László Zoli barátom feltett egy hasonló bejegyzét a blogjára (www.laszlozoltan.freeblog.hu), de én is felbiggyesztem ide plusz egy ráadással, ami hasonló magabiztosságról és tudásról árulkodik.
”Teljesen feleslegesen erolkodik az, aki nalam a tajekozattlansagot es hibas gondolkodast szeretne felfedezni.”
“…nem vagyok szócső, csak kreatív, tapasztalt és képzett.”
Tudom, hogy már unalmas ez az ingyen, vagy fizetős könyvkiadás téma, hiszen elég sok helyen szóba került mostanság (Pl. László Zoltán blogja vagy Sheenard mondja blogja 
és Sanawad blogja), de azért pár gondolatot felvések ide, hogy én is beleokoskodjak.
Meglepően sok ember kacérkodik manapság az írással, kevesebben elég lelkesek és elszántak ahhoz, hogy megírjanak egy teljes regényt. Azért jónéhány ember eljut a címben említett állapotba, és ezután jön a dilemma, hogy hogyan tovább, miként tudná megjelentetni az írását? Sok furcsa próbálkozást láttam már, például olyasvalakit, aki egy kiadó fórumán érdeklődött, hogy mikor és mennyiért adnák ki a regényét, és ha kiadják, akkor elküldi a kéziratot, vagy a másik véglet, aki a kiadói fórumon érdeklődött, hogy vajon ki tud neki segíteni abban, hogy hogyan és milyen címre tudna elküldeni kiadóknak a kéziratot (egy emailcím, az adott kiadóé a fórum tetején olvasható volt egyébként).
Szerencsés esetben az írás előbb utóbb megtalálja a kiadóját. (Az évek során három olyan, akkor még leendő íróval kerültem kapcsolatba, akik azóta szintén megtalálták a maguk útját, és manapság ismert, elismert fantasztikus írónak számítanak (nem nevezem meg egyiküket sem, mert még kicikiznek, hogy mit égetem itt őke ).
De mit tegyen az ember, ha a kiszemelt kiadók sorra visszadobják a regényét? Szerintem minden publikáló író mesélhetne sztorikat, hogy miféle utakat járt meg az első regényével, nekem is van, de ez most nem ide tartozik. Azon azonban érdemes elgondolkodni, ha az ember kéziratát mindenhonnan visszautasítják. Mert amit sok helyről visszadobnak, az általában nem jó. Fordítva persze nem igaz, nem minden megjelenő írás jó, de hát ez van, ez egy ilyen világ.
És el is jutottunk a lényegig. Feltűnően sok olyan írás születik, amelyek írója bármit megtenne a kiadatásért, és nem hallgat a szerkesztői, kiadói intelmekre, sőt, simán megmagyarázza, hogy mégis miért jó a regény, miért nem számít a helyesírás (!), és miért egyedi az egyébként tucatszor olvasott történet. Persze, tudjuk, az író olyan állatfajta, aki őszinte imádattal rajong a saját írásáért, és tudja, hogy az írása minden szava arany, még akkor is, ha éppen nem az.
Az ilyen fanatizmusra szoktak jó kis üzleti vállalkozások épülni, ugye, amikor a rajongó torkán a legutolsó gagyit is lenyomják aranyáron, és a rajongó csenget, mert kell neki a 145. kis bizbasz is. (Én is voltam Star Wars rajongó kiskoromban, hehe.) Na most, láthatóan elterjedőben vannak olyan üzleti vállalkozások, amelyek abban látnak pénzszerzési lehetőséget, ha kiadással kecsegtetik a lelkes, de kiadót nem találó írókat, mondván, pár százezer forint ellenében kiadják a regényét. Persze, ez nagy öröm, de ne legyünk balekok, ha valamit alkotsz, annak eladásáért normális esetben nem Te fizetsz, hanem vagy ingyen adod, vagy jobb esetben neked fizetnek. Na persze akkor, ha az üzleti vállalkozás lát esélyt arra, hogy, ha pénzt fektet a kiadásba, az megtérül. Ha nem lát benne pénzt, nem fektet be, feltehetően azért, mert az írás nem jó, nem eladható. Aki pénzt kér a kiadásért, miközben fantasztikus kritikákkal áradozik a műről, az több, mint gyanús. Aki ilyenbe belemegy, az pedig szerintem nem ebben a világban él, és elnézést azoktól, akik azt hiszik, hogy mégis.
Aztán itt a másik verzió, ami ugyan nem veszi le a sápot az írótól, helyette ingyen kiadással kecsegtet, de úgy, hogy amit az író kiad a kezéből, az lesz a könyvben, és az író határozza meg a könyv árát is. Na, ettől majdnem hanyatt estem a székkel. Bármilyen szerkesztetlen, korrektúra nélküli iromány lehet nyomdakész, még szerencse, hogy csak akkor nyomtatnak belőle, ha valaki rendel. Ja, és a borítókészítéshez adnak olyan ingyenes programot (gondolom netes link), amibe beírja a főbb paramétereket, és a program kiköp egy képet. Döbbenetes. Még csak az kéne, hogy ilyen művek árasszák el a könyvpiacot… Akkor inkább elfelejtek olvasni.
A fentiek a boncnok.freeblog Író, vigyázz! III. bejegyzésének - http://boncnok.freeblog.hu/ - hatására születtek. Roppant tanulságos részletek találhatók ott, hogy mivel kábítják a hiszékeny embereket, érdemes elolvasni.
Egyébként van egy pozitív vetülete is a fentieknek, mégpedig az, amikor olyan embereknek nyújtanak segítséget pár tucat példányban kinyomtatni az írását, könyvét, versgyűjteményét, akik nem is gondolják, hogy ebből lehet könyv (és valószínűleg jól gondolják). Pár tucat példány, amit elajándékozhatnak ismerősöknek, rokonoknak, ez tényleg szép gondolat. Ha erre megy ki a játék, és nincs mögötte hátsó szándék, lehúzási próbálkozás.
Szóval, ha kezdő író vagy, és komlyan gondolod, viszont a barátok dicshimnuszai ellenére a profi kiadók nem foglalkoznak Veled, azt javaslom, amit nálam sokkal okosabbak is megtettek már sok helyen: olvass sokat, írj sokat, és ha elkészülsz egy érezhetően jobb írással, próbáld meg újra. És hacsak nem vagy gondtalan milliomos, ne fizess azért, hogy megjelenhess.