1. Egy regény evolúciója:
Fura, de amikor 2008-ban elkezdtem foglalkozni Az ember könyvével, még nem is ezt a történetet akartam megírni. Sokféle variáció futott végig a fejemen, a legelsők egyikének az elejét meg is írtam, aztán egy egészen más irányba kanyarodott az egész, és most az a helyzet, hogy az, amit eredetileg kitaláltam, az lesz Az ember könyve “folytatásának” a központi témája.
Mindenesetre jelenleg 530 ezer karakternél járok, nyakig benne az események sűrűjében. Lassabban megy, mint szeretném, de azért haladok, mert különben a Galaktikások lassan kitekerik a nyakamat. A lassúság fő oka az, hogy úgy tűnik, időnként, általában két könyvenként muszáj a járt utat járatlanra cserélnem, és elkezdek új dolgokkal kísérletezni. Egy panelekből építkező regényt viszonylag könnyű megírni, függetlenül attól, hogy az eredmény akár még jó is lehet. Azonban arra, hogy nagyon jó lesz, esetleg kiemelkedő, így nincs esély, ugyanis egy biztos: panelekből nem születik semmi eredeti.
Én inkább maradok a kísérletezésnél, a szokatlan ötleteknél, helyzeteknél, még akkor is, ha ez rendkívül kockázatos, ráadásul manapság szinte lehetetlen próbálkozás, hiszen túl sok inger, hatás éri az embert, ami akaratlanul is beépül a tudatalattiba. Na meg, a végeredmény lehet olyan szokatlan, vagy olyan módon eredeti, hogy azt nem veszi be az olvasó gyomra.
2. Itt egy interjú Burger Istvánnal, a Galaktika és a Metropolis Media tulajdonosával, ő hogyan látja a scifit, a jövőt. Remélem, a válság miatti racionalizálás jót tesz a megjelenő könyvek minőségének, és elmaradnak a pályázatolás miatt kiadott piacképtelen kiadványok. Ahogy láttam az őszi terveket, egyelőre úgy tűnik, szinte mindegyik címet be fogom szerezni.
Az új Galaktika-belső pedig szerintem nagyon jól sikerült, hovatovább, dizájnban kifejezetten előrelépés történt. A borítókép azonban nem az igazi, és az egész borítóelrendezés a sok felirat miatt szerintem zavaros. A régi Galaktikákban szerettem hosszasan elnézni a borítófestményeket, ez viszont az Új Galaktikánál a rengeteg szöveg miatt esélytelen. Főleg, a címfeliratba belerondított fekete keretes szövegbox bántja a szememet.
3. Ki hallotta már Hannu Rajaniemi nevét? SFinsider biztosan, mert ő említette először nekem is, aminek hatására utánanéztem. Rajaniemi egy finn SF-író (igaz, 8 éve Skóciában él, és angolul ír), akivel először az angol Orion Books kötött gyorsan egy három könyvre szóló szerződést egy regény egyetlen fejezete alapján, majd nemrég az amerikai Tor kiadó tette meg ugyanezt alig egy hónapja.
A történet karakterorientált, a kvantumfizikával az egyszeri ember számára is feldolgozható módon foglalkozó, hard-SF regény lesz, a címe Kvantumtolvaj (a cím mondjuk pont nem egy túl acélos). Angliában idén szeptember végén jelenik meg, az USA-ban jövő tavasszal. Azt hiszem, én is megrendelem.
Az viszont egy érdekes kérdés, hogy mit ér ilyen megközelítésből pl. Az ember könyve első fejezete. Gyaníthatóan nem sokat, mert azon túl, hogy remélhetőleg az eddigi regényeimnélerőteljesebben ránt be a cselekménybe, főleg hangulatot, az alapfelütést és a főbb karaktereket lehet belőle kihámozni, na meg nem is olyan hajmeresztően scifis és meghökkentő az eleje (a durvább dolgok a közepétől kezdődnek), inkább az emberi oldalra koncentráltam és a szereplőkre, a durvább és betegebb dolgok később kezdődnek. A felütés szerint néhány ezer ember zsúfolódik össze egy halom földi tárgy kíséretében hetek óta egy fura, élő csarnokban, ami egy űrhajó, de az is lehet, hogy egy állat belseje, és fogalmuk sincs, hová tartanak, vagy hogy miért kerültek ide. Na de aztán úgyis megérkeznek majd…
4. Sajnos az idei Hungarocont ki kell hagynom, mert pont belelóg a nyaralásba. Sajnálom. Találkozóból így sem lesz hiány, ehét végén volt Sopronban a II. Intergalaktikás találkozó emlékezetes élményekkel, ugye. (Pech, hogy pont egy időpontra esett a Szíriuszos rendezvénnyel, de majd jövőre már erre is figyelnek a szervezők.) Augusztus eleje Szefantor, aztán meg Írótábor, közben még nyaralás is.
5. Játékblokk:
Július elején szórakoztam el egy délutánt ezzel a játékkal, nagyon ötletes, ahogy az egyes elemek összekombinálásával egyre több lehetőség nyílik meg. Azért a vége felé már eléggé nehéz a túl sok variáció miatt, 115 elemet és 14 csoportot tudunk összesen összeügyeskedni, néha elég a logika, néha azért ennél több is kell. Vigyázat, néhány órát garantáltan elvesz az ember életéből, ha valaki ráérez az ízére: http://www.kongregate.com/games/Badim/doodle-god
Bosszúból a fenti játékkal elért időrablásért ennek a játéknak a linkjét kaptam meg cserébe. Ez még durvább, mert kegyetlenül szivatós, mentési opció nélkül borzolja az ember logikáját (van második része is): http://www.kongregate.com/games/SandhillGames/ring-pass-not