Kezdjük az új évet is az Avatarral és egy kis statisztikával,  ugyanis a film a hétvégén ”szép csendben” átlépte az 1 milliárdos jegybevételt világszerte, lazán lenyomta a The Dark Knight számait, és jövő héten szerintem könnyedén kipipálja a Karib tenger kalózai 2-őt és a Gyűrűk ura: A király visszatért is, ezzel második lesz az örökranglistán a Titanic után. Ami ugye szintén egy Cameron-opusz. Az Avatar összbevételét eredetileg a brutális 1,3 milliárd körülire tippeltem, de szerintem ez már a jövő héten meglesz, és inkább 1,5 milliárd felett lesz a vége. Vagy ki tudja, hol.

Mindez több minden miatt is érdekes.

Egyrészt sok helyen megy a siránkozás, hogy a mozizás haldoklik, megölik az illegális letöltések, ehhez képest az idei amerikai mozibevételek minden eddigi rekordot megdöntöttek (még az Avatar nélkül is), ráadásként pedig jött Cameron, és kitalált valami olyat, amivel mégis rá lehet venni az embereket, hogy a mozi eseménnyé váljon.

Egyúttal kiderült, hogy az átlagember is vevő a kék űrlényes, idegen lényes, a Földön túl játszódó történetekre, ha igényesen tálalják nekik. Legalábbis filmen mindenképpen. Azt, hogy a scifi irodalomra lesz-e bármilyen hatása, nem tudom, de gyanítom, lesz, és ahogy az én korosztályom a Star Wars révén fertőzte meg magát, az Avatar alkalmas lehet arra, hogy a mai gyerkőcök is felfedezzék maguknak a scifit.

Csak azt sajnálom kicsit, hogy a scifi olvasók tábora túl kicsi ahhoz, hogy nekik tetsző tömegfilmet csináljon Cameron. A film nem is nekünk szólt, de annak azért örülök, hogy még így is vannak olyan scifi olvasók, akiknek maradéktalanul bejött a film, még ha kevesen is.

Ami a lényeg: James Cameron visszatérése impozánsra sikeredett, még mindig ő a világ ura, Hollywoodban legalábbis mindenképpen. A Titanic után megcsinálta a világ valaha készült második legjövedelmezőbb filmjét, és ugyan a Titanic nevű gyermekét - amit szinte lehetetlenségnek tűnt még csak megközelíteni is bevételileg -, elvileg már nem éri utol (bár…), de jelzi, hogy ő az egyetlen, aki képes rá.

Igazából lehet, hogy várnom kellett volna ezzel az ismertetővel, mert még egyáltalán nem ülepedett le a tegnapi élmény.

Hogy tetszett-e az Avatar film? Még nem tudom. Az biztos, hogy ha történt is mozitörténelmi esemény a 3D miatt, nem éreztem annyira egetrengetőnek az élményt, mint vártam. Fura, de az első IMAX 3D moziélményem, a Szörnyek az űrlények ellen sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az Avatar. Lehet, hogy csak elsőre üt nagyot, utána kezdi megszokni az ember?

Úgyhogy annyiban tökéletesen egyetértek Creideiki véleményével, hogy az Avatar nem a 3D miatt lehet egy új korszak nyitánya, hanem a CGI, az élő szereplők és az élőháttér összemosása miatt. Egyszerűen nincs más szó arra, amit az Avatarban látni lehet, minthogy tökéletes. A trailerekben félkész animációkat toltak az orrunk elé, az Avatar-nap is csak árnyéka volt a végleges verziónak. Elképesztő, hogy mindezt még az emlegetett 3-400 millió USD költségvetésből is hogyan tudták megvalósítani. A na’vik lejátszották az emberi karaktereket, döbbenetesen élőek, a Pandora hold élővilága tökéletesen él és lélegzik, minden apróság passzol és fantasztikusan élethű. Lenyűgöző minden pillanata.

Csak éppen nem eredeti.

És el is érkeztünk a lényeghez. Azt gondolom, hogy ez a scifi nem igazán a scifiben otthonosabban mozgó embereknek készült, és itt elsősorban a sokat olvasó emberekre gondolok. James Cameron kezében hatalmas lehetőség volt, de ezúttal nem jó történetet választott hozzá. Mintha a lényeg a tökéletes CGI-on és a tökéletesen animált ismeretlen világon lett volna, nem a történeten. Márpedig a történetnek kellene az elsődlegesnek lennie, annak kellene odaszegeznie a székhez, amit a látvány csak tovább fokoz, és ez itt nagyon hiányzott.

Pedig egyáltalán nem volt elvárásom a történettel szemben, olvasva az első kritikákat, egy egyszerű, de nézhető történetet vártam. Végül is, ezt meg is kaptam, csak valahogy így a hatás is elmaradt. Cameron szerint ez egy akció-fantasy-kalandfilm, bár hallottam, hogy néha a scifi szót is beleszőtte. A scifi elemek legtöbbje, amik a számomra pl. nagyon ígéretessé tették a filmet, szinte mind kimaradtak, de erről majd később. A kalandból meglepően kevés volt, alig akadt feszes jelenet a több, mint két és fél órában. A látvány pedig így önmagában kicsit öncélúnak tűnt.

A történet olyan egyszerű, mint főhősünk, Jake Sully. Jake - egy saját bevallása szerint sem túl okos katona - szemén át ismerkedünk meg az új világgal, és ez a momentum például tetszett. Jake lelkes, főleg, amikor az avatarja révén visszatér a való életbe, és kiszabadul a tolószékéből. Emiatt a film eleje kifejezetten jól sikerült, Jake érkezése a Pandorára és első pillanatai a 3 méteres avatarjában nagyon erős hangulattal bírnak. Aztán onnan valami fokozatosan elveszett… Ez köszönhető sajnos a történetnek, a logikai marhaságoknak és annak, hogy a 3D sajnos a jellemekre nem volt hatással.

Először is a film belső logikája. Ezen az idei filmek szinte mindegyike elhasalt a szememben, egyszerűen hiteltelenné tették önmagukat a Star Trektől kezdve a District 9-ig. (Egyedül a Watchmen volt a kivétel, de ott ugye egy kultikus képregényt dolgoztak fel a lehető legprecizebben, és Alan Moore egy zseniális íróelme. Persze, itt meg lehet, hogy kellett a képregény ismerete a tökéletes moziélményhez.) Az előzetes információk jobbnál jobb scifi ötleteket vetettek fel, aztán ahogy néztem a filmet, rájöttem, hogy ezeket vagy mind kivágták, vagy bele sem tették.

Itt van rögtön az unobtanium, az érc, ami miatt a földiek ott vannak a Pandorán. Egyetlenegyszer esik róla szó, és akkor is csak annyi derül ki, hogy 20 millió USD egy kiló. Hol van a lényeg, a szupravezetés, az antigravitációs hatás, a Halleluja hegyek lebegésével való összefüggés? Még az sem derül ki, hogy mit csinálnak a feldolgozott érccel, hogy mitől értékes! Egy bánya nem így működik, itt nem nagyon láttam egyetlen bányászt sem, csak katonát és tudóst. Persze, értem, hogy ők a sztoriban nem voltak fontosak.

A fő konfliktus. Azt gondoltam, hátha nem egészen abból adódik, mint amit a trailer sugallt. Van egy na’vi törzs a sokból, és a legjobb érclelőhely pont az otthonukat jelentő óriásfa alatt van. Na ne! Ezt a bugyutaságot, amikor egyszerűen elfelejtjük, hogy egy _egész_ bolygón vagyunk, amin végtelen terület áll rendelkezésünkre, még talán a Star Wars vezette be, ott zsugorodtak össze a bolygók néhány négyzetkilométernyire. Az Avatarban a földiek bárhová mehettek volna, bárhol bányászhattak volna, pl. a Halleluja hegységben, amelynek hegyei ugye nem véletlenül lebegnek, hiszen pont ez lenne az unobtanium lényege. De oké, az szent hely, ott sem lehet bányászni, de még így is ott az egész bolygó. Semmi szükség nem volt arra, hogy megbolygassák a kapcsolatot a benszülöttekkel. Eleve, fel kellett volna mérniük, hány törzs, hány egyed él a bolygón, akkor nem piszkálták volna meg a kényes egyensúlyt. Lehet azt mondani, hogy ez kukacoskodás, de szerintem nem az, hanem a történet belső logikájának hiánya, amikor a konfliktus csak azért van, mert az író így akarta. Ettől függetlenül az otthonfa elleni támadás a film legbrutálisabb jelenete, abban van monumentalitás, érzelem, kegyetlenség, dráma. Ehhez képest a végső csata megdöbbentően érdektelenre sikeredett, illetve nem tudott mgával ragadni, hiába volt brutálisan látványos.

A forgatókönyv. Valami már régóta nem stimmel a hollywoodi forgatókönyvíró szakmával, de azt gondoltam, hogy pl. a Sötét lovag bevételi rekordjai után ráébrednek arra, hogy a néző nem hülye, és a bonyolultabb, komplexebb sztorinak igenis van létjogosultsága. Sajnos akkor már javában forogtak az idei nagyágyúk otobábbnál ostobább történettel. De talán jövőre? Cameronban viszont bíztam, mert nagyon alapos ember, de itt mintha elveszítette a volna a fókuszt, és a tökéletes látványra ment volna rá, miközben nem szólt neki senki, hogy ezt a scifi alapsztorit már tucatnyian megírták.

Regényben. Igaz, a moziba járó tömeg nagy része nem olvas scifit, szóval, el tudom képzelni, hogy az az alapötlet sokakat elvarázsol, miközben egy hatalmas scifi közhely. Az alapmotívumból, az idegen világba beilleszkedő fehér hős történetéről ráadásu tucatnyi hasonló filmet csináltak nem scifi tematikában, a Pocahontastól a Farkasokkal táncolóig, nekem mégis az egyik kedvencem, Az utolsó szamuráj ugrik be, Tom Cruise egyik utolsó igazán jó filmje. Ugyan Az utolsó szamuráj sokszor hatásvadász volt, mégis sokkal hitelesebben történt meg benne a fehér katona beilleszkedése a szamuráj közösségbe, sokkal élőbb, érzelmekkel telibb volt a harcuk a túlélésért. Az Avatar ehhez az alapsztorihoz sajnos semmi eredetit nem tudott hozzátenni.

A zene. James Horner számtalan zseniális filmzenét írt már, de ez most nagyon szürkére sikerült. Hol van egy John Williams-féle Star Wars-téma, vagy bármely más az SW-ből, ami bármikor borzongásra késztet? Az Avatarban egyedül a végső csata zenéjére emlékszem, csak az meg olyan ismerős volt máshonnan. Utána hosszan gondolkodtam, aztán rájöttem: a Trójából. De nagyon durván ugyanaz a motívum, ami a Trója csatajelenetei közben felcsendült. Még szerencse, hogy Horner önmagát nyúlta le, hiszen a Trója filmzenéjét is ő szerezte. Ez számomra eléggé érthetetlen és pofátlan húzás.

Szóval, a filmtechnológiai kánaán mindenképpen eljött az Avatarral, innentől bármit meg lehet csinálni úgy, hogy a néző egy pillanatra se veszi észre, hogy mi a valóság és mi nem. Viszont jó és eredeti történetekből még mindig óriási hiány van, és jó lenne, ha ezügyben is lennének kísérletek egyfajta forradalomra. Szerencsére több scifi regény vár, igaz évek óta, a megfilmesítésre, és bármelyik kerül értő kezekbe, akkor valóban valami csodát láthatunk a jelenlegi filmtechnológiával. Gondolok itt pl. a Végjátékra, a Hyperionra, az Alapítványra, az Örök háborúra, a Randevú a Rámávalra.

Az alábbi fórumhozzászólásra hívták fel a figyelmemet az origo.hu filmkritikája alatt.

“Nem tudtam miért van nekem olyan érzésem, hogy a forgatókönyvíró olvasta Brandon Hackett-től az “Erdőhold”-at! Amúgy az író valódi neve Markovics Botond és napjaink egyik legjobb Sci-Fi írója, nem csak Magyarországon, hanem világszerte. Már kezdtem azt hinni, hogy Cameron lenyúlta a témát, de egy kis utánajárás után rájöttem, hogy nem erről van szó, de az alapgondolatom jó volt! James Cameron megvette a jogokat az írótól és (átdolgozva azért, de) ebből lett az Avatar. Akkor már rossz nem lehet, mert az “Erdőhold” és folytatásai fantasztikusan jók voltak. És lesznek is, mert még nincs befejezve a saga.”

Gondolom az sfportalos cikk is hozzásegített mindehhez, de azért ez továbbra is csak egy poén volt ám.

Egyébként a film közben egyszer nem jutott eszembe az Erdőhold. A filmről pedig mindjárt írok…

Mivel vagyok olyan marha, hogy minden trailert, részletet megnézek az Avatarból, íme a kedvencem, egy álismeretterjesztő dokumentarisa stílusú kisfilm a Pandora hold bioszférájáról, ami leginkább a National Geographic filmek stílusához hasonlít. A scifi világleírásoknak is valahol ilyen részletességnél, átgondoltságnál, ötletességnél kellene kezdődnie normális esetben. (És szigorúan csak kezdődnie.) 

Tegnap megvolt a londoni világpremier, ami kritikát eddig olvastam, szinte mindegyikben el voltak ájulva az élménytől. Ami persze, nem biztos, hogy jelent bármit is, hiszen mégis csak egy díszbemutató, finom szendvicsekkel, meg csilivili reklámajándékokkal (Avatar-bögre, Avatar-nyakkendő, Avatar-óra, stb), ami meglágyíthatja a szőrösszívű újságírók szívét.  A pesti IMAX-be mindenesetre már egy hete lehet jegyet foglalni a jövő hétre. 

Azt meg, hogy milyen is ez a túlhype-olt film, illetve, hogy tényleg túl van-e hype-olva, vagy tényleg valami újfajta moziélmény vár ránk, jövő héttől mindenki eldöntheti maga.

Az új, 3,5 perces trailer, a The Island című filmből kölcsönzött zenével (legalábbis az eleje mindenképpen). Még mindig nem tudom, mit gondoljak a sztoriról, bár most már vannak ígéretes elemei, pl. ha jól sejtem, a két Jake talán külön személyiségként fog mozogni. Mindenesetre a táj és a na’vik döbbenetesen élethűek.

 
Mivel nem lehet kitenni teljes képernyőre, itt a közvetlen link is: http://www.sfportal.hu/uj-avatar-trailer-5042.scifi

Nos, megtekintve a tegnapi negyedórás ízelítőt az Avatarból…

A vetítés előtt összefutottam Junnal, és rávett, hogy írjak egy összefoglalót az sfportalra. Megtettem, így részletesen ott találjátok meg, hogy mit is láttunk.

 Azonban pár gondolatot itt is megejtek.

Nos, James Cameron remélem, szívatja a népet. Valamit mutatott, de nagyjából a semminél alig többet. Ami egyértelmű, hogy az Avatar olyan képi világgal rendelkezik, amilyet előtte még nem látott senki.

Reménykedtem, hogy lesz pár űrbéli jelenet, nagyon kíváncsi lettem volna, mennyire tudja a 3D visszaadni az űr mélységét, vagy egy óriásbolygót teljes szépségében megjeleníteni. Naná, hogy ezeket direkt kihagyták. Ehelyett inkább egyszerű, fantasy hatású kalandjeleneteket mutogattak a film első feléből, amik látványosak voltak, de a scifis énemben erős hiányérzetet hagytak. Elolvastam pár külföldi beszámolót, úgy tűnik, nem csak nekem volt ez a benyomásom.

Ebben legalább az a jó, hogy a karomat nem fogom tövig rágni decemberig ezen 15 perc miatt most rögtön, mert van még 4 hónap.

Elájulni nem ájultunk el, mivel legfőképp a trailer egyes jeleneteiből kaptunk hosszabb, 3D változatot. Ami biztos, a jelenetek 3D-ben működnek igazán, egy pillanat alatt berántják az embert, és a Pandora bolygó egy olyan részletgazdag, idegen világ, amihez hasonlót sem láthattunk még vásznon. És itt a vászon szón nagyon nagy a hangsúly, mivel ez a film elsődlegesen 3D-ben fog működni. Ha működik majd, ugye.

Rögtön akadt nem egy apróság, amin el is elkezdtünk agyalni, hogy mi is akart lenni, például az a jelenet, amikor a repülő állatokat lovagolták meg, ott mintha valami csáprészeket kötöttek volna össze, ha jól láttuk, amitől az állat másképp kezdett el viselkedni, lenyugodni. Én ugyan mintha azt láttam volna, hogy a na’vi avatar a hajába rejtett nyúlványon keresztül csatlakozik, de ez sem biztos.

Aztán ott vannak a titokzatos, nagyon erősen szupravezető kristályok, amikről ugyan a 15 percben sem esett szó, de elvileg ez adná az emberi jelenlét célját, ugyanis a trailerben láthatók a repülő szigetek, amik tele vannak ezzel a kristállyal, amik az óriásbolygó mágneses tere hatására lebegtetik a sziklaszirteket. Na, ha ez igaz, ez egy Ötlet, az ilyenekből látszik, hogy mennyire vették komolyan az egészet.

Ami mindenesetre egyértelmű, hogy ha Cameron profi, akkor következő lépésként fellibbent valamit a történetből, mert az első képi anyag után jelenleg erre és a klisés fantasy jelleg miatt kapja a legnagyobb fanyalgást. Kíváncsi vagyok, sikerül-e valamivel meglepnie a már minden sztorit látott és olvasott scifis közönséget.

Kiegészítés:

Az Avatar számítógépes játék trailere (a játékból kivett jelenetekkel), amiből talán több minden látszik.

Ez viszont már sokkal bíztatóbb, ellenben ezek az íjászkodó na’vik kezdenek idegesíteni. És némileg morgok is, mert pár dolog azért elég hangsúlyos az íródó Az Ember könyve regényemben is, pl. az én idegen világom is tele van a sűrűbb légköre miatt repülő életformákkal, lebegő objektumokkal, igaz, ez teljesen más, és az alapfelállás szerencsére eleve fordított, a történetnek meg köze sincs Cameron Avatarjához.

(Ami vicces, már két ismerős jelezte, hogy mintha a sztori, legalábbis, amit eddig tudni róla, némileg mintha hasonlítana az Erdőhold regényem történetére, ahol is szintén vannak energiatároló kristályok, egy óriásbolygó körül keringő erdős hold, aminek fái között egy farokkal rendelkezó humanoid civilizáció él, akiket megtámad egy emberközeli technológiai nép, és a támadók közül egy csávó beleszeret egy helyi lányba, és ezért a népe ellen fordul. Azért remélem, a film ennél összetettebb lesz. )

Kérdés, mi van mögötte.

“Elállt a lélegzetem. Hozzátok hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy láttam már mindezt a Gollamnál vagy Hulknál, de Cameronnak ismét sikerült. Ezek a lények annyira élethűek, hogy pillanatokon belül megfeledkezel róla, hogy egy hatalmas és nagyon kék CGI-karaktert látsz épp a vásznon. Még a szemek is meggyőzőek; Ezeknek a karaktereknek igazi személyiségük, sőt lelkük van. Hogy a pokolba lehet az, hogy egyszer sem éreztem azt, hogy filmet nézek, miközben szinte minden számítógépből származott, amit láttam.”  

 Nos, Augusztus 21-én kiderül. Azok számára legalábbis, akik idehaza és a világ minden táján voltak olyan szemfülesek, és foglaltak maguknak helyet a jövő pénteki ingyenes, negyedórás 3D-összeállítás megtekintésére. Nekem mázlim volt, mert még tudtam foglalni.

James Cameron, aki megalkotta a Terminator legendát, és ő maga írta és rendezte a kultikus első két részt, aki  létrehozta az Alienst (Bolygó neve: halál), a Mélységet, és mindent tarolt több, mint egy évtizede a Titanic-filmmel, idén december 18-án visszatér. Mégpedig egy 3D scifivel, ami a legóvatosabb pletykák szerint is forradalmasítani fogja, vagy akarja a moziélményt.

Erről a linkről gyakorlatilag mindent meg lehet tudni a filmről, amit eleddig érdemes: videodrome blog

“Hihetetlen ez a részletgazdagság! Nem fogod elhinni azt a levélmennyiséget, mintha valaki egy igazi dzsungelt teremtett volna. Apró szentjánosbogarak és madarak röpülnek keresztül a képen, akárcsak a galambok a Central Parkban. Ezek nem oda vannak helyezve, ezek ott élnek, és csak le lettek kamerázva. Van egy beállítás a levelekről, amelyik annyira fotorealisztikus, hogy egyszerűen képtelenségnek fogod tartani, hogy CGI. Mindez egyszerűen ott van, és így nem elhinned kell, hanem csak megtapasztalnod.”

Addig is, megnyitották a film honlapját, amin egyelőre semmi nincs, de James Horner filmzenéjének egy részlete azért hallható aláfestésként: http://www.avatarmovie.com/

Gyanítom, jövő péntek után elszabadul a marketingkampány, hiszen lesz trailer, talán a teljes negyedóra is felkerül a netre, igaz, az nem lesz 3D. Én már nagyon kíváncsi vagyok, mi ez az eszelős felhajtás.