávéház felkérése, ez még formálódik, de majd erről is bővebben, ha lesz konkrétum.

A szeptemberi, 234-es Galaktikában megjelent velem egy interjú, amit Csordás Attila készített. A szövegben az irodalmi szerkesztő, Németh Attila utólag elrejtett egy finom célzást a Orson Scott Card és a Végjáték kapcsán, úgyhogy tessék figyelni majd a jövő évi GFK megjelenéseket is.

Közben meg vicces dolgokat lehet olvasni néha a neten, hogy milyen is a scifi állapota, hogy világszerte halódik, meg milyen tematikáknak van értelme, miközben például a nagyon jó technológiai és a poszthumanizmust lenyűgöző ötletekkel továbbgondoló, űroperákat író Alistair Reynolds éppen aláírt egy 1 millió ₤ (!) összegű, 10 éves szerződést a Gollancz kiadó részére, aminek keretében évente egy regényt fog írni. Úgy tűnik, máshol nem olyan “okosak” az emberek, mint itthon, és másképp látják a tényeket és az irányokat.

Az ember könyvét továbbra is írom, a nyári nyűglődés után végre újra haladok, de messze még a vége. És furcsa is az írás, mert nagyon más ez a regény, mint az előző kettő. Sokkal emberibb, pedig itt is egészen meghökkentő események történnek. Miközben az emlékeik és a megmaradt, apró tárgyaik jelentik az egyetlen kötődést a múltjukhoz, a szereplők egyfolytában pengeélen táncolnak, az egész emberi fajt érintő döntéseket hoznak, és próbálják megérteni, mi folyik körülöttük.

Mivel a múlt hét végi Hungarocon után elutaztunk pihenni (de jó is volt a netnélküliség:D), A Conon történtekről már nem fogok hosszas bejegyzést írni. Vidám és örömteli volt a hétvége Salgótarjánban, sok régi ismerőssel sikerült összefutni, még olyanokkal is, akiket csak később ismertem fel. És ráadásként az Isten gépei című regényem nyerte regény kategóriában a Zsoldos Péter-díjat.

A többi az alábbi blogbejegyzés gyűjteményből elolvasható.: lusta:

http://www.sfportal.hu/hungarocon-blogcsokor.scifi

Fairylona blogján: http://fairylona.sfblogs.net/2009/06/24/brandon-hackett-isten-gepei/

Mentolosmacska blogján, aki emellett a Poszthumán döntésről is írt:

http://mentolosmacska.sfblogs.net/2009/06/07/isten-gepei/

http://mentolosmacska.sfblogs.net/2009/06/17/ujabb-olvasmanyelmeny/

Ódor Ákos blogja: http://akito.sfblogs.net/2009/03/27/brandon-hackett-%E2%80%93-isten-gepei/

Lordpeti könyvesblogja: http://lordpeti.blogspot.com/2009/05/brandon-hackett-isten-gepei.html

Az olvastam.blog.hu-ról.

Az egyik az Isten gépeiről: http://olvastam.blog.hu/2009/05/07/isten_gepei

A másik pedig a Poszthumán döntésről: http://olvastam.blog.hu/2009/01/18/a_poszthuman_dontes