Rome - A sorozat

június 12, 2008

Akarod látni a valaha készült legigényesebb, legötletesebb és legjobb római kori, meg úgy általában véve történelmi témájú filmet? Nem, nem a Ben Hur az, nem is a Gladiátor, se nem a Spartacus. A választ az HBO minisorozatánál kell keresni, ami a „roppant kreatív” Rome (Róma) címet kapta.

Amikor megtudtam, hogy Cézár és Pompeius korát dolgozzák fel, Cézár felemelkedését és bukását, kicsit morogtam magamban, hiszen ennél jobban lerágott és megcsócsált csontot nehéz lett volna találni. Manapság a történelmi mozifilmek nem túl bonyolult logika alapján működnek: legyen benne legalább három mozgalmas csatajelenet, lehetőleg jó sok harcossal és vérrel, látvánnyal, extrákkal, a közöttük lévő időt pedig megpróbálják az adott történelmi szereplők vívódásaival, hitelesnek gondolt párbeszédekkel kitölteni. Néha többé-kevésbé sikerül, néha nem.

A Róma szerencsére tévésorozat, és noha a 12 részre összesen horribilis 100 millió USD költségvetés állt rendelkezésre, ennek nagy részét a korhűségre és a hitelességre költötték. Róma utcái, a díszletek, a belső terek zseniálisak, a készítők többé-kevésbé mindenre ügyeltek. Ami el is várható, hiszen HBO-sorozatról van szó, és ők nagy hangsúlyt fektetnek az igényességre, elég csak a Maffiózókra, a Deadwoodra, vagy a Tudorok sorozatokra gondolni.

A legnagyobb húzás azonban az volt, hogy nem sztárokat, hanem nagyon jó színészeket találtak a feladatra. Legjobb példa ennek érzékeltetésére a Marcus Antoniust játszó James Purefoy. Aki látta a Kaptárt Milla Jovovichal, na abban ő volt a másik amnéziás, a negatívcsávó, aki elterjesztette a vírust az Umbrella Co.-nál. Nem volt túl emlékezetes a szerep, sem a film, ellenben amit Purefoy a Rome-ban művelt, az valami hihetetlenül zseniális. Főleg a második szezon 10 részében növi ki magát, ami többek közt Augustus felemelkedését, valamint Antonius és Cleopatra közös éveit bontja ki.

A többi színész is kiváló, gyakorlatilag mindegyikükről ódákat lehetne zengeni karaktereik megformálása miatt. Náluk csak a forgatókönyv teljesít jobban, zseniális párbeszédek, intrikák, meghökkentően merész jelenetek követik egymást lépten-nyomon, miközben fricskaként a történelmi filmek üres látványorgiájának a Pharsalus-i ütközetet például úgy láthatjuk, ahogy csatajelenetet még sosem: Cézár serege felkészül a csatára, aztán a következő snittben már vége is az egésznek, ünneplik a győzelmet. A bukott Pompeius nem sokkal később pedig a két főszereplő légionáriusnak úgy meséli el a csata taktikai eseményeit, hogy egy bottal a homokba rajzolja. Azért nem maradunk véres csatajelenet nélkül sem, a Philippi-nél lezajló ütközet majdhogynem kenterbe veri a nagyköltségvetési filmek látványvilágát, ahogy a kamera beviszi a nézőt az egyszerű katonák közé, nem beszélve a Gladiátort is megszégyenítő feszültségű gladiátorharc az első szezon vége felé.

A történetről annyit, hogy a valós történelmi alakok mellett a főszereplő két egyszerű légionárius, egyikük családos férfi, a másik egy nem túl eszes, de hatalmas szívvel megáldott melák, akik minduntalan belekeverednek a nagyok játszmáiba, hol egyik, hol másik oldalon. Így a cselekmény a kitalált szereplők magánéletet tökéletesen keveri a valódi politikai, történelmi eseményekkel, és néha olyan zseniális álindokokat szolgáltat valós történelmi eseményeknek, hogy az ember leesik a székről a röhögéstől. Ettől eltekintve a Rome filmdráma, a szereplők nagyon komoly megpróbáltatásokon mennek keresztül, és azon túl, hogy Cézár és az ismert személyek sorsát ismerjük, egyetlen megkedvelt szereplő sincs biztonságban.

A sorozat emellett erőteljesen naturális, ez leginkább a második 10 részben csúcsosodik ki, ahol aztán egymást váltogatják a betegebbnél betegebb jelenetek, merényletek, gyilkosságok. Többek közt egy kém megerőszakolása házi szolgák által, vagy a szétfüvezett Cleopatra és Marcus Antonius évődése, esetleg Augustus fura szexuális életéből kapott ízelítők, na és híres történelmi személyek, például Cicero vagy Brutus meggyilkolása. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jeleneteket mernek az általában prűd és ostoba szabályok között működő tévécsatornákon bemutatni. Mondjuk, az RTL Klub állítólag megvette a jogokat tavaly, de azóta sem vetítettek egyetlen részt sem, lehet, hogy azóta is fejüket vakarják, hogy most mikor adják le: éjfél vagy hajnali 1 óra után.

 

Sajnos a két szezon után a Rome végleg elköszönt a közönségétől. Meg is értem miért, hiszen ez egy intellektuális sorozat, amiben noha akad akció, de a hangsúly egészen máson van. Átlagnézőnek, aki valóságshowkon és idióta műsorokon szocializálódik, nem való, és ehhez képest a költségvetés gigantikus volt, jó esetben legalább az árát visszahozta a befektetés.Kár érte, mert a Rome minden perce aranyat ér, és rengeteg érdekes császár és esemény volt még Róma történelmében, pl. sorra lehetett volna venni Cézár és Augustus után Tiberiust, Caligulát, Claudiust, egészen Néróig. Mindenesetre már idehaza is kapható mindkét évad DVD-n, szerintem egész kedvező, 8 ezer HUF alatti áron. Aki szereti a római kort, vagy általában a történelmi filmeket, esetleg a feszültséggel, ügyes poénokkal, fordulatokkal és kiváló karakterekkel megtűzdelt, maradandó élményt nyújtó sorozatokat, és nem kényes némi ókori brutalitásra, annak nem szabad kihagynia.