Beszámoló a hétfői beszélgetésről az alábbi linken. (Szerencsére így megint ellóghatom a hosszabb összefoglalót.) A meghívást ezúton is még egyszer köszönöm, én nagyon jól éreztem magam.

http://www.sfportal.hu/brandon-hackett-a-kodlampaban-5005.scifi#more-5005

Képek:

Kíváncsian mentünk a Ködlámpa irodalmi kávéház első scifis estjére, ami a magyar scifiről és a Metagalaktika 11-ről szólt, és a beszélgetés meglepően jól sikerült Sárdi Margittal és Németh Attilával, a megszokotthoz képest újfajta megközelítéssel és szemlélettel megáldott két házigazda, Kozák Tibor és Pécsi Marcell egy sor olyan sztorit is kicsaltak a két vendégből, amit máshol talán még sosem meséltek el.

Képek: http://www.sfportal.hu/kepek-a-kodlampa-elso-rendezvenyerol-4961.scifi

Jövő hét hétfőn Nemere István lesz a vendég, két hét múlva pedig jómagam. (A helyet elsőre nem volt könnyű megtalálni, pedig ott van a vásárcsarnok mögött, a IX. ker. Pipa utca 6. szám alatt, a Tandem Caféban, a pincehelyiséget kell keresni.)

(Előtte még, ehét pénteken még a Sziriusz Egyesület vendége leszek a XIV. kerületi Szabó Ervin könyvtárban (Füredi könyvtár, 1144 Rákosfalva park 1-3. cím alatt.) Vasárnap pedig itt a 18. Képregénybörze is - jön a Sandman! -, plusz csütörtökön SFMeetup, szinte már sok a jóból. )

Két érdekes helyről kaptam meghívást október hónapra, és ennek azért is örülök, mert nem a megszokott csatornákról van szó.

Az első október 9.-én, pénteken, 17 órától kerül megrendezésre a Szíriusz Kulturális Egyesület szervezésében, Szíriusz Találkozások néven. A pontos cím: Füredi könyvtár, 1144 Rákosfalva park 1-3. (A Füredi lakótelep közepén, az Örs vezér terétől egy trolimegállóra található a könyvtár.)

A másik esemény október 19-én, hétfőn, 19 órától (október 12.én) lesz, mégpedig a Ködlámpa Irodalmi kávézó meghívása keretében. Ez egy november végéig tartó scifi-s irodalmi rendezvénysorozat lesz, sci-fit író- és fordító kollégák szerepelni hetente. A Ködlámpa már 6. évada szervez ilyen irodalmi esteket, és szinte a teljes mai kortárs költő- és írótársadalom megfordult már náluk egy-egy est erejéig a tehetséges pályakezdőktől a nagy öregekig.

 A cím: Aranyhold kínai teázó (VII. Szövetség u. 10-12.)  HABÁR (volt Tandem Café); 1093 Pipa u. 6. (a Kálvin tértől 5 percre, a Vásárcsarnoknál)

A scifis estekről és a többi meghívottról a www.kodlampablog.freeblog.hu-n olvashattok bővebben.

A meghívott szerzők:

Október 5. — Galaktika-est, MetaGalaktika magyar szám bemutató (Németh Attila, Sárdi Margit)
Október 12. — Nemere István
Október 19. — Markovics Botond
November 2. — László Zoltán
November 9. — Fonyódi Tibor
November 16. — Szélesi Sándor
November 30. — Antal József
December 7. — Kasztovszky Béla
December 14. — Fordítói est

Januárban pedig még lesz egy Új Galaxis est és egy Lőrincz L. Lászlóval történő beszélgetés is.

Fentebb kikerült néhány menüpont, az Isten gépei és a Poszthumán döntés kapcsán, amelyekre kattintva pár információ és egy halom összegyűjtött vélemény található a két regényről. Meglepő, hogy mennyien vették a fáradságot, hogy cikket, blogbejegyzést, véleményt írjanak a könyvekről (és a fórumokon, pl. az intergalaktika.hu-n kapott pozitív visszajelzésekről nem is beszélve). Hálás köszönetem, hiszen ezek a legerősebb motivációk ahhoz, hogy megpróbáljak még jobb történeteket írni.

Októberre két eseményre, író-olvasó találkozóra is meghívást kaptam, ráadásul nem a megszokott helyekről. Az egyik kedves meghívás a Szíriusz Kulturális Egyesülettől érkezett, és október 9-én, pénteken várható (részletek később), a másik pedig egy irodalmi kávéház felkérése, ez még formálódik, de majd erről is bővebben, ha lesz konkrétum.

A szeptemberi, 234-es Galaktikában megjelent velem egy interjú, amit Csordás Attila készített. A szövegben az irodalmi szerkesztő, Németh Attila utólag elrejtett egy finom célzást a Orson Scott Card és a Végjáték kapcsán, úgyhogy tessék figyelni majd a jövő évi GFK megjelenéseket is.

Közben meg vicces dolgokat lehet olvasni néha a neten, hogy milyen is a scifi állapota, hogy világszerte halódik, meg milyen tematikáknak van értelme, miközben például a nagyon jó technológiai és a poszthumanizmust lenyűgöző ötletekkel továbbgondoló, űroperákat író Alistair Reynolds éppen aláírt egy 1 millió ₤ (!) összegű, 10 éves szerződést a Gollancz kiadó részére, aminek keretében évente egy regényt fog írni. Úgy tűnik, máshol nem olyan “okosak” az emberek, mint itthon, és másképp látják a tényeket és az irányokat.

Az ember könyvét továbbra is írom, a nyári nyűglődés után végre újra haladok, de messze még a vége. És furcsa is az írás, mert nagyon más ez a regény, mint az előző kettő. Sokkal emberibb, pedig itt is egészen meghökkentő események történnek. Miközben az emlékeik és a megmaradt, apró tárgyaik jelentik az egyetlen kötődést a múltjukhoz, a szereplők egyfolytában pengeélen táncolnak, az egész emberi fajt érintő döntéseket hoznak, és próbálják megérteni, mi folyik körülöttük.

Hétvégén ismét Szeged mellett jártunk, ezúttal a lassanként a nyár fix programjává váló Szefantoron. Ismét csak egy hétvégére sikerült lejutni, de legközelebb már tényleg hosszabb ottlétet tervezünk, mert a hely, a társaság minden szempontból ideális ahhoz, hogy az ember egy kicsit kikapcsolódjon a világból.

Szélesi Sanyi még mindig odalent, a lábát lógatva megelőzött egy részletes hangulatbeszámolóval, de azért dióhéjban én is írok arról a két rövidke napról.  A szombat az ismerkedések után rögtön egy Író-olvasó találkozóval kezdődött, majd folytatódott sok beszélgetéssel, a sötétedés után pedig csillagbámulással. Vittünk csillagatlaszt is, a fényesebb csillagokat így a végén már névről ismertük, de a fő attrakció az éppen fogyni kezdő, felkelő Hold színváltozása lett. Éjjel még egy Euréka epizódot kezdtünk el nézni, és ha jól számolom, a társaság fele el is aludt rajta. Mi végigszenvedtük, de nem volt jó.

Állatokból a táborban sosincs hiány, és ezt most lehet minden értelemben érteni. Az elmúlt két évben főleg cicák kóricáltak az emberek között, most két gyönyörű, fekete blöki lett a sláger, akik érdeklődéssel követték a nyüzsgést, leginkább a kajálásokat, amikből jutott bőven nekik is. Mi külön is állatoztunk, hiszen a terep kiválóan alkalmas volt a bogárvadászatra, még ha a kukoricásba is kell bemászni értük. Hiába, a biológusnak készülő kedves révén én is újra rácsodálkoztam a fűben rejtőző élővilágra. Fogtunk ormányos bogarat és futrinkát, de a legnagyobb zsákmányt végül elengedtük.

Egy gyönyörű, narancsos színű, hatalmas lepke volt az, aminek a hivatalos nevét már elfelejtettem. Ja, egy kis üvegtégellyel fogtam, ami elsőre lehetetlennek tűnt, de a lepke mintha direkt provokált volna, leszállt előttem két méterrel a földre, és amikor odalopakodtam, arrébb röppent két méterrel. Ezt háromszor eljátszottuk, a végén már majdnem megvolt, és negyedszerre már kifigyeltem a mozgását, ráborítottam az üvegcsét.Gyorsan visszavittük a táborba, lefotóztuk, de a tulajdonjogot átruháztam Anitára, aki végül csillogó szemmel szabadon eresztette a lepkét.

Másnap délelőtt a Holdraszállás 40. évfordulóját idéző vetélkedőben vettünk részt, komoly és kevésbé komoly feladatokkal, kérdésekkel, tesztekkel. Az egyik feladat az volt, hogy a 3 csapat építsen holdjárót. Na, itt mozgásba indult a tábor, padok, sátrak, gumimatracok, úszógumik, fatuskók kerültek elő, még egy masszőrágy is beépült az egyik járműbe. Aztán rövid színdarabot kellett előadni azzal a címmel, hogy a Holdraszállás, az évszázad csalása. Na, itt végképp elszabadultak az elmebeteg elmék, láthattunk a forgatás kellékeit szétlopó és azzal csencselő guberálókat, vérvörös fejjel üvöltő sztárrendezőt, aki szinte gutaütést kap a forgatás végére a béna stábtól, és egy régi, Márkus László féle férj-feleséges „Mi kerül ezen a fotelon…?” című jelenet scifis feldolgozása holdjáróval.

A vetélkedő végén a résztvevők rácsaptak a könyvnyereményekre, mi is jópár ritkaságot zsákmányoltunk. Ebéd után némi olvasásos-heverészés után aztán elindultunk haza. A többiek még lent vannak, kicsit irigylem is őket, de legközelebb már mi is tovább maradunk, mert tényleg hatalmas élmény.

Szombaton pedig újabb tábor vár, az Írókörös csapathoz látogatok le a hétvégére. Hiába, sűrű nyár ez.

Hétvégén először került megrendezésre az Intergalaktika.hu a Galaktika közösségi oldalának találkozója, a Tisza parton, Mártély község melletti kempingben, ahová a kedves szervezők meghívtak, mint “meglepetésvendéget”, így hétvégére leruccantunk a Szeged, illetve inkább Hódmezővásárhely közeli településre.

A társaság, az új és régi ismerősök, legyenek személyes vagy netes ismeretségek, a táj, a hangulat együtteséből egy nagyon szuper, élményekkel teli hétvége kerekedett. Szerencsére az idő - legalábbis szombaton és vasárnap - pont ideális volt, így bográcsoztunk, jó sokat beszélgettünk, persze főleg scifiről. Vasárnap még kedvesemmel kettesben elmentünk egy kicsit csónakázni a Tiszán, ugyanis a Kis-Duna mellett felnőtt emberként, ki nem hagytam volna a lehetőséget, ha már lehetett ladikot bérelni. Évek óta nem volt már alkalmam evezni, és kicsit már hiányzott is a víz, na meg az a nyugalom, ami egy hajóban ringatózva megszállja az embert.

Szóval, igazán jól éreztük magunkat, és remélem, hogy jövőre tényleg lesz folytatása, és remélem, hogy a Galaktika közeli emberek közül is többen csatlakoznak. ;)  Még egyszer köszönöm a meghívást, jövőre is minden bizonnyal menni fogunk.

Visszatérve a nettelenségből, én is szeretném megköszönni Csóka Ferinek és családjának, valamint a SZMIT-nek a meghívást és szervezést, fantasztikus két nap volt ez Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren.

Szélesi kolléga már írt egy beszámolót, és mivel hasonlókat gondolok, illetve hasonlókat írtam volna le én is, akit részleteiben érdekel, tessék a linkre kattintani. Végezetül néhány kép:

További fényképek a link alatt találhatóak.

Hazaérkeztünk a Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen töltött író-olvasó találkozós két napról Antal Józsival, László Zolival és Szélesi Sanyival. Nagyon jól sikerült ez a két nap, ami a hajnali fél ötös fekvéssel (már világosodott) egybe is mosódott.

Részletesebben majd később, ha kipihentem magam.

Rendkívül jól sikerült rendezvény volt ez, rengeteg emberrel, meg is lepődtem, mert a tömeg sokszorosa volt a másfél hónapja, a Millenáris parkban megrendezett Könyvfesztiválnak. Én a Galaktika stand körül lófráltam, és rengeteg ismerőssel beszélgettem, valamint még több olyan kedves emberrel, akikkel korábban még nem volt alkalmam két szónál többet váltani, pl. Stark Zolival, a scifi könyves legendával, akit vagy húsz éve láttam először, a hajdani, Üllői úti Galaktika (később Valhalla) könyvesboltban. Vidéki gyerekként a boltba csak ritkán tudtam eljutni, de akkor órákig tapogattam, lapozgattam a könyveket, ő pedig a háttérben mindig ott beszélgetett valakivel az aktuális vagy régebbi scifikről. A régi könyveim jelentős részét azt hiszem, tőle vásároltam

Antal Józsi után 5 órától László Zolival és Kasztovszky Bélával együtt dedikáltunk. Este pedig, ahogy sötétedett, úgy nőtt a jókedv, amihez némi vörösbor is hozzájárult, na és a Németh Attila által hozott vicces rímfaragó játék. (Ez utóbbiról az sfport.neten van fent néhány videó is.) 

A szórakozásba némi magyar valóság is került, amikor a nemdohányzó társaság mellé (László Zoli éppen elment cigit venni) egy hajléktalannak tűnő hölgy csapódott, cigit kérve, és amikor kiderült, hogy senki nem dohányzik, nem akarta elhinni, és ezt sajátságos módon megsértődve fejezte ki: “Könnyű azt mondani, hogy nem dohányoztok, baszdmeg.” Azt hiszem, ezután az addigi udvariasságunk elszállt, és nagyon gyorsan elhajtottuk az illetőt.

További élménybeszámolók az sfportal.hu-n találhatók:

http://www.sfportal.hu/elmenybeszamolok-a-konyvhetrol.scifi

Antal József, László Zoltán és Szélesi Sándor írókollégákkal megtisztelő meghívást kaptunk a szlovákiai Dunaszerdahelyre egy rendhagyó író-olvasó találkozóra. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága vendégei leszünk jövő hét csütörtökön. A helyszín: Dunaszerdahely, Budapest kávéház, június 11, 19 óra. 

 Jövőhéten kerül megrendezésre a 80. Ünnepi Könyvhét, és június 6-án, elvileg délután, 16 órától a Galaktika standján (57-es számú) egészen éjfélig én is megtalálható leszek dedikálásra, beszélgetésre, iszogatásra. :) Ugyanis aznap lesz a Könyvek éjszakája, éjfélig tartó programokkal, lampionozással, meg még ki tudja, mivel.

A Galaktika pavilonjának megtalálásához itt egy térkép.

Itt pedig bővebb információ található az eseményről: http://www.galaktikamagazin.hu/2009/05/galaktika-konyvheten.html

Úgy alakult, hogy mindhárom nap kint voltam a Millenárison rövidebb-hosszabb ideig. Az idő szerencsére a borongósabb csütörtöki nap után maximálisan kedvezett a Könyvfesztiválnak, ráadásul a Metropolis Media/Galaktika standja mögött jó kis füves terület húzódott, ahol kényelmesen el lehetett heverészni. Dióhéjban a scifivel kapcsolatos események összefoglalója: 

Péntek - dedikálásra érkeztünk pontban 4 órára, Szélesi Sanyi  már ott szivarozott, László Zolit meg elrabolta interjúztatni egy Eltés lány. Aki aztán engem is elrabolt, így Zolival kb. két mondatot sikerült dumálni, ezt kicsit sajnáltam, de ettől függetlenül kellemesen telt az a két óra, beszélgetéssel, dedikálással, na meg új könyvek beszerzésével. A stand körül három birodalmi rohamosztagos ruhába öltözött emberke parádézott rajtuk csimpaszkodó, kíváncsi gyerekek társaságában, ez nagyon jó ötlet volt, mert vonzotta az érdeklődőket. És megtudtam, hogy a rohamosztagosok is olvasnak Isten gépeit, legalábbis egyikük, aki láthatóan már nem a klón-érából származott, mert sisakját levéve a vonásai elütöttek Jango Fettétől, az orrom alá dugott egy példányt aláírásra. 

Szombat - Bob Wilson dedikálása. Kíváncsi voltam, mennyien lesznek, na meg csütörtök után jó volt újra találkozni Bobbal és Sharryvel. Kaptam is tőlük ajándékba egy dedikált könyvet. Nem, nem a Chelloveck által megkapott Julian Comstockot :), hanem az Axist. Azért bevallom, érdekes helyzeteket produkál az élet: amikor meghallottam, hogy Wilson jön, az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lenne találkozni és beszélgetni vele az írásról, a scifiről, és még most is alig térek magamhoz, hogy ez tényleg meg is történt. 

Aztán átballagtunk a City Caféba, és kiderült, hogy nem férünk be, annyian voltak, úgyhogy egy rövid interjút követően visszatértünk a standhoz, ahol jókora sor alakult ki. Szegény Bob, nem tudom, hány könyvet firkantott alá, de egy pillanatra sem lélegezhetett fel, még amikor a vége felé a sor elfogyott, akkor is megjelentek a semmiből újabb olvasók. Végül egy rövid rádió- és egy tévéinterjúval ért véget az esemény.

A nap sztoriját egy hölgy szolgáltatta, aki még a City Café előtt rögtön odaugrott Wilson mellé, és elkezdett hozzá magyarul beszélni. Nagyjából rekonstruáltam a beszélgetést: “Jó napot, író úr, itt lehet dedikálni? És hogyan szólíthatom önt?” Mire Bob az egészből egy szót sem értve csak annyit mondott zavart mosollyal: “Hi!” A hölgy meghökkent: “Hi?” Először azt hittem, Hi-nak fogja szólítani Bobot, de szerencsére leeesett neki, hogy nem beszél magyarul. Mondjuk az egész közjátékot nem teljesen értettem, hihetetlenül abszurd volt minden eleme.

Vasárnap - ez az én hülyeségem miatt történt, mert László Zoli könyvét zavaromban „sikeresen” László névre dedikáltattam Zoltán helyett, és csak otthon esett le, így mielőtt benéztem volna a Delta Műhely Írókör találkozójára, elrobogtam a könyvvel a Metropolis Média/Galaktika standhoz, és odaadtam Csordás Attilának, aki korrigáltatta Bobbal a hibát.

(A fényképek telefonnal készültek, ezért gyengébb minőségüek.)

Csütörtökön (04.23) sayeddel volt szerencsénk egy estét Robert Charles Wilson és felesége, Sharry társaságában tölteni, némi városnézés, majd a városligeti Robinson étteremben elfogyasztott vacsora keretében. Érdekes és furcsa érzés íróként a “másik” oldalon állni, ezen az estén megértettem valamit abból, hogy milyen az, amikor olvasók csillogó szemmel jönnek oda dedikáltatni, és milyen is az egyik kedvenc írónkkal személyesen találkozni.

Bobbal és Sharryvel rengeteg mindenről beszélgettünk, többek közt Kanadáról, Magyarországról, scifiről, az írásról, új regényekről, írókollégákról, történelemről. Wilson új regénye, Julian Comstock: a 22nd century adventure címmel június elején fog megjelenni az USA-ban, és ahogy Bob elárult pár további részletet az írásáról, meg a történetéről, egyre kíváncsibb lettem. Eddigi könyvei közül ennek írását élvezte a legjobban, és ez is a leghosszabb regénye, és a koncepció is felettébb érdekes. Biztos, hogy amint tudom, beszerzem, de remélem, mihamarabb megjelenik idehaza is.

Végezetül egy közös kép a Városligetből:

Tegnap Wilson megérkezett Budapestre, és az Írószövetségben történtekről a scifi.hu-ra felkerült egy rövid összefoglalóm (már, amennyit fel tudtam idézni a gyatra memóriámmal).

Itt olvashatjátok: http://www.scifi.hu/node/98

Csütörtökön kezdődik a könyvfesztivál a Millenáris parkban, ahol a K5-ös Galaktika-standon, pénteken 16 órától dedikálok László Zoli és Szélesi Sanyi kollégákkal együtt.

http://www.intergalaktika.hu/events/galaktika-a-xvi-budapesti