Hazaértem, álmos vagyok, de azért megpróbálok egy gyors összefoglalót írni az élményeimről. Mivel 2 órát aludtam, és ezt is két részletben, leginkább összeszedetlen és zűrzavaros leszek, ezt nézze el nekem mindenki.

Először is, a lényeg: ezúton is gratulálok Bán Jánosnak a novella, és László Zolinak a regény kategóriában kapott Zsoldos Péter díjaikért.

Az ez évi Hungarocon szerintem nagyon jó hangulatban telt, többen is voltak, mint tavaly, és amelyik programon részt vettem, az érdekes és tartalmas volt. Rengeteg vicces és helyenként képtelen dolog is történt, ugye este már erősen elkezdődött az iszogatás, de aki kíváncsi, majd eljön legközelebb is, és személyesen átéli ezeket.

Szombat délután mentünk Melindával és Szabó Sanyival, és egész hamar leértünk, nagyjából fél négy magasságában. A díjkiosztó fél hatkor kezdődött, addig kellemes iszogatással töltöttük az időt, én két jagermeisterrel, a többiek sörrel indítottak.Aztán Jun, az sfportaltól gyors körkérdéssel zaklatott bennünket, hogy szerintünk ki nyeri a Zsoldos Péter díjat, a tippek felkerültek az sfportalra is. Telitalálatot senki sem ért el, noha Zolit többen eltalálták, de arra, hogy Bán Jani ötödször is díjat nyer, senki nem számított. Én láttam Jani díjait, többségük ormótlan kődarab, meg fura meghatározhatatlan dísztárgy, de ezúttal egy egész jópofa díjat kapott, amin egy két lábra ágaskodó ló mindenképpen felismerhető.

A díjkiosztó előtt egy megemlékezést hallgattunk meg a tragikus körülmények között elhunyt Trethon Juditról, illetve Preyer Hugoról, majd kiosztásra került a képzőművészeti és a Preyer Hugo díj is. Ezután ismertetésre kerültek a Zsoldos Péter díj idei győztesei, ami az eddigi évektől eltérően értékelések nélkül, csak a győztesek megnevezésével zajlott. Az értékelések másnapra maradtak. Sajnos László sezlony Zoli nem tudott jelen lenni, sőt Bán János is csak másnap érkezett.

Ezt egy díszvacsora követte, ami közben pár percig ömlött az eső, aminek egyetlen áldozata Jun volt, aki történetesen jól megázott. Aztán, mire a szokásos tábortüzezésre került a sor, már kiderült az ég, tele csillagokkal. A tábortüzezés hajnali fél négyig zajlott, sörök, borok, valamint egy meleg és borzasztó unicumos üveg társaságában (maradok a jégernél), valamint egy gitárral, két énekes-gitáros írókollégával. Az ezévi Stan és Pan duóban, amit régebben Szélesi Sanyival ketten műveltünk, most szereplőcsere történt, és Antal Józsi vette át a helyemet. Kívülről viccesebb volt hallgatni az évtizedeken átívelő, a szocializmustól a rendszerváltáson át a kapitalizmusban formálódó, magyar SF-irodalomról folytatott diskurzust, na de aki ott volt, az tudja, milyen vicces volt. A kalandos szobába jutás előtt F. Tóth Benedekkel megváltottuk a világot, azt hiszem, született pár tanulságos következetés erről-arról.:-)) Az alvás kezdetekor odakint már pirkadt, így nem is nagyon tudtam elaludni, mindössze két órát sikerült öntudatlan állapotban tölteni.

Emiatt a másnap rögtön két kávéval indult, amit Zsoldos Dávid előadásában egy Zsoldos Péterről történő megemlékezés követett (aki nem tudja, 10 éves a Zsoldos Péter-díj), majd pedig az elmúlt 10 év díjazottjainak bemutatása, valamint a résztvevők kínpadra, illetve kínfotelba ültetése. Ezt a részt Pete László (lnpeters) vezette, és roppant szórakoztató volt azok számára, akik nem éppen a vallatószékben ültek, mert személyre szabott, ravasz, trükkös, szemtelen és indiszkrét kérdéseket kaptunk. Én nagyon élveztem ezt a részt, kivéve, amikor egyetlen működő agysejtemből próbált meg információkat kihúzni. Már nem emlékszem, miket mondtam, de arra igen, hogy a vége felé már csak egyszavas válaszokra maradt energiám.

Végezetül bemutatásra kerültek Antal József által a Zsoldos Péter díjasokról készített karikatúrák, mindegyik profi és találó, szerintem egy érintett sem kapott sokkot az eredménytől. Mindössze annyi poén történt, hogy Fonyódi Tibor felismerte magát a Szélesi Sándorról készített karikatúrában is Remélem, valahová kikerülnek ezek a rajzok, a rólam készültet majd megpróbálom ide berakni. László Zoli pedig retteghet, mert van pár sörittas kép róla, ami alapján már készül róla is egy alkotás

A délutáni részben köteten kerekasztal beszélgetés alakult ki a Zsoldos Péter-díj zsűritagjaival, ahol kiderült, hogy minden zsűritag írásos bírálatot készített, és ezeket kérésre bármely mű kapcsán megosztották a közönséggel. Hamarosan a netre is felkerülnek, ha jól hallottam. Mint kiderült a Poszthumán döntés lett a második, elég hosszú és tartalmas véleményeket hallottam róla, sőt, Mandics György és Sárdi Margit a regény egyik témája kapcsán (kollektivizmus vs individualizmus) majdnem vitába is keveredett egymással, de aztán végül mégsem

Ezt már csak a hazaút követte, Lacza Gáborral és Mandics Györggyel, plusz Szabó Sanyival (sofőr) négyesben, aminek volt egy hajmeresztő pillanata, ugyanis nem volt rendesen lecsukódva a motorháztető, így kénytelenek voltunk fél perce megállni a leállósávban.:-((( Gondolom, mindenki tudja, hogyan vesztette életét néhány hónapja tragikus módon Trethon Judit, Czelf István és Tama Gyula, és megmondom őszintén nem volt túl kellemes az a fél perc.Na de épségben hazaértünk. Most megyek aludni. (Holnap majd korrektúrázom a szöveget, mert most nincs erőm átolvasni.)

Ja, és egy pluszinformáció: az Isten gépei (új regény) megjelenése októberre csúszott előre a Galaktikánál, de addig még lesz vele egy kis munkám.

Nagyjából háromévente akad egy olyan film, aminél valamiért bekattan nálam valami, és igazán tűkön ülve várom. Utoljára, ha jól emlékszem, a Star Wars III. volt ilyen, ami aztán csak részben váltotta be a várakozásomat. Most eltelt három év, és idén itt van a Batman: The Dark Knight.

Sosem kedveltem a Batman filmeket, leginkább bohócparádéba oltott ripacskodásnak tűnt mindegyik, és sosem értettem, hogy egy képregényfiguráról szóló film miért ne lehetne komoly és tartalmas, ne csak olyan „jól van, ezt is láttuk” élményt nyújtó, az egyszerű néző számára popcornrágcsálás közben is emészthető gyanús massza.

Aztán jött a Batman Begins, amit már nem emlékszem, miért, de csak DVD-n láttam. Talán azért, mert már lemondtam a franchise-ról, és mert akkor még nem tudtam, ki az a Christian Bale és Christopher Nolan. A film azonban újraértelmezte Batman karakterét, és végre realisztikus és sötét volt, ahogy egy Batman filmnél illik, ráadásul helyenként egészen érdekes gondolatiság is felbukkant benne. Talán emiatt is egyik legjobb képregényhősről készült film ez, ha nem a legjobb. Szép pénzt is hozott az alkotóknak, bőven megtérült a mozis forgalmazás, de igazán a DVD-eladásoknál látszott, hogy a közönségnek kifejezetten bejött az újraértelmezés.

Egy kis kitérő. Mégpedig Christian Bale méltatása miatt, aki egy zseniális színész, és ugyan lassan igazi filmsztárrá küzdi fel magát, de a sztárocskákkal ellentétben ő valóban olyasvalaki, akinek a neve most már abszolút garanciát jelent arra, hogy amiben szerepel, azt érdemes megnézni. Én először Brett Easton Ellis Amerikai pszichójának Patrick Batemanjeként láttam, de akkor még nem figyeltem fel rá. Aztán jött a Gépész, amiben az amúgy eléggé kigyúrt Bale nem kicsi fanatizmusról téve tanúbizonyságot 55 kilóra fogyott le, úgy nézett ki, mint egy élőhalott. A film pedig az egyik legdrámaibb emberi történet, amit valaha filmen láttam. Aztán ő vitte el a hátán az Equilibrium című scifit, ami jóindulattal egyfajta Fahrenheit 451 homázsnak nevezhető, de a hangulata egészen kiváló. A 2020: a Tűz birodalma című filmet inkább hagyjuk, Bale egyetlen mellényúlása szerintem. Ezt követte a Christopher Nolan féle Batman begins, majd újra Nolannal a Tökéletes trükk, ami megint csak egy zseniálisan összerakott film. Idén tavasszal láttam még a Börtönvonat Yumába című westernt, amiben Russel Crowe-val parádézik, szóval így vált Christian Bale szépen a kedvenc színészemmé. (Plusz jó hír, hogy a Terminator 4-ben elvállalta John Connor szerepét, és remélem, hogy valóban olyan profin választ szerepet, mint eddig, felmérve, hogy az alkotógárda mit tud kihozni a filmből, mert akkor még a Terminator franchise is ismét felvirágozhat.)

Már hónapok óta nézegetem a Dark Knight trélereket, és tényleg borzongatónak tűnik az egész, de leginkább Heath Ledger Joker-alakítása, akinek minden szava mögött egy olyan pszichopata karakter rejlik, akivel nem szívesen találkozna senki. A zene ismét Hans Zimmer műve, aki számomra a Gladiátor óta az egyik kedvenc zeneszerzőm, és noha igen hasonló motívumokkal dolgozik, a Batman Begins filmzene témái szinte John Williams-i magasságba emelik.

A film marketingkampánya félelmetesen profi (na persze nem idehaza), aki szereti a filmeket, nem tudta megkerülni a Dark Knight reklámokat, trélereket. És a trélerek igen meggyőzőek voltak. Ami persze nem jelent semmit.

Csakhogy.

Július 18-án, pénteken bemutatták a filmet (na nem nálunk, hanem a tengerentúlon), és Amerikában rögtön új nyitónapi bevételrekord született. A mai naptól új hétvégi rekord is, a Dark Knight könnyedén letaszította a szerintem bűnrossz, de hasonlóan erős marketingstratégiával felépített Pókember 3-at. Nagy valószínűséggel a rekorddöntések itt nem fognak megállni. Ez azonban nem jelent semmit, hiszen nem egy rossz film jutott érdemtelenül nagyon magasra (lásd a Pókember trilógiát) azonban a rottentomatoes.com oldalon összegyűjtött 200 kritika 94%-a méltatja a filmet. Ami azonban még durvább, hogy az imdb.com oldalon 46 ezer regisztrált nézői szavazat átlaga 9,7. Na most ezzel vezeti az egész filmes listát a Keresztapa előtt. Nyilván ez túlzás, és az átlag csökkenni fog, hiszen nagy valószínűséggel a hardcore rajongók szavaztak elsőként, de szerintem még így is ott lesz a legeslegjobbak között.

Kérdés, valójában milyen a film? Ami véleményt olvastam, azok írói mind el voltak ájulva, az egyszeri moziba járók többsége is újra meg akarja nézni, de ez ugye nem jelent semmit, mindenki saját maga szeretne véleményt formálni, így én is. Nos, „köszönjük meg” a magyar forgalmazónak, hogy a Dark Knightot gyenge Batman begins bevételek miatt csak 3 hét késéssel, augusztus 7.-én mutatják be idehaza. Végül is, Magyarországon élünk, nemigaz

Na mindegy, remélem, 3 hét múlva valóban beigazolódik az, amit most még csak remélek, és végre valóban egy olyan sikerfilm születik, ami nem a franchise-t akarja megfejelni egy árukapcsolásokkal telitömött látványos semmivel. Talán valóban eljön a tartalmas szórakozást nyújtó, karakterközpontú és elgondolkodtató, jó filmek ideje.

Amikor először láttam a trailerét, hülyére röhögtem magam, és úgy voltam vele, hogy ezt a filmet látni kell, mert hatalmas poénok vannak benne. Aztán a bemutató környékén a rottentomatoes.comon elkezdték lehúzni a filmet, és a lelkesedésem kicsit megcsappant, de szerencsére annyira nem, hogy moziban kihagyjam. Így is bánom például a Cloverfieldet, ami végül a kritikák alapján annyira nem villanyozott fel, pedig DVD-n is ütött, mondjon bárki bármit.

A Hancock első felében főleg a trailerben is látott poénok követték egymást, de volt azért pár kegyetlenül durva is, aki látta, elég, ha csak a börtönös balhéra gondol. Aztán, ahogy olvasni lehetett a sztoriról, Hancock, az emlékek nélküli, züllött és alkoholista szuperhős újdonsült píáros ismerőse segítségével elkezd jó útra térni, megint jó kis poénokkal, kicsit több nyállal, mint kéne, és amikor minden heppinek tűnt, kezd leülni és unalomba fulladni a film. Itt egy pillanatra az órámra néztem, ami nálam annak a jele, hogy kizökkentem a hangulatból, és valami nem stimmel a filmmel. Közben azért volt egy apróságnak tűnő dolog, amin folyamatosan gondolkodtam, hogy mi lehet a hátterében, aztán váratlanul egy kimondottan ügyes és még ügyesebben eltitkolt fordulat következett be, és a történet az eddigihez képest egészen más, sokkal frissebb irányba kanyarodott, ahonnan óranézés a film végéig el is lett felejtve. Újabb poénok is követték egymást, amikre viszont profi módon utalást sem tettek a trailerben, így nem barmolták el a meglepetést, és egy egész kellemes drámai helyzet alakult ki a semmiből.

A vége pedig hollywoodi popcorn mozihoz képest kifejezetten kellemesre sikeredett, mert noha a befejezés egyértelműnek tűnhet, az utolsó utáni pillanatig képesek voltak lebegtetni, hogy akkor most mi is lesz. Összességében számomra egy nagyon kellemes moziélménnyé vált, még némi értéket is felfedeztem benne a vége felé. Nem is értem, hogy mi bajuk vele a kritikusoknak. Igaz, az Ironman a nyári topmozik közül még mindig a legszórakoztatóbb, de például a Hancock az Indiana Jones 4-hez képest sokkal több meglepetést, poént és drámát nyújt, ráadásul a karakterkonfliktusok is jobban átjönnek, mint az ezzel kiemelten foglalkozni próbáló Hulkban. Nem beszélve Charlize Theronról, aki csak úgy szimplán álomszép.