Megint eltűntem egy hosszabb időre, ugyanis az év eddigi részét Az ember könyve véglegesítésével töltöttem. Ez jóval nagyobb munka volt, mint sejtettem, jó szerkesztő módjára kihúztam a regény 20%-át, és lenyestem a felesleges karaktereket és mellékszálakat. Kemény munka volt, de a lényeg úgyis az, hogy a végére szépen összeálltak a darabkák, és letisztult a történet.

Még talán időben szólok , hogy a regény a könyvhéten sajnos nem fog megjelenni, a megjelenés eltolódik őszre, ugyanis a kapkodásnak nem sok értelme lenne, így pedig legalább lesz idő alaposan megszerkeszteni és remélhetőleg némi marketinget is kap majd a mű. A borítóból már láttam egy első verziót, kifejezetten szuper lett, de még néhány változtatást még talán megejt rajta Sallai Peti, mielőtt publikussá válik.

Dedikálni ettől még fogok a könyvhéten (van még élő ember, aki szerente egy aláfirkantást, de eddig nem volt alkalma egyszer sem eljönni?), szombaton, június 4-én, 15 órától, a Vörösmarthy téren, a Galaktika standjánál.

Az viszont egy nagyon furcsa és fonák helyzet szerintem, hogy míg Ti Az ember könyvét várjátok, én már masszívan távolodom a történettől, és nyakig belemerültem az új regénybe, és az ezen agyalás tölti ki a szabad pillanataimat. Nem szeretnék újra három éven át írni egy regényt, és van rá remény, hogy a mostani talán már jövőre elkészül, de nem akarom elkiabálni. Mindenesetre a karaktereket már kidolgoztam, a a történet eleje és vége, valamint a lényege tisztán összeállt, beleástam magamat néhány elméleti témába egy kis gondolati játék erejéig. Fura, mert először volt az ötlet, és amikor utánanéztem a fizikai aspektusainak a neten, hogy ez most mennyire elrugaszkodott egyáltalán, egész szép kis információhalmazt találtam a téma kapcsán. Szerencsére a fizikusok is szeretnek ”mi lenne, ha?” jellegű gondolatjátékokat játszani.

Az a sok idő és átírás, amit Az ember könyvével műveltem ismét rengeteg tanulsággal szolgált, és ezek igazán csak most fognak majd az elejétől beépülni, így meglehetősen optimista vagyok, az ötletelés, vázlatolás folyamatát nagyon élvezem.

Azoknak, akik esetleg írnak is, és őszinte véleményre vágynak, ajánlom figyelmükbe az SFmag.hu oldalunk által szervezett kezdeményezést, a Fantasztikus kéziratok éjszakáját. Szerintem jó buli lesz, igazi, kicsit még nehéz felmérni, hogy mire számítsunk, de az biztos, hogy ilyen még nem volt, hogy személyesen kaphattok véleményt a kéziratotokról, igyekszünk okosságokat mondani, tanácsolni. Attól függően, hogy mennyi írás érkezik, a válogatás jogát persze fenntartjuk, azaz, ha túljelentkezés lesz, akkor szelektálni fogunk a kéziratok érdemei alapján. Szóval, ha írsz, és el tudsz jönni július 2-án személyesen, akkor ne hagyd ki a lehetőséget.:)

Kimaradt a szeptemberi bejegyzés, de a hosszabb hallgatás oka minden szempontból prózai: írom Az ember könyvét. Eljött ugyanis az a pillanat, amikor a regény szeretné végre befejezni magát, egybefutnak a szálak, a karakterek követelik a drámát és a nem feltétlenül megérdemelt sorsukat, így nincs választásom, írni kell. A regény fele már szerkesztés előtti állapotba került, ami azt jelenti, hogy részemről, önerőből már csak minimálisan tudom jobbítani, a második felét pedig a következő két hónapban tervezem ízekre szedni, majd újra összerakni és véglegesíteni. A tavaszi megjelenésig azért még sok munka van vele.

Ettől függetlenül néhány héten belül valószínűleg némileg aktívabb lesz a blog, úgyhogy figyeljétek.  

Ért közben egy meglepetés is pár hete: úgy tűnik, kitaláltam egy novellát, ami működőképes és érdekes történetnek bizonyul, így szeretném év elején megírni, hátha a regénnyel egyidőben megjelenhet pl. a Galaktikában. Persze, csak akkor, ha jó lesz, ami azért nálam eléggé kétséges. 2008-ban volt már egy ilyen kísérletem, írtam egy novellát, ami aztán a kukában landolt, mert még szerintem is rossz volt.

Író-olvasó találkozó: November 6-án, szombaton, Győrben, a X. Győri könyvszalon rendezvényen leszek 17 órától, és a Pódiumszínpadon beszélgetünk László Zolival a sci-fi jövőjéről. Biztos vagyok benne, hogy nem keseregni fogunk. http://www.gyoriszalon.hu/hetnap/2010/szalonprogram2010.pdf

Olvasmányok mostanság: Kivégeztem a GFK sorozatból Robert A. Heinleintől A Hold börtönébent, ajánlom mindenkinek, mert ahhoz képest, hogy 1966-ban, 3 évvel a Holdraszállás előtt jelent meg, a holdi élet ábrázolása nagyon alapos és átgondolt, ráadásul Heinlein majd’ két évtizeddel a Neurománc előtt egy nagyon érdekes MI-személyiséget teremtett meg, ami előtt le a kalappal. A Hold börtönében egy kifejezetten jó sci-fi regény, ami ma már ugyan kicsit megkopott, és veszített az erejéből, de jóval kevésbé, mint a legtöbb régebbi science fiction. Kár, hogy nem negyven évvel korábban jelent meg magyarul. (Szomorú, hogy az ilyen könyvek csak most jutnak el hozzánk, és még szomorúbb, hogy a kortárs sci-fik is csak hébe-hóba.)

Elolvastam továbbá Vernor Vinge 1991-es Hugo-díjas regényét, a Fire upon the deepet is, és helyrerakta bennem a Szivárvány tövében után maradt kérdőjelet Vinge-vel kapcsolatban. Sőt, nagyon erősen helyrerakta, ez ugyanis egy brutálisan jó regény, brilliáns ötletekkel, érdekes karakterekkel, idegen fajokkal és kozmikus elképzelésekkel. Hogy-hogy nem jelent meg eddig magyarul?! Meg is rendeltem már az előzményét, a Deepness in the skyt.

Azonban ha majd meg is jön a könyv, kicsit még várnia kell, mert éppen nyakig benne vagyok Alastair Reynolds Revelation space-ében. A House of sunst olvastam tőle még a nyáron, ami majdnem brilliáns, számomra az utóbbi idők egyik legjobb sci-fi regénye, most pedig haladok sorban a Revelation space regényeivel, a polcomon pihen a Chasm city, a Redemption Ark, az Absolution gap és a The prefect is már. Kedves kiadók, kéretik Reynoldst is mielőbb elhozni magyar nyelvre.

Az ember könyve:

Úgy tűnik, a nyers változatot szeptember végéig be fogom fejezni. Az utóbbi néhány hétben végre összerázódott a történet vége is, és váratlanul nagyon könnyen megy az írás, amit igyekszem kihasználni. Persze, szeptembertől egy legalább 4-5 hónapnyi feszített tempójú önszerkesztés következik, mire a kiadó kezébe kerülhet a regény. Azonban a lényeg az, hogy csak a végére érek most már.

Párizs és a fantasztikum:

A nyaralás egy részét Párizsban töltöttük, és most a könyvek oldaláról következik néhány gondolat a városról. Elég sokat mászkáltunk, de normális könyvesboltot alig találtunk, ha voltak is, a ruha-, cipő- és parfümboltok csillogása közepette képtelenség észrevenni őket, a kínálatuk pedig nevetséges volt. Persze, lehet, hogy mi jártunk a nem megfelelő helyeken, igaz, nem is a könyvesboltok keresése volt a cél.  Kettő komolyabb könyves üzletet azért csak sikerült találnunk.

Az egyik a Champs-Élysées-n, egy csilivili Virgin Megastore pincehelyiségébe volt beömlesztve. A sok könyv látványa jóleső érzésként hatott, de az alacsony mennyezetű labirintus, össze-vissza pakolt könyves pultokkal leginkább hevenyészett raktár benyomását keltette. Komolyan arra gondoltam, hogy mázlink van a Pesten már majdhogynem minden forgalmasabb téren, utcában megtalálható Alexandra és Libri hálózatok üzleteivel, mert ők legalább megbecsülik és méltó helyet biztosítanak a könyveknek (igaz, cserébe mindent megtesznek a kiadók ellehetetlenítéséért, a kiadók minél durvább megsarcolásááért, de ez már egy másik kérdés).

Mint a képen látható, lefényképeztem a sci-fi (és fantasy – csak az ki sem volt írva) polcot. Nem vicc, ez volt a teljes kínálat! Ahhoz képest, hogy hányszor többen lakják Franciaországot, siralmas: egy pultnyi könyv, pár ismert név (pl. Simmons, Martin, Morgan, Niven egy-egy regénnyel), a könyvekre ráadásul fura, kézzel írott cetliket tűztek, mintha magyarázták volna, hogy mik ezek, vagy nem tudom.

A másik a Lafayette áruház hatodik emeletén tanyázott, ahová már nem is akartunk felmenni, de nem akartuk elhinni, hogy egy ekkora áruházban nincs könyves részleg. Szerencsére volt, ráadásul a sci-fi és fantasy kínálat már sokkal nívósabbnak tűnt, itt már a legtöbb ismert angolszász szerzőtől akadt néhány kötet. Csak valahogy ez sem volt az igazi, például érezhetően az egyik legfélreesőbb zúgba pakolták a tematikát, amolyan megtűrt, nem fontos gyermekként.

Az egyetlen pozitív csalódást egy jópofa antikvárium jelentette a latin negyedben. Véletlenül vettük észre az utca túloldaláról, miközben a rendelt palacsintáinkat (crépes) sütötték az orrunk előtt. Igaz, az antikvárium inkább az elképesztő képregénykínálata miatt volt érdekes, jelezve, hogy Franciaország valóban képregénynagyhatalom. Helyi és angolszász képregények francia kiadásának tömkelege sorakozott a polcokon, nem tudtam olyan képregényt mondani, ami ne lett volna meg nekik. Na itt például, jó sokáig nézelődtünk, és a forgalom  is érezhetően nagyobb volt, mint a másik két könyváruházban.

Kieg: Egyvalamit kifelejtettem, a bookinisteket, vagy bukinistákat. Lezárható bódéikkal tele van a Szajna-part, ha kedvük van, kinyitnak, és régi könyvek és kacatok garmadáját árulják, többnyire a normális antikváriumoknál drágábban. Egy biztos, a part menti sétányokat nagyon hangulatossá teszik.

Nyár:

Szokás szerint elég sűrűre sikeredett, pedig a Hungarocont ki is hagytuk Párizs miatt. A Szefantor, mint mindig most is elvarázsolt, a múlt heti Írókör tábor pedig a társaságon túl írástechnikai szempontból is rendkívül kellemesen telt, ugyanis rengeteget írtam. Felemelő érzés, amikor 15 laptop zümmög egymás mellett, és mindenki ír, halkan kopognak a billentyűk, szinte érezni a kreatív energiák áramlását.  A mostani regény sokat köszönhet a tavalyi és idei tábornak is. És még vár majd egy nyárvégi elutazós kikapcsoládás, amolyan pihenünk, olvasunk, írunk, sportolunk, sétálunk jelleggel.

Örömhírek és hírek írói blogokról:

- Robert Charles Wilson befejezte a Vortext (Pörgés 3. regény), remélem, hamar jön magyarul is.

- George R. R. Martin lassan a végére ér a Dance with the dragonsnak, a Jég és Tűz dala 5. kötetének, miközben javában készül az első kötetből az HBO filmsorozat is.

- Orson Scott Card a honlapján magasztalja Nolan Inceptionjét (Eredetét). Ez azért is meglepő, mert ahogy olvasom Card filmkritikáit, elég keményen szokott véleményt mondani, most pedig az Inceptiont a valaha készült legjobb scifi mozifilmnek nevezte, és noha valóban veszett jó film, de ez azért szerintem túlzás. Úgy tűnik, Cardot is nagyon elkapta a hangulata. (Ugyanakkor vicces, hogy felhívja a figyelmet: ez nem az a sci-fi, amiben világűrt és szörnyeket találsz.)

- Neil Gaiman a mellékelt, fejezetekre tördelt videósorozatban felolvassa a teljes Temető könyvét (angolul, természetesen). Érdemes legalább belenézni, én sosem hittem a felolvasásokban, a legtöbb író nem is tudja normálisan felolvasni a saját könyvét (nem is ez a dolguk, ez teljesen más műfaj), de Gaimant hallgatni valami egészen más.

1. Az ember könyve kapcsán mostanában kicsit olyan érzésem van, mint amikor A poszthumán döntést írtam 2004 és 2006 között. El szeretnék mesélni egy történetet néhány otthonától távolszakadt emberről, akik egy minden elemében idegen környezetben próbálnak túlélni és ami lényegesebb, embernek maradni, de hiányzik hozzá egy csomó minden, leginkább a történet megírásához szükséges írói eszköztár, így kínkeservesen haladok.

Ráadásként, naivan megpróbálok klisémentesen írni és gondolkodni, de újra és újra rájövök, hogy ez félelmetesen nehéz, szinte lehetetlen. Tucatszám jutnak eszembe a sablonos megoldások, ezek alapján már négy-öt regényt is meg lehetett volna írni ennyi idő alatt. Meghökkentő megoldások, jelenetek viszont nem születnek csak úgy, sőt, leginkább sehogy, de azért én próbálkozom. Amikor viszont egy-egy apró, szokatlan ötletmorzsa az ölembe hullik, az nagyon jó érzés.

A regényt 2008 nyara óta írom, az első sztorivázat 2009 tavaszán dobtam ki (120K), a másodikat 2009 telén (580K, de ebből kb. 350K átírva működőképes maradt). Közben persze rengeteget tanultam, mert minden egyes jelenet ismeretlen útra vezetett, amit meg kell ismerni, az adott jelenet tucatnyi rétegét felismerni, és beleszőni a mondatok közé. Vannak már a szövegnek jó momentumai, de hogy milyen lesz az összkép, arról most még fogalmam sincs.

(Rájöttem arra is, hogy nem érdemes előre nyilatkozgatni semmilyen készülő könyvről, mert még az alapvető dolgok is megváltozhatnak. Amit eddig mondtam itt-ott pl. erről a regényről, már nyomokban sem igazak.)  Olvasgatva külföldi scifi írók blogjait az írási módszerükről, nemrég végtelen nyugalom szállt meg.

Itt van például Alastair Reynolds http://voxish.tripod.com/id19.html látványosan kaotikus küzdelmének krónikája a regényeiről, valamint az alábbi képen látható vázlatoló táblája.

A vicc az, hogy egy ilyen tábla beszerzésén egy ideje már gondolkodom, mert saját folyamatábráim és kulcsinformációim nem férnek el normálisan egy papírlapon (a memóriám pedig eléggé szétszórt ahhoz, hogy ha nem jegyzek le azonnal bármi jó ötletet, az simán törlődik).

Egyébként az ilyesfajta folyamatábrák nem azt jelentik, hogy a regény valami gigantikusan komplex és bonyolult (csak, mint egy átlagos, tartalommal és mondanivalóval bíró regény kellően átgondolt háttérrel), mindössze annyit, hogy a szöveg nem pár hét alatt összerántható sablonhalmazból van összedobálva, hanem minden szintje a legapróbb részletekig át van gondolva, a legutolsó karakter motivációjáig. (Persze, ez még nem jelenti azt, hogy a végtermék fenomenális lesz, de legalább az esélyt megadja rá az író ebben az esetben.) 

2. A közelmúltban visszatértem az angolul olvasásra, összegyűlt vagy 10 könyv, amikre magyarul hiába várok, így beszereztem őket angolul, kupacba raktam őket (bőven 5000 oldal feletti mennyiség), és most fogyasztom a kupacot. Első áldozatom Peter F. Hamilton: Pandora’s star 1150 oldalas téglája volt, de már megjött a folytatása is, az 1250 oldal. Hm, ha minden űropera ilyen lenne…

Utána elkezdtem Joe Haldemantól a Forever peace-t, de Hugo-díj ide, Nebula-díj oda, 70 oldal után kicsit pihentetnem kell, mert nagyon nem akar bontakozni, pedig a regény ötöde már eltelt. Na meg főleg azért pihentetem, mert eközben beleolvastam Alastair Reynolds House of suns című regényébe, és az úgy szimplán odavágott már az elején, így előbb inkább azt olvasom el.

Nyári programként vár még egyébként egy Vernor Vinge, egy John C. Wright, valamint több Hamilton és Reynolds, majd jön Scalzi, Bacigalupi (idei Nebula győztes), McDonald és Karl Schröder is ősszel. Emellett persze jó lenne a magyar megjelenések közül is követni a jobbakat.

3. A Flashforward az egyetlen sorozat, amit manapság rendszeresen követünk, főleg mivel az első részek bukdácsolása után, főleg az évad második felére kifejezetten sokat erősödött, és akar is valamit mondani, mutatni. Rögtön eszembe jut a tavaszi nyitóepizód nyitójelenete, ami egy önálló, zseniális filmnovella egy ablakmosóról, szerintem már ezért megérte megcsinálni a sorozatot. A készítők nem csak feldobálják az újabb és újabb rejtélyeket, hanem folyamatosan meg is fejtik azokat, és adogatják a nézőnek az újabb apró puzzle darabokat, és a karakterkonfliktusok között is akad néhány igen emberi szál.

Erre a minap jön a hír, hogy az évad végével elkaszálják a sorozatot. Gondolom, nem volt elég bugyuta. Bár, ha lesz egy értelmes lezárás, talán nem is baj, mert a Flashforward tipikusan egyévados sorozat szerintem, nem is kell tovább kavarni, nyújtani. Csak legyen értelmes lezárása.

Ez az elkaszálás viszont azért is furcsa, mert itt van pl. a másik két tavaly őszi üdvöske, a Stargate Universe és a „V”, amelyekre szinte az összes scifi rajongó ismerősömmel együtt mi is azt mondtuk pár rész után, hogy mindkettőnek azzal teszik a legjobbat, ha azonnal törlik mindkettőt. A „V” maga az agyhalál olyan minősíthetetlen első négy résszel, nulla dimenziós ostoba karakterekkel és történettel, hogy onnan bármit is csinálnak, már teljesen érdektelen (nem is néztük továb), az SGU pedig az ötlettelenség és az eddigi sorozatok lélektelen újrahasznosításának kiváló példája volt az első 7 rész alapján.

Plusz, a minap elkezdtük a Fringe-t, de félelmetes kliséhalmaz ez is, azért egy nyitóepizódban, hadd ne rakjuk már össze az egész sztori építkezését az első öt perc után (gondolok itt arra, hogy az FBI-os csaj pasijáról az első pillanatban lerítt, hogy a rész végére halott lesz, de előtte még elárulja a nőt. A dilis prof megjelenésekor pedig azonnal összeállt a kép a sorozat további koncepciójáról is, amit addig nem ismertünk, mi szerint a doki, a fia és az FBI-os nő egy különleges csapatot fognak alkotni, és ugyanazon kaptafára épülő sztorikban nyomoznak.

Ha már sorozatok, nemrég újranéztük a teljes Twin Peakst, ami a hibái ellenére még mindig egy döbbenetesen erős és zseniális sorozat, pedig idén idestova 20 éves. Pedig féltem, hogy nem nyújt már olyan élményt, mint hajdanán, amikor a tévében láttam 15 évesen, de tévedtem. Egy fikarsznyit sem kopott a hangulata.

4. Nyár eleji programok:

- Május 22-én 15 órától Székesfehérváron leszek, a Szabadművelődés háza és a Galaktika által közösen szervezett 2010 Második Űrodisszeia éve című rendezvényen. 

- Június 5-én, a Könyvhéten dedikálás, délután 14 órától a Metropolis Media/Galaktika standon, a Vörösmarty téren. 

- Július 17-18-án a II. Intergalaktika tábor, Sopronban 

- Július végén pedig a Hungaroconon dedikálok július 31-én, vagy augusztus 1-én. 

És végezetül egy trailer, Christopher Nolan Inception című nyáron bemutatásra kerülő scifijéé. Nolan a Memento után készített három kiváló filmet, a két új Batmant, valamint a zseniális Tökéletes trükköt, ez pedig elegendő ajánlólevél ahhoz, hogy elképesztő pénzt toljanak alá egy saját sztorihoz, ami a trailer alapján kifejezetten ígéretes. Hans Zimmer zenéje pedig brutális hangulatot ad hozzá.

Beszámoló a hétfői beszélgetésről az alábbi linken. (Szerencsére így megint ellóghatom a hosszabb összefoglalót.) A meghívást ezúton is még egyszer köszönöm, én nagyon jól éreztem magam.

http://www.sfportal.hu/brandon-hackett-a-kodlampaban-5005.scifi#more-5005

Képek:

Kíváncsian mentünk a Ködlámpa irodalmi kávéház első scifis estjére, ami a magyar scifiről és a Metagalaktika 11-ről szólt, és a beszélgetés meglepően jól sikerült Sárdi Margittal és Németh Attilával, a megszokotthoz képest újfajta megközelítéssel és szemlélettel megáldott két házigazda, Kozák Tibor és Pécsi Marcell egy sor olyan sztorit is kicsaltak a két vendégből, amit máshol talán még sosem meséltek el.

Képek: http://www.sfportal.hu/kepek-a-kodlampa-elso-rendezvenyerol-4961.scifi

Jövő hét hétfőn Nemere István lesz a vendég, két hét múlva pedig jómagam. (A helyet elsőre nem volt könnyű megtalálni, pedig ott van a vásárcsarnok mögött, a IX. ker. Pipa utca 6. szám alatt, a Tandem Caféban, a pincehelyiséget kell keresni.)

(Előtte még, ehét pénteken még a Sziriusz Egyesület vendége leszek a XIV. kerületi Szabó Ervin könyvtárban (Füredi könyvtár, 1144 Rákosfalva park 1-3. cím alatt.) Vasárnap pedig itt a 18. Képregénybörze is – jön a Sandman! -, plusz csütörtökön SFMeetup, szinte már sok a jóból. )

Két érdekes helyről kaptam meghívást október hónapra, és ennek azért is örülök, mert nem a megszokott csatornákról van szó.

Az első október 9.-én, pénteken, 17 órától kerül megrendezésre a Szíriusz Kulturális Egyesület szervezésében, Szíriusz Találkozások néven. A pontos cím: Füredi könyvtár, 1144 Rákosfalva park 1-3. (A Füredi lakótelep közepén, az Örs vezér terétől egy trolimegállóra található a könyvtár.)

A másik esemény október 19-én, hétfőn, 19 órától (október 12.én) lesz, mégpedig a Ködlámpa Irodalmi kávézó meghívása keretében. Ez egy november végéig tartó scifi-s irodalmi rendezvénysorozat lesz, sci-fit író- és fordító kollégák szerepelni hetente. A Ködlámpa már 6. évada szervez ilyen irodalmi esteket, és szinte a teljes mai kortárs költő- és írótársadalom megfordult már náluk egy-egy est erejéig a tehetséges pályakezdőktől a nagy öregekig.

 A cím: Aranyhold kínai teázó (VII. Szövetség u. 10-12.)  HABÁR (volt Tandem Café); 1093 Pipa u. 6. (a Kálvin tértől 5 percre, a Vásárcsarnoknál)

A scifis estekről és a többi meghívottról a www.kodlampablog.freeblog.hu-n olvashattok bővebben.

A meghívott szerzők:

Október 5. — Galaktika-est, MetaGalaktika magyar szám bemutató (Németh Attila, Sárdi Margit)
Október 12. — Nemere István
Október 19. — Markovics Botond
November 2. — László Zoltán
November 9. — Fonyódi Tibor
November 16. — Szélesi Sándor
November 30. — Antal József
December 7. — Kasztovszky Béla
December 14. — Fordítói est

Januárban pedig még lesz egy Új Galaxis est és egy Lőrincz L. Lászlóval történő beszélgetés is.

Fentebb kikerült néhány menüpont, az Isten gépei és a Poszthumán döntés kapcsán, amelyekre kattintva pár információ és egy halom összegyűjtött vélemény található a két regényről. Meglepő, hogy mennyien vették a fáradságot, hogy cikket, blogbejegyzést, véleményt írjanak a könyvekről (és a fórumokon, pl. az intergalaktika.hu-n kapott pozitív visszajelzésekről nem is beszélve). Hálás köszönetem, hiszen ezek a legerősebb motivációk ahhoz, hogy megpróbáljak még jobb történeteket írni.

Októberre két eseményre, író-olvasó találkozóra is meghívást kaptam, ráadásul nem a megszokott helyekről. Az egyik kedves meghívás a Szíriusz Kulturális Egyesülettől érkezett, és október 9-én, pénteken várható (részletek később), a másik pedig egy irodalmi kávéház felkérése, ez még formálódik, de majd erről is bővebben, ha lesz konkrétum.

A szeptemberi, 234-es Galaktikában megjelent velem egy interjú, amit Csordás Attila készített. A szövegben az irodalmi szerkesztő, Németh Attila utólag elrejtett egy finom célzást a Orson Scott Card és a Végjáték kapcsán, úgyhogy tessék figyelni majd a jövő évi GFK megjelenéseket is.

Közben meg vicces dolgokat lehet olvasni néha a neten, hogy milyen is a scifi állapota, hogy világszerte halódik, meg milyen tematikáknak van értelme, miközben például a nagyon jó technológiai és a poszthumanizmust lenyűgöző ötletekkel továbbgondoló, űroperákat író Alistair Reynolds éppen aláírt egy 1 millió ₤ (!) összegű, 10 éves szerződést a Gollancz kiadó részére, aminek keretében évente egy regényt fog írni. Úgy tűnik, máshol nem olyan “okosak” az emberek, mint itthon, és másképp látják a tényeket és az irányokat.

Az ember könyvét továbbra is írom, a nyári nyűglődés után végre újra haladok, de messze még a vége. És furcsa is az írás, mert nagyon más ez a regény, mint az előző kettő. Sokkal emberibb, pedig itt is egészen meghökkentő események történnek. Miközben az emlékeik és a megmaradt, apró tárgyaik jelentik az egyetlen kötődést a múltjukhoz, a szereplők egyfolytában pengeélen táncolnak, az egész emberi fajt érintő döntéseket hoznak, és próbálják megérteni, mi folyik körülöttük.

Hétvégén ismét Szeged mellett jártunk, ezúttal a lassanként a nyár fix programjává váló Szefantoron. Ismét csak egy hétvégére sikerült lejutni, de legközelebb már tényleg hosszabb ottlétet tervezünk, mert a hely, a társaság minden szempontból ideális ahhoz, hogy az ember egy kicsit kikapcsolódjon a világból.

Szélesi Sanyi még mindig odalent, a lábát lógatva megelőzött egy részletes hangulatbeszámolóval, de azért dióhéjban én is írok arról a két rövidke napról.  A szombat az ismerkedések után rögtön egy Író-olvasó találkozóval kezdődött, majd folytatódott sok beszélgetéssel, a sötétedés után pedig csillagbámulással. Vittünk csillagatlaszt is, a fényesebb csillagokat így a végén már névről ismertük, de a fő attrakció az éppen fogyni kezdő, felkelő Hold színváltozása lett. Éjjel még egy Euréka epizódot kezdtünk el nézni, és ha jól számolom, a társaság fele el is aludt rajta. Mi végigszenvedtük, de nem volt jó.

Állatokból a táborban sosincs hiány, és ezt most lehet minden értelemben érteni. Az elmúlt két évben főleg cicák kóricáltak az emberek között, most két gyönyörű, fekete blöki lett a sláger, akik érdeklődéssel követték a nyüzsgést, leginkább a kajálásokat, amikből jutott bőven nekik is. Mi külön is állatoztunk, hiszen a terep kiválóan alkalmas volt a bogárvadászatra, még ha a kukoricásba is kell bemászni értük. Hiába, a biológusnak készülő kedves révén én is újra rácsodálkoztam a fűben rejtőző élővilágra. Fogtunk ormányos bogarat és futrinkát, de a legnagyobb zsákmányt végül elengedtük.

Egy gyönyörű, narancsos színű, hatalmas lepke volt az, aminek a hivatalos nevét már elfelejtettem. Ja, egy kis üvegtégellyel fogtam, ami elsőre lehetetlennek tűnt, de a lepke mintha direkt provokált volna, leszállt előttem két méterrel a földre, és amikor odalopakodtam, arrébb röppent két méterrel. Ezt háromszor eljátszottuk, a végén már majdnem megvolt, és negyedszerre már kifigyeltem a mozgását, ráborítottam az üvegcsét.Gyorsan visszavittük a táborba, lefotóztuk, de a tulajdonjogot átruháztam Anitára, aki végül csillogó szemmel szabadon eresztette a lepkét.

Másnap délelőtt a Holdraszállás 40. évfordulóját idéző vetélkedőben vettünk részt, komoly és kevésbé komoly feladatokkal, kérdésekkel, tesztekkel. Az egyik feladat az volt, hogy a 3 csapat építsen holdjárót. Na, itt mozgásba indult a tábor, padok, sátrak, gumimatracok, úszógumik, fatuskók kerültek elő, még egy masszőrágy is beépült az egyik járműbe. Aztán rövid színdarabot kellett előadni azzal a címmel, hogy a Holdraszállás, az évszázad csalása. Na, itt végképp elszabadultak az elmebeteg elmék, láthattunk a forgatás kellékeit szétlopó és azzal csencselő guberálókat, vérvörös fejjel üvöltő sztárrendezőt, aki szinte gutaütést kap a forgatás végére a béna stábtól, és egy régi, Márkus László féle férj-feleséges „Mi kerül ezen a fotelon…?” című jelenet scifis feldolgozása holdjáróval.

A vetélkedő végén a résztvevők rácsaptak a könyvnyereményekre, mi is jópár ritkaságot zsákmányoltunk. Ebéd után némi olvasásos-heverészés után aztán elindultunk haza. A többiek még lent vannak, kicsit irigylem is őket, de legközelebb már mi is tovább maradunk, mert tényleg hatalmas élmény.

Szombaton pedig újabb tábor vár, az Írókörös csapathoz látogatok le a hétvégére. Hiába, sűrű nyár ez.

Hétvégén először került megrendezésre az Intergalaktika.hu a Galaktika közösségi oldalának találkozója, a Tisza parton, Mártély község melletti kempingben, ahová a kedves szervezők meghívtak, mint “meglepetésvendéget”, így hétvégére leruccantunk a Szeged, illetve inkább Hódmezővásárhely közeli településre.

A társaság, az új és régi ismerősök, legyenek személyes vagy netes ismeretségek, a táj, a hangulat együtteséből egy nagyon szuper, élményekkel teli hétvége kerekedett. Szerencsére az idő – legalábbis szombaton és vasárnap – pont ideális volt, így bográcsoztunk, jó sokat beszélgettünk, persze főleg scifiről. Vasárnap még kedvesemmel kettesben elmentünk egy kicsit csónakázni a Tiszán, ugyanis a Kis-Duna mellett felnőtt emberként, ki nem hagytam volna a lehetőséget, ha már lehetett ladikot bérelni. Évek óta nem volt már alkalmam evezni, és kicsit már hiányzott is a víz, na meg az a nyugalom, ami egy hajóban ringatózva megszállja az embert.

Szóval, igazán jól éreztük magunkat, és remélem, hogy jövőre tényleg lesz folytatása, és remélem, hogy a Galaktika közeli emberek közül is többen csatlakoznak.   Még egyszer köszönöm a meghívást, jövőre is minden bizonnyal menni fogunk.

Visszatérve a nettelenségből, én is szeretném megköszönni Csóka Ferinek és családjának, valamint a SZMIT-nek a meghívást és szervezést, fantasztikus két nap volt ez Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren.

Szélesi kolléga már írt egy beszámolót, és mivel hasonlókat gondolok, illetve hasonlókat írtam volna le én is, akit részleteiben érdekel, tessék a linkre kattintani. Végezetül néhány kép:

További fényképek a link alatt találhatóak.

Hazaérkeztünk a Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen töltött író-olvasó találkozós két napról Antal Józsival, László Zolival és Szélesi Sanyival. Nagyon jól sikerült ez a két nap, ami a hajnali fél ötös fekvéssel (már világosodott) egybe is mosódott.

Részletesebben majd később, ha kipihentem magam.

Rendkívül jól sikerült rendezvény volt ez, rengeteg emberrel, meg is lepődtem, mert a tömeg sokszorosa volt a másfél hónapja, a Millenáris parkban megrendezett Könyvfesztiválnak. Én a Galaktika stand körül lófráltam, és rengeteg ismerőssel beszélgettem, valamint még több olyan kedves emberrel, akikkel korábban még nem volt alkalmam két szónál többet váltani, pl. Stark Zolival, a scifi könyves legendával, akit vagy húsz éve láttam először, a hajdani, Üllői úti Galaktika (később Valhalla) könyvesboltban. Vidéki gyerekként a boltba csak ritkán tudtam eljutni, de akkor órákig tapogattam, lapozgattam a könyveket, ő pedig a háttérben mindig ott beszélgetett valakivel az aktuális vagy régebbi scifikről. A régi könyveim jelentős részét azt hiszem, tőle vásároltam.:)

Antal Józsi után 5 órától László Zolival és Kasztovszky Bélával együtt dedikáltunk. Este pedig, ahogy sötétedett, úgy nőtt a jókedv, amihez némi vörösbor is hozzájárult, na és a Németh Attila által hozott vicces rímfaragó játék. (Ez utóbbiról az sfport.neten van fent néhány videó is.) 

A szórakozásba némi magyar valóság is került, amikor a nemdohányzó társaság mellé (László Zoli éppen elment cigit venni) egy hajléktalannak tűnő hölgy csapódott, cigit kérve, és amikor kiderült, hogy senki nem dohányzik, nem akarta elhinni, és ezt sajátságos módon megsértődve fejezte ki: “Könnyű azt mondani, hogy nem dohányoztok, baszdmeg.” Azt hiszem, ezután az addigi udvariasságunk elszállt, és nagyon gyorsan elhajtottuk az illetőt.

További élménybeszámolók az sfportal.hu-n találhatók:

http://www.sfportal.hu/elmenybeszamolok-a-konyvhetrol.scifi

Antal József, László Zoltán és Szélesi Sándor írókollégákkal megtisztelő meghívást kaptunk a szlovákiai Dunaszerdahelyre egy rendhagyó író-olvasó találkozóra. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága vendégei leszünk jövő hét csütörtökön. A helyszín: Dunaszerdahely, Budapest kávéház, június 11, 19 óra. 

 Jövőhéten kerül megrendezésre a 80. Ünnepi Könyvhét, és június 6-án, elvileg délután, 16 órától a Galaktika standján (57-es számú) egészen éjfélig én is megtalálható leszek dedikálásra, beszélgetésre, iszogatásra.  Ugyanis aznap lesz a Könyvek éjszakája, éjfélig tartó programokkal, lampionozással, meg még ki tudja, mivel.

A Galaktika pavilonjának megtalálásához itt egy térkép.

Itt pedig bővebb információ található az eseményről: http://www.galaktikamagazin.hu/2009/05/galaktika-konyvheten.html