Úgy alakult, hogy mindhárom nap kint voltam a Millenárison rövidebb-hosszabb ideig. Az idő szerencsére a borongósabb csütörtöki nap után maximálisan kedvezett a Könyvfesztiválnak, ráadásul a Metropolis Media/Galaktika standja mögött jó kis füves terület húzódott, ahol kényelmesen el lehetett heverészni. Dióhéjban a scifivel kapcsolatos események összefoglalója: 

Péntek - dedikálásra érkeztünk pontban 4 órára, Szélesi Sanyi  már ott szivarozott, László Zolit meg elrabolta interjúztatni egy Eltés lány. Aki aztán engem is elrabolt, így Zolival kb. két mondatot sikerült dumálni, ezt kicsit sajnáltam, de ettől függetlenül kellemesen telt az a két óra, beszélgetéssel, dedikálással, na meg új könyvek beszerzésével. A stand körül három birodalmi rohamosztagos ruhába öltözött emberke parádézott rajtuk csimpaszkodó, kíváncsi gyerekek társaságában, ez nagyon jó ötlet volt, mert vonzotta az érdeklődőket. És megtudtam, hogy a rohamosztagosok is olvasnak Isten gépeit, legalábbis egyikük, aki láthatóan már nem a klón-érából származott, mert sisakját levéve a vonásai elütöttek Jango Fettétől, az orrom alá dugott egy példányt aláírásra. 

Szombat - Bob Wilson dedikálása. Kíváncsi voltam, mennyien lesznek, na meg csütörtök után jó volt újra találkozni Bobbal és Sharryvel. Kaptam is tőlük ajándékba egy dedikált könyvet. Nem, nem a Chelloveck által megkapott Julian Comstockot :), hanem az Axist. Azért bevallom, érdekes helyzeteket produkál az élet: amikor meghallottam, hogy Wilson jön, az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lenne találkozni és beszélgetni vele az írásról, a scifiről, és még most is alig térek magamhoz, hogy ez tényleg meg is történt. 

Aztán átballagtunk a City Caféba, és kiderült, hogy nem férünk be, annyian voltak, úgyhogy egy rövid interjút követően visszatértünk a standhoz, ahol jókora sor alakult ki. Szegény Bob, nem tudom, hány könyvet firkantott alá, de egy pillanatra sem lélegezhetett fel, még amikor a vége felé a sor elfogyott, akkor is megjelentek a semmiből újabb olvasók. Végül egy rövid rádió- és egy tévéinterjúval ért véget az esemény.

A nap sztoriját egy hölgy szolgáltatta, aki még a City Café előtt rögtön odaugrott Wilson mellé, és elkezdett hozzá magyarul beszélni. Nagyjából rekonstruáltam a beszélgetést: “Jó napot, író úr, itt lehet dedikálni? És hogyan szólíthatom önt?” Mire Bob az egészből egy szót sem értve csak annyit mondott zavart mosollyal: “Hi!” A hölgy meghökkent: “Hi?” Először azt hittem, Hi-nak fogja szólítani Bobot, de szerencsére leeesett neki, hogy nem beszél magyarul. Mondjuk az egész közjátékot nem teljesen értettem, hihetetlenül abszurd volt minden eleme.

Vasárnap - ez az én hülyeségem miatt történt, mert László Zoli könyvét zavaromban „sikeresen” László névre dedikáltattam Zoltán helyett, és csak otthon esett le, így mielőtt benéztem volna a Delta Műhely Írókör találkozójára, elrobogtam a könyvvel a Metropolis Média/Galaktika standhoz, és odaadtam Csordás Attilának, aki korrigáltatta Bobbal a hibát.

(A fényképek telefonnal készültek, ezért gyengébb minőségüek.)

Csütörtökön (04.23) sayeddel volt szerencsénk egy estét Robert Charles Wilson és felesége, Sharry társaságában tölteni, némi városnézés, majd a városligeti Robinson étteremben elfogyasztott vacsora keretében. Érdekes és furcsa érzés íróként a “másik” oldalon állni, ezen az estén megértettem valamit abból, hogy milyen az, amikor olvasók csillogó szemmel jönnek oda dedikáltatni, és milyen is az egyik kedvenc írónkkal személyesen találkozni.

Bobbal és Sharryvel rengeteg mindenről beszélgettünk, többek közt Kanadáról, Magyarországról, scifiről, az írásról, új regényekről, írókollégákról, történelemről. Wilson új regénye, Julian Comstock: a 22nd century adventure címmel június elején fog megjelenni az USA-ban, és ahogy Bob elárult pár további részletet az írásáról, meg a történetéről, egyre kíváncsibb lettem. Eddigi könyvei közül ennek írását élvezte a legjobban, és ez is a leghosszabb regénye, és a koncepció is felettébb érdekes. Biztos, hogy amint tudom, beszerzem, de remélem, mihamarabb megjelenik idehaza is.

Végezetül egy közös kép a Városligetből:

Tegnap Wilson megérkezett Budapestre, és az Írószövetségben történtekről a scifi.hu-ra felkerült egy rövid összefoglalóm (már, amennyit fel tudtam idézni a gyatra memóriámmal).

Itt olvashatjátok: http://www.scifi.hu/node/98

Csütörtökön kezdődik a könyvfesztivál a Millenáris parkban, ahol a K5-ös Galaktika-standon, pénteken 16 órától dedikálok László Zoli és Szélesi Sanyi kollégákkal együtt.

http://www.intergalaktika.hu/events/galaktika-a-xvi-budapesti

Tegnap szembesültünk első 3D-s moziélményünkkel,  a Szörnyek az űrlények ellen című Dreamworks animációs filmet néztük meg az Aréna IMAX mozijában, és azóta bizony a leesett államat keresem. Némileg lemaradva csodálkoztam rá a 3D-re, hiszen lassan másfél éve, hogy a Beowulf Westendes bemutatójával idehaza is beköszöntött a mozi fejlődésének új lépcsőfoka.

A 3D-technológia szerintem minimum akkora előrelépés, ha nem nagyobb, mint hajdanán a hangosfilm, vagy a színesfilm megjelenése. Az USA-ban manapság gombamód szaporodnak a 3D-s digitális mozitermek, ha jól emlékszem, idén legalább 20.000 ilyet akarnak nyitni, és szerencsére nálunk is gyors ütemben terjed a technológia, ugyanis ez tényleg valami teljesen új, döbbenetes élmény, ami simán megéri az emelt jegyárat is.

A Szörnyek az űrlények ellen egyébként egy kellemes, kifejezetten beteg poénokkal és debilebbnél debilebb ötletekkel operáló, scifinek mondható film, nem egyszer kerültünk röhögőgörcs közeli állapotba az idióta figurák ökörködésein, pl. a zselélényén, vagy rovaroszauruszén, aki egy óriás, pufókarcú, roppant félénk rovar. 3D-ben pedig mindez tényleg lenyűgöző élmény. A 3D-s mozitermek közül az IMAX igazi előnye, hogy a vászon bazi nagy, 18*24 méter, összehasonlításként ez több, mint háromszorosa (!) a Corvin moziban a Korda terem nagyvásznáénak, és elvileg a szem teljes látóterét lefedi, a kép pedig valóban kristálytiszta. Mivel nem vagyok szemüveges, eleinte zavart a szemüveg, az első percekben állandóan igazgattam, de negyedóra után teljesen megszoktam.

Egyelőre még elsősorban az animációs filmek uralják a filmes kínálatot (először a Volt, majd hamarosan jön a Jégkorszak 3, stb.), meg lehet régi IMAX ismeretterjesztő filmeket nézni, de ez már nem sokáig lesz így. A nagyköltségvetésű filmeket jobb helyeken bemutatják az IMAX hálózatban is, és tudtommal egyes jeleneteket kifejezetten emiatt forgatnak le 3D technológiával (is?), pl. a Transformers 2-ben elvileg három akciójelenet 3D-ben is elkészül, a Sötét lovagból pedig talán 20 perc élvezhető 3D-ben, de még nem az egész film.

Ami azonban nagy valószínűséggel végérvényesen megváltoztatja az emberek moziélményről alkotott képét, az 2009. decemberben James Cameron Avatarja lesz. Sokat olvastam már forradalmi 3D technológiával készülő megaköltségvetésű Avatar című sci-fi filmről, de a tegnapi nap után egyértelműen a legjobban várt filmmé ugrott elő a listámon.Akinek esetleg nem mond semmit James Cameron neve, néhány filmje: Terminator 1-2, Aliens (Bolygó neve halál), a Mélység, na és végezetül a Titanic. Cameron maximalista, alázatos és a végsőkig precíz rendező és egyben író is, hiszen filmjei szinte mindegyikének ő is írta a sztoriját Cameron vagy egy évtizede lett szerelmes a 3D-be, nem is csinált azóta egy filmet sem, gondolom, nem véletlenül, hiszen azóta erre készül.

Valahol olvastam, hogy nagynevű rendezőkollégái, akiknek mutatott már részleteket, lenyűgözve nyilatkoztak a látottakról, gondolok itt Spielbergre, de pl. Ridley Scott is erősen gondolkodik, hogy a Forever War című, Joe Haldemen regényéből készülő scifi filmjét ezzel a technológiával készítse. Az ötletet maximálisan támogatni tudom. Az Avatar bemutatójáig pedig már csak alig nyolc hónap van.

Ilyen sem történt még, hogy egy az angolszász SF élvonalába tartozó Hugo-díjas szerző, egyben kedvenc íróim egyike, kiadói meghívásra hazánkba látogat.

Robert Charles Wilson, a Hugo-díjas Pörgés, folytatása a Tengely és egyéb más igényes SF-regények írója (Pl. a Chronolits, a Blind lake vagy a Darwinia), ahogy a honlapján is olvasható, április 22-én Budapestre érkezik a Metropolis Media/Galaktika meghívásában, a XVI. Budapesti nemzetközi könyvfesztiválra.

Elsőként, április 22-én az Írószövetségben kerül megrendezésre egy író-olvasó találkozó, majd szombaton, április 25-én, a könyvfesztiválon fog dedikálni. Addigra, ha minden igaz, megjelenik a Bioszféra (Bios) című regénye is magyarul.