Arra pontosan már nem emlékszem, hogy milyen beszélgetés kapcsán került le éjfél után pár órával a polcról Brian Aldiss Helliconia: Tavasz című regényének magyar kiadása, de a sírva röhögéses random felolvasás garantált volt. Aki nem ismerné, a könyv a rendszerváltás utáni gagyikiadós igénytelenség hullám egyik mintapéldája, olyan nyelvezettel, mintha egyenesen kínai zugmunkások fordították volna a mondatokat egy dohos pincében, hosszan agyalva a legmagyarosabb mondatokon.
Néhány véletlenszerű csemege így az újév első napjára (bár, pont a hajnalban felolvasott legjobb aranyköpéseket nem találtam meg):
“A kezeit az emelvényre helyezte a szemöldökén keresztül, könyökeit kinyújtotta, lábait szétterpesztette.”
“Kéz a kézben sétáltak, a nézeteltérések eltűntek ebben a döntő pillanatban maguk után húzva a remegő állatot.”
“A fagyos, hervadt reggelen, amely esővel fenyegetett, a kaland megérzése testetlennek éreztette őt.”
“A település egy nagy területet borított.”
“Akkor megfordult, megkefélve a haját a szemöldökétől, és nyugodtan megkérdezte:”
“A fagor artikulációja vastag volt.”
“A tűzhöz fordulva ráesett a térdeire, több ágat szúrt a lángra és elkezdte a madár felvágásának istenverte munkáját.”
(Kicsivel később) “Visszatámolygott a lábaira, lépkedett a tűzben, előrebukdácsolt a vízbe, köröket írt le, kiáltozott magasan tartva az istenverte végtagját.”
“A nagy vízáradaton keresztül egy pislogás lopakodott keletről mégpedig a Batalix virradat ígérete.”
“Leöblítette az arcát és kezeit, hideg vízzel hagyva, hogy azok átfollyanak a szemöldökét, a szempilláját, az arcát és egészen az állkapcsán.”
És egy random leírás:
“Elina Tal nagy, vidám ember volt, hűséges és megbízható volt, képzelet hiányában. Bátor volt, jól vadászott, és stílusosan ülte meg az állatát. Még az intelligencia alapelemeivel is rendelkezett, bár gyanús volt az akadémiára és nem tudott olvasni. Elvette a kedvét asszonyának és gyermekeinek az olvasástól. Teljesen hűséges volt Aoz Roonhoz, nem volt ambíciója, hiszen csak az, hogy őt szolgálja, amennyire tudta. Amit képtelen volt megérteni, hogy megértse Aoz Roont. Leszállt a fényes, csíkos lónyeregből és türelmesen megállt a megfelelő távolságra Embruddock urától. Minden amit látni tudott az Aoz Roon háta volt, amit az utóbbi mereven előrebámult szakállával a mellén…”
BÚÉK!
