Brandon Hackett blogja

Hazaértem, álmos vagyok, de azért megpróbálok egy gyors összefoglalót írni az élményeimről. Mivel 2 órát aludtam, és ezt is két részletben, leginkább összeszedetlen és zűrzavaros leszek, ezt nézze el nekem mindenki.

Először is, a lényeg: ezúton is gratulálok Bán Jánosnak a novella, és László Zolinak a regény kategóriában kapott Zsoldos Péter díjaikért.

Az ez évi Hungarocon szerintem nagyon jó hangulatban telt, többen is voltak, mint tavaly, és amelyik programon részt vettem, az érdekes és tartalmas volt. Rengeteg vicces és helyenként képtelen dolog is történt, ugye este már erősen elkezdődött az iszogatás, de aki kíváncsi, majd eljön legközelebb is, és személyesen átéli ezeket.

Szombat délután mentünk Melindával és Szabó Sanyival, és egész hamar leértünk, nagyjából fél négy magasságában. A díjkiosztó fél hatkor kezdődött, addig kellemes iszogatással töltöttük az időt, én két jagermeisterrel, a többiek sörrel indítottak.Aztán Jun, az sfportaltól gyors körkérdéssel zaklatott bennünket, hogy szerintünk ki nyeri a Zsoldos Péter díjat, a tippek felkerültek az sfportalra is. Telitalálatot senki sem ért el, noha Zolit többen eltalálták, de arra, hogy Bán Jani ötödször is díjat nyer, senki nem számított. Én láttam Jani díjait, többségük ormótlan kődarab, meg fura meghatározhatatlan dísztárgy, de ezúttal egy egész jópofa díjat kapott, amin egy két lábra ágaskodó ló mindenképpen felismerhető.

A díjkiosztó előtt egy megemlékezést hallgattunk meg a tragikus körülmények között elhunyt Trethon Juditról, illetve Preyer Hugoról, majd kiosztásra került a képzőművészeti és a Preyer Hugo díj is. Ezután ismertetésre kerültek a Zsoldos Péter díj idei győztesei, ami az eddigi évektől eltérően értékelések nélkül, csak a győztesek megnevezésével zajlott. Az értékelések másnapra maradtak. Sajnos László sezlony Zoli nem tudott jelen lenni, sőt Bán János is csak másnap érkezett.

Ezt egy díszvacsora követte, ami közben pár percig ömlött az eső, aminek egyetlen áldozata Jun volt, aki történetesen jól megázott. Aztán, mire a szokásos tábortüzezésre került a sor, már kiderült az ég, tele csillagokkal. A tábortüzezés hajnali fél négyig zajlott, sörök, borok, valamint egy meleg és borzasztó unicumos üveg társaságában (maradok a jégernél), valamint egy gitárral, két énekes-gitáros írókollégával. Az ezévi Stan és Pan duóban, amit régebben Szélesi Sanyival ketten műveltünk, most szereplőcsere történt, és Antal Józsi vette át a helyemet. Kívülről viccesebb volt hallgatni az évtizedeken átívelő, a szocializmustól a rendszerváltáson át a kapitalizmusban formálódó, magyar SF-irodalomról folytatott diskurzust, na de aki ott volt, az tudja, milyen vicces volt. A kalandos szobába jutás előtt F. Tóth Benedekkel megváltottuk a világot, azt hiszem, született pár tanulságos következetés erről-arról.:-)) Az alvás kezdetekor odakint már pirkadt, így nem is nagyon tudtam elaludni, mindössze két órát sikerült öntudatlan állapotban tölteni.

Emiatt a másnap rögtön két kávéval indult, amit Zsoldos Dávid előadásában egy Zsoldos Péterről történő megemlékezés követett (aki nem tudja, 10 éves a Zsoldos Péter-díj), majd pedig az elmúlt 10 év díjazottjainak bemutatása, valamint a résztvevők kínpadra, illetve kínfotelba ültetése. Ezt a részt Pete László (lnpeters) vezette, és roppant szórakoztató volt azok számára, akik nem éppen a vallatószékben ültek, mert személyre szabott, ravasz, trükkös, szemtelen és indiszkrét kérdéseket kaptunk. Én nagyon élveztem ezt a részt, kivéve, amikor egyetlen működő agysejtemből próbált meg információkat kihúzni. Már nem emlékszem, miket mondtam, de arra igen, hogy a vége felé már csak egyszavas válaszokra maradt energiám.

Végezetül bemutatásra kerültek Antal József által a Zsoldos Péter díjasokról készített karikatúrák, mindegyik profi és találó, szerintem egy érintett sem kapott sokkot az eredménytől. Mindössze annyi poén történt, hogy Fonyódi Tibor felismerte magát a Szélesi Sándorról készített karikatúrában is Remélem, valahová kikerülnek ezek a rajzok, a rólam készültet majd megpróbálom ide berakni. László Zoli pedig retteghet, mert van pár sörittas kép róla, ami alapján már készül róla is egy alkotás

A délutáni részben köteten kerekasztal beszélgetés alakult ki a Zsoldos Péter-díj zsűritagjaival, ahol kiderült, hogy minden zsűritag írásos bírálatot készített, és ezeket kérésre bármely mű kapcsán megosztották a közönséggel. Hamarosan a netre is felkerülnek, ha jól hallottam. Mint kiderült a Poszthumán döntés lett a második, elég hosszú és tartalmas véleményeket hallottam róla, sőt, Mandics György és Sárdi Margit a regény egyik témája kapcsán (kollektivizmus vs individualizmus) majdnem vitába is keveredett egymással, de aztán végül mégsem

Ezt már csak a hazaút követte, Lacza Gáborral és Mandics Györggyel, plusz Szabó Sanyival (sofőr) négyesben, aminek volt egy hajmeresztő pillanata, ugyanis nem volt rendesen lecsukódva a motorháztető, így kénytelenek voltunk fél perce megállni a leállósávban.:-((( Gondolom, mindenki tudja, hogyan vesztette életét néhány hónapja tragikus módon Trethon Judit, Czelf István és Tama Gyula, és megmondom őszintén nem volt túl kellemes az a fél perc.Na de épségben hazaértünk. Most megyek aludni. (Holnap majd korrektúrázom a szöveget, mert most nincs erőm átolvasni.)

Ja, és egy pluszinformáció: az Isten gépei (új regény) megjelenése októberre csúszott előre a Galaktikánál, de addig még lesz vele egy kis munkám.