Mostanában a mozikban, az aktuális filmeket megelőző trélerek közt akad egy, amit mind inkább érdeklődve és egyre növekvő várakozással néztem végig. Ez a Watchmen. A tréler alapján vagy valami nagyon brutális film várható, vagy egy pózőrködő, üres és értelmetlen katyvasz. A tréler kiválóan van összerakva, ami alapján remélhetőleg az első variáció valósul meg. A rendező Zack Snyder, akinek a „300” című képregény filmváltozata is köszönhető, így a látványra valószínűleg nem lesz panasz, és remélhetőleg Snyder egy olyan történettel is tud mit kezdeni, ami sokkal komplexebb, mint a spártaiak küzdelme.Íme a tréler, lehet nyálcsorgatni. 

Legutóbb már odáig fajult a kíváncsiságom, hogy elkezdtem utánaolvasni az Alan Moore neve által fémjelzett Watchmen képregénysorozat eredetének, sztorijának, ami alapján a film készül. Egy rövidke idézet a www.endless.hu –ról, hogy miről is szól a képregényműfaj egyik, ha nem a legjobb művének nevezett Watchmen. 

„…A történet a Komédiás nevű ex-hős halálával indul, akit valaki nemes egyszerűséggel kihajít a lakása ablakán. Moore a múltban, a jelenben és néhány meglepő alternatív szálon ugrálva innen bontja ki a valaha Minutemen névre hallgató szuperhős-csapat történetét, amely mögül azonban valami sokkal grandiózusabb és sötétebb terv körvonalai sejlenek elő. A szerző nagy dobása a szuperhősök álarc alatti énjének és egymáshoz fűződő kapcsolatainak bemutatása: a szokványos képpel ellentétben a legyőzhetetlen lovagok pszichopata, gátlásos, embertelen alakok, vagy nagyon-nagyon idegenek. A halott Komédiás minden értelemben tökéletes fókusza az eseményeknek, emblematikus figura: kiégett senki, hidegvérű gyilkos, aki a nemi erőszaktól sem riadt vissza, ha úgy hozta a sors — mellesleg régi motoros, aki a kezdetektől fogva részt vett a „szuperhős-mozgalomban”. Így aztán a halála körüli kavarodásban felbukkan mindenki, aki ebben a világban számít, karrierje elejéről és végéről egyaránt. Leginkább az utóbbiak érzik magukat fenyegetve, mivel a jelek szerint valaki vadászik rájuk.

Különös társaság: a komplexusos Éjjeli Bagoly (Nite Owl), aki csak csúcskütyüjei között képes megszabadulni gátlásaitól; Laurie Juspeczyk, a kiöregedett Silk Spectre lánya, aki családi hagyományként kapta a hősködést, de nem kellett neki; Ozymandias, a világ legokosabb embere, aki kiszállt a mókuskerékből, és azóta vállalatbirodalmat igazgat; a kék bőrű, teste minden részecskéjét uraló Dr. Manhattan, aki régen nem ember már, és azt sem tudja, mit jelent annak lenni… És a ballonkabátos, arctalan Rorschach, mind közül a legkülönösebb. Körülöttük bomlik ki az a történet, amiről — csattanóról lévén szó — nem érdemes sokat elárulni, talán annyit leszámítva, hogy a „hősök a világvége ellen” c. klisének ad érdekes csavart…”

És a minap teljesen véletlenül belefutottam a hírbe, hogy a 12 részes képregény három kötetre bontva idehaza is megjelenik, sőt az első kötet október közepétől elvileg már kapható is. Hm, nem igazán volt agyonreklámozva az SF-fantasy oldalakon (mondjuk úgy, hogy nyomát sem láttam beharangozónak), fogalmam sincs, mi okból, de remélem, előbb-utóbb megkapja a megillető publicitást. Én mindenesetre tűkön ülve várom a filmet, plusz megyek, és villámsebesen beszerzem a képregényt. 

(Bár, éppen folyik valami balhé a Warner Bros és a Fox között, utóbbi valami régi szerződésre hivatkozva szívatja a WB-t, ha jól hallottam, nem akarják engedni a film bemutatását, sőt, gyakorlatilag még a nyomát is el akarják törölni, hogy volt ilyen. Ez elég paraszt hozzáállás szerintem, még akkor is, ha nagypénzekről van szó.) 

Néhány kapcsolódó link: 

http://www.endless.hu/?p=661

http://hu.wikipedia.org/wiki/Watchmen 

http://www.szub.hu/?p=27

Budapest, Margit-híd budai hídfő, gyalogos aluljáró (a hídtól távolabbi), október 30., csütörtök. Az idő 22:30…

8 fiatal (6 fiú és 2 lány), görkorcsolyában, hokiütőkkel és egy teniszlabdával hokimeccset játszik az aluljáróban. Ez már több, mint szürreális. (Tunnelball?)

Amikor a kínai étteremben a háromfogú kínai felszolgáló magyarul próbál beszélni. (Eleve 3 foggal csak szelypíteni lehet, plusz még ugye kínai is a drága: szok, occó.) Háromszor kérdeztem vissza, pedig csak egy számot mondott, de csak a számlából és a visszajáróból tudtam meg, mennyit. A röhögést ilyenkor nehezen lehet viszatartani.

Ma besétáltam a Galaktika szerkesztőségbe, kezembe fogtam a könyvet, nézegettem, lapozgattam, és elhoztam belőle pár példányt. (Es ha már az illető ifjú apuka nem tartózkodott bent, ezúton is gratulálok és sok kitartást kívánok neki az apaszerep megkezdéséhez:)). A borító ugyan kicsit életlen lett, viszont a feliratból mintha eltűnt volna a rózsaszín. Szóval mostantól kapható, előbb-utóbb minden boltba eljut. Vettem egy csomó másik könyvet is (pl. megjelent a Tengely is közben!) Mint sokan előttem, én is elmondhatom, hogy egy nagyon régi álom vált valóra azzal, hogy a Galaktika neve alatt jelent meg egy írásom. Úgy tűnik, néha a legvalószerűtlenebb álmok is valóra tudnak válni.

Aztán hülye sokásomhoz híven elkezdtem olvasgatni, hiszen nem láttam még könyvalakban, betördelve, ez azért más érzés, mint fájlformában monitoron látni. Gyorsan el is kezdtem hibákat keresni benne, erről ugyanis nem tudok leszokni, csak akkor érzem jól magam, ha nem találok túl nagy és túl sok marhaságot benne. Eddigi statisztika kb. a feléig egy túlmagyarázó felesleges mondat az elején, két szó, amit másra cserélnék, plusz egy lehagyott betű. Ez eddig egész tűrhető arány, bár azért viszonylag felületesen olvasom. :) Azt, hogy a regény milyen lett, nem tudom, de az én véleményem nem is számít.

És emlékeztetőül, akit érdekel: november 28-án, pénteken 17 órakor a Károly körúti Alexandrában könyvbemutató-író-olvasó találkozó lesz, vagy mi a szösz.

A fülszöveg (ami teammunkában készült, köszönet érte sayednek, Kánai András és László Zoli kollégáknak, valamint Bécsi Józsinak, akinek még külön is jár a köszönet az értő és alapos utószóért.):

Egyik pillanatról a másikra történt: 2027-ben a Nap eltűnt az égről. Helyén egy vörös törpecsillag ontja rőt fényét a Föld világos oldalára, míg a halott és fagyott sötét oldal fölött sosem látott csillagképek ragyognak. Az Ugrásnak nevezett jelenség oka ismeretlen, az emberi civilizáció beleremeg a sokkba: a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el, a világgazdaság összeomlik, az emberiség a túlélésért küzd.

A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz év múlva a technikai fejlődés soha nem látott ütemre gyorsul, az élet friss és modern, a fiatal generációk számára a régi Föld már csak a legendákban létezik. Kerti Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai inkább a jövőbe tekintenek, ahol újabb fordulópont, a technológiai szingularitás várja az emberiséget. Egy esemény, ahol a fejlődés görbéje függőlegessé válik, amely mögé semmilyen előrejelzés nem láthat be, és ahol tudása az embert saját istenévé avathatja.

De vajon valóban független-e egymástól a 2027-es Ugrás és a technikai fejlődés szédítő felgyorsulása, vagy a kozmikus színfalak mögött egy végletekig precíz kísérlet zajlik, melynek alanya maga az emberiség?

A Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett új regényének hősei az általunk ismert emberi létezésen túl is elmerészkednek, hogy választ találjanak a rejtélyekre.
Brandon Hackett: Isten gépei
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Oldalszám: 322 oldal
ISBN/EAN: 9789639828209
Bruttó fogyasztói ár: 2670.- Ft

Az első két fejezet régebbi, nyersváltozata a honlapon olvasható: www.gportal.hu/brandonhackett

Lassan, de biztosan ráhangolódtam és elkezdtem írni a következő regényt, Az Ember könyvét (röpke egy-másfél év, és be is fejezem.) Egészen másról fog szólni, mint az előző két könyv, a Poszthumán döntés és a holnap megjelenő Isten gépei. Mondhatjuk úgy, hogy a transzhumán és technológiai központú témákról most nincs több mondanivalóm, ellenben másról igen.:) Ez a regény az emberekről, emlékekről, kapcsolatokról, kulturális keveredésről egy merőben idegen fajjal, na és a túlélésről fog szólni. Az első harmada pedig az Alfa Centauri B csillaga körüli feltételezett bolygó egyik sarkvidékén játszódik. Attól, hogy sarkvidék, még nincs hideg, ellenben ez (és az átelellenes sark) az egyedüli lakható rész a bolygón, ugyanis az egyenlítő felé haladva már túl forró az éghajlat a bolygó túlzott csillagközelsége miatt. (Az „A” jelű csillag excentrikus pályája a számítások szerint nem befolyásolja az éghajlatot egy ilyen feltételezett égitesten. A két csillag 11,5 és 36,6 CSE közötti távolságokkal kerülgeti egymást, 80 éves ciklussal.) 

Ami miatt mindezt leírom az, hogy éppen a sarki fénnyel kapcsolatos anyagokba merülök bele nyakig a leíró részekhez való felkészülés miatt, és éppen el vagyok varázsolódva. Persze, futólag láttam már képeket, de odafigyelve a részletekre, apróságokra, felkutatva a legszebb felvételeket, teljesen más élményt jelent, még a neten nézve is. A jelenséget magyarázni nem fogom, a wikipédián vagy más kapcsolódó honlapokon bárki utánanézhet, ha kíváncsi, viszont a látványt megosztom Veletek. Íme egy videó és néhány kép a gyönyörű jelenségről.

Azt hiszem, ezt élőben is látni kell.

A fenti videó Anthony Powell nevéhez fűződik, aki a Déli sarkon, a McMurdo kutatóállomáson dolgozik műholdas kommunikációs technikusként már nyolcadik éve nyolcszáz kutatótársával együtt. További képek és nagyon érdekes felvételek, valamint betekintés az ottani életbe találhatók a honlapjain és blogján. Megyek is vissza nézelődni. 

Azért nagyon durva élmény lehet, amikor négy hónap után újra látja az ember felkelni a Napot. Valami egészen másról szól az élet ott, mint mifelénk. Pl. érdemes elolvasni a blog T3 szindrómáról szóló bejegyzését, ami a sötét tél hosszú hónapjai alatt alakul ki, és többek közt elég vicces rövidtávú memóriaproblémákat okoz, pl. elfelejted a kollégák nevét, vagy hogy melyik kulcs nyitja az irodád ajtaját. Esetleg, hogy melyik a hét első napja: a szerda vagy a csütörtök?

Képek: http://www.antarcticimages.com/

Videók: http://www.youtube.com/Antzarctica

Blog: http://www.frozensouth.com/

Meglepően szórakoztató, és egy idő után elég nehéz scifi lövöldözős és ügyességi játék, igényes grafikával, jó zenével, upgrade-elhető fegyverekkel, durva ellenfelekkel és remek hangulattal. De csak óvatosan, mert függőséget okozhat.

http://www.rocksolidarcade.com/games/robokill/

Íme a borító. A megjelenés október 20-ára van betervezve, ha jól tudom. Na persze, a tervezés és a valóság két külön dolog, így a csúszások miatt végül október 27. lett belőle.

http://www.solaria.hu/hir_4426

Az elmúlt hetekben agyonhallgattam a Battlestar Galactica 4 (3,5) szezonjának zenéjét, és azt kell mondanom, hogy a valaha készült legjobb SF-sorozat megkapta a valaha készült legjobb filmzenét is. Súlyos kijelentés ez, de mivel egyéni vélemény, nem is kell vele vitába szállni. 

Eddig a régi Star Wars trilógiának és John Williamsnek tartottam fenn ezt a helyet a megannyi legendás és a mai napig borzongató zenei aláfestésért, de most, hogy a sorozat részeitől külön is meghallgattam Bear McCreary által kreált BSG zenéket, számomra egyértelműen a BSG vette át az első helyet. Néhány Youtube video a fentiek alátámasztásául. És ezeket egyedül csak a második szezonból szemezgettem. 

One year later

Colonial Anthem

Lords of Kobol

Something dark is coming

Pegasus 

Fight Night

Jack McDevitt többszörösen díjazott, későn érő amerikai szerző (ha jól számolom, 45 évesen jelent meg az első írása) korai regénye ez, ami egy tetralógia első kötete. Ez már rögtön gyanús, felettébb gyanús, gondoltam a Kozmonauták vára után. Szerencsére feleslegesen gyanakodtam, hiszen McDevitt a Született stratégát nagy valószínűséggel önálló könyvnek szánta, és csak 15 évvel később kezdett el folytatásokat írni hozzá. Mivel mostanság én is így gondolkodom, hogy mostanság inkább önálló regényeket írok, aztán majd valamikor X év múlva továbbgondolom némelyik történetet, máris bizakodva láttam neki a könyvnek.

Ami rögtön feltűnt, hogy a Született stratéga 20 oldal után be tudott vonni a világába. Könnyen olvasható, és McDevitt vagy a fordító (?) szebben bánik a mondatokkal, mint MacLeod vagy a Kozmonauták fordítója. Ja, aztán rájöttem, hogy a Született stratégát F. Nagy Piroska követte el, és így már érthetőbb, mert ő azért letett már valamit az asztalra az elmúlt évtizedekben. (Azért, hogy mégis kötekedjek kicsit a fordítással kapcsolatban… amellett, hogy a Kozmonautákkal ellentétben betűhiba alig van a könyvben, az AI-t célszerű lett volna MI-re lefordítani, ugye, és néhol kicsit gépiesnek tűnt a fordítás, a regény első felében többek közt zavaróan sok „volt” szó. Ennél azért szebb a magyar nyelv.)

A történet egy régészeti lelet körül bonyolódik, illetve az emberi faj egy lényeges sorsfordító eseménye, az egységes szövetséget megelőző háborúk körülményeinek feltárásával foglalkozik, amibe Alex Benedict egy családi tragédiát követő örökség révén csöppen bele. Jó kis fordulatos, nyomozós történet ez, meglepetésekkel, rejtélyekkel, amiktől azért annyira nem estem hanyatt, és mindvégig jelen lévő feszültséggel. Ráadásul sikerült értelmesen le is zárni a regényt, ezért külön jár a piros pont.

Viszonylag könnyed űropera ez némi erkölcsi dilemmával megspékelve, az én ízlésemnek talán kicsit kevés tartalommal, de ez meg az én bajom. Még annyit említenék meg, hogy az az írói megoldás, hogy McDevitt ennyire eltávolította a világát a jelenünktől, engem mindvégig zavart. Jobban örültem volna, ha több a visszautalás a mai korra. Gondolok itt követendő példának Dan Simmons Hyperionjára, amiben sokkal ügyesebben lett ábrázolva a fiktív történelem, plusz a jelennel való összefűzés. McDevittnél túl sok a hézag, még akkor is, ha tízezer évvel később játszódik a sztori.

Összességében a regény egyszeri, kellemes kikapcsolódást nyújtott, az pedig felettébb érdekel, hogy McDevitt 15 évvel később mit tudott hozzátenni a történethez, mert a muksó jól ír. Igaz, ezen könyve alapján azért még nem egy Dan Simmons, vagy Robert Charles Wilson, de mivel a regény közel húsz éves, azóta rengeteget fejlődhetett, ha akart. Főleg azért gondolom ezt, mert ezen sorozat 3. kötete 2005-ben Hugo-díjat is kapott. (Ami persze, ismerve a díjazás menetét, lehet, hogy nem jelent semmit.)

 [Jack McDevitt: Született stratéga, Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat, 2008.]