Sandman – A nagybetűs képregény
Posted by hackett on October 19th, 2009
Kezdetnek annyit szeretnék mondani, hogy Neil Gaiman zseni, a Sandman pedig egy zseniális képregénytörténet.
Érdekes, hogy az idei meghatározó olvasásélményeim között immár két képregény is szerepel. Az egyik a sokat dicsért Watchmen, és most megjött a Sandman is, ami ráadásul szerintem egy kicsivel jobb is, mint a Watchmen.
A Sandman egy mára kultikussá vált, Word fantasy díjas, felnőtt képregény sorozat, és a felnőtt szón különösen nagy a hangsúly, csakúgy, mint a Watchmen esetében. Kiskoromban rengeteg képregényt olvastam, de aztán lassan kinőttem belőlük, elsősorban azért, mert nem adtak már elég mélységet, és inkább felszínes, lebutított történeteket meséltek el, néhány kivételtől eltekintve. Talán pont emiatt sokan a mai napig is azt gondolják, hogy a képregény gyerekeknek való, de ez tévedés, mert számtalan olyan komoly, mély mondanivalóval rendelkező rajzolt mű létezik, ami vetekszik a legjobb regényekkel, csak hozzánk ezek nem nagyon jutnak el.
Nekem a Watchmen volt az első ilyen, felnőtt fejjel is élvezhető képregény, és csak tátott szájjal néztem, hogy ilyet is lehet képregényben, aztán ehét végén belépett a Sandman 
, és még mindig a hatása alatt vagyok.
A Sandman tipikus Gaiman-mű, lazán egybefüggő novellisztikus történetmeséléssel, és olyan meghökkentő elemekkel, emberi drámákkal, sorsokkal, hogy az ember olvasás közben kiszakad a világból, és belemerül az álmok szürreális világába. A misztikus, fantasy és horrorelemeket tartalmazó, emberi történetek középpontjában Sandman áll, az álmok sok néven ismert, hatalmas erővel bíró fejedelme. Írhatnék egy rövid tartalomízelítőt, de ezt már sok helyen mások megtették, többek közt itt van rögtön az endless.hu, az oldal a nevét is a Sandman sorozat végtelenjeiről, Sandman családjáról kölcsönözték. Ráadásul én sem tudtam semmit arról, hogy mi vár rám, így valamennyi fordulat, csavar ült és talált, és így nem sérült az olvasmányélményem sem, ezért ajánlom másoknak is, hogy kerüljék a felesleges poéngyilkolásokat a neten.
Nyolc történetet olvashatunk a kb. 240 oldalas kötetben, amelyek mindegyike önálló képregénynovella, de együtt egy kerek egészet alkotnak. Azt hiszem, egyedül a második történet nem tetszett, ami egy átkötő rész volt, a többi mind zseniális és emlékezetes elemeket tartalmaz, a John Constantine-os résztől kezdve az utolsó történetig. Gaiman azt nyilatkozta, hogy ezidőtájt még maga sem tudta, mi lesz ebből, kereste a hangját, és csak a kötet utolsó történetre találta meg igazán, akkor kristályosodott ki, hogy miféle lehetőségek vannak a Sandmanben. Ezt igazolni látszik, hogy szinte minden olvasói vélemény szerint az első kötetnél a későbbiekben csak jobb történetek jönnek.
A teljes sorozat 10 könyvből (vagy 10+1), és több kiegészítő kiadványból áll, de szerencsére mindegyik önállóan zárt egységet alkot, és ez jó hír, mert ha jó a történet, az olvasó éhessé válik, és a Sandman a legjobbak közé tartozik minden tekintetben, egy olyan emlékezetes alapmű, amit egy fantasztikum iránt fogékony olvasónak sem szabadna kihagynia.
A Cartaphilus kiadó a Watchmen után szerintem egy még nagyobb fába vágta a fejszéjét a Sandman kiadásával, és nem kevés kockázatot vállalt, de remélem, bejön nekik ez a vakmerő döntés. Az első kötetnél profi munkát végeztek, a magyar kiadvány ugyanolyan igényes és szép, mint a Watchmen volt, a fordítás kiváló a már megszokott lábjegyzetösszefoglaló a végén helyretesz nem egy a DC- comics univerzumára tett apró utalást, hogy még teljesebb legyen a kép.
Viszont nem olcsó, az első kötet 4480 Ft, bár aki ügyes, az neten keresztül máris le tudja tornászni az árat 3500 körülire, ami már jóval szimpatikusabb. Remélem, a sorozat nem fog félúton elhalni, bár azért Gaiman neve képvisel egy olyan minőséget, amivel azt gondolom, el lehet adni egy igényes képregényt. Én mindenesetre kíváncsian és türelmetlenül várom a következő köteteket, mert ez tényleg egy zseniális irodalmi alkotás.
October 19th, 2009 at 12:16 pm
Hacett te ettől sokkal jobb iró vagy. Filmjogokat mikor adsz el studiónak.
October 19th, 2009 at 2:04 pm
Rossz a kérdés.
Filmjogokat mikor vesz meg tőlem filmstúdió?:))
Viccet félretéve, azért Gaimannak a talpa nyomát sem csókolhatnám meg, de azért igyekszem, hátha egyszer majd sikerül.
October 19th, 2009 at 6:30 pm
Gaiman körül óriási hype van…de jogos. Nagyon nagy arc.
Alig várom, hogy kihaeennem megvegye én meg elolvashassam…:)
November 4th, 2009 at 9:23 pm
Hackett: szvsz próbáld ki a Vertigot is, mert abban van Constantine is… a faszi, aki itt a “Hey mister Sandman, bring me a dream…” örökbecsű slágert énekli, és emellett egy bizonyos Alan Moore találta ki.
November 5th, 2009 at 2:03 pm
Nihil:
Tudom, sőt, az Y, az utolsó férfi és a Prédikátor még Constantine-nál is jobban érdekel, de…
Egyetlen bajom van még mindig a 4 Vertigo kötettel, hogy belekezdtek ezen sorozatokba, de mivel nem ment továbbaz antológia, félbemaradtak. Nem tudom, mennyire élvezhető így az Y, vagy a Prédikátor? Pl.a Watchment is csak mindhárom kötet megjelenésekor vettem meg emiatt, mert nem örültem volna, hacsak a kétharmadát olvashatom.
Vagy a bejezetlenség ellenére is megéri elolvasni őket?
November 5th, 2009 at 9:41 pm
Igazából amennyire pitiáner pénzért meg lehet venni ezeket a kötet kiadójától, azt mondom, érdemes beruházni ( mármint a Vertigo-ra ).
Amúgy nekem a Constantine nem a szivem csücske, negyáltalán nem szimpatizálok a karakterrel. Az Y viszont tényleg nagyon jó, és némi igen halvány esély van is a folytatására.
A Preacher is nagyon el van találva, bár nekem annál annyi ellenvetésem van, hogy a Vertigo-ban nem az elejétől kezdik a sorozatot, hanem egy visszaemlékezős-magyarázós résznél.
Amúgy a Watchman-t terjedelme miatt azért nem érdemes a Vertigo-ban megjelent cuccokhoz hasonlitani, mert egy 12 részes, zárt történetről van szó, amit kint egy darab gyüjteményes kötetben dobtak piacra, mig a Preacher spec 66 részes ( 9 kötet ), az Y meg 60 rész ( 10 kötet ). A Vertiog étvágycsinálónak tökéletes, a folytatásoknak meg utána kell menni, ha az embert érdeklik. Amúgy az anológiában az aktuális történetszálak úgy tudom, le lettek zárva.