Brandon Hackett blogja

Andreas Eschbach német író, aki kezdetben többnyire fantasztikus témájú regényket írt, ezek közül talán a legismertebb talán a Jézus-videó, ami megjelenésének évében Európában elnyerte az „Év könyve díjat”, emellett filmet is forgattak belőle. Eschbach több könyve angol nyelvterületen is megjelent, köztük legelső regénye, az 1995-ös Hajszőnyegszövők, ami néhány hete magyarul is olvasható a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat tagjaként.

A nagyon távoli jövőben, egy távoli, elfeledett galaxis elmaradott bolygóján a hajszőnyegszövő mesterek fáradhatatlanul szövik különleges szőnyegeiket, amelyhez alapanyagként feleségeik és lányaik haja szolgál. Az elkészült szőnyeg elkészítése egy élet munkája, az ára egyben egy másik élet jövője, ugyanis a mesterség apáról fiúra száll, és minden fiú örökségként kapja meg az apa által készített hajszőnyeg árát, és az ő fiának törleszt a saját hajszőnyege életen át tartó szövésével, majd eladásával. Munkájuk egy magasabb célt szolgál, a hajszőnyegek évezredek óta a galaxisok felett uralkodó, nagyhatalmú és halhatatlan császár gigantikus palotájának falait díszítik.

Gigászi apparátus és embertömeg dolgozik a császár eme furcsa igényének szolgálatában: hajszőnyegszövők, a kereskedők, akik városról városra, faluról falura járnak, és felvásárolják a kész hajszőnyegeket, valamint császári hajósok, akik elszállítják a szőnyegeket a palotába. A császárra mindannyian az istenek isteneként tekintenek, közben pedig semmit nem tudnak arról, hogy a császári rendszer már megbukott, és a munkájuk értelmetlen. Vagy mégsem? 

Különleges könyv a Hajszőnyegszövők, ez már az első oldalak után érezhető. A stílusa szándékosan távolságtartó, számomra az 50-es évek scifijeit idézi, némi meseszerű történetszövéssel, a környezetleírások egyszerű skiccé butításával. Elsőre megriadtam tőle, mert másra számítottam, de már az első novella, Osvát, a hajszőnyegszövő története magával ragadott. Aztán ahogy jöttek az újabb novellák, mindig újabb szereplőkkel, lassan kiderült, hogy ebben a regényben bizony nincsenek olyan karakterek, akikért izgulhatnánk, sőt, nincsenek jellemábrázolások sem, csak kiragadott életképek, ellenben kapunk közel húsz novellaszerű történetet, amiből megismerjük ennek a hatalmas csillagbirodalomnak a világát, működését, és a birodalom különböző szintjein élő és dolgozó embereknek az életét, hitét és fanatizmusát. Valamint a hajszőnyegek iszonyú titkát.

Galaxisok tűnnek porszemeknek a hatalmas léptékek között, és lassanként egyre erősebben motoszkál az olvasó agyában a kérdés, hogy „Mi célból szövik a mesterek a hajszőnyegeket egy életen át görnyedve szövőszékeik előtt?”Ez a kérdés egy olyan rejtély felé vezet, ami végül alaposan mellbe vágja az embert (engem legalábbis), mert itt vált teljessé az addig szőtt cselekmény, és itt értettem meg, hogy mit is akart ezzel az író elmondani.

Eschbach hatalmas, gyakorlatilag szándékosan eltúlzott, abszurd léptékekkel dobálózik, és ezzel eléri azt is, hogy megértsük, mit is jelent az emberi lét egy ekkora birodalomban, mit jelent a hit, mit jelent az emberi életcél és a fanatizmus, mit jelent parányi homokszemnek lenni a sivatagban, apró fogaskeréknek lenni egy hatalmas gépezetben.

Valószínűleg nem mindegy, miként olvassuk a könyvet, miként közelítünk a benne felrajzolt sorsokhoz. Aki komoly, racionális scifit vár, csalódni fog. Aki jól felépített karaktereket vár, akikért izgulhat, akikkel azonosulhat, szintén nem fogja megtalálni a számítását, mert az írónak egyáltalán nem ez volt a célja.

Ez egy tanulságos és mélyen emberi történet az emberről, hatalomról és az emberi társadalomról, amihez az író az űropera lazább logikáját (gondolok itt az évtízezredek alatt változatlan nyelvre és kultúrákra) és megalomániáját használta fel, megjegyzem, szerintem szinte kiválóan. A kötet maga nagyon szép borítóval jelent meg, bár a gerincén a címfelirat túlságosan beleolvad a háttérbe, alig olvasható. Hibák elvétve akadnak a fordításban, azonban van egy igen súlyos köztük, amit muszáj megemlítenem. A helyiség szó következetesen és tucatszor helységnek van írva. Elsőre zavaró, a harmadik után már kifejezetten dühítő alaphiba, érdemes lett volna odafigyelni erre is.

Remélem, a 2001-ben megjelent folytatás-előzmény, a Quest is hasonlóan érdekfeszítő olvasmány, és az is mielőbb megjelenik magyarul.

És hogy legyen másfajta vélemény is… http://fictionkult.hu/cikk.php?cikk.360