Egy nagyon érdekes, új kezdeményezést ajánlok mindenki figyelmébe. Minden további információ itt megtudható: http://pulpfiction.hu/

Annyit elöljáróban, hogy a Rost magazin 3000 karakteres mini novellákat közöl, letölthető, ingyenes formában, az első szám nemrég látott napvilágot.

László Zolihoz hasonlóan én is megpróbáltam valamit összehozni, de mint mindig, ha novellát akarok írni, most is rá kellett jönnöm, hogy ez továbbra sem az én műfajom, ekkora terjedelemben pedig pláne nem.

 Nem akarom ecsetelni, hogy mi is a Robot Chicken sorozat, akit érdekel, úgyis utánanéz, elég annyi, hogy stop motion technikával mozgatott bábokkal figuráznak ki benne ismert filmeket, közszereplőket. Én most csak a Star Wars-os részekkel foglalkozom, ezt mindenki ismeri, és ez is lezsibbasztotta az agyamat, annyira brutálisan elmebeteg. Íme, néhány kedvenc jelenet:

Alább pedig hosszabb klipekben és egyéb youtube linkeken  még több fenomenális ökörség található:

http://www.youtube.com/watch?v=9E-cDE4D0MI

http://www.youtube.com/watch?v=1LWQB7jgF7I

http://www.youtube.com/watch?v=MZfXir5dBIs

http://www.youtube.com/watch?v=4KZBM0QLAZM

Tegnap (ma?), hosszúra nyúlt kényszerszünet után bemutatták a IV. szezon 11. részét (A Razort is számolva 13.-at). Még kilenc rész van hátra, aztán március 20-án véget ér a történet, és remélhetőleg minden titokra fény derül.

Mit is mondjak az új epizódról? Leginkább semmit, mert nem fogom lelőni a poénokat, mindenesetre brutálisan sokkoló és depressziós minden kockája, miközben a cselekmény számtalan új kérdést vet fel, ugyanakkor egy nagyon fontos dologra választ is kaptunk. Egyelőre még nehéz megítélni, hogy ez a válasz hová vezet a későbbiekben, én elsőre nem igazán örültem neki, de aztán végül megbékéltem, mert van benne lehetőség. (Bár, 100%-ban azért még nem hiszem el, nem bízom a forgatókönyvírókban, bármit is nyilatkoznak utána.)

Ami biztos, a készítők és színészek láthatóan még a szokásosnál is alaposabban odatették magukat, az új epizód minden kockájából süt valami igazán átütő erő. Bízom benne, hogy a valaha készült legjobb SF-sorozatnak az eddigiekhez, de leginkább a második szezonhoz méltó lezárása születik.

Hm, nehéz spoilermentesen írni valamiről, amiben pont a történtek a lényegesek, de cserébe ajánlok egy BSG-blogot, ahol részletesen ki lehet tárgyalni mindent: http://battlestar.freeblog.hu/ De csak azok kattintsanak, akik már látták az összes eddig leadott részt!

Mivel már sokadik meghívást kapom, hogy osszak meg én is hét dolgot magamról amolyan blogos láncbejegyzésfolyam résztvevőjeként, vonakodva, de egyetlenegy alább olvasható.:gonosz:

1. Bizonyos kérdésekben kifejezetten antiszociális és lázadó vagyok, ráadásul utálom a láncleveleket és a körblogolást, szóval mindenkitől bocs, de nem. Aki ismer, az ismeretség mélységének függvényében X számú furcsaságot tudhat rólam. Aki meg nem ismer, annak meg ismeretlenül nem kötöm az orrára.

Rövid mozis blokk következik:

Alkonyat (Twilight)

A hisztérikus sikerű könyv (írta Stephenie Meyer az amerikai J. K. Rowling, ugye) filmadaptációja, jókora bevétellel világszerte, ezzel granatálva a folytatást. Némi szkepticizmussal ültem be, de ugyanakkor bizakodtam is, hiszen Antal Józsi blogján egész jókat olvastam a filmről, pedig ugye a regényt nő írta, nő rendezte, és ha Józsinak ennek ellenére is tetszik, akkor talán lehet is benne valami.

Azonban úgy tűnik, át kell vennem a rossz zsaru szerepet egy pillanatra. :) Nem értem, hogy lehet ez a film sikeres? És hogy lehet az alapjául szolgáló könyv sikeres? Oké, két nagyon erős tinivonzó elem szerepel benne: középiskola és vámpírok, na de ez elég? A válasz úgy tűnik, igen. A film minden eleme hatalmas klisé, én semmi eredetit nem találtam benne, és a közepén majdnem el is aludtam, mert még a történet is hiányzott.

Eleve, a gyengébbek kedvéért a vámpírokat fehérebbre maszkírozzuk, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, ők vámpírok. Ja, és kellett egy jelenet, amikor a főhősnő egy nevetséges jelenetben ki is mondja a szót, hátha valakinek mégsem esett le, hogy ezek tényleg vámpírok (lásd bejegyzéscím). Aztán itt van a 100 éves főszereplő vámpír fiú, X-edszer járja a középiskolát. De miért egy 17 éves szellemi szintjén viselkedik? A többiekről nem is beszélve. Ja, mégis volt egy “eredeti” jelenet: a vámpírok baseballoznak. Anyám. Lehet, hogy a filmet paródiának szánták, csak nem értettem az iróniát? Ezen felül csak annyi gondom volt a filmmel, hogy a nyűglődésen túl, mert ugye a vámpírsrác szerelmes, és nehéz megállni, hogy ne “igyon” vágyai tárgyából (vámpír terminológián kívülről szemezgetve, pl. lásd X-men filmek: Vadóc és Iceman képtelen szerelme), az Alkonyatból szerintem maga a történet is hiányzott. Ennek áthidalására az utolsó fél órában sikerült előrángatni végre a konkurens vámpírcsapatot és egy pszichopata gonosz vámpírt, aki a főszereplő kiscsajra szomjazik, de csak amíg el nem kapják, fel nem gyújtják. És ennyi. Folyt. köv., mert sokan megnézték.

Rajongólányok, lehet kövezni.

Amikor megáll a Föld:

Rövid leszek. Jaj! Reménykedtem, hogy mégsem olyan rossz, mint terjedt. De az volt. Próbáltam nem észrevenni a botrányos párbeszédeket, de nem ment. Csakhogy ezen túl még épkézláb történet sincs, színészekről nem is beszélve. Ki adott erre pénzt? És ki vette rá Keanu Reevest, hogy szerepeljen benne? És a rendező merre járt vajon a forgatás alatt? És melyik állatkertből szökött meg az a csimpánz, aki poénból beült a székébe közben, és elhitette a stábbal, hogy ő a rendező?

Szikraváros (City of Ember):

A 30 éves Galaktika által rendezett ünnepi vetítés. A Szikraváros nézhető alkotás, ígéretes kezdettel, remek és ötletes látványvilággal, ami sajnos folyamatosan elszürkült a cselekménnyel együtt. A végére vártam valami ügyes csattanót, de erre már nem jutott energia, így a film az égvilágon semmit nem tett hozzá ezen típusú “világvégeelőlföldalattivárosbaköltözősmajdinnenfelszínrefeljutós” filmekhez. Sheenarddal pl. egy sokkal jobb sztorin kezdtünk agyalni (városminiatűrizálás), de végül maradt a bugyuta befejezés. Kár érte.

The Fountain:

Ez viszont egy gyönyörű film, ami valóban megérinti az embert. Szeretem (módjával persze) az olyan alkotásokat, amiket a végén össze kell rakni, és a szimbolikus részeket ki kell hámozni a valóságból. Ez ilyen volt. Gyönyörű képekkel operáló, korokon átívelő misztikus (scifi???) történet a szerelemről, a halálról, az elengedésről, elfogadásról, beletörődésről, rögeszméről, lenyűgöző zenével, ami Clint Mansell zsenialitását dícséri.

Hadiösvény blogján találtam ezt a számot (viking metal), ami telibe találta a manapság jellemző hangulatomat, úgyhogy tovább terjesztem.

Equilibrium - Blut im Auge

Már elkezdtem válogatni hasonló zenéket, hamarosan azokat is belinkelem.

Nagyon örülök, hogy a kajak-kenus sportolókban bármikor meg lehet bízni Gratulálok Vajda Attilának az első olimpiai aranyéremhez. Én már napok óta láttam rajta, hogy ha bírja a feszültséget, ő nyerni fog. Ha a többiekben is ekorra lesz a küzdeni akarás, akkor kellemes két nap elé nézünk, ugyanis erőnlétileg és fejben majdnem mindegyik kajakos és kenus nagyon rendben van. 

Na és akkor augusztus 23-ai update: ezúttal viszont nem gondoltam volna, hogy Kovács Kati fel tud állni az egyes relatív csalódása után, de szerencsére tévedtem. Szóval, gratulálok a Janics Natasa-Kovács KAtalin kajakpáros hihetetlen győzelméhez.

Végezetül augusztus 24-ei update: gratulálok a vizilabda válogatottnak is a zsinorban harmadik olimpiai bajnoki címhez.

Hogy kicsit érthetőbbek legyenek a hétvégi kommentjeim, 4 kedvenc Goldfrapp szám…

Happines 

Hairy trees

Human

Little bird

Tegnap, vasárnap, miután hazaértem Szegedről, mehetnékem támadt, csak úgy bele az éjszakába. Először felmentem a Citadellára, kiültem a falra, fotózgattam, és néztem az éledő éjszakai pesti fényeket, a Dunát, a hidakat, a sok pislákoló fénypontot.

Aztán ahogy feljöttek az első csillagok, rájöttem, hogy innen ugyan nem sokat fogok látni, úgyhogy találomra elindultam felfelé, a Budai-hegyekbe. Mentem, amerre emelkedett az út, míg fel nem értem a tetejére. Ott aztán eldumáltam két rendőrsráccal, kérdeztem, hol lehet innen nézelődni, ahonnan látok is valamit, mert a htalmas fák lombjai eltakartak mindent, ez meg így nem poén. Erre tovább küldtek egy kilátóba, 2km-nyire. Láttam, hogy tilos behajtani kocsival, ezért megkérdeztem, hogy lehet-e, mondták, hogy persze, nyugodtan.

Szuper, felhúztam a kilátóig, ami zárva is volt, meg amúgy sem tetszett a nagy kivilágítás, nekem fénymentes hely kellett. Viszont láttam egy menyétet, vagy mit. Megpróbáltam lefotózni, de sebesen beslisszolt a bokorba. Mondjuk onnan még percekig villogtatta a szemét, meg morgott, de aztán eltűnt. Na, visszasétáltam a kocsihoz, mire jött egy másik rendőrjárőr, és kérdezték, enyém-e a kocsi (az egyetlen parkoló autó kilométeres körzetben), és van-e behajtási engedélyem. Láttam a táblákat, hogy arra az útra már régóta csak bringával lehet behajtani, de mondtam nekik, hogy két kollégájukkal beszélgettem odalent, ők megengedték. Szóval, szóbeli behajtási engedélyem van  Jó fejek voltak, én meg mondtam, hogy már úgyis megyek, úgyhogy ennyiben maradtunk.

Aztán, mint kiderült, ahol az első rendőrjárőrrel találkoztam, ott kellett volna bemenni a fák közé, most meg is tettem, és megtaláltam a pados, Budapest-bámulós hegyoldalt. Lehuppantam, aztán zenét hallgattam, és néztem az aranyló fényben fürdő várost. Megint iszonyú jó volt, tökéletesen kikapcsolódtam a világból. Bár, lehet, hogy inkább ezek a pillanatok a világ, nem az, amit nap, mint nap élünk

Az ég viszont Szegedhez képest siralmas volt. Alig pár csillag, sehol a Tejút sávja, hullócsillagot talán, ha kettőt láttam, de nem is nagyon figyeltem, mert nem is volt értelme, tiszta szmogos volt a levegő. Se elég sötét, se tiszta égbolt nem volt. Messzebb kéne menni a várostól, ki a semmibe, a mező közepére, aztán ott kifeküdni.Visszafelé, a sötétben még szuszogva szembejött egy sünmalac, azonban nem akart a fénykép kedvéért pózolni, inkább összegömbölyödött, én meg meguntam a várakozást, hogy újra nekiinduljon. Képem azért van róla, csak lehetne kicsit élesebb…

A Perseidák meteorraj leglátványosabb időszaka kedd hajnalban lesz, mondjuk, azért hajnalig nem fogok egy mezőn kószálni, se az éjszaka közepén felkelni, de mivel azt mondják, előtte-utána egy-két nappal is látványos csillaghullást lehet látni, úgy tűnik, az elkövetkező napok is éjszaka kószálással telnek. Nem tud valaki egy nyugis, Pestközeli, fénymentes helyet, mezőt, hegyet, dombot, ahonnan tényleg normális csillagmennyiséget lehet látni?

(A Citadellás képekből majd felrakok párat…)

Hazaértem, álmos vagyok, de azért megpróbálok egy gyors összefoglalót írni az élményeimről. Mivel 2 órát aludtam, és ezt is két részletben, leginkább összeszedetlen és zűrzavaros leszek, ezt nézze el nekem mindenki.

Először is, a lényeg: ezúton is gratulálok Bán Jánosnak a novella, és László Zolinak a regény kategóriában kapott Zsoldos Péter díjaikért.

Az ez évi Hungarocon szerintem nagyon jó hangulatban telt, többen is voltak, mint tavaly, és amelyik programon részt vettem, az érdekes és tartalmas volt. Rengeteg vicces és helyenként képtelen dolog is történt, ugye este már erősen elkezdődött az iszogatás, de aki kíváncsi, majd eljön legközelebb is, és személyesen átéli ezeket.

Szombat délután mentünk Melindával és Szabó Sanyival, és egész hamar leértünk, nagyjából fél négy magasságában. A díjkiosztó fél hatkor kezdődött, addig kellemes iszogatással töltöttük az időt, én két jagermeisterrel, a többiek sörrel indítottak.Aztán Jun, az sfportaltól gyors körkérdéssel zaklatott bennünket, hogy szerintünk ki nyeri a Zsoldos Péter díjat, a tippek felkerültek az sfportalra is. Telitalálatot senki sem ért el, noha Zolit többen eltalálták, de arra, hogy Bán Jani ötödször is díjat nyer, senki nem számított. Én láttam Jani díjait, többségük ormótlan kődarab, meg fura meghatározhatatlan dísztárgy, de ezúttal egy egész jópofa díjat kapott, amin egy két lábra ágaskodó ló mindenképpen felismerhető.

A díjkiosztó előtt egy megemlékezést hallgattunk meg a tragikus körülmények között elhunyt Trethon Juditról, illetve Preyer Hugoról, majd kiosztásra került a képzőművészeti és a Preyer Hugo díj is. Ezután ismertetésre kerültek a Zsoldos Péter díj idei győztesei, ami az eddigi évektől eltérően értékelések nélkül, csak a győztesek megnevezésével zajlott. Az értékelések másnapra maradtak. Sajnos László sezlony Zoli nem tudott jelen lenni, sőt Bán János is csak másnap érkezett.

Ezt egy díszvacsora követte, ami közben pár percig ömlött az eső, aminek egyetlen áldozata Jun volt, aki történetesen jól megázott. Aztán, mire a szokásos tábortüzezésre került a sor, már kiderült az ég, tele csillagokkal. A tábortüzezés hajnali fél négyig zajlott, sörök, borok, valamint egy meleg és borzasztó unicumos üveg társaságában (maradok a jégernél), valamint egy gitárral, két énekes-gitáros írókollégával. Az ezévi Stan és Pan duóban, amit régebben Szélesi Sanyival ketten műveltünk, most szereplőcsere történt, és Antal Józsi vette át a helyemet. Kívülről viccesebb volt hallgatni az évtizedeken átívelő, a szocializmustól a rendszerváltáson át a kapitalizmusban formálódó, magyar SF-irodalomról folytatott diskurzust, na de aki ott volt, az tudja, milyen vicces volt. A kalandos szobába jutás előtt F. Tóth Benedekkel megváltottuk a világot, azt hiszem, született pár tanulságos következetés erről-arról.:-)) Az alvás kezdetekor odakint már pirkadt, így nem is nagyon tudtam elaludni, mindössze két órát sikerült öntudatlan állapotban tölteni.

Emiatt a másnap rögtön két kávéval indult, amit Zsoldos Dávid előadásában egy Zsoldos Péterről történő megemlékezés követett (aki nem tudja, 10 éves a Zsoldos Péter-díj), majd pedig az elmúlt 10 év díjazottjainak bemutatása, valamint a résztvevők kínpadra, illetve kínfotelba ültetése. Ezt a részt Pete László (lnpeters) vezette, és roppant szórakoztató volt azok számára, akik nem éppen a vallatószékben ültek, mert személyre szabott, ravasz, trükkös, szemtelen és indiszkrét kérdéseket kaptunk. Én nagyon élveztem ezt a részt, kivéve, amikor egyetlen működő agysejtemből próbált meg információkat kihúzni. Már nem emlékszem, miket mondtam, de arra igen, hogy a vége felé már csak egyszavas válaszokra maradt energiám.

Végezetül bemutatásra kerültek Antal József által a Zsoldos Péter díjasokról készített karikatúrák, mindegyik profi és találó, szerintem egy érintett sem kapott sokkot az eredménytől. Mindössze annyi poén történt, hogy Fonyódi Tibor felismerte magát a Szélesi Sándorról készített karikatúrában is Remélem, valahová kikerülnek ezek a rajzok, a rólam készültet majd megpróbálom ide berakni. László Zoli pedig retteghet, mert van pár sörittas kép róla, ami alapján már készül róla is egy alkotás

A délutáni részben köteten kerekasztal beszélgetés alakult ki a Zsoldos Péter-díj zsűritagjaival, ahol kiderült, hogy minden zsűritag írásos bírálatot készített, és ezeket kérésre bármely mű kapcsán megosztották a közönséggel. Hamarosan a netre is felkerülnek, ha jól hallottam. Mint kiderült a Poszthumán döntés lett a második, elég hosszú és tartalmas véleményeket hallottam róla, sőt, Mandics György és Sárdi Margit a regény egyik témája kapcsán (kollektivizmus vs individualizmus) majdnem vitába is keveredett egymással, de aztán végül mégsem

Ezt már csak a hazaút követte, Lacza Gáborral és Mandics Györggyel, plusz Szabó Sanyival (sofőr) négyesben, aminek volt egy hajmeresztő pillanata, ugyanis nem volt rendesen lecsukódva a motorháztető, így kénytelenek voltunk fél perce megállni a leállósávban.:-((( Gondolom, mindenki tudja, hogyan vesztette életét néhány hónapja tragikus módon Trethon Judit, Czelf István és Tama Gyula, és megmondom őszintén nem volt túl kellemes az a fél perc.Na de épségben hazaértünk. Most megyek aludni. (Holnap majd korrektúrázom a szöveget, mert most nincs erőm átolvasni.)

Ja, és egy pluszinformáció: az Isten gépei (új regény) megjelenése októberre csúszott előre a Galaktikánál, de addig még lesz vele egy kis munkám.

Újabb vélemény a könyvről, ezúttal Antal Józsitól az alábbi linken. Köszönöm.

http://bookcrasher.blogspot.com/2008/02/brandon-hackett-poszthumn-dnts.html

Darth Vader kicsit másképp. Ez nagyon beteg. Skywalker Lajos óta nem röhögtem ilyen jót. 

A rend kedvéért Lajos kalandjai a kutyámajommal és a centrifugával: 

 Plusz egy utólagos ráadás Az első video előzménye, még a Birodalom visszavágból.

Nem tudom Orson Scott Card miért írta a Holtak szószólója elején, hogy az író tegye mindig próbára magát, írjon olyat, ami képességei határát feszegeti, még ha esetleg nem is sikerül megfelelnie a kihívásnak. Vajon volt már olyan érzése egy ilyen regény írása közben, hogy ezt bizony nem képes normálisan megírni? Nem hiszem, különben biztos óvatosabban fogalmazott volna.Most azon tűnődöm, hogy az Elveszett Föld egy rakás… Sehogy sem akar összeállni, pedig az alapötlet és a koncepció realisztikusabb, ugyanakkor sokkal vadabb ötleteket tartalmaz, és sokkal messzebbre mutat, mint a Poszthumán döntés, de talán éppen ez a baj. Attól tartok, valami olyasmit kellene tudnom hozzá az írásról, aminek nem vagyok a birtokában. Vagy mittudomén.

Azért csak emberek vagyunk, és hitelesen írni brutális intelligenciákról, egyáltalán cselekményben mozgatni ilyen izéket jelenleg szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik. Mert kommunikálni nem lehet velük, mi sem szoktunk leülni, és elmesélni egy hangyának, hogy kik vagyunk, és kicsodák ő. Persze, sok ilyet olvastam már scifiben, de azért valljuk meg, elég nagy ostobaság, amikor a szuperintelligens lény leereszkedik az ember szintjére. Aztán nyűglődöm, de rendesen az emberi lét határán egyensúlyozó szereplőimmel, meg azzal, hogy a sztorin hatalmas lyukak tátongnak, és sehogy sem akar összeállni. A narrációt egyelőre leginkább csak én tudom követni, mert azt is túl kellett bonyolítanom, és tartok tőle, hogy a szereplők közti kapcsolatok sem kötik le az olvasót.

Közben meg egy másik regényen gondolkodom, ami részben folytatása az Elveszett Földnek, de inkább egy párhuzamos történet, és egész szépen kezd körvonalazódni a fejemben. Elvileg Távoli Föld lesz a címe, vagy nem. Na ebben szerencsére javarészt csak normális emberek vannak, szerintem durva alternatív jövős ötletekkel, na meg azért némi poszthumános, meg genetikai ökörködéssel.

Nem tudom, lehet, hogy lassan elkezdem inkább azt írni, mert ez az Elveszett Föld egyre jobban frusztrál. Meg ez a folyamatos nyűglődés is.