Sűrű hetem volt, így péntekre szabadságot vettem ki, hogy rápihenjek a délutáni másik könyvbemutatóra, aminek örömére 2 órát a munkahelyen töltöttem.

Szerencsére az Alexandra Károly körúti könyvesházában összegyűlt érdeklődők között legalább ugyanannyi ismeretlen arcot láttam, mint ismerőst, és egész kellemes beszélgetést folytattunk Csordás Attilával, a Galaktika magazin kommunikációs vezetőjével az Isten gépeiről, korábbi írásaimról, tervekről, a jövőről és a science-fictionről általában.Visszaadni úgysem lehet az elhangzottakat, de azt hiszem, ez volt az eddigi legjobban sikerült író-olvasó találkozóm (talán még a tavaly, a Szefantoron, László Zolival és F. Tóth Benedekkel közös beszélgetés volt ehhez hasonlíthatóan tartalmas és hangulatos.)          

Ami azonban elgondolkodtatott: felmerült egy kérdés, hogy nem akarunk-e László Zolival közösen regényt írni valamikor. Erről azt hiszem, érintőlegesen már beszélgettünk, de nyilván mindkettőnk a saját ötleteit akarja megvalósítani. Viszont most azért erőteljesebben eltűnődtem azon, hogy pl. hogyan is történhetne meg ez, miféle munkamegosztás alakulna ki. Az ötleteléssel nem lenne gond, hiszen ezt évek óta folytatjuk egymás regényeivel kapcsolatban, de vajon a konkrét írás hogyan valósulna meg.Arra jöttem rá, hogy egyszer, pár év múlva (jópár év lesz az szerintem,) én szívesen kipróbálnám, hogy mi sülne ki belőle. Na de majd Zolit is megkérdezem róla

Csütörtökön, november 27-én megrendezésre került az Írószövetség új SF-tagozatának első rendezvénye, a Katedrális őrzői antológia és az Isten gépei könyvbemutatója. Mivel mások pedig már amúgy is részletesen elmesélték, mi történt, íme néhány fénykép az eseményről:

Legközelebb mindenesetre érdemes lenne kicsit előbb elkezdeni a szervezést, beharangozást ugye, pl. úgy, mint a pénteki író-olvasó találkozó esetében. Egyébként nagyjából ugyanazokat gondolom, mint amikről F. Tóth Benedek idevonatkozó bejegyzése is szólt - én is valami hasonlót éreztem (ráadásul agyilag lenullázva, hullafáradtan érkeztem). Ettől függetlenül kellemesen telt az este, az eredeti egy órás tervezett időtartamhoz képest több, mint két órán át tartott a beszélgetés.

Egy írás a regényről az Ekultúrán:

http://www.ekultura.hu/mutat.php?id=3704

A Film, amit évente minimum egyszer megnézek, és most lassan megint eljön az ideje. Tökéletes képi világ, zene és tartalom.

A Tears in Rain-jelenet a film végéről.

Ez a rész pedig egyszerűen gyönyörű. Valami hihetetlen részletességgel van összerakva minden pillanata, a beszédhangok, a zenei aláfestés, a képi megoldások, a díszlet, a fényhatások gyakorlatilag mind egybefolynak, és egy varázslatos, lenyűgöző egyveleget alkotnak.

Igazából régóta várom már, hogy Ridley Scott végre újra scifit rendezzen. Nos, ez hamarosan megtörténik, ugyanis Scott nemrég bejelentette, hogy megfilmesíti Joe Haldeman Forever war (Örök háború) című Hugo- és Nebula-díjas scifi regényét, ami a 90-es években a Valhalla kiadásában megjelent magyarul is, és tényleg nagyon jó könyv, bár újra kéne olvasnom mai fejjel. Mondjuk, az imdb-n 2011-re ígérik, szóval még nagyon messze van…

Mint korábban szó volt róla: az Isten gépei című regény megjelenése alkalmából 2008. november 28-án, pénteken 17 órakor a Károly körúti Alexandra könyvesházban a Galaktika magazin beszélgetést/író-olvasó találkozót, dedikálást szervez velem.  http://www.intergalaktika.hu/events/event/listByDate?date=2008-11-28

És hogy halmozzuk az élvezeteket, egy nappal korábban, november 27-én pedig az Írószövetségben (VI. kerület, Bajza utca 18., I. emelet) a Katedrális őrzői antológia íróival, plusz velem kerül megrendezésre egy író-olvasó találkozó, amely egyben kötetlen beszélgetés is lesz a jövőre 30 éves Galaktikáról. http://www.intergalaktika.hu/events/event/listByDate?date=2008-11-27

Folytatva a linkelgetős, így kényelmesen lusta posztolgatást, újabb két vélemény a regényről:

Creideiki blogján: http://creideiki.sfblogs.net/2008/11/19/hova-juttat-egy-poszthuman-dontes/

A scifi könyvek blogján: http://scifikonyvek.wordpress.com/2008/11/20/brandon-hackett-isten-gepei-3/

Köszönöm.

Újabb két vélemény a regényről.

Chelloveck blogján: http://chelloveck.sfblogs.net/2008/11/14/gondolatok-az-isten-gepeirol/

Acélpatkány blogján: http://gbr87.sfblogs.net/2008/11/17/omegak-es-szingularitas/

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Az rpg.hu-n találtam ezt a gyöngyszemet, de ami jó, azt terjeszteni kell. Nehéz abbahagyni, azóta is vissza-visszatérek, hogy lenyomjak egy kört 2 perc alatt. Zseniális ötlet.

http://woodgears.ca/eyeball/index.html

Sümegi Attila írása a regényről: http://raves.sfblogs.net/2008/11/11/isten-gepei/

Szabó Sanyi elmélkedése az SF és a tudományosság kapcsolatáról az Isten gépei kapcsán: Az Isten gépei tudományossága

Köszönöm mindkettőjüknek

(Szabó Sanyi gondolataihoz, kérdéseihez még annyit tennék hozzá, hogy - ahogy a bejegyzés alatt László Zoli és én is fejtegettük -, a tudományosság, már amikor éppen van, nem szükségszerűen azt jelenti, hogy meglévő találmányokról, eszközökről, elméletekről írunk, olvasunk, hiszen akkor mi lenne benne az SF? Ellenben a jelenből extrapolálni próbáló, a jelent logikusan és tudományos alapokon továbbvezetni igyekvő, esetleg egy-egy valószerűtlen tényezővel szokatlan irányba terelő gondolkodás sokkal inkább jellemző ebből a szempontból. Ezenfelül meg, úgyis a fantázia az, ami számít, meg az irodalmiság. Szigorúan szerintem, de ezt nyugodtan lehet vitatni is.)

Október elején az az ötletem támadt, hogy milyen jó lenne, ha az Isten gépei megjelenése kapcsán a novemberi Galaktikába írnék egy novellát. Ez nálam nagy szó, mert mivel olvasóként sem kedvelem a novellákat, általában az írásukhoz sincs késztetésem.

Reklámnak viszont jó lenne, gondoltam, meg nem ártana végre a rövidebb műfajba is belekontárkodnom. Így neki is ültem, előszedtem egy régebbi ötletemet, és nyűglődtem vele hosszan, mert megint előjött az, ami eddig mindig, hogy a rövid történetek egyszerűen nem tudnak motiválni, és főleg nem lelkesíteni. Írtam, írtam, kész lett, és nem lett jó. Olvasható kis sztori lenne, de tele van olyan botlásokkal és hibákkal, amiket nagyon mélyen át kéne írni, ehhez pedig nem maradt már erőm, inkább belevetettem magam a következő regény felépítésébe, az sokkal intenzívebben megmozgatta az agyamat. Úgyhogy a novella kecsesen belehuppant a képzeletbeli fiókba, és szerintem olyan jól érzi ott magát, hogy sosem jön többé elő.

Egy kedves ismerősöm fogalmazta meg talán a legjobban a novella fő problémáját: az apró részleteken látszik, hogy egy regényíró írta.

„Keep the dream alive, America!”

Néha roppant érdekes gyöngyszemeket találni a neten. Íme egy honlap, amire néhány youtube-os videó révén jutottam. (www.2009atruestory.com/, www.youtube.com/2009atruestory). Egy nagyon érdekes websorozatról van szó, ami a Times online szerint a „24”-re hasonlít, de olyan megközelítéssel, ahogy a Cloverfield tette a Godzillához képest. A Cloverfield kézikamerás stílusa nekem speciel nagyon bejött, és noha a 2009: a True story esetében a 24-es összehasonlítás azért sántít, főleg, mert a végeredmény inkább hasonlít a Jerichóra, mint a 24-re, ennek ellenére egy iszonyúan hangulatos alkotás.

“You didn’t wake up in a democracy this morning”

A történet 2009. április 11-én kezdődik, amikor újabb és még durvább terrortámadások érik az USA-t, amire válaszul az egész ország megőrül.  A hadsereg és a Nemzeti gárda ellepi az utcákat, mindenhol visszaállítják a halálbüntetést, minden terroristagyanús alakot lekapcsolnak, az idegneket kitoloncolják, cenzúrázzák a tévéadásokat, gyakorlatilag egy szép kis diktatúra alakul ki, miközben amerikaiak ezrei próbálnak átszökni a szabad Mexikóba.

Az első epizód:  

Két főszereplő kameránk van, az egyik a 19 éves, bájos Sara Ford videokamerája, a másik pedig a bátyja, Adam Ford őrmester sisakkamerája (időnként mindez tévés hírekkel kiegészítve), a velük történteket követhetjük nyomon a felvételeken keresztül. Az egész hihetetlenül hangulatos, nagyon jó zenei aláfestéssel (pl. NIN), vágással, a felvétel sérüléseit imitáló effektekkel, látszik, hogy ez tényleg ki van találva és fel van építve. És nagyon emberi az egész.

„We are not afraid of war on a global scale, and we are not afraid to declare: war…”

Annyit sikerült kihámoznom, hogy a készítők között azért volt néhány a hollywoodi sztrájk alatt unatkozó filmes (pl. a Jerichóból, a Gyilkos számokból vagy a Cloverfieldből), de a projektgazda, Tony Valenzuela állítólag saját pénzből forgatta az egészet.

A második epizód:

A többi rész is megtalálható a youtube-on, össze is vannak linkelve az egyszerűség kedvéért. 13 rész, durván 55 perc, és 2009. január 1-én jön a folytatás. Mondjuk fogalmam sincs, hogy a bedurvuló utolsó részek után hogyan tudják ezt folytatni…