Egy hete láttam a villamoson Jokert. Először csak az élénkzöld haja tűnt fel, aztán észrevettem, hogy fehérre van mázolva az arca, és piros rúzzsal van körbekenve a szája. Egy kb. 20 év körüli srác volt, és Jokersége csak akkor sérült, amikor megjelent egy ellenőr, ugyanis azonnal elkezdett menekülni. Pedig megnéztem volna, amint Jokeresen megkérdezi, hogy: Miért vagy ilyen komoly?:)

Aztán nemrég, szintén a villamoson megpillantottam életem első, Kindle e-könyvolvasón olvasó emberét, és rájöttem, hogy mi nem jó az e-könyvolvasókban. Hiába próbáltam volna meglesni, hogy mit olvas, az e-könyvolvasónál nem látszik kívül a borító.:)

Az ember könyve még mindig nincs teljesen kész, de már majdnem. Június eleji megjelenés tűnik biztosnak, és ez most már leginkább csak rajtam múlik. Van még néhány elvarratlan szál azért.

Közben pedig nyakamon a jövő, mégpedig két, új regényötlet képében. Az egyiket már néhány hónapja jegyzetelem, a másik pedig egy hete tört utat magának a gondolataim közé. Az egyik 200 év múlva játszódó technológiai alapú sci-fi nagyon erős emberi vetülettel, viszont megírni még nem tudom, hogyan fogom,  mert ki kell gondolnom, hogy milyen narrációval és szemléletmóddal mesélhető el a történet. Ez pedig nem egyszerű kérdés az alapszituáció miatt.

A másik egy modern űropera, de erről sokat még nem tudok azon túl, hogy az alapötlete valami brutális. Amikor felvillant az ötlet, két napig csak ezen tudtam gondolkodni, muszáj volt a főbb gondolatokat leírnom. Azóta már körvonalazódnak a dolgok, és egészen érdekes dolgoknak néztem utána első körben. Szóval, lelkes vagyok, szeretnék már végre velük foglalkozni. Azonban ez még a távoli jövő, ami most fontos, hogy közeleg Az ember könyve.:)

Emlegettem már párszor Alastair Reynoldsot, nos az Sfmag.hu-ra a minap írtam egy ismertetőt a Revelation space-ről az űropera hét keretében. A regény több, mint tíz éves, de sokak szerint – szerintem is – egy kiemelkedő karrier kezdete volt. Remélhetőleg idén olvasható már magyarul is.

És végül egy képes hangulatjelentés. Hétfő este megérkezett az új jövevény a családba egy tündéri szőrmók képében.

Ugyan Az ember könyve végére értem, de azóta is folyamatosan dolgozom rajta, mert van bőven javítani való. Most tartok a kétharmadánál, szerencsére az eddigiekhez többet már nem kell visszanyúlnom, azonban az utolsó harmadában van nem egy jelenet, amit át kell írnom, mert messze nem vagyok vele még elégedett. Mindenesetre lassan letisztulnak a jelenetek, helyre ugranak az utolsó részletek, movitációk is talán.

És közben motoszkál a fejemben a következő ötlet is szerencsére. Eredetileg Az ember könyve folytatását akartam elkezdeni, de az most túl nagy projekt lenne, és szeretnék rövidebb, de összefüggő sztorikat elmesélni egy érdekes alapötlethez kapcsolódóan. 

Aztán itt van a sokunk közös gyermeke, az SFmag.hu, ami miatt ugyan többünknek kevesebb a szabadideje, mint szeretnénk, de azt hiszem, megéri, a visszajelzések messzemenőkig megerősítik a kezdeményezés létjogosultságát. És egy kis reklám:), elindítottuk az első könyvnyeremény játékunkat, Dan Simmons zseniális Hyperionjából lehet nyerni 5 kötetet, és remélhetőleg gyakorta fogunk ilyeneket szervezni jövőre is.

A látogatási statisztikákból már most egy érdekes tendencia kezd kirajzolódni egyébként, ami engem is meglepett. Az angol nyelvű, minőségi sci-fi és fantasy könyvekről írt ismertetők iránti érdeklődés meglepően magas a magyar nyelven is megjelent könyvekével összevetve. Azt gondoltam volna, hogy ez pont fordítva lesz.

Most vagy az történik, hogy az elérhetetlenség ellenére érdeklődés van az angolszász piacon kritikailag sikeres könyvekről írt ismertetők iránt, vagy pedig valóban sokan olvasnak angolul. Ha ez utóbbi történik, az viszont üzenet lehet a kiadóknak is, mi szerint az olvasók nem fognak hosszú éveket várni egy angol megjelenés (legalább a nevesebb regények) magyarítására – főleg, hogy még az sem biztos, hogy valaha megjelenik -, hanem egy jelentős részük elolvassa eredetiben.

Emiatt lenne jó, ha pl. az olyan idei, díjazott és kritikailag elismert regények, mint a Bacigalupitól a Windup girl, Miéville-től a The city and the city, vagy Wilsontól a Julian Comstock , esetleg Hannu Rajaniemitől a Quantum thief mihamarabb megjelennének magyarul is, nem pedig 3-5 év múlva (optimista becsléssel), amikor a potenciális olvasók egy jelentős, angolul tudó hányada beszerezte eredetiben. Ugyanis addigra a legjobb könyvek célközönsége is olyan méretűre zsugorodhat, ami a magyar kiadás bukásához vezet.

(Gondoljunk csak bele, a Harry Potternél pl. rajongói fordítások készültek az angol nyelvű megjelenés után, és a Twilight sorozatból is láttam hazai könyvfogyási listákat, ahol egy-egy új Twilight könyv angol nyelvű kiadása is előkelő helyen állt a toplistán.)

És mostantól novellákat is keresünk, havi egy kiemelkedő magyar fantasztikus novellát tervezünk megjelentetni díjazás ellenében (persze, nem ebből fognak az írók meggazdagodni),  e-book olvasók által támogatott elektronikus formátumokban (a külföldi fordítások mellett, amikből majd év végén egy külön ingyenes elektronikus kötet is összeáll remélhetőleg.

(Ja, és írtam egy könyvismertetőt is az SFmagra Reynolds House of suns című baromi jó sci-fijéről: http://sfmag.hu/2010/12/09/alastair-reynolds-house-of-suns/ :))

Kimaradt a szeptemberi bejegyzés, de a hosszabb hallgatás oka minden szempontból prózai: írom Az ember könyvét. Eljött ugyanis az a pillanat, amikor a regény szeretné végre befejezni magát, egybefutnak a szálak, a karakterek követelik a drámát és a nem feltétlenül megérdemelt sorsukat, így nincs választásom, írni kell. A regény fele már szerkesztés előtti állapotba került, ami azt jelenti, hogy részemről, önerőből már csak minimálisan tudom jobbítani, a második felét pedig a következő két hónapban tervezem ízekre szedni, majd újra összerakni és véglegesíteni. A tavaszi megjelenésig azért még sok munka van vele.

Ettől függetlenül néhány héten belül valószínűleg némileg aktívabb lesz a blog, úgyhogy figyeljétek.  

Ért közben egy meglepetés is pár hete: úgy tűnik, kitaláltam egy novellát, ami működőképes és érdekes történetnek bizonyul, így szeretném év elején megírni, hátha a regénnyel egyidőben megjelenhet pl. a Galaktikában. Persze, csak akkor, ha jó lesz, ami azért nálam eléggé kétséges. 2008-ban volt már egy ilyen kísérletem, írtam egy novellát, ami aztán a kukában landolt, mert még szerintem is rossz volt.

Író-olvasó találkozó: November 6-án, szombaton, Győrben, a X. Győri könyvszalon rendezvényen leszek 17 órától, és a Pódiumszínpadon beszélgetünk László Zolival a sci-fi jövőjéről. Biztos vagyok benne, hogy nem keseregni fogunk. http://www.gyoriszalon.hu/hetnap/2010/szalonprogram2010.pdf

Olvasmányok mostanság: Kivégeztem a GFK sorozatból Robert A. Heinleintől A Hold börtönébent, ajánlom mindenkinek, mert ahhoz képest, hogy 1966-ban, 3 évvel a Holdraszállás előtt jelent meg, a holdi élet ábrázolása nagyon alapos és átgondolt, ráadásul Heinlein majd’ két évtizeddel a Neurománc előtt egy nagyon érdekes MI-személyiséget teremtett meg, ami előtt le a kalappal. A Hold börtönében egy kifejezetten jó sci-fi regény, ami ma már ugyan kicsit megkopott, és veszített az erejéből, de jóval kevésbé, mint a legtöbb régebbi science fiction. Kár, hogy nem negyven évvel korábban jelent meg magyarul. (Szomorú, hogy az ilyen könyvek csak most jutnak el hozzánk, és még szomorúbb, hogy a kortárs sci-fik is csak hébe-hóba.)

Elolvastam továbbá Vernor Vinge 1991-es Hugo-díjas regényét, a Fire upon the deepet is, és helyrerakta bennem a Szivárvány tövében után maradt kérdőjelet Vinge-vel kapcsolatban. Sőt, nagyon erősen helyrerakta, ez ugyanis egy brutálisan jó regény, brilliáns ötletekkel, érdekes karakterekkel, idegen fajokkal és kozmikus elképzelésekkel. Hogy-hogy nem jelent meg eddig magyarul?! Meg is rendeltem már az előzményét, a Deepness in the skyt.

Azonban ha majd meg is jön a könyv, kicsit még várnia kell, mert éppen nyakig benne vagyok Alastair Reynolds Revelation space-ében. A House of sunst olvastam tőle még a nyáron, ami majdnem brilliáns, számomra az utóbbi idők egyik legjobb sci-fi regénye, most pedig haladok sorban a Revelation space regényeivel, a polcomon pihen a Chasm city, a Redemption Ark, az Absolution gap és a The prefect is már. Kedves kiadók, kéretik Reynoldst is mielőbb elhozni magyar nyelvre.

1. Regény helyzetjelentés. Az elmúlt hetekben néhány fontos ötlet végképp helyrerázta a történetet, megszabadultam egy sor ballaszttól, és most egészen összeszedetté kezd válni az eddigi káosz. Úgyhogy jelenleg lendületesen írok, ami egész kellemes érzés az elmúlt hónapok nem túl termékeny, agyalós, ötletelős, vázlatolós időszaka után.

Nagyjából 470 ezer karakternél járok, elértem az Isten gépei terjedemét, de a vége még odébb van, valahol 700 és 800 ezer karakter közé tippelem, kicsivel hosszabb lesz a Poszthumán döntésnél. A történetről talán majd legközelebb mesélek, úgy tűnik, néhány gyermegbetegséget, amik az Isten gépeiben és a Poszthumán döntésben megvoltak, talán sikerült kinőni, de majd meglátjuk, hogy ez valóban meglátszik-e a szövegen. Csak azt sajnálom, hogy nincs rá napi nyolc órám, mert ennyi lenne jó ahhoz, hogy bizonyos részeket kellő mélységben át tudjak gondolni. Munka után, fáradt aggyal néha még megpróbálni sem érdemes leülni a gép elé.

A lényeg: Az ember könyve nagyjából télre lesz kész, azaz a megjelenés csak jövőre várható, de azon belül remélhetőleg rögtön kora tavasszal.

2. Június elején az olaszországi Mezzanában volt a Rafting Európa-bajnokság, ahol a magyar csapat a Head2Head sprintszámban aranyérmes lett. Ezt csak azért említem, mert bátyám is csapattag, és nagyon büszke vagyok rá.:) A férfi csapat tagjai: Fodor Szabolcs, Simon Ádám, Csabai Edvin, Takács Viktor, Kormanik Soma, Kovács Zoltán, Markovics András.

http://www.kanyon.hu/hirek/Rafting_EB_beszamolo/118

http://www.mozgasvilag.hu/hir/kopasz-aranyerem

http://www.kajakkenusport.hu/hir/2010/06/04/europa-bajnok_a_magyar_rafting-valogatott.html

3. Isten gépei a Facebookon. WTF?

Rögtön kétszer is: itt és itt is.

4. Ha már a múltkor emlegettem Alastair Reynoldst, itt van vele egy interjú, amiből kiemeltem egy érdekes részt:

Interjúból: Q: Ten years has passed since the publication of Revelation Space in 2000. As a writer in 2010, and with ten years experience in writing novels, how do you feel your novel writing has evolved and developed over the last decade?

A. R.: “Hopefully I’ve learned a few things, especially at novel length. I can go back and look at short fiction I wrote in the nineties and not be horrified by it, but I can see the flaws in my first few novels all too painfully. At the same time I’m still happy with the stuff I got right, and I accept that a lot of this stuff is not at all apparent to the disinterested reader. I’d like to think I’m better at dialogue, better at character, better at integrating action and description – but I could be wrong about all those things. All I know is that it doesn’t get any easier…”

Úgy tűnik, vannak ilyen írók is, akik még a legnagyobb sikerek közepette sem ájulnak el önmaguktól, hanem a folyamatos fejlődés lebeg a szemük előtt. Pedig pont Reynolds az, aki nyugodtan el is telhetne önnön zsenijétől.

Közben elolvastam a House of suns című 2008-as regényét, és szerintem Reynoldsból lassan a scifi irodalom egyik 21. századi óriása válik, ha már most nem az. Olyan távlatokat rajzol fel a műveiben, és olyan messzire repíti képzelete által az olvasókat, amire kevesen képesek.

5. A focivébé meccseinek szünetében, a reklámblokk alatt 1 perc eltéréssel Vass Virág és Fejős Éva könyvével és a szerzőnők képével riogatják a nézőket. Azt értem, hogy futtatni kell őket, na de… biztos, hogy a jó célcsoportnak mutogatják őket? Vagy az lenne az ötlet, hogy a férj majd megveszi, hogy az asszony ne rinyáljon a túl sok meccs miatt.

Vajon Győzikéből mikor tör elő a könyvírási vágy?