A folytatásokról
Posted by hackett on October 31st, 2011
Tény, hogy mind az írók, mind az olvasók szeretik a folytatásokat. Legalábbis statisztikailag így van. Az, hogy miért van ez, messzire vezet, hiszen nem mindegy, hogy egy több kötetes történetről beszélünk (pl. Trónok harca ciklus), vagy önálló, lezárt regények világába és szereplőihez való visszatérésről egy újabb történet keretében (Végjáték és Holtak szószólója).
A túl sok folytatás kapcsán nekem legtöbbször az újabb rókabőr lenyúzása jut eszembe, köszönhetően elsősorban Hollywoodnak, valamint eszünkbe juthatnak még a franchise regények, ahol a világ adott, és ebben születnek újabb és újabb kalandok.
Mindezt azért vetettem fel, mert időről időre én is elgondolkodom a saját történeteim folytatásairól. A korai, kalandregényeim esetében a folytatás nálam bevett gyakorlat volt, sőt, szinte minden, a Cherubion kiadónál megjelent írásom egy nagy világ/történetvonal részei volt, de aztán bekövetkezett az, ami sok más szerzővel is megesett. Ugyanis kezdetben túl nagyot, túl sokat akartam, de ahogy teltek az évek, megváltoztam, és már nem érdekelt annyira az ifjúi hévtől fűtött „Nagy történet”, és nem szerettem volna beleragadni egyetlen sorozatba, ahogy sok más szerző is megtette.
Azóta három regényt írtam, mindhárom független, önálló történet. (A poszthumán döntés, az Isten gépei és a jövőre megjelenő Az ember könyve.) Ami számomra közös bennük, hogy mindháromnál felmerült valamilyen szinten a folytatás gondolata.
A poszthumán döntés esetében konkrét jegyzethalom, fejezetbontás is készült egy 800 évvel később játszódó folytatáshoz, amiben két Nicole és két Eliott próbál túlélni, miközben Marsden nagykövet arra érdemes, régi emberi tudatokat menekít ki a fertővé vált Gömb virtuális életteréből. Mindezeket még egy Elragadtatás nevű esemény is tovább bonyolítja, aminek keretén belül minden, A poszthumán döntésben Arctalan ellenségnek nevezett feltételezett entitás hatása alá került ember eltűnik a Földről, a Tauról és a Pavonisról.
Aztán meggondoltam magam, és inkább az Isten gépeit kezdtem el írni. (Nem tudom, hogy lesz-e valami egyáltalán ebből a sztoriból.)
Az Isten gépei után újra előkerült A poszthumán döntés folytatása, valamint haloványan az Isten gépei továbbgondolása is, de aztán inkább Az ember könyve történetébe vágtam bele. Közben pedig egyértelművé vált, hogy ennek a regénynek mindenképpen meg kell írnom a folytatását, Az ember holdját, és ez még most is határozott célom. Ettől persze még Az ember könyve kerek történet. Annyi történt, hogy elsőként egy olyan verziót kezdtem el írni, ami évtizedekkel a végleges történet után játszódott volna, de aztán rájöttem, hogy ehhez meg kell írnom azt, hogy mi történt előtte. Szóval, Az ember könyvének lesz folytatása, ez biztos, de az is biztos, hogy nem most.
Egyáltalán, abban sem vagyok biztos, hogy Ti hogyan viszonyultok a folytatásokhoz. Sok levelet kaptam már a régi Én, a halhatatlan és az Erdőhold kapcsán, hogy mikor folytatom/fejezem be már, de ez érthető, hiszen valóban nincs befejezve a történet.
A fent emlegetett három regény közül Az ember könyvénél éreztem először azt, hogy a karakterek szeretnék, ha foglalkoznék még velük, és hogy nem hagyhatom őket úgy magukra, ahogy meg akartam tenni. A történetben pedig ott szunnyad egy olyan, az idegen világból eredő, újabb konfliktus, amire egy korai verzió epilógusában tettem is volna utalást, de aztán inkább kitöröltem.
Na, de elég a rébuszokból, jövőre majd világosabbá válik, hogy miről is tűnődtem fentebb Az ember könyve kapcsán.:) Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy Ti hogyan álltok a folytatásokhoz, mikor érzitek azt, hogy ez így kerek, és mikor szeretnétek még olvasni, és mikor hisztek abban, hogy az író egyáltalán képes jól folytatni egy történetet, és nem csak lerombolja azt, amit felépített?:)
****
Más, egy kis reklám megint: a Brandon Hackett Facebook oldalon igyekszem “valamivel aktívabban” kommunikálni, ami nagyjából azt jelenti, hogy a Facebookot muszájból megpróbálom némileg aktívabban használni ezentúl. Vélemények, gondolatok címszavakban, ami a blogra túl rövid lenne.
October 31st, 2011 at 7:07 pm
Ertem. Szoval egy kis batoritast szeretnel?
Hajra, Botond
Nekem egy poszthuman folytatas nagyon bejonne.
Az isten gepeit nehezebben tudom elkepzelni folytatasban.
Az ember konyvehez szinten lehetne egy folytatas… (marmint azon verzio alapjan, amit olvastam)
October 31st, 2011 at 7:12 pm
Én a folytatásokkal úgy vagyok, hogy az az ideális, ha az író meg tudja érezni, hogy mennyi az elég. Hiszen az sem jó, ha egy történetben maradtak elvarratlan szálak, vagy kihasználatlan lehetőségek (ide nem számolom bele az olyan “olvasóra hagyom, hogy döntse el mi vajon mi lett” dolgokat, gondolok itt például az Inception film végén, hogy eldől-e a pörgő cucc, vagy sem); viszont az sem jó, ha a folytatások erőltetettek lesznek, mert már igazából minden meg van magyarázva, megtudtuk hányadikán van elseje, ki-kivel-miért-hogyan, mégis kapunk valami gyengébb töltelék történetet – ami bár lehet jó, nem azt mondom, esetleg a művekből kimaradt érdekességekről szól…-, de mégis meglettünk volna nélküle.
A Te esetedben például a Poszthumán szerintem is kívánja a folytatást, mert kíváncsi vagyok hogy mi is lett pontosan a gömbbel, meg a közös tudat dologgal, és még sorolhatnám…
Az Isten gépeit viszont nem tudom hogyan tudnád folytatni. Akkor már talán még jobban bele kellene folyni a manipulátorokba, amik viszont olyan elképzelhetetlenül über intelligensek, hogy a céljaikat és azok miértjeit valószínűleg egyikünk sem lenne képes modellezni. Az Isten gépeiben okosan ki vannak találva a dolgok, de ha az omegákkal még tovább tudták magukat turbózni a manipulátorok, akkor már szinte tényleg elképzelhetetlen (legalábbis számomra mindenképp) a sztori további folytatása. Maximum azt tudnám elképzelni, hogy azon a vonalon mozogna tovább a manipulátorok kíváncsisága, hogy nem a számítási kapacitásukat növeljék, hanem – visszatérve az emberi alapokhoz – más mentális képességeket próbáljanak fejleszteni. Ha jól emlékszem az omegák is elismerték, hogy bár sokkal nagyobb a számítási kapacitásuk az emberekénél, de néhány dologban (például a kreativitás) elmaradnak tőlük.
Az ember könyvéről pedig még nem tudok semmit…
A Hallhatatlanok befejezését meg egyértelműen várom többed-magammal, mert tényleg nincs befejezve, de azzal meg nem akarom elrontani az egész érzését, hogy megkérdezzem tőled e-mail-ben, vagy bárhogy.
Szóval csak okosan a folytatásokkal. Amelyik történet kívánja a következő részt, azt meg is kell írni, hogy teljes legyen a kép
October 31st, 2011 at 7:18 pm
Idefigyelj lurkó!…:)
Máshol már írtam,hogy öreg vagyok, nem sok van hátra, és mivel szeretem a jó könyveket, jó lenne, ha minél előbb olvashatnám Az ember könyvét.
, de előbb az elsőt.
A folytatásról majd később,… persze arról is beszélhetünk…
Különben a folytatásokról ugyanolyan ambivalens érzéseim vannak, mint neked…
October 31st, 2011 at 7:47 pm
A Halhatatlanos regények befejézését mindneképp várjuk továbbra is, örökös hittel, hogy egyszer talán mégis megismerhetjük a történet végét. Azok pedig, akik olvasták A halhatatlanok legendájának első pár fejezetét, gondolom még inkább szeretnék a történetet egészében is megismerni.
Ha az eddigi kalandregényes stílust egy inkább a mostani írásokhoz hasonló stílus váltaná fel, szerintem legtöbbünket az sem zavarná, de ez a levegőben lógó, a közepén félbehagyott történet nagyjából a legrosszabb eset. Persze ha ennek a történetnek a folytatása most nem esélyes, akkor ugyanúgy szívesen látunk új regényket, vagy az utóbbiakhoz tartozó folytatásokat, de azért szerintem elég sokan fogjuk továbbra is remélni, hogy egyszer mégis megérkezik a történet lezárása.
Az isten gépei továbbgondolását én személy szerint szívesen olvasnám, érdekes kérdés, hogy mit leehtne kihozni még ebből a történetből.
Viszont örömmel olvassuk Az ember könyvét és holdját is, reméljük, hogy előbbi most már tényleg hamarosan megjelenik és utóbbira se kelljen lehetőleg túl sokat várni, de persze inkább olvasunk egy megszokott kiváló történetet, mint hogy a kapkodásból valami kevéssé jó szülessen, de azért…. egy gyorsabb megjelenés esetén sem haragszunk meg. 
October 31st, 2011 at 7:48 pm
Nyugodj meg Lajosom mar nem kell sokat varni.
No igen, az Isten gepeivel valojaban az a legnagyobb problema, hogy egy technologiai szingularitasrol baromira nehez SCIENCE fiction folytatast irni.
Ezert javaslom Botond, hogy prequelt irj rola.
October 31st, 2011 at 8:08 pm
Én jóval olvasottabb vagyok. Mint az isten gépei és poszthumán döntés olvasásakor. Lettettem egy pár konyvet. De olvastam is. Várom az uj konyvedet. És inkább ide posztolj és ne a facebook-ra. Mert ott valami nem tiszta.
October 31st, 2011 at 10:33 pm
Hello!
Elmondok egy rövid, és meglehetősen aktuális történetet.
Tegnap este nem nagyon tudtam aludni, és mikor rászántam magam, hogy lefeküdjek végre, tudtam, hogy úgysem úsznám meg egy órás forgolódás nélkül az ágyban, így elkezdtem böngészni a könyvespolcon. Rövid keresgélés után kezembe is akadt egy könyv: Én, a halhatatlan – science fiction antológia. Á, na igen, a jó öreg Marcus Barbess (rejtett poén) ez most pont jó is lesz, régen olvastam már legutoljára, és ideálisan hosszúak a fejezetek hogy be is tudjak fejezni egy részt. Ez meg is történt, és ha már így felelevenítettem a sztorit, a vonatútra is beraktam a könyvet, ahol el is olvastam a második részt. A vasútállomásról hazafelé el is meséltem röviden a barátnőmnek, hogy miről is szól ez a novellaciklus, és hogy mennyire függőben lett hagyva a sztori. Ő kérdezősködött, hogy miért, én pedig nem tudtam neki válaszolni, végül megegyeztünk, hogy majd utánanézünk otthon az írónak, hátha van valami információ erről.
Történt mindez 7 óra körül, amikor ez a bejegyzés íródott kb.
Életemben most néztem fel ide a blogodra először, kedves Botond, kicsit meglepődve vettem tudomásul ezt a mai blogbejegyzést, dehát ugye véletlenek nincsenek, én pedig gondoltam tudatlak erről a tényről.:)
By the way – Jó hogy emlékeztettél arra, hogy ezt az isten gépeit én valamikor el akartam olvasni.:)
Kellemes időtőtöltést az ünnep maradékára, és ihletben gazdag eljövendő éveket kívánok neked!
Üdv,
F.F.
November 1st, 2011 at 6:12 pm
Kedves Botond én mindegyik könyvednél el tudom képzelni a folytatást – annyi kreativitás és ötlet szorult beléd, amit mindenképpen meg kell osztanod az olvasóiddal – emellett egy kicsit haragszom is rád, mert pl. a halhatatlan sorozatodnál igértél egy befejezést – ami nagy hiba, hogy nem született meg. A poszthumánt is úgy “fejezted be”, hogy a folytatás lehetősége ott volt a levegőben – de az még nagyobb hiba, hogy el is árultad, hogy micsoda szuper lehetőségek vannak az esetleges folytatásban. Ha születik egy jó könyv, egy jó történet, szerethető szereplőkkel akkor én, mint olvasó vágyom arra, hogy megismerjem a folytatást. Bevallom nem annyira szeretem azokat az írásokat, amiben a szerző az olvasóra bízza a befejezést – én kíváncsi vagyok az író elképzelésére – nem arra vágyom, hogy magam döntsem el, hogy az érme a végtelenségig pörög v. egy idő után eldől…Szóval írj folytatást, hiszen fantasztikus ötleteid vannak és a halhatatlanoknál is minden könyv egyre jobb lett – de ne kecsegtess folytatással, ha az soha nem fog megszületni…
November 1st, 2011 at 9:55 pm
Az Isten gépeit szerencsére nem valószínű, hogy folytatnám, de ha igen, akkor leginkább az a téma érdekelne, hogy a Manipulátorok milyen párhuzamos Földeket hagytak maguk után, milyen fejlődési irányokat teszteltek, és mi lenne, ha aztán ezeket mégsem kukáznák, hanem valamilyen oknál fogva hagynák párhuzamosan fejlődni.
November 1st, 2011 at 10:03 pm
Lajos:
Nem kell aggódnod, most már tényleg csak pár hónap.:)
(Na jó, az idei kétszeri halasztásért én is dühös vagyok.)
Franticfox:
Üdv akkor a blogon.:) Vannak ilyen egybeesések időnként, de látod, legalább azonnali választ kaptál a kérdésre.
Én, a halhatatlan ügyben sok okosat nem tudok mondani, sosem lehet tudni, mi lesz vele, de most nem abba az irányba mozognak az agytekervényeim sajnos. Ami talán vígasztaló, hogy talán sokkal érdekesebb ötleteket és karaktereket szülök meg éppen.:))
Bugyantotta: olyat én nem mondok, hogy soha. Szóval egyelőre az Isten gépeinél nem esélyes folytatás, a Poszthumánnál elképzelhető, Az ember könyvénél valószínű. A most írás alatt álló történetnél pedig szinte biztos.:))
November 2nd, 2011 at 10:31 pm
Akkor van remény
Csak a türelmetlenség miatt hisztizem – megmondom őszintén, annyira vártam a Télapót, mert a te könyvedet kértem ajándékba 
de a türelem Az ember könyvét termi 
December 4th, 2011 at 11:14 pm
No, kicsit régen kacsáztam erre legutóbb. Először is, szívesen veszek további történeteket bármely univerzumból. Nem feltétlenül rejtélymegoldásokat várok ezektől, sőt, azt a legkevésbé, de ha úgy gondolod, maradtak még elmesélni való történetek, azt szívesen veszem.
Ha már itt tartunk, tegnap olvastam el a sokak által várva várt, Wilson által jegyzett Örvényt. Nekem alapvetően tetszett, bár nagyjából sejtettem a végkifejletet, viszont nem lehetett nem felismerni bizonyos gondolati motívumok megjelenését, ami másnak is szembeötlő lesz, de nem szeretnék spoilerezni.
Nektek hogy tetszett? Hagyni kellett volna békén a Pörgést, vagy érdemben adott hozzá a további két regény?
December 5th, 2011 at 7:23 pm
E(X):
Diplomatikusan fogalmazva:) én sokkal többet vártam, és azt hittem, hogy ugyan a Tengely kicsit félrement, de majd most, az Örvényben. Nekem ez a Vox Mag szál üresnek tűnt, és hiányzott a regényből az a fajta grandiózusság, ami miatt a Pörgés olyan remek regény lett.
December 10th, 2011 at 4:52 pm
Kegyetlen vagy nagyon Botond !!!
!
Ontod itt magadból a jobbnál jobb könyveket, de egyiket sem vagy hajlandó befejezni … Szép dolog mondhatom.Az ember könyvét is már úgy várom, mint a messiást
December 12th, 2011 at 12:05 pm
Bia:
Mostanság pedig mindegyiket befejezem. (Csak felmerül mindig egy esetleges folytatás.:)) De a következő regényt már javában írom, úgyhogy legközelebb majd nem kell ennyit várni.