Öt nagyon jó film
Posted by hackett on január 14th, 2010
Ez így egy elég snassz bejegyzéscím, ráadásul nem fogok mélyelemzést sem írni, csak úgy kutyafuttában pár sort az élményekről. Az utóbbi pár hétben botlottunk beléjük, és szerintem ezeket a filmeket tényleg érdemes megnéznie mindenkinek, aki szereti az agysejtjeit is használni mozizás közben (már ha van még ember, aki nem látta őket). Némelyik viszonylag régi, és már évek óta kultikus státusznak örvend, de szégyenszemre csak most jutottunk el, hogy megtekintsük őket. Ettől függetlenül kiváló példák arra, hogy a filmkészítés nem feltétlenül sokszámillió dollár eltapsoláráról és a vizuális trükkorgiáról szól. Egy okos, alaposan végiggondolt történettel, igazi színészekkel, fényképezéssel, zenével olyan egyedi hangulatot lehet teremteni, ami maradandó élményt okoz, és egyúttal érzéseket vált ki a nézőből.
K-pax - A belső bolygó (2001):
Az alaptörténet végtelenül egyszerű. A pszichiátriára került fura beteg (Kevin Spacey) azt állítja magáról, hogy ő Prot, az idegen lény a K-pax bolygóról. A pszichiáter (Jeff Bridges) érdeklődését felkelti a különös figura, akit nem lehet kibillenteni a nyugalmából, cselekedeteivel maga mellé állít egy sor embert, és még a pszichiáter is elbizonytalanodik, hogy mi van, ha Prot igazat mond. Elkezd nyomozni Prot után, de hogy mi a megoldás, azt mindenki döntse el maga. Spoileresen kíváncsi lennék a véleményekre, mert én többféle magyarázatot tudnék mondani.
A rendezés, a fényképezés, a zene, a színészek együttese ezt a látszólag egyszerű ötletet egy kiemelkedő hangulatú filmmé emelik. Azóta a csengőhangom is K-paxes. 
Tideland (2005):
Alapozás a Dr. Parnasszus előtt, avagy egy szürreális, agyamant történet Terry Gilliam módra. Vegyünk egy kislányt, aki már az anyaméhben is heroinon élt, szülei masszívan tolták magukba az “útra valót”, aztán miután anyuka túllövi magát, a kislány az apjával (ismét Jeff Brideges) leköltözik vidékre, a nagyi házába, ahol apu kedvére “utazgat” tovább, miközben a kislány kábszer nélkül is simán megteszi ugyanezt. (Mint Obelix az Asterixből, aki mint tudjuk, kiskorában beleesett a varázsitalos főzetbe, így neki sosem kell innia, mert már ígyis túl van telítve.) A kislány egyfajta drogos Alice Csodaországbanként kóborol a vidéken, és talál magának új, még nála is furcsább ”barátokat”. Kicsit talán hosszabb a kelleténél, talán nem is olyan egyszerűen befogadható, de a szürrealizmusra és a beteg, de nagyon emberi filmekre fogékony nézőknek szerintem tetszeni fog.
Memento (2000)
Christopher Nolan (Tökéletes trükk, és az új Batmanek) korai filmje, a rövidtávú emlékezetkiesésben szenvedő ember története visszafelé elmesélve. Vagyis először megoldja az ügyet, elkapja, akit kell, aztán megtudjuk, hogy hogyan is jutott el idáig. Zseniálisan felépített történet, van benne némi A Gépészre (2003) emlékeztető felépítettség, csakhogy jóval előbb készült annál. A vége kicsit szerintem kusza lett (meg kéne nézni újra, de pl. mi volt a szerepe valójában Doddnak, és ki a franc ő valójában?), de a feszültséget profin fenntartja, és a kirakósjáték tökéletesen működik. (Annyiban lóg ki a többi közül, hogy ebben az egyben nincs misztikum, sem fantasztikum, viszont ettől függetlenül az ötlet és a megvalósítás miatt abszolút ide illik.)
Man from the Earth (2007):
Te jó ég, ilyen zseniális filmet csinálni abból, hogy néhány ember egy kis vidéki házban ül és beszélget egymással. Hallottam hírét, de el nem tudtam képzelni, hogy ezt hogyan csinálják meg, aztán csak bámultam az eszmefuttatásokat. Apróbb megingásoktól eltekintve az egyik legjobb scifi, amit az utóbbi években láttam (a K-paxszel és a Donnie Darkóval egyetemben). És nem kell hozzá speciális effekt sem. Direkt nem mondok róla semmit, mert előzetes információk nélkül szerintem nagyobbat üt, mintha a spoilerek felét előre lelövik az ember számára.
Donnie Darko (2001):
Bevallom, évek óta ódzkodtam ettől a filmtől, talán a jelképévé vált nyúljelmez látszólagos debillitása miatt, nem tudom. Azt gondoltam, hogy ez valami hatalmas ökörség lehet. Tévedtem, mert ez egy félelmetesen jó film, ami ráadásul olyan erős hangulattal rendelkezik, aminek megteremtésére csak kevés alkotás képes. Donnie, egy antiszociális és labilis kisvárosi kamasz, pszichológus kezeli, éjjelente alvajár, furcsa dolgokat lát, pl. Franket, az óriásnyulat, miközben egyre különösebb dolgok történnek vele, és az ismert világ lassanként darabjaira hullik körülötte. Az egész film egy különös kirakósjáték, és még az sem biztos, hogy az utolsó jelenetnél összeáll a történet, ugyanis szerintem az értelmezése is személyre szabott. Nehéz szavakba önteni, miért és mennyire jó film is valójában, és mindenképpen érdemes többször megnézni, hogy letisztuljon. (Miközben igyekszem felidézni az élményt, rájöttem, hogy a hétvégén újra meg kell néznem.) A film zenéje a K-paxhez hasonlóan szinten kiemelkedő, az utolsó számról már írtam korábban.
január 14th, 2010 at 12:20 pm
A Man from the Earth kivételével mindet láttam, és nekem is nagy kedvenceim. A hiányosságot természetesen pótolom!!! ASAP!
január 14th, 2010 at 12:31 pm
A Memento nem túl közismert mű. Sajnos. Én tartom akkorára a filmtörténeti jelentőségét, mint a Ponyvaregénynek. Hihetetlen szerkezete van.
január 14th, 2010 at 12:57 pm
Az a vicces, hogy a Memento vagy 5 éve porosodott a DVD-im között, de már arra sem emlékeztem, miért vettem meg, a filmről pedig én sem tudtam semmit. Pedig, a szerkezete tényleg döbbenetes.
Egyébként a többi film is olyan, hogy az átlagember szinte semmit nem hallott róluk, esetleg annyit, hogy vannak.
január 14th, 2010 at 1:26 pm
Az ötből kettővel egyetértek
január 14th, 2010 at 1:30 pm
A Man from Earth lehetett volna egy kicsit rövidebb, de piszok jól felépített film, jó színészekkel. Az egészet párezer dollágrból dobták össze, szal, egy rossz szavam nem lehet
A Mementót azért tartom jobbnak, mint a Ponyvaregényt, mert ebben a történet szerkezete szerves része a filmnek, a Ponyvaregényt meg át lehetne úgy szabni, hogy ugyanazt a hatást adja.
A K-Paxról a Csillagember a 7-esben jutott az eszembe, de a K-Pax elegánsabb
(Aki esetleg nem ismeri: http://fgab.freeweb.hu/metagalaktika09/28.html )
január 14th, 2010 at 1:34 pm
wintermute:
Szóval, melyik kettővel? 
Ezt direkt azért írtad így, hogy visszakérdezzen valaki, mi?
január 14th, 2010 at 2:08 pm
öööö, a K-Paxot és a Mementot láttam, számomra a K-Pax semmiről sem szól (tudniillik én azt várom egy ilyen filmtől vö. Egy Csodálatos elme, hogy Spacey a végén elmegy a világűrbe, nem kiderül, hogy csak képzelgett) ennek ellenére egyik kedvencem, és tényleg elejétől a végéig érdekes.
Memento: az elején nem fogott meg, de elsimerem az értékeit, még akkor ia ha az egész film arról szól, hogy érzelmi alapon és nem logikusan dönt a hős, szegény Pantoliano
egyébiránt nekem a végére már rendesen járt a fejem, ellenkezett a fotrdított irányú történetmesélés ellen
a Tidelandot nem láttam, de ma megyek Dr. Parnasszus-ra, a Münchausen báróval alapoztam, mert még csak azt is most néztem meg
Donnie Darkoról cska jót hallottam, de évek óta egyik haveromnak sincs meg, így mégf nem néztem meg, hasnolóan a man from Earth-oz
és akkor egy kérdés, hogy egyszerre megnézz 5 jó filmet, hány rosszat néztél melléjük?
ui: Avatarra február 4-ig IMAX-ba egy hely nincs (kis túlzással) úgyhogy most éppen mennyi a bevétel, mert egy darabig még biztos nem vezsik le a műsorról, és amíg IMAX-ban van, addig máshol is lesz
január 14th, 2010 at 2:23 pm
Scal:
SPOILER-esen válaszolva
Szerintem a K-pax vége kétféleképpen értelmezhető, és mivel zseniálisan van felépítve, mindkét értelmezésre van egy halom érv, bizonyíték. Azonban szerintem 60-40%-ra billen az elmegy-képzelgett magyarázat elfogadhatósága. Voltak azért olyan részletek, amiket sima képzelgéssel nem tudhatott volna.
A Tideland a fentiek közül talán a leggyengébb, de még így is nagyon elgondolkodtató film.
Rossz filmet idén főleg moziban láttam (Angyalok és Démonok, X-men: Wolverine, Transformers 2, Jégkorszak 3. stb., mert otthoni nézéshez jobban tudunk válogatni, noha a fenti 5-ből4 hallomás alapján, lutri alapon került kiválasztásra. (Azért sajnos becsúszott egy Hancock is, ami hajdanán tetszett, de azért másodszorra elég béna filmnek tűnik.)
január 14th, 2010 at 2:26 pm
Nem, nem direkt írtam így, csak nem akartam megint negatívkodni
A Memento és a Donnie Darko zseniális.
A Tideland (bár nagy Terry Gilliam rajongó vagyok) nekem valóban túl szürreális volt. De ebben az esetben a hiba a nézőben keresendő. Hasonló problémám volt a Mirrormaskkal annó, pedig Gaiman-fanboyságom eléggé idült eset.
A K-pax nekem kicsit izzadtságszagú volt, amolyan “mi most aztán ütős filmet csinálunk” feelinggel. Nem fogott meg.
A Man from Earth pedig jó lett volna egy kamaradrámának, színházba, stb., de mint _film_ ez kevés volt. És nem, nem azért, mert nem volt benne robbanás meg űrhajó, ezt az érvet utoljára kábé húsz évvel ezelőtt dobtam volna be. Persze így nagyságrendekkel több emberhez jutott el a cucc, mintha színdarab vagy könyv formában jött volna ki, és tényleg érdekes és jó a sztorija, csak nem tölti ki a választott médium tereit.
január 14th, 2010 at 3:24 pm
A Tidelandet még nem láttam, de a többi négy valóban nagyon jó film. Ha neadisten még nem láttad, ajánlom a The Nines-t is, az is kifejezetten jó SF volt szerintem a közelmúltból, bár van aki másként gondolja. Mindenesetre ismerek valakit, aki kölcsön tudja adni neked, ha érdekel
január 14th, 2010 at 3:51 pm
A Memento nem csak a szerkezete miatt jó. És nem az egyetlen ilyen film: ott van még a Visszafordíthatatlan c. francia dráma Monica Bellucci istennővel. Na, az naggggggyon durva film. Még moziban néztem, és durván sokkolt.
január 14th, 2010 at 4:27 pm
A K-PAX pont azért jó, mert nyitva hagyja a végét (bár én is azon a véleményen vagyok, mint hackett).
A Donnie Darkót anno mikor először láttam sokkot kaptam, annyira jó, és ott sem értek a mai napig pár dolgot.
A The Man… meg tökéletes.
A Mementóval szemezek egy ideje, de akkor hétvégén megnézem.
A Tideland-ről meg nem is hallottam.
A The Ninens meg tényleg nagyon jó, ahogy a Southland Tales is (szintén Kelly, mint a DD ).
január 14th, 2010 at 4:28 pm
A Southland Tales “kicsit” nehezebb darab, de azért ajánlott
január 14th, 2010 at 4:52 pm
A Man from the Earth nekem is tetszett, bár tényleg egy kicsit hosszú.
január 14th, 2010 at 5:31 pm
A Memento zseniális film, az egyik legnagyobb kedvencem, emlékszem, amikor annak idején moziból kijövet szó szerint kóvályogtam az elmémet ért támadástól :), és szerencsére nem csak egyszer elsüthető darab, az újranézés próbáját is kiállta. Azóta vagyok Nolan-rajongó, és mostanáig nem okozott egyszer sem csalódást. Az ötből még a Donnie Darko volt hasonlóan nagy - szerencsére szintén mozis - élmény, nagyon nem is tudok mit hozzátenni a leíráshoz, sokszor láttam, még sokszor meg is fogom nézni, és minden alkalommal újra ugyanazt a hatást tudja elérni. (A Mad World pedig csodálatosan szép és megrázó dal, bár az utóbbi időben már mindig az jut eszembe róla, hogy egy tanár barátom iskolájában az egyik osztály erre vonult fel szalagavatón, ami, hát, a szöveget nézve, izé…
A Man From Earth kapcsán Wintermute szó szerint elmondta a véleményem, pontosan ez volt nekem is a benyomásom, hogy ebből egy pazar színdarab készülhetne, de filmnek kevés volt. Érdekes, jó, de kevés. A K-Pax tetszett, bár talán nem nyűgözött le ennyire - már nem emlékszem, én végül melyik verzió mellett tettem le a voksom. A Tideland kimaradt, de most, azt hiszem, maradok a Parnasszusnál, legalábbis egyelőre.
És ha már közelmúltban látott sci-fi, csak ajánlani tudom a Moon mielőbbi megtekintését, ami egyelőre a legjobb tavaly készült film, amit láttam, és az egyik legjobb SF az utóbbi évekből - hangulatban, történetvezetésben, zenében és látványban egyaránt. És végre egy elsőfilmes rendező, aki éppen annyit markolt, amennyivel elbírt, de azt pazarul csinálta meg…
január 14th, 2010 at 5:34 pm
ezek valóban elég jó filmek…és ahogy olvastam végig a sort, én még lehet utána tettem volna hatodiknak a Pillangó hatást is…vélemény?
január 14th, 2010 at 6:04 pm
Kimaradt a King Kong.
január 14th, 2010 at 6:16 pm
Ötből hármat láttam, DD örök kedvenc, K-Pax szép és megható, The Man arcbacsapós-meglepődős.
Memementot be kéne próbálni, Tidelandtől félek, hogy túl elvont.
Nézd meg a Találmány című filmet, az még nagyon jó.
január 14th, 2010 at 6:32 pm
Saturn:
Vicces, de mintha a fejembe láttál volna. Igazából a Tidelandet ki kellene cserélni a Pillangó-hatásra, mert azt is ebben a körben néztük (újra). Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem írtam fel a listára, pedig ott a helye.
Man from Earth:
Érdekes, de nekem filmként is elment. 12 dühös ember, mint klasszikus példa? Az sem igényelte a annyira filmformátumot. Ezekben pont az a zseniális - szerintem -, hogy a látványt kiiktatva is működnek. És a Man from… fejtegetései és az egyes karakterek által adott önkéntelen reakciók számomra lenyűgözőek voltak.
Aztán a héten elvileg mi is nézzük a Parnassust.
Chello:
Honnan?
január 14th, 2010 at 10:23 pm
Hackett: Jó példát mondtál, mert a 12 dühös (főleg a Lumet-Fonda verzióban) éppenhogy azért remek, mert sikerült szó szerint “filmesíteni” a sztorit. Ott a beállítások, a vágások, a film-megkövetelte ritmusban folyó dramaturgia megtöltötte élettel a beszűkült térben játszódó kvázi-realtime előadást. Mert a film nem a látványtól lesz film, hanem attól, hogy azt a másfél-két órát úgy tudd kitölteni széltében és hosszában, hogy kompakt élményt/eredményt adjon. A Man from…-nál itt bukott a próbálkozás. Amolyan bájosan amatőr feelingje van
január 14th, 2010 at 11:01 pm
wintermute:
“A Man from…-nál itt bukott a próbálkozás. Amolyan bájosan amatőr feelingje van.”
Én ezt nem igazán éreztem rajta, csak azt, hogy profin felépített, kerek történet érdekes karakterekkel, ami kitölötte a másfél órát, és kompakt élményt adott.
Na meg, elnézve a jelenlegi nagyköltségvetésű ostobságokat, inkább tíz ilyen film, mint egy agyatlan látványorgia. Legalábbis az én igényeim szerint.
január 14th, 2010 at 11:10 pm
Ebben egyetértünk. Százszor inkább Man from Earth, mint egyszer Transformers from outer Space
január 14th, 2010 at 11:52 pm
“Vicces, de mintha a fejembe láttál volna. Igazából a Tidelandet ki kellene cserélni a Pillangó-hatásra, mert azt is ebben a körben néztük (újra). Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem írtam fel a listára, pedig ott a helye.”
mi akadályoz meg benne?
január 15th, 2010 at 2:00 am
naja Pillangó hatást akarunk
amikor elkezdem dicsérni mindig megkapom, hogy gyenge Donnie Darko utánzat, amit meg a fent leírt okok miatta nem tudtam cáfolni
PH meghatározó filmje életemnek, nem úgy, mint egy Sherlock Holmes, vagy egy Múmia, amin akárhányszor tudok jót szórakozni, hanem úgy hogy: ANYÁÁÁÁD EEEEEEEEEEEEZ MI? az első félórában azt hittem valami hülye gyerekfilm lesz
és a Tidelandot nyugodtan le lehet szedni, mert most jövök a Dr. Parnasszusról, és ki-be-ba-szott nagyon csalódtam (Gilliam filmen ekkorát még nem is) rövid diagnózisom, hogy Mr. Gilliamnek kezd lebomlani az agya
és még a Grimmre mondták, hogy szahar
január 15th, 2010 at 4:51 am
Jó, hogy idetévedtem röpke két órával ezelőtt. Azóta megnéztem a K-Pax -ot, három pohár vörösbor társaságában. Én is héjastól eszem a szöllőt - ha nem ilyen formában fogyasztom.
Rögtön adja magát két megoldás, s persze az a jó az egészben, hogy nem tudhatod. Viszont, ha elkezdesz rajta töprengeni, már megérte.
január 15th, 2010 at 9:30 am
A lustaság akadályoz meg a cserében, de majd ráveszem magam lassan.
Craz:
Egyébként szerintem egy leheletnyivel erősebb az idegenségét támogató infók száma, pl. a filmbéli csillagászati jelenség Prot általi ismerete miatt.
január 15th, 2010 at 10:05 am
Na, tegnap bepótoltam a the man from Earth-öt. Tetszett, elsüvített lazán a másfél óra, és ez a forgatókönyv erénye. A rendezés és a színészek valóban nem nyújtottak kimagaslót, ez kicsit zavart, mert egy ilyen kamaradarabban azért az nagyon fontos. Azt hiszem, hogy maga a sztori és a kellő időben bedobott csavarok viszont elvitték a hátán, szóval nagyon lekötött, nagyon tetszett. Kösz a tippet!
január 15th, 2010 at 10:19 am
En azt hiszem, olyan negyszer lattam a Mementot. Meg a harmadiknal is volt olyan, hogy feltunt egy kis mozzanat, amit elsore nem vettem eszre. (”Ez az en kocsim.” “Tenyleg?” .. )
Ami nemikepp hasonlo erzeseket keltett bennem - bar szerkezetileg nem formabonto - az a “The Salton Sea” c. film (sajna a magyar cimet nem tudom). Nem tulsagosan ismert, de nagyon elgondolkoztato film..
(ps. bocs az ekezethiany miatt, nagyon lassu alt kodozni..)
január 15th, 2010 at 2:36 pm
A mai születésnapod alkalmából jutalmazd meg magad a King Kong megnézésével!
január 15th, 2010 at 2:39 pm
Chello:
Gondolom, a Peter Jackson félére gondolsz.
Vagabond:
Salton sea? Hm, tényleg nem is hallottam róla, de felveszem a listára, mert utánaolvasva tényleg érdekesnek tűnik.
fura egyébként, hogy van egy csomó nagyon jó film, amik simán elsüllyednek a többi közt, pedig kár lenne kihagyni őket.
január 15th, 2010 at 2:55 pm
Ööö, most én kimondottan a Merian C. Cooper / Ernest B. Shoedsack félére gondoltam. (De a Peter Jacksoné is fasza, minden idők két legjobb rimékje közül az egyik, mert a másik a William Wyler-féle Ben-Hur.)
január 15th, 2010 at 3:58 pm
Hackett, nagyon ajánlom figyelmedbe a The Mothman Prophecies-t (2002). Nekem egyik meghatározó filmélményem volt, bár szerintem nagyon kevesen fogták a lényegét. A listádról még nekem nagyon hiányzik a 12 majom, meg a Jákob lajtorjája (talán az is lehet SF ha már a K-Pax annak számít).
január 15th, 2010 at 4:22 pm
ja, meg a Le Jetée
január 15th, 2010 at 4:23 pm
Chello:
Én csak cukkoltalak, sejtettem, hogy a régire gondolsz.
Zedas:
Ez csak annyiban lista, hogy az utóbbi 1-2 hónapban látottakat írtam bele, mint maradandó élményeket. A 12 majom nekem is nagy kedvencem. A Mothman propheciest pedig már régebben ajánlotta egy bloggerkollegina, de aztán azóta sem adta kölcsön, így még kimaradt, de jó is, hogy említetted.
A Jákob lajtorjája viszont mi? A címe ismerős, de első blikkre olyan vígjátéknak tűnik. :)
január 15th, 2010 at 5:57 pm
Jacob’s Ladder
Igazából a Jákobot nehéz bármihez is hasonlítani, főleg úgy, hogy ne lőjem le a poént hozzá. De kb. olyan alapmű mint a Brazil.
január 15th, 2010 at 6:11 pm
Ha már így benne vagyok, akkor hadd említsem meg, hogy a mostani filmek közül a Push baromi jó. Régebbiek közül még most a filmjeim között kotorászva kezembe akadt a Dark City, Children of Men, Equilibrium, Gattaca, Sunshine, The Chronicles Of Riddick (bárcsak lenne egy ilyen Dűne film), The Prestige (én ezt SF hez sorolom). Ja és még egy kötelező fantasy: Stardust.
Najó, abbahagytam
január 15th, 2010 at 7:29 pm
Donnie Darko:
SPOILER!!!
Hát ezt a pechet…tegnap néztem meg, ettől a blogtól teljesen független indíttatásból, de az az érzésem volt, hogy nem nagy szám. Persze vannak benne remek ikonok: A karakterek esznéletlen jók, a főszereplő csajba pl. beleszerettem, a kis epizódok nagyon ütősek (pl. mikor a büszke szülők ki akarják mosdatni a pedifil fószert) meg az a lassú zene a végén is telitalálat. De a hangulat nem jött át. (Bár lehet, hogy nem a legszerencsésebb egy ilyen filmet tecsőn nézni 10 perces bontásokban
A befejezéstől pedig sokkal többet vártam. Onnantól, hogy elbicajoznak az öreg néni házához, szerintem értelmetlen a film. A néninek nem jutott hasznos szerep, az időutazás dolgot pedig összecsapták, akármennyit agyaltam rajta, normális logikát nem tudtam ráhúzni, és így számomra az egész film meghalt.
Azt, hogy Donnie min vihog a végén, csak írói kiszólásnak tudtam vélni: “Nesztek parasztok, csináltunk egy gubancos sztorit, de sajnos nem sikerült értelmesen befejezni, azért valami vackot megpróbáltunk kihozni a végéből, de nem baj, bekaphatjátok, mert ez művész sci-fi”
január 15th, 2010 at 8:21 pm
Brewer:
SPOILER!!!
Igazából a Donnie Darkoban az a lényeg, hogy a féregjukon csak információ áramlik vissza a jövőből, és csak Donnie veszi az adást a meghasadt agyával. Hogy értelmezni tudja, ezért képzeli hozzá a nyulat, aki szintén az információkkal együtt “érkezik” meg, mint a végkifejlet egyik kulcsszereplője. Innentől kezdve egy idővonalat él végig, ami akár vehetünk valóságnak is, de vehetjük úgyis hogy csak képzelte (ez a végén lényegtelenné válik). Amit a filmen látunk egy döntéssorozat, amit az információk révén végigél, és hiába cselekszik sok jót (a pedofil patrick swayze kicsinálása), a lány meghal a végén. Ezért inkább a úgy dönt (és érzésem szerint ezen nevet cinikusan, illetve talán annak örül hogy van választása), hogy nem ezt a vonalat választja, és meghal, hogy a lány élhessen. Dióhéjban ennyi.
Azért a 12 majomnál nem volt bonyolultabb
január 15th, 2010 at 8:23 pm
A “féregjukon”-ért ezer bocsánat!
január 15th, 2010 at 9:34 pm
Zedar:
Elolvastam Wikipedián az író magyarázatát, ott azt mondja, párhuzamos univerzum nyílt meg okt. 2-án, amit Donnie-nak kellett bezárnia. Az egész magyarázat nekem kissé Bullshit-szagú.
Úgy tűnik, hogy olyasféleképp alakult ki a sztori, mint amikor emberek szerepjátékot játszanak, a végén a szálak összekuszálódnak, de azért jobb esetben kitalálnak valami befejezést. Itt mintha ez lett volna fordítva:
Az egész film arra ment rá, azt sugallta, hogy Donnie-nak meg kell halnia, Kelly ezt próbálta belepaszírozni egy drámába, de nagyon erőltetettnek érzem: Donnie megkapja az infót a párhuzamos univerzumból, miszerint az instabil és 28 nap múlva kampec a világnak, ha nem marad a szobájában meghalni. Vagyis választhat, hogy meghal most vagy él 28 napot és mindenki meghal. Ha így vesszük, teljesen fölösleges minden, amiről maga a film szól, a pedofil leleplezésétől kezdve a szerelmi szálig.
Mindenesetre most már elültetődött bennem a gondolat, hogy van értelme, csak én vagyok sügér, úgyhogy jövő héten megnézem rendesen, felirattal.
A pillangó effektus sokkal jobban tetszett. Ott minden kis szilánkot a helyén éreztem, a végén szépen összeért a sztori. Egyszerűbb volt ugyan, de látszott rajta, hogy rendesen át van gondolva. D.Darkónál meg mintha direkt ködösített volna az író, hogy elfedje a lyukakat.
január 15th, 2010 at 9:40 pm
Zedas: A Zedar-ért ezer bocs.
január 15th, 2010 at 10:53 pm
Témába nem vágóan javasolnék egy könyvet is: The Creatures of Man, Howard L. Myers-től. Ingyen és legálisan letölthető innen eBook formájában. Ez valójában egy novellagyüjtemény, azonban lenyűgöző. Angol nyelven van, kétlem, hogy elkészült volna magyar fordítása, de nem lehetetlen.
január 17th, 2010 at 10:50 pm
A Memento azon kevés filmek egyike, amit megvettem DVD-n, pedig még nem láttam előtte. Meg kell mondjam, a legkevésbé se bántam meg.
A K-PAX nekem nem nagy kedvenc; egyszer láttam, voltak benne jó jelenetek, de nekem nem állt össze egy koherens szerkezetű filmmé. Talán újra kéne néznem? A Donnie Darko és a The Man From Earth pedig alapművek. Vitán felül. Egyedül a Tidelandot nem láttam, de ötből négy egész jó arány szerintem.
január 18th, 2010 at 11:45 pm
K-Pax esetében én is a csillagászati ismeretekkel próbáltam megtámasztani az idegenséget, de bizonyosfajta autizmus eredményeképp is átláthatta a kérdést.
január 19th, 2010 at 8:39 pm
no, meglestem a man from earth-öt…valóban olyan jó, ahogy mondtátok _O_ rendkívül elgondolkodtató…mostmár csak a memento van hátra ^^ a többit láttam már
de látom még mindig nincs fent a pillangó-hatás
március 11th, 2010 at 1:53 pm
na tegnap éjjel megnéztem a Donnie Darkot is - igazából örültem, amikor végre egy haveromnál megláttam, aztán napokig érleltem mielőtt megnéztem volna, most meg csak ülök, hogy ez mi a franc volt?
de mármint nagyon remélem, hogy 2. jára lesz belőle valami, mert elsőre azon kívül hogy nekem is volt egy ilyen kurva helyes csajszi barátnőm(?) középsuliban, és engem is utált a legtöbb osztálytársam, mert tíz méterről felismertem egy Thalesz kört sok minden nem ragadott magával,
a hang különösen pocsék volt - alig lehetett hallani a sima beszélgetést, aztán a következő percben megszólal egy nyúl 200 decibellel,
elég furcsa álmaim voltak az este/délelőtt