Antal József, László Zoltán és Szélesi Sándor írókollégákkal megtisztelő meghívást kaptunk a szlovákiai Dunaszerdahelyre egy rendhagyó író-olvasó találkozóra. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága vendégei leszünk jövő hét csütörtökön. A helyszín: Dunaszerdahely, Budapest kávéház, június 11, 19 óra. 

 Jövőhéten kerül megrendezésre a 80. Ünnepi Könyvhét, és június 6-án, elvileg délután, 16 órától a Galaktika standján (57-es számú) egészen éjfélig én is megtalálható leszek dedikálásra, beszélgetésre, iszogatásra.  Ugyanis aznap lesz a Könyvek éjszakája, éjfélig tartó programokkal, lampionozással, meg még ki tudja, mivel.

A Galaktika pavilonjának megtalálásához itt egy térkép.

Itt pedig bővebb információ található az eseményről: http://www.galaktikamagazin.hu/2009/05/galaktika-konyvheten.html

Úgy alakult, hogy mindhárom nap kint voltam a Millenárison rövidebb-hosszabb ideig. Az idő szerencsére a borongósabb csütörtöki nap után maximálisan kedvezett a Könyvfesztiválnak, ráadásul a Metropolis Media/Galaktika standja mögött jó kis füves terület húzódott, ahol kényelmesen el lehetett heverészni. Dióhéjban a scifivel kapcsolatos események összefoglalója: 

Péntek – dedikálásra érkeztünk pontban 4 órára, Szélesi Sanyi  már ott szivarozott, László Zolit meg elrabolta interjúztatni egy Eltés lány. Aki aztán engem is elrabolt, így Zolival kb. két mondatot sikerült dumálni, ezt kicsit sajnáltam, de ettől függetlenül kellemesen telt az a két óra, beszélgetéssel, dedikálással, na meg új könyvek beszerzésével. A stand körül három birodalmi rohamosztagos ruhába öltözött emberke parádézott rajtuk csimpaszkodó, kíváncsi gyerekek társaságában, ez nagyon jó ötlet volt, mert vonzotta az érdeklődőket. És megtudtam, hogy a rohamosztagosok is olvasnak Isten gépeit, legalábbis egyikük, aki láthatóan már nem a klón-érából származott, mert sisakját levéve a vonásai elütöttek Jango Fettétől, az orrom alá dugott egy példányt aláírásra. 

Szombat – Bob Wilson dedikálása. Kíváncsi voltam, mennyien lesznek, na meg csütörtök után jó volt újra találkozni Bobbal és Sharryvel. Kaptam is tőlük ajándékba egy dedikált könyvet. Nem, nem a Chelloveck által megkapott Julian Comstockot , hanem az Axist. Azért bevallom, érdekes helyzeteket produkál az élet: amikor meghallottam, hogy Wilson jön, az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lenne találkozni és beszélgetni vele az írásról, a scifiről, és még most is alig térek magamhoz, hogy ez tényleg meg is történt. 

Aztán átballagtunk a City Caféba, és kiderült, hogy nem férünk be, annyian voltak, úgyhogy egy rövid interjút követően visszatértünk a standhoz, ahol jókora sor alakult ki. Szegény Bob, nem tudom, hány könyvet firkantott alá, de egy pillanatra sem lélegezhetett fel, még amikor a vége felé a sor elfogyott, akkor is megjelentek a semmiből újabb olvasók. Végül egy rövid rádió- és egy tévéinterjúval ért véget az esemény.

A nap sztoriját egy hölgy szolgáltatta, aki még a City Café előtt rögtön odaugrott Wilson mellé, és elkezdett hozzá magyarul beszélni. Nagyjából rekonstruáltam a beszélgetést: “Jó napot, író úr, itt lehet dedikálni? És hogyan szólíthatom önt?” Mire Bob az egészből egy szót sem értve csak annyit mondott zavart mosollyal: “Hi!” A hölgy meghökkent: “Hi?” Először azt hittem, Hi-nak fogja szólítani Bobot, de szerencsére leeesett neki, hogy nem beszél magyarul. Mondjuk az egész közjátékot nem teljesen értettem, hihetetlenül abszurd volt minden eleme.

Vasárnap – ez az én hülyeségem miatt történt, mert László Zoli könyvét zavaromban „sikeresen” László névre dedikáltattam Zoltán helyett, és csak otthon esett le, így mielőtt benéztem volna a Delta Műhely Írókör találkozójára, elrobogtam a könyvvel a Metropolis Média/Galaktika standhoz, és odaadtam Csordás Attilának, aki korrigáltatta Bobbal a hibát.

(A fényképek telefonnal készültek, ezért gyengébb minőségüek.)

Csütörtökön (04.23) sayeddel volt szerencsénk egy estét Robert Charles Wilson és felesége, Sharry társaságában tölteni, némi városnézés, majd a városligeti Robinson étteremben elfogyasztott vacsora keretében. Érdekes és furcsa érzés íróként a “másik” oldalon állni, ezen az estén megértettem valamit abból, hogy milyen az, amikor olvasók csillogó szemmel jönnek oda dedikáltatni, és milyen is az egyik kedvenc írónkkal személyesen találkozni.

Bobbal és Sharryvel rengeteg mindenről beszélgettünk, többek közt Kanadáról, Magyarországról, scifiről, az írásról, új regényekről, írókollégákról, történelemről. Wilson új regénye, Julian Comstock: a 22nd century adventure címmel június elején fog megjelenni az USA-ban, és ahogy Bob elárult pár további részletet az írásáról, meg a történetéről, egyre kíváncsibb lettem. Eddigi könyvei közül ennek írását élvezte a legjobban, és ez is a leghosszabb regénye, és a koncepció is felettébb érdekes. Biztos, hogy amint tudom, beszerzem, de remélem, mihamarabb megjelenik idehaza is.

Végezetül egy közös kép a Városligetből:

Tegnap Wilson megérkezett Budapestre, és az Írószövetségben történtekről a scifi.hu-ra felkerült egy rövid összefoglalóm (már, amennyit fel tudtam idézni a gyatra memóriámmal).

Itt olvashatjátok: http://www.scifi.hu/node/98

Csütörtökön kezdődik a könyvfesztivál a Millenáris parkban, ahol a K5-ös Galaktika-standon, pénteken 16 órától dedikálok László Zoli és Szélesi Sanyi kollégákkal együtt.

http://www.intergalaktika.hu/events/galaktika-a-xvi-budapesti

Ilyen sem történt még, hogy egy az angolszász SF élvonalába tartozó Hugo-díjas szerző, egyben kedvenc íróim egyike, kiadói meghívásra hazánkba látogat.

Robert Charles Wilson, a Hugo-díjas Pörgés, folytatása a Tengely és egyéb más igényes SF-regények írója (Pl. a Chronolits, a Blind lake vagy a Darwinia), ahogy a honlapján is olvasható, április 22-én Budapestre érkezik a Metropolis Media/Galaktika meghívásában, a XVI. Budapesti nemzetközi könyvfesztiválra.

Elsőként, április 22-én az Írószövetségben kerül megrendezésre egy író-olvasó találkozó, majd szombaton, április 25-én, a könyvfesztiválon fog dedikálni. Addigra, ha minden igaz, megjelenik a Bioszféra (Bios) című regénye is magyarul.

Tegnap Galántai Zolival beszélgettünk az Akku művészeti központban, a Galaktika-klub rendezvények keretében az Isten gépeiről, a tech szingularitásról és úgy általában a scifiről. Nagyjából huszonegynéhányan lehettünk, és köztük ismerősök és ismeretlenek egyaránt.

Akartam írni pár mondatot, hogy miről volt szó, de mivel az imént találtam egy sfportálos írást Sheenard tollából, inkább azt linkelem be ide: http://www.sfportal.hu/a-technologiai-szingularitasrol-az-akkuban.scifi#more-3872

Azért itt van néhány kép:

Emlékeztetőül, jövő hét szerdán, 2009. február 25-én, 18 órakor az AKKU Kulturális központban (Bp., VII., Kazinczy u. 21.) Dr. Galántai Zoltánnal beszélgetünk a scifiről, az írásról, a technológiai szingularitásról és a transzhumanizmusról, meg még ki tudja, miről.

És ha már scifi, a következő napok Galaktika és scifi szempontból igen sűrűek lesznek. Ma Mary Shelley Az utolsó emberéről lesz egy beszélgetés Dr. Sárdi Margittal és Galántai Zoltánnal a Károly körúti Alexandra könyvesházban, pénteken a 30 éves Galaktika vár mindenkit az Írószövetségbe, és jövő péntekre is jut még egy rendezvény (a fentin túl), Joan Slonczewsky Elízium lánya könyvbemutatója lesz a Mammutban, a Libriben.

Részletesen:

http://www.solaria.hu/kepek/gklub-09februar.jpg

Olvasom a fenti címmel ellátott cikk ajánlóját az index főoldalon (még ne kattints a linkre!). Hát ez meg mi a f…? – gondolom. A folytatás: “Az emberi civilizáció beleremeg a sokkba: a világgazdaság összeomlása után a túlélésért küzd.”

Na, megint egy katasztrófa-elmélet? Okos tudósok kiszámították, hogy kihül a Nap, vagy mi, és levezették, hogy mi lesz utána? A következő mondatból minden kiderül: “Brandon Hackett új regénye, az Isten gépei.”

Ja, hogy én magamról olvasok éppen. És milyen jól át lettem verve.

Ráadásként Adeptus írása az Isten gépeiről: http://voxadepti.sfblogs.net/2008/12/09/isten-gepei-meg-mindig/

De már csak jövőre.

2009. február 25-én, 18 órakor a Műegyetemen  (pontosítás később várható), Dr. Galántai Zoltánnal fogunk beszélgetni nagy valószínűséggel a transzhumanizmusról, a technológiai szingularitásról és egyebekről.

A múltkori Írószövetséges szeánszról íródott cikk a Népszabadság online-on:

http://nol.hu/kult/lap-20081210-20081210_1-31

 (Köszönet balfrasznak, hogy levadászta.)

Sűrű hetem volt, így péntekre szabadságot vettem ki, hogy rápihenjek a délutáni másik könyvbemutatóra, aminek örömére 2 órát a munkahelyen töltöttem.

Szerencsére az Alexandra Károly körúti könyvesházában összegyűlt érdeklődők között legalább ugyanannyi ismeretlen arcot láttam, mint ismerőst, és egész kellemes beszélgetést folytattunk Csordás Attilával, a Galaktika magazin kommunikációs vezetőjével az Isten gépeiről, korábbi írásaimról, tervekről, a jövőről és a science-fictionről általában.Visszaadni úgysem lehet az elhangzottakat, de azt hiszem, ez volt az eddigi legjobban sikerült író-olvasó találkozóm (talán még a tavaly, a Szefantoron, László Zolival és F. Tóth Benedekkel közös beszélgetés volt ehhez hasonlíthatóan tartalmas és hangulatos.)          

Ami azonban elgondolkodtatott: felmerült egy kérdés, hogy nem akarunk-e László Zolival közösen regényt írni valamikor. Erről azt hiszem, érintőlegesen már beszélgettünk, de nyilván mindkettőnk a saját ötleteit akarja megvalósítani. Viszont most azért erőteljesebben eltűnődtem azon, hogy pl. hogyan is történhetne meg ez, miféle munkamegosztás alakulna ki. Az ötleteléssel nem lenne gond, hiszen ezt évek óta folytatjuk egymás regényeivel kapcsolatban, de vajon a konkrét írás hogyan valósulna meg.Arra jöttem rá, hogy egyszer, pár év múlva (jópár év lesz az szerintem,) én szívesen kipróbálnám, hogy mi sülne ki belőle. Na de majd Zolit is megkérdezem róla.:)

Csütörtökön, november 27-én megrendezésre került az Írószövetség új SF-tagozatának első rendezvénye, a Katedrális őrzői antológia és az Isten gépei könyvbemutatója. Mivel mások pedig már amúgy is részletesen elmesélték, mi történt, íme néhány fénykép az eseményről:

Legközelebb mindenesetre érdemes lenne kicsit előbb elkezdeni a szervezést, beharangozást ugye, pl. úgy, mint a pénteki író-olvasó találkozó esetében. Egyébként nagyjából ugyanazokat gondolom, mint amikről F. Tóth Benedek idevonatkozó bejegyzése is szólt - én is valami hasonlót éreztem (ráadásul agyilag lenullázva, hullafáradtan érkeztem). Ettől függetlenül kellemesen telt az este, az eredeti egy órás tervezett időtartamhoz képest több, mint két órán át tartott a beszélgetés.

Mint korábban szó volt róla: az Isten gépei című regény megjelenése alkalmából 2008. november 28-án, pénteken 17 órakor a Károly körúti Alexandra könyvesházban a Galaktika magazin beszélgetést/író-olvasó találkozót, dedikálást szervez velem.  http://www.intergalaktika.hu/events/event/listByDate?date=2008-11-28

És hogy halmozzuk az élvezeteket, egy nappal korábban, november 27-én pedig az Írószövetségben (VI. kerület, Bajza utca 18., I. emelet) a Katedrális őrzői antológia íróival, plusz velem kerül megrendezésre egy író-olvasó találkozó, amely egyben kötetlen beszélgetés is lesz a jövőre 30 éves Galaktikáról. http://www.intergalaktika.hu/events/event/listByDate?date=2008-11-27