George R. R. Martin – Kóbor lovag
Posted by hackett on January 20th, 2010
George R. R. Martin Jég és Tűz dala regényciklusa legkedvesebb olvasmányélményeim közé tartozik. Hihetelenül jól kidolgozott karakterek, szövevényes cselekmény, fantasztikus hangulat, egy élő lovagkori világ csipetnyi misztikummal és fantasy beütéssel sokezer oldalon hömpölyögve az eddig megjelent négy vaskos kötet jóvoltából. Nehéz megfogalmazni, mitől zseniális az egész, ez tényleg csak olvasás közben derül ki.
A sorozat hihetetlen népszerűségnek örvend, azóta van már a világon alapuló kiváló társasjáték, készül a minőségi sorozatairól híres HBO finanszírozásában egy tévésorozat is, ami sajnos 2011-ben lesz csak látható. A rajongók által hasonló magasságokba emelt más regényekkel ellentétben ráadásul Martin valóban tud is írni, nem is akárhogyan.
És van képregény is, ami ugyan már régebben megjelent magyarul, de mivel egy Martin-novellát dolgoz fel, és nem is a regények történetéhez csatlakozik, hanem vagy egy évszázaddal korábbra megy vissza az időben, a dicső Targaryen-uralom idejére, eddig nagyon nem is törődtem vele. Hiba volt, de szerencsére születésnapomra megkaptam a Kóbor lovagot, amit a Delta Vision adott ki pár éve.
A képregény igényesen megrajzolt lapjain az egyszerű alapokból egy meglepően erős, karakterközpontú történet bontakozik ki. Persze, én voltam a balga, hogy egy kiegészítőnek tűnő történetecskétől nem vártam ugyanannyit mint a főciklustól.
Dunk, évek óta apródként szolgál Ser Arlan mellett, és az első oldalakon éppen eltemeti idős lovagját az erdő szélén, majd hirtelen indíttatásból úgy dönt, hogy ezt az életet ismeri egyedül, így lesz, ami lesz, ezentúl lovagnak adja ki magát Ser Duncan néven. Dicsőségre vágyik, lovagi tornát szeretne nyerni, és noha valójában csak egy egyszerű parasztgyerek, kicsit lassú észjárással, a lovagi erényeknek mégsincs híján ellenben néhány nemesi származású, fényesen csillogó páncélt viselő gőgös lovaggal.
Ahogy a történet halad előre, bepillantást nyerhetünk a Targaryen-ház uralma alatt álló világba, és magának a Targaryeneknek az életébe is. Rengeteg apró utalás rejtőzik a sorok közt, ami a későbbi események ismeretében még érdekesebbé válik, plusz a karakterek, a cselszövések is a Jég és Tűz dala ciklus regényeit idézik, csak kicsiben. A vége pedig mesterien teszi fel a koronát a Kóbor lovag meséjére, ugyanis ha belegondolunk, az egész későbbi történelemre óriási kihatással bírt mindaz, amit Dunk, a kóbor lovag önkéntelenül is okozott maga körül.
Elvileg angolul jelent meg folytatása is a képregénynek, the Sworn Sword címmel, remélem, ez is megjelenik előbb-utóbb. (Kis érdekesség a végére: ugyan ilyen részletekre képtelenség emlékezni, de valahol olvastam, hogy a Kardok vihara kötetben többször emlegetik Ser Duncant, a magast. Egyszer, mint a Királyi testőrség hajdani parancsokát, majd pedig kicsit később, mint Barristan Selmy hőstettét, aki a Királyvár egyik tornáján legyőzte. Ennek majd utána fogok nézni kíváncsiságból.)
January 20th, 2010 at 2:01 pm
Köszi az infót, jó tudni, hogy ilyen is van.
Magam is rajongója vagyok a regényciklusnak, tűkön ülök a folytatásért.
January 20th, 2010 at 7:44 pm
Nagyon jó, szépen kidolgozott a képregény, és a történet is kiváló. Más hangulatú, mint a “nagy testvére”, de ez így is van jól.
A Sworn Sword szvsz még egy fokkal jobban is sikerült, mint a Hedge Knight; és most fog napvilágot látni Amerikábana harmadik kisregény, a The Mystery Knight. Érdemes egyébiránt elolvasni azért majd külön mindkét kisregényet is, még a képregény ismeretében is élmény Martin prózája.
January 25th, 2010 at 9:44 pm
Offtopic: Hackett, kíváncsi lennék a véleményedre erről:
Mivel értesz egyet, mivel nem, mit tennél még hozzá:
http://hollylisle.com/fm/Articles/wc1-6.html
January 26th, 2010 at 11:07 am
Vagabond:
Hm, ez jó kis összeállítás.
Nézzük végig:
1. Read everything – ez szerintem is maximálisan így van
2. write everything (Nothing you write is wasted) – Ezt annyiban talán túlzásnak tartom, hogy amihez nincs kedvem, arról nem írok, mert nem érdekel és így nem is tud motiválni. Nem szeretek kényszerből írni, és szerencsére megengedhetem azt a luxust, hogy nem is kell ilyet tennem.
Értem, mi a fenti pont lényege, a gyakorlás fontos, de ezt én inkább célirányosan próbálom megvalósítani. Úgy gondolkodom, legalábbis jelenlegi regénynél, hogy úgy próbálok meg scifit írni, mintha nem scifit írnék, hanem valami egészen mást, realisztikus történetet.
Néha az is mostanság az érzésem, hogy nem is annyira scifi, mert teljesen más a karakterek viselkedése, pedig a történet abszolút science fiction.
3. copy the best: Ezt kicsit személyiségfüggőnek érzem. Nálam ez annyiban igaz, hogy ha olvasok, igyekszem ellesni a könyvből azt, ami tetszik, és utána felépíteni magamban, hogy abból nekem mi az, ami hasznos, és ami passzol hozzám. Ehhez azonban szükség van erős tanulási vágyra. A “kurva jó író vagyok” jellegű magatartás egy örvénylő csapda, ami szép lassan húzza le a könnyelmű áldozatait.
4. play games: renitens vagyok, egyszerűen nem tudnak motiválni az írástechnikai gyakorlatok. Céltalannak érzem őket, mert nem találom bennük a kihívást. Ez nagyon személyiségfüggő szerintem. Nyáron voltam a Delta Írókör táborban, és bámulva néztem, hogy milyen kiváló megoldások születtek fél órás limitidejű célfeladatokra. Én ezeken megbuknék, mert más a habitusom.
És innen gyakorlatilag mindegyikre komment nélkül bólogatni tudok saját tapasztalatok alapján:
5. Challenge your preconceptions: pl. az Isten gépei kapcsán ugye akár feltételezhető lenne az is, hogy maradéktalanul hiszek a technológiai szingularitásban, pedig inkább szkeptikus vagyok az ilyetén extrém fejlődés tekintetében. És egyes karakterek is a saját meggyőződésüket követik, ami nyugodtan lehet ellentétes az enyémmel.
6. Dare to be dreadful
7. Write from passion: ez szerintem nagyon fontos. Viszont hozzátenném azt is, ha már szenvedély, hogy nem árt, ha az ember emellett életvitelszerűen ír, mint egy függő. Csak úgy hébe-hóba hozzáállással szerintem nem lehet komolyan írni. Aki arra panaszkodik, hogy nincs ideje írni, az nem is akar igazán szerintem. Ez egy beteg dolog, de így van.
8. Take risks: mondhatni, kockázat nélkül nincs siker.
Persze, van olyan író is, aki erre legyint, és a rutinládából, nulla kockázattal, pár hét alatt előrántja a következő könyvét. Ezekből sosem lesz kiemelkedő könyv, de persze, az, hogy valaki kockáztat, sem jelent rá garanciát.
9. Remember that complacency is your worst enemy: én, mint az örök elégedetlen típus, ezzel egyetértek. Sajnos szomorú példákat látni az ellenkező esetekre.
10. Remember that fear is your best friend:
) Ez így van, viszont nem kell róla tudnia senkinek.:))
January 26th, 2010 at 9:37 pm
Köszönöm! Örülök, hogy vetted a fáradtságot, és érdemben kommentáltad.
January 26th, 2010 at 9:43 pm
Látom, erősen összecsengenek a válaszok Hannáéval.:)
January 26th, 2010 at 10:30 pm
Igen, bár vannak különbségek kettőtök között azért
January 30th, 2010 at 9:08 am
Tényleg jó kis képregény ez. Persze nem érhet fel a Tűz és jég dalával, de mint képregény, eléggé magas színvonalú, igényesen kidolgozott.
Martin meg összekaphatná magát, és befejezhetné az 5. könyvet is. A sorozatot meg nagyon várom már. Remééljük, hogy a pilot hamarosan kiszivárog.
January 30th, 2010 at 5:48 pm
Desmond:
Tényleg jó lenne végre az ötödik kötet. Na meg a sorozat is, csak ott meg attól félek, nehogy a felénél lehúzzák a rolót, mert az roppant dühítő lenne. Itt nem lehet csak úgy hirtelen elvarrni a szálakat, mint ilyen esetekben szokták.
January 30th, 2010 at 9:40 pm
Desmond Wallace: Hidd el, Martin dolgozik az ügyön, még ha látszólag nem is öles léptekkel.
Én úgy vagyok vele, hogy inkább várok még akármennyit, csak legyen olyan a minőség, amilyet megszoktunk.
Hackett: Hát igen, ez a veszély megvan a sorozatoknál, bár az HBO-nál legalább az garantált, hogy ha berendelik a pilot alapján a sorozatot, akkor az első évad mindenképpen végig lemegy (még azelőtt leforog a teljes évad, mielőtt elkezdenék vetíteni). Én nagyon sokáig azt sem hittem, hogy pilot elkészítéséig eljutunk.
Csak bízni tudunk benne, hogy elég sokan kattannak majd rá ahhoz, hogy megérje berendelni a további évadokat – valami olyan nézettségi ívnek tudnék örülni, mint amilyen a True Blood első évadjának volt, talán annak a sikere “megágyazott” kicsit egy fantasy sorozatnak. Mindenesetre már most nagy a hype – tévékritikusok és rajongók által egyaránt.
January 31st, 2010 at 4:32 pm
Desmond: És még örülhetünk, ha Martin nem tér át a Salinger féle írásra. Most, Salinger halála kapcsán olvastam, hogy x éve csak úgy magának írogatott, a saját örömére, és ki tudja, hány regény lapul a fiókja mélyén. (Két-háromtól tizenötig terjedő pletykákat olvastam.)
Gaines:
Mondjuk,annyi előnye van A Song of Ice and fire-nak, hogy mégis csak igen jó alapanyagból dolgoznak. Ami viszont kockázat, hogy én egy Róma szintű minőséget várok, viszont a Rómának talán pont az lett a veszte, hogy hiába zseniális, rengeteg pénzt emésztett fel, és pont azok a finomságok, amik kiemelkedővé tették, nem alkalmasak tömegfogyasztásra. És ugyanez a rizikó megvan itt is. Remek karakterek, világ, néha harcok, de utóbbi azért nem túlzásba víve, és nekem kérdéses, hogy az egyszeri nézőt le tudja-e ez kötni. Kell neki a hype és a reklám, az biztos.
January 31st, 2010 at 5:25 pm
Hackett: Ebben is igazad van. Viszont, ha úgy vesszük, az HBO tanult is a Róma-fiaskóból, és már nem is rendelne be olyan sorozatot, ami előreláthatóan olyan irdatlan pénzt fog elnyelni – vagyis, ha a GoT-t berendelik, akkor valószínűleg olyan költségtervet tudtak prezentálni Benioffék, ami vállalható. Főleg, hogy ősszel indul a Boardwalk Empire, ami szintén nem kétfilléres. A GoT producerei eddig kifejezetten takarékosan gazdálkodtak, nagyon jó szerződést kötöttek az észak-ír stúdióval, már meglévő díszleteket tudtak használni, külső helyszíneken sem forgattak túl sokat, stb. Ugyanakkor a brutálisan nagy állandó szereplőgárda sokba fog kerülni. Egyszóval rizikós lesz, ja.