1997-ben, ha jól emlékszem, háromszor néztem meg moziban a Starship Troopers című filmet, azóta is kedvencem minden bájával, marhaságával, a fergeteges hangulatával és zenéjével, valamint a szatirikus vonallal. Aztán jött egy rajzfilmsorozat, amit egy időben még hétvégén reggel néha néztem, egész tűrhető volt, majd készült egy nagyon alacsony költségvetésű második rész, amit a borzalmas kritikák hatására messzire elkerültem.
Tavaly viszont elkészült a 3. rész is, Marauder alcímmel, szintén alacsony költségvetéssel (20M USD) és némi reménnyel, hogy talán egy nézhető folytatás is készül végre. A rendező Ed Neumeier, aki az első rész forgatókönyvét is írta, és ez volt az első rendezése. Visszahozták Johnny Ricot (Casper van Dien), ami tovább fokozta az érdeklődésemet. Na de annyira azért mégsem, főleg mivel a film eleve DVD-re készült B/ZS kategóriás versenyzőként, így csak most jutottam oda, hogy megnézzem, mit is sikerült összehozni az alapanyagból.
[youtube _woGjV_q8fM&hl=en&fs=1]
A történet a Roku san farmerbolygón indul, egy megerősített, ágyúkkal és nagyfeszültségű árammal biztosított kerítéssel körbevett Szövetségi bázison, Rico ezredes parancsnoksága alatt, ahová váratlanul ellátogat Anoke sky marshall, aki egy haláli figura, leginkább egy bájgúnár, aki pozícióját a sereg hírnevének fényezésére és szerintem saját gazdagodására használja. Ez alatt azt kell érteni, hogy lemezeket ad ki, arcmásával díszített ajándéktárgyakat (toll, bögre) lehet vásárolni (would you like to buy more?
), stb. Aztán elszabadul a pokol persze, új bogarakkal, mészárlással, és még egy szövevényesnek is mondható sztorival is megpakolták a filmet.
Íme egy mix a filmből Anoke marshall egyik dalbetétjére.
[youtube 1VWsRWxcnws&hl=en&fs=1]
Sok pozitívum és ötlet van a filmben, de így éri el éppen a kellemesen szórakoztató marhaság kategóriát. Hangulat szerencsére van, tegnap nem is akartam megnézni, csak belepislantottam, de aztán mégis ott ragadtam előtte, szóval azért lekötött. Színészek viszont egyáltalán nincsenek, igaz, az eredetiben is max. Michael Ironside volt az, ellenben plakátcicák és macsósrácok annál többen, sőt erre még rá is játszanak a készítők, amikor az egyébként kiváló és szellemes Federal Network agymosó reklámfilmek egyik betétjében a nők a seregben témát bontják ki. Íme:
[youtube vpwukbCso-8&hl=en&fs=1]
A történet is ingatag alapokon dülöngél, hatalmas lyukak tátonganak benne (hogy is kerül Rico és Ditz a Roku sanról hirtelen a Földre?), ezzel sikerült elhomályosítani az ötleteket, és akkor a pénzhiány miatt helyenként béna megvalósítást (főleg a végén) nem is kritizálom, mert az már övön aluli lenne. A vallási szál is roppant idegesítő és szájbarágós, bár, lehet egyfajta ironikus értelmezése is, nem tudom, melyik volt a cél.
Egyvalamit pedig aztán totálisan elbarmoltak, mégpedig a zenét, pedig ez egy nagy ziccer lett volna. Jellegtelen, semmitmondó az egész a fenti “It’s a good day to die” dalocskán kívül. Basil Poledouris zseniális aláfestést írt az eredeti filmhez, az egyik kedvenc filmzeném azóta is, gondolom, a kevés pénz miatt nem tudták azt megszerezni. (Bár, egy újrafelhasználás azért nem lehet olyan drága, és nagyon megérte volna). Erre igazán akkor jöttem rá, amikor a film egyik jelenetét megtaláltam a youtube-on az eredeti zenei aláfestéssel. Alább megtekinthető. (Sajnos a filmbeli zene közel sem csinál ilyen hangulatot…)
[youtube wVF-Rau7OZI&hl=en&fs=1]
Összességében egy tűrhető, önmagát nem feltétlenül komolyan vevő, néha még a hangulatot is eltaláló filmről van szó, ami egy Starship Troopers rajongónak nézhető másfél órás kikapcsolódást jelent, de mély nyomot nem fog hagyni. A lehetőség pedig megvolt benne, mert ötletekben és apró poénokban nem volt hiány. (Aki látta, annak csak pár emlékeztető: ásó, tolókocsis békeaktivista a film végén, meg úgy általában szerintem valamennyi Federal Network bejátszás).