Én és Én, avagy a másolt személyiségek
Posted by hackett on April 16th, 2010
Az alábbiak elsődlegesen azoknak lesznek csak érdekesek, akik már olvasták A poszthumán döntést. Egy érdekes vitára, beszélgetésre bukkantam nemrég a regény kapcsán, ráadásul nem ez az első ilyen a megjelenése óta. A http://www.moly.hu -n ami egyfajta közösségi oldal olvasni szerető embereknek. A közösségi oldalaktól leginkább hidegrázást kapok mostanság, viszont a moly más, mert az olvasásról szól, és jó látni, hogy mennyi ember olvas. Be lehet jelölgetni az elolvasott és kedvenc könyveket, értékelni is őket, ajánlgatni másoknak, stb. (Inkább az olvasmányaival villogjon az ember, mintsem azzal, hogy hány ismerőse van, vagy milyen celebeket ismer, vagy milyen cuki képet tud a mobiljával a tükör előtt pózolva fotózni.)
Na de a lényeg, íme a vita és a közvetlen link: http://moly.hu/olvasas/201141. A vitaindító: “Hackett-tel ugyanaz a bajom, mint Morgannel: valahogy természetesnek veszik, hogy a rólam készült programmásolat én vagyok – ami marhaság. Arról nem is szólva, hogy a testem milyen fontos eleme az identitásomnak”
Úgy tűnik, felettébb érdekes kérdés, ha ismét felvetődött. Megpróbálom kifejteni, hogy én mit gondolok erről. Előljáróban annyit, hogy nem szeretem az embert, mint élőlényt túlmisztifikálni, hiszen jelenleg még mindössze egy kiragadott pillanat vagyunk az földi evolúcióban, legyen az innentől akár mesterséges, vagy továbbra is természetes.
Szerencsére az, hogy a tudatot bármilyen módon le tudjuk képezni digitálisan egyelőre még a távoli jövő kérdése, és talán az is marad. Ha viszont a tudatot le lehet képezni egy komplex programként, akkor ez esetben mindkét személyiségnek (eredeti és másolt) meglenne az énképe, és a másikat tekintené másolatnak. Ettől még az eredeti személyiség valóban én leszek, csakhogy innentől létezik egy másik személyiség, aki ugyanezt fogja gondolni, és ettől a pillanattól mindkét személyiség más irányba fejlődik tovább.
Volt egy jelenet a regény vége felé (spoiler on 
), amikor a már lemásolt Eliott önhatalmúlag felvitte, feltöltötte a Gömbbe Nicole-t. Ez a Nicole a saját érzékelése szerint az eredeti Nicole-ként tekintett magára, de a Taun ott maradt egy másik Nicole, szintén egy Nicole-énképpel, gyakorlatilag magára hagyatva. (Ez benne kegyetlen törést is okozott.) Mindketten Énként tekintettek önmagukra, és mereven elutasították volna a másik Nicole-t, ha találkoznak, mint feltehetően mindannyian ezt tennénk. (Spoiler off.)
Az, hogy valakit lemásolnak pl. a Poszthumán döntésben fantáziált módon, az eredeti személyt nem vígasztalja, nem érdekli, mivel a másik életének egyetlen pilanatát, örömét, bánatát, előnyét, hátrányát sem fogja megtapasztalni, hiába él tovább, mint ő maga. Az ő érzékelése szempontjából semmi sem történt. Ellenben létrejött egy párhuzamos személyiség, aki ugyanúgy magát hiszi az eredetinek, és nincs is oka másként hinni.
A test valóban fontos része a létezésnek, de egy idő után inkább korlátozó tényezővé válik, ahogy egyre jobban elhasználódik. Nem vagyok biztos benne, hogy 70-80 évesen is annyira ragaszkodni fogunk hozzá. (A Poszthumán döntésben a Gömb készítői figyeltek erre, ugyanis testérzékelés nélkül tudományos kísérletek által igazoltan sem tudnánk normálisan létezni. Azonban a Gömb valósága megteremtette a testérzékelés tökéletes illúzióját, sőt, annál többet is.)
Egy újabb érdekes kérdés a lélek definiálása. Egyes értelmezések szerint nem lehet lemásolni, mert egyedi és megismételhetetlen, túlmutat az emberi létezésen, tapasztaláson, mások szerint ez a tudatunkkal, testünkkel összeköthető fogalom, megint mások szerint pedig nem is létezik, és csak a tudat van. Az érdekes mindebben az, hogy egyik állítás sem bizonyítható, sem megcáfolható, és további érdekes kérdéseket vet fel több vallás oldaláról is, ráadásul anélkül, hogy bármelyikkel is szembehelyezkedne.
Én pl. az ilyen elmélkedések, gondolkodtató lehetőségek miatt szeretek scifit olvasni. És írni is.
April 16th, 2010 at 10:44 am
Először is: én ezt az “ellenségként tekintek a másolatomra” dolgot nem igazán tudom elfogadni. Igen, előfordulhatnak olyan szituációk, amikor ez kellemetlen. De ugyanúgy előfordulhatnak olyanok is, amik meg nem azok.
Pl. a két Nicole esetében semmi értelme a fújásnak, hiszen még csak érintőlegesen sem zavarják egymás köreit a továbbiakban. Lehet irigykedni a digitális Nicole-ra mert ő nem fog meghalni a szülésben, de fordítva aztán végképp semmi értelme.
Ezen kívül, ha én létrehozhatnám a másolatomat, az első gondolatom az lenne, hogy van végre valaki, aki tényleg ugyanúgy vélekedik a világról, mint én, és megért.
A probléma ott van, ha rivális helyzetbe kerül az eredeti és a másolat.
Ami a “valahogy természetesnek veszik, hogy a rólam készült programmásolat én vagyok – ami marhaság” beszólást illeti, na az az igazi marhaság. Honnan tudná most eldönteni bárki is, amikor még a technológia rég a tervezés fázisában sincs, hogy hogyan fog működni, és milyen lesz pontosan a másolat? Imádom ezt az “én elképzelésem létezik csak, és semmi más, amit én nem tudok elképzelni, az nincs is” beállítást, az ilyen ne olvasson sci-fit, vagy ha olvas, akkor mélyen hallgasson róla!
Ha már a lehetőségek játékánál tartunk, akkor nekem sokkal inkább rizikósnak tűnt a poszthumánok megformálása, és cselekedtetése. Mert lehetsz te nagyon okos ember, azért egy olyan aggyal nem rendelkezel,s így nehéz őket logikusan és tényleg hatékonyan mozgatni, beszéltetni. Az OK, hogy a regényben leiskolázták a bolygólakókat, de spec. én a lépéseik nagy részét előre láttam, s eleve másképp nyúlok a kérdéshez már a hajók közelbe érésekor, szóval inkább a bolygó lakói tűntek nekem kicsit “alhumánnak”.
April 16th, 2010 at 11:06 am
A személyiségmásolatok kérdését talán Lem fogta meg legszellemesebben az egyik Ijon Tichy-novellában (Utazás Enterópiába talán?), ahol véletlenül két példányban reprodukálták az esküvőre készülő vőlegényt.
April 16th, 2010 at 11:16 am
Ebben az esetben tényleg szó van a két másolat közötti rivális helyzetről.
Esetleg ha az arát is duplikálnák? 
April 16th, 2010 at 11:37 am
Igazából semmi probléma nem lenne ezekkel a másolatokkal, ha nem MÁSOLATRÓL, hanem ÁTHELYEZÉSRŐL írnának az írók… Ugyanis az szentigaz, hogy nem igazán vígasztal, ha egy másolat marad meg belőlem
Talán úgy lehetne a másolat problémát feloldani, ha valami kvantummechanikai “varázslatot” kitalálnánk, hogy az eredeti és a másolt agy kapcsolatban marad egymással szubatomi szinten, és az egyik elpusztulása esetén a másikban tárolódnak a dolgok..
Talán Banks írt ilyesmikről az ELMÉK -kel kapcsolatban…
Mellesleg szerintem sem feltétele az identitás megőrzésének a test megtartása…
Transzhumanista vagyok
Kétségtelen, hogy változni fog az egyéniségem egy ilyen szituációban, de az ember egész élete folyamán AMÚGY is változik a személyisége…
(Jahh Botond, bogarat tettél a fülembe a Morgan könyvvel kapcsolatban, már meg is vettem)
April 16th, 2010 at 12:02 pm
F5 vagy F6?
Megmarad az eredeti, vagy nem? Ettől függ, hogy másolat vagy áthelyezés.
Az érdekes lenne, ha mondjuk kétszereződve kapcsolatban maradhatnánk egymással, és eloszthatnánk a munkát, gondolkodni-valót. Dupla életet lehetne élni.
Volt egy írás ilyesmiről, hogy aki gazdag, időnként lementheti magát, és ha valami éri, akkor a másolatnak teste készítenek, és az illető ott folytatja, és csak a másolás és a baleset közötti időszak esik ki.
Meg egy másik novella, amiben egy teleportálás rosszul sikerül, mert az áthelyezés megtörténik, de az eredeti nem tűnik el, és így duplán léteznek, és akkor a teleportálást végzőnek ki kell nyírnia a felesleget, vagyis az eredetit.
Amit a Star Trekben ezzel kapcsolatban összehoztak azt meg még felsorolni is sok.
April 16th, 2010 at 3:32 pm
A Takeshi Kovacs történetek harmadik részében a …fúriákban elég érdekesen van felvezetve az ellenséges személyiségmásolatok témája. Különösen jó az a jelenet amikor Kovacsnak lehetősége adódik likvidálni Kovacsot.
April 16th, 2010 at 5:16 pm
És Wolfgang Jeschke MIDAS-a is az ember lemásolásáról szól. Nagyon szeretem azt a regényt, az egyik kedvenc – és ide vágó – jelenetem az, amikor lemásolás után a főszereplő felébred, a ruháit követeli, és amikor valamilyen olcsó göncöt adnak rá, először leszidja a nővért; csak ezután döbben rá, hogy ő a másolat. Külön probléma abban a történetben, hogy a másolatok rövid ideig, azaz kb. néhány napig élnek, és ezt a másolást is csak azért végezték el, hogy legyen, aki az életét kockáztatja egy merénylettel fenyegető helyzetben.
April 16th, 2010 at 5:49 pm
Válaszolnék pár mondatban Hackett felvetéseire, főleg az utolsókra:
1.
A test fontos, de nem nélkülözhetetlen része az életnek, egy intelligens élőlény létezésének és működésének. A tudományos kísérletek egyértelműen tévednek vagy hibásak voltak, ugyanis a lelkek nagy többségének (a normálisabbjának) semmilyen gondot nem okoz az, hogy fizikai test vagy kivetített asztráltest nélkül szaladgáljon a túlvilágon. Amennyire meg tudtam figyelni, nekem sem okozott soha gondot a test nélküli élet odaát, sőt sokkal kellemesebb, mert nincs az ember bezárva egy fix helyre, amit csak nagy nehézségek árán lehet mozgatni (gyaloglás, meg ilyenek). Test nélkül gyakorlatilag szabad vagyok, mozgékony és tizedannyi bajom sincs, mint ebben a biológiai búvárruhában tapickolva.
Parányi lélek részecske állapotomban majdnem fénysebességgel tudok döngetni, keresztül a tárgyakon (a sűrűbbeken át – ólom, urán – csak óvatosan, mert lassítanak, mintha mézbe nyúlnék). Kb. egy másodperc, amíg átugrom a bolygómagon keresztül a Föld túloldalára és térváltással simán átmehetek a párhuzamos univerzumokba, illetve kimehetek a 3D-s világból a környező 4D-s túltérbe, a túlvilágra, meg még följebb az 5D-s külvilágba. Feltéve, hogy átengednek a határőr angyalok, de ez más kérdés. Térugrással pedig pár másodperc alatt kiszaladhatok a Naprendszer pereméig, a lélek visszatartó védelmi rendszer határáig, ahonnan a rendszer úgyis visszakerget, nehogy elkallódjak kint a mélyűrben. De a profi mesterek, kellő csillagászati és navigációs, meg lélekűrhajózási tapasztalattal oda is ki tudnak menni (engedéllyel) és szabadon elkódoroghatnak az univerzumban. Ha valakit mélyebben érdekel ez a téma, nézzen utána a régi buddhista szent iratokban, ahol sok ilyen leírás maradt fenn a mesterektől, meg az indiai jógiktól, hogy miket műveltek. És igen, ma is vannak ilyen emberek, itt Hunniában is, akik mindezeket meg tudják csinálni, csak nem csinálnak neki nagy reklámot, mert úgy vannak vele, hogy a sok hitetlen majd rájön, ha meghalt és magán kívülre került. Magam is találkoztam pár ilyen fickóval, testben is, meg azon kívül is, onnan tudom ezeket.
Amúgy az univerzumban a testben való létezés nem kizárólagos útja és módja a lelki evolúciónak, tapasztalatszerzésnek. Sokan vannak lelkek, akik sosem bújnak testbe, hanem szabadon élnek millió éveken keresztül és becsavarogják a rendszereket. Sőt, maga a lelket öltés sem kötelező. Mivel a lélek csak egy hardver, periféria vagy burok a fénylény körül. Sok fénylény sosem ölt lelket, hanem megmarad szabad állapotban, lélektelenként. Az annyira más állapota az életnek, hogy el se nagyon lehet mondani földi szavakkal.
2.
A másik dolog, hogy nem csak a testek használódnak el idővel, hanem az ember személyisége is, és nem csak a felejtés és az információs elzajosodás miatt, hanem mert ráunsz. A személyiség megújulásának, frissülésének ugyanis vannak korlátai, nem képes tetszőleges rugalmassággal megváltozni, átalakulni, mert azzal identitás vesztés, illetve folytonossági törések következhetnek be benne. Ezért olcsóbb és könnyebb inkább letörölni az egészet a túlvilágon (feltudati törlés új reinkarnáció elején), és egy teljesen újat növeszteni, ami ugyanakkor a környezet és az előző személyiség “karmája”, azaz irányultsága és determináltsága, céljai miatt mégis hasonló lesz egyes vonásaiban a régihez. A mostani személyiségem például sokban hasonlít a régebbiekhez (amennyire látom), illetve sokban különbözik is (a helyi viszonyok miatt).
Amúgy a fejlettebb lelkek képesek bizonyos mértékig átírni, programozni a saját személyiségüket (küldöldön, a jobb helyeken ezt iskolákban tanítják a testben élő vagy testen kívüli lelkeknek). De ennek is vannak korlátai, meg sokféle veszélye. A személyiség szoftverhibáit meg programozással gyógyítják egyes “szellem sebészek” vagy lélek karbantartó angyalok, de ez sem használ minden esetben. Szóval ha végleg lefagy a rendszer, akkor jöhet a shot down és hideg újraindítás.
3.
A lélek definíció szerint egy stabilan önfenntartó elemi részecske, aminek több típusa van. Szerkezetileg hasonló az anyagi részecskékhez, csak jóval nagyobb és más a belső szerkezete és a kibocsátott hullámtere. Ez a hardver, centrumában a rendszert vezérlő intelligens fénylénnyel, egy fénykvantummal, körülötte pedig a transzcendens hullámtéri modulációk formájában dinamikusan eltárolódó szoftverrel, amit szellemnek nevezünk. Ezért lakik a dzsin a palackban, azaz a szellem a lélekben (amiből meg is tud szökni). A szellem lényegében áll a lélek vezérlő operációs rendszerből, a feltelepített egyéb alkalmazásokból, az összes tapasztalatodból, amit addig begyűjtöttél és a hozzájuk fűzött saját alkotásaidból, kommentárjaidból, gondolataidból, illetve a rendszerezett gondolati mátrixból, aminek működését nevezzük személyiségnek. Az egész egyedi és bár másolható, sokszorozható megfelelő (értsd: isteni) technikával, mégsem lehet csak úgy megduplázni valakit. Az embermásoláshoz ugyanis a lelkét is kellene másolni, ami elég macerás, bár megoldható. A másolásnak ugyanis több fajtája van, attól függően, hogy mit is akarunk másolni. A fénylényt csak? Vagy a lélek részecskét is körülötte? Vagy csak a szellemet? Vagy a szellem egy részét, tetszőleges kiválasztással szűrve az információs mátrixot? Vagy a lelket és a szellemét is másoljuk? És mégis milyen célból? Hisz azonnal, a megteremtésének pillanatától kezdve különbözni kezdenek egymástól.
Mondjuk a főistenek ezt a bibit úgy oldják meg, hogy amikor több példányban léteznek (triszmegisztosz állapot), akkor folyamatosan keresztbe mentik magukat a három hardver között, időszálas különvonalon keresztül. Vagyis úgy futnak, mint egy elosztott hálózat: három hardverben egy darab, folytonosan összefüggő szoftver, aminek lokális részei mégis képesek másra és másra figyelni.
Szükség esetén természetesen nem csak másolni lehet valakit, hanem áthelyezni is. Tehát fogunk egy üresre teremtett lelket, és egy teli lélek tartalmát, szellemét átmásoljuk bele úgy, hogy az eredetit kitöröljük. A skizofréniának például van olyan változata is, amikor több személyiség szoftver fut egymással versenyezve egy lélekben és ez mindenféle grimbuszokkal jár, ha nincs egy erős fővezérlő mesterprogram, hogy féken tartsa őket.
A főisten pont ezért találta ki az információs szeparációt, meg azt, hogy a teremtményei bután és tapasztalatlanul jönnek a világra, hogy emiatt minél különbözőbbé válhassanak és ne zavarják egymást az eltérő tapasztalataikkal. Képzeljétek el, mekkora ricsaj lenne, ha minden teremtmény egy közös tudatban zsivajogna és folyton tájékoztatni próbálna mindenkit a saját tapasztalatairól. Aludni sem lehetne az állandó zsibongástól. No, ezért vagyunk különféle szoftveres és hardveres szeparációs trükkökkel bezárva a lelkünkbe, illetve a testünkbe. Hogy kellően egyedül maradhassunk és mindenféle butaságot képzelhessünk aztán a világról – mindaddig, amíg meg nem világosodunk és meg nem tanuljuk, mi is van az egész hátterében.
4.
Ami pedig az általam elmondottak bizonyítását vagy cáfolatát illeti, nos csak azt tudom mondani, hogy nem kell egy szavamat sem elhinni. Majd meglátjátok odaát, mi a helyzet. A túlvilági tapasztalataitok magukért fognak beszélni. Amúgy nem, nem vagyok se hívő, se vallásos és nem képzelődöm. Csak odafigyelek arra, mi történik körülöttem.
April 16th, 2010 at 6:00 pm
Botond mikor iszunk megint?
Úgy érzem nagyon sok dologról nem beszéltünk még…
nagyon sokról… (jelentőségteljes csönd)
hehe
April 16th, 2010 at 7:11 pm
Egyes tibeti lámákról mondják, hogy több emanációjuk is ténykedik egyidőben velük a világban. Egyikük egyszer hirtelen felnevetett, és amikor a társaság tagjai megkérdezték, mi történt csak annyit mondott, egyik ilyen “másolata” éppen megbotlott és orra bukott, és nagyon mulatságos volt a dolog.
Szeretnék egyszer ezért nevetni magamon.
April 17th, 2010 at 6:22 pm
A Dettót nem olvasta senki? Abban korlátozott ideig életképes agyagmásolatokat lehet készíteni, így az ember otthon alszik, míg a másolatai elvégeznek egyszerre több dolgot is, munkába mennek, bevásárolnak, elmosogatnak. Nagyon érdekes könyv, csak a végére szerintem szétesett a története.
Zsolt:
Igen, kéne megint.:D
April 17th, 2010 at 6:39 pm
Már hogyne olvastam volna!
Ott viszont fontos elem az esténkénti visszatöltés, amiről eddig itt nem esett szó.
April 17th, 2010 at 8:02 pm
Már úgyis régen elkanyarodtunk az eredeti témától.:)
Ráadásul a fenti ötletek mindegyike gyökeresen eltérő irányban gondolkodott, vitte el a történetet.
April 17th, 2010 at 8:17 pm
Botond:
No akkor majd meglevelezzük:-)
Ehh Dettó már egy ideje ott figyel a fejemtől egy méterre, de még nem jött át semmi
Most a Darázsgyárat falom, meg a két Gaiman képregényt (uhhh), aztán pedig a feleségem unszolására valószínű, hogy Cormac McCarthy: Az út c. könyve jön… Ejj pedig de nem akartam
Amúgy remélem ez a Dettó jobb mint a róla koppintott Hasonmás (Surrogates) c. film, mert az nagyon nem tetszett…
Bocs az OFF-ért.
April 18th, 2010 at 7:02 am
A fictionban pont az a jó, hogy ahány ember gondolja végig ugyanazt az ötletet, annyi féle variáció alakulhat ki belőle.
Hogy még egy másik távlatba elmenjünk: jelenleg az emberiség legtöbb egyedének az a legnagyobb problémája, hogy egyetlen testet/agyat sem tud megfelelő mennyiségű tudattal ellátni, nehogy kettőt, vagy többet.
April 18th, 2010 at 10:55 pm
nofene…ismét egy filozófiai téma
a magam részéről csak azt tudom mondani, hogy szerintem ez a lélek dolog is pont úgy túl van miszticizálva, mint a vallások…nem igazán van bizonyíték arra, hogy létezik…igaz ettől függetlenül lehet, hogy van, de nem lehetünk benne biztosak…szóval ezzel most nem foglalkoznék különösebben…
viszont maga a kérdés, hogy a másolatom én vagyok-e, az az én értelmezésem szerint helyes, vagyis igen, én vagyok…hiszen ki vagyok én? a fizikai megjelenésem, hozzáadva az életem során felhalmozott információhalmazok és tapasztalatok következtében kialakult személyiség/tudat…ebben az értelmezésben szerepe van annak, hogy hogy nézek ki fizikailag, hiszen hatása lehet az elmémre ható tapasztalatokra (például egy szépfiú sok pozitív hatás érheti, míg egy kevésbé szépet jóval kevesebb)…de mivel a fizikai test is az elmére hat, ezért annak a vizsgálata az elsődleges…
szóval ha lenne egy olyan eljárás, ami az agyamban(és más sejtjeimben?) elraktározott információt tökéletesen le tudná másolni, akkor az is én lennék…utána már csak az adott személyiségtől függ, hogy mennyire tudja feldolgozni azt, hogy másolat, vagy eredeti-e…
ezután pedig hackett bácsival értek egyet, mert ezután a fejlődésünk külön válik, hiszen nem igazán elképzelhető, hogy minden egyes másodpercben együtt vagyunk és ugyan azok a hatások érnek minket, amik tovább formálhatják ugyan abban az irányban a személyiségünket…
viszont belegondolva abbba, hogy mi lenne, ha létezne ez a technológia…hát abban nem kételkedhetünk, hogy hatalmas távlatokat nyitna meg az emberek előtt… egyrészt gyakorlatilag ez a hallhatatlanságot jelentené, a tudásod – és ezáltal a személyiséged – továbbmentése egy új testbe… ráadásul ha más emberek tudásmásolatait(pontosabban azok információ tartalmát) össze lehetne kombinálni, akkor megnyílna az út egy olyan értelem felé, amely rendelkezik akár az egész Föld kollektív tudásával…műveltségi vetélkedőket biztos nyerné egymás után
de nem is ez a lényeg, hanem a módszer, hogy gyakorlatilag ingyen növeled a saját tudásod egyre nagyobb és nagyobb szintre…igaz az ember agykapacitása elvileg véges, de ha ezt mondjuk kiegészítjük és feltunningoljuk gépekkel, háttértárakkal és processzorokkal, akkor igencsak elszabadulnának a dolgok… de erről már írt hackett bácsi az isten gépeiben 
lényeg a lényeg: a másolatom is én vagyok (legalábbis addig a pillanatig biztosan, amíg nem válunk külön és ezért más hatások érnek és máshogy fejlődik az “énünk”
)
April 20th, 2010 at 12:31 pm
Mivel a személyiségünk nem más, mint a születésünk óta kapott inputok összessége, ezért nem világos, hogy mi lehet a gond ezzel a másolósdival? Ha lekopíroznak minket, akkor attól a pillanattól kezdve a másolatokat eltérő inputok fogják érni, és idővel egyre inkább különböznek egymástól. Ennyi. Ha más testbe kerül, más inputokat kap. Ha máshol tér magához, más inputokat kap.
A lélek meg muhaha kategória, több Dawkinst kellene olvasni…
April 20th, 2010 at 1:21 pm
@Zedas
A gond az, hogy ha készítenek rólad egy kópiát, az a külvilág számára valóban a tökéletes megfelelőd lesz, de számodra, mint eredeti példány számára nem. Mintha némi késéssel születne egy ikertestvéred.
Szóval ha te pl. el akarsz utazni az Androméda-galaxis Skyron nevű bolygójára, viszont csak a téged leíró információt lehet eljuttatni, az ottani barátaid lehet, hogy nagyon boldogok lesznek a másolatoddal, de te továbbra is itt a Földön fogsz unatkozni.
April 20th, 2010 at 6:07 pm
@Adeptus
Ez triviális, miért nekem írod?
April 20th, 2010 at 6:15 pm
@Zedas
Azt kérdezted, mi a gond a másolósdival. Hát ez!
April 20th, 2010 at 10:17 pm
amiről ti beszéltek az a másolás felhasználási módja már… világítsuk meg a problémát abból a szemszögből is, hogy ha te el akarsz jutni a nevezett bolygóra és készítenek rólad ott egy másolatot, akkor neki is meg lesz ugyan úgy a vágya, hogy ott legyen, ami teljesül is…igaz az otthon marad kópiának nem teljesül az álma, ezért ezt a problémát célszerűbb teleportációval, vagy valamiféle transzportálási eljárással helyettesíteni…
(hiszen más lényeges dolgot úgysem jelent a biológiai test…egy gépben is lehet létezni ezek szerint, mint információ halmaz, ami ráadásul új távlatokat is nyit meg sok sok előnnyel – lásd hackett bácsi poszthumánját például…de még azon kívül is el lehet képzelni még sok sok alternatívát)
én a másolást inkább csak arra használnám, hogy a tudásom, tapasztalatom, és végülis a teljes személyiségem egy új, fiatalabb testbe költöztetném, ezáltal hosszabbítva meg az életem…persze az külön probléma lehet, hogy az addigra már az elvileg öreg elmém mennyire kívánja majd a biológiai életet…de egy fiatal testben lehet újra visszajönne egy öregúr szexuális kedve is például
April 21st, 2010 at 2:58 pm
A kérdés valóban az, hogy mit másolunk, és milyen technikával.
Az anyagi testet másoljuk?
Leolvassuk a molekuláris felépítését, és létrehozzuk? (S közben az eredetit lebontjuk vagy sem? F5 vagy F6?)
Elég-e ez? Élni fog-e a másolat?
Csak akkor lesz az eljárás tökéletes, ha mindent, ami egy ember valóját alkotja mérni tudunk, és létrehozni. Amíg ezt technikailag meg nem oldjuk, addig mindez csak fiction marad.
Mi van a lélekkel?
Mondjuk létezik, és nem tartozik a műszerrel mérhető kategóriába. Akkor mi van? Elképzelhető például, hogy “önként” követi az eljárást, mivel ugyanúgy kötődik amjd az újonnan létrehozott testhez. S ha nem? S ha egyes esetekben igen, más esetekben nem? Vagy csak akkor, ha a test tudatánál van? Vagy csak akkor, ha beleegyezik a transzportációba? Másolásról ekkor ugye eleve szó sem lehet, hiszen ha mérni nem tudunk egy lelket, akkor létrehozni sem.
S még sok-sok esetet lehetne így végigzongorázni.
April 23rd, 2010 at 5:33 pm
Mi a véleményetek, a BSG cylon letöltődésénél mi történt? Nekem az a benyomásom, ott is másolás történt, ergo az egyén halálával elveszett a tudata.
April 23rd, 2010 at 6:37 pm
Nekem azzal kapcsolatban csak kérdéseim voltak.
Egy cylon láthatólag több példányban is működött egyszerre, tehát eyértelmű, hogy nem áthelyezés, hanem másolás volt, de
- a másolatok mennyit tudtak egymásról?
- mennyire voltak összeköttetésben a cylon csapattal?
- volt aki még saját magáról sem tudott, akkor ő más tudattal indult, mint a többi párja? Akkor igazából mi volt egy cylon? A test, vagy amit beléraktak?
April 23rd, 2010 at 9:30 pm
A cylon modelleknek volt egy alapprogramjuk, de onnantól kezdve, hogy először aktiválva lettek, és más-más élmények érték őket, külön egyéniségekké váltak.
April 23rd, 2010 at 10:09 pm
egyébként érdekes téma lenne abba is belemenni, hogy vajon a másolatunk mennyire fejlődne másképp, mint az eredeti…valójában a másolatomat is az érdekelné, mint engem, hasonlóan, ha nem épp ugyan úgy csinálna dolgokat, hiszen lényegében az is én vagyok az összes tulajdonságommal és tudásommal együtt…egyedül ami változtatni tudna a másolatomon hozzám képest az az lenne, ha más környezetbe helyezném át, más konfliktusokkal, emberekkel, stb…de ebben az esetben is maximum a nevek és a szituációk változnának, de a megoldások még mindig hasonlóak lennének… nagy változást csak szándékosan lehetne előidézni szerintem…
April 24th, 2010 at 7:58 am
Annatar:
Az alapprogram sem volt ugyanaz, hiszen volt olyan azonos típusú sylon modell, aki tudta magáról, hogy cylon, s volt, ami nem.
May 17th, 2010 at 10:31 pm
Kedves “Brandon Hackett”!
Pár perce olvastam el a Poszthumán döntést, és pár hónapja az Isten gépeit. Ez a két könyv hozta vissza a hitemet a SCI-FI létjogosultságába, és végtelen örömömre szolgál, hogy ezt egy magyar ember (bármit is jelentsen ez) alkotta meg.
Csak köszönetet szeretnék mondani ezen művekért, mert lehet hogy sosem lesznek kötelező olvasmányok, de azoknak akik elolvassák biztos maradandó élményt nyújtanak, új szemléletet nyitnak.
Köszönöm, és várom a folytatást nem előbb mint ahogy elkészül!
Szép napot!
Yoscha