Én, a halhatatlan – 2.0.?
április 13, 2008Egy ideje már foglalkoztat az Én, a halhatatlan sorozat egyfajta felújított változatának megírása. Nem tudom, az Sf-irodalom története során csinált-e valaki konkrétan ilyet, de hasonlót többek közt Asimov és Clarke mindenképpen. Itt van Asimov híres novellája a Nightfall, amiből Robert Silverberggel később regényt írtak. Clarke pedig egy korai novellája alapján írta meg később A gyermekkor végét. Ja, és közben beugrott Orson Scott Card Végjátéka, aminek eredetije szintén egy novella volt, és Card saját állítása szerint csak a Holtak szószólója miatt írta meg regényben, mint egy előzményt. (Ja, és még egy: Nemes István is tervezett egy teljesen más stílusú újraírást az egyik Káosz regényével, de ha jól emlékszem, még mindig nem jelent meg.)
Visszakanyarodva, a fentiek alapján talán még sem olyan eretnek az a kósza gondolat, hogy esetleg nulláról újraírjam az Én, a halhatatlan sorozatot.A koncepció valószínűleg változna is, meg nem is. Az Erdőhold és a Gyarmatos könyveket mindenképpen leválasztanám, ugyanis, bevallom, egy megalomán és téves koncepció eredményeképpen kerültek összevonásra a halhatatlanokkal. Akkor jó ötletnek tűnt, de igazából mindkét ciklus megáll a saját lábán. Ez azt is jelenti, hogy a háromfajos ötlet is nagy eséllyel menne a kukába, hacsak nem tudom valahogy azokat is új alapokra helyezni. Az űroperai jelleget mindenképen kiszedném a történetekből, na meg az azóta felfedezett logikátlanságokat (és a hülyeségeket is), és Marcus Barbess történetei egy keményvonalas SF felé kanyarodnának. Kevesebb lövöldözés, űrhajózás, több emészteni való tartalom 
Hogy mennyiben maradnának meg a régi novellák alapötletei, köztük a Zsoldos Péter díjas írásomé is, azt még nem tudom. Lehet, hogy ha elkezdek gondolkodni, sok olyan új ötlet ugrik be, amik teljesen más irányba viszik el a sorozatot. Ha egyáltalán helyre tudom rakni az ötletet a mai gondolkodásomnak megfelelően. Nem lesz könnyű, az biztos.
Mindenesetre már évek óta gondolkodom ezen, és úgy tűnik, ezúttal a gondolat megérett arra, hogy talán legyen is belőle valami. Hogy mikor, azt viszont nem tudom, mert még van két rendkívül fontos történetem, amit előtte regényformába akarok önteni (Isten árnyéka “Nem tudom, még mi lesz a címe” az egyik, a másik pedig Az Ember könyve címet viseli. Ebből az Isten árnyéka címe valószínűleg változni fog, az Ember könyve pedig jelenlegi abszolút kedvencem, és valószínűleg nem önálló regény lesz.) Mivel azonban az Én, a halhatatlan novellafüzérként létezne, talán belefér két regény közé egy-egy történet próbaképpen. Aztán majd meglátjuk.
Vajon mennyire szentségtörés teljesen új alapokra helyezni egy régi írást, sorozatot? Ezzel egyúttal vélhetően lenullázni több korábbi írást?
Az első bekezdés alapján semennyire
Amúgy Sturgeon is egy novellája kibővítéseként írta meg a toptízes Több, mint emberi-t (Baba három [?])
“Vajon mennyire szentségtörés teljesen új alapokra helyezni egy régi írást, sorozatot?”
Ez kicsit olyan, mintha azt kérdeznéd meg, hogy szabad-e Istennek káromkodnia. Ez a te világod, azt csinálsz vele, amit akarsz. Hogy a kiadó, meg főleg az olvasóközönség hogy veszi be, az persze más történet.
Rossz a kérdésfeltevés. Helyesen:
Vajon mennyire szentségtörés hagyni elsikkadni egy ilyen lehetöséget?
Lehet , hogy nem tökéletes párhuzam, de a Hobbitból maga Tolkien sem gondolta volna, hogy egy Gyürük Ura is megszülethet. Ott persze a történet van tovább vezetve, de teljesen más stílusban, léptékben. Ha úgy tetszik a Hobbit/Babó volt az üropera a Gyürük Ura pedig a hard SF.
Amúgy Az Ember Könyve a Poszthumán témán alapul vagy teljesen más?
Scifi sorozat címszóval (BSG) teljesen jól működő példa is látható erre. Szerintem csináld azt, hogy írsz egy bevezető novellát ide a blogodba, és leteszteled vele a reakciókat.
Szerintem abszolút működőképes ötlet, nem kell szent tehénként kezelni semmit. Sőt, külön pluszt ad az egészhez, ha a rajongók klubdélutánok keretében összehasonlítgathatják a régi és új verziókat
Hajrá, de előbb tényleg a PhD 2-t!
részemről érdeklődéssel várom
Köszönöm, valójában a reakciókra voltam/vagyok kíváncsi.
Creideiki:
Remélhetőleg nem kell rá túl sokat várni.
Az Ember könyve megint csak egy önálló történet. Valamiért Card Holtak szószólója jut eszembe róla, pedig nem is hasonlít a sztori azon túl, hogy egy elég komplikált idegen társadalom is szerepel benne, aminek létrehozásánál a lényeg az emberi fogalmakkal mért idegenségük lesz. Na meg elvileg nem sok technológiai dolog lesz benne. Az ötletnek van egy érdekes eredete is, de erről majd akor, amikor eljutok oda
első reakcióm az ötletre: hozzá ne merj érni a kedvenc Hallhatatlanos regényekhez/novellákhoz, mert azok úgy lettek kitalálva, megírva és úgy lettek népszerűek/kedvencek
második reakcióm némi gondolkodás után: azért el tudnék képzelni abban a világban hard sci-fi-t is, aami még érdekelne is
személyes meglátás: kicsit illuzióromboló lenne, de azért megvenném a könyvet(és lehetőség szerint alá is iratnám
), és annak rendje és módja szerint el is olvasnám párszor és forumon vitatkoznék a többiekkel, hogy mit is akartál írni valójában XD én azt mondom “ámen”, de a végét azért tessék még megírni a jól bevált régi stílusban ;D 
tudom nehéz, mert átálltál már a “sötét oldalra” és más stílusban írsz már, vagyis nah, értitek 
Bizony igaza van Saturn haveromnak miszerint be kene fejezni a régi stílusban és csak azután restartolni az egészet így lenne kerek a dolog.
lehet bele is fogok….
Másrészt hard-sf stílusban Barbes meg Conrad…..az elég lol lenne én nem tudom elképzelni XD
Hírtelen kedvet is kaptam a halhatatlanos novellákhoz
Bár már többször elterveztem, hogy elolvasom előről az egész sztoryt de még nem vitt rá a lélek…azok a gátlástalanul vaskos erdőhold kötetek nagyon elkedvteleníttenek.
pedig legjobb
én szerettem őket, mert tovább tartottak egy napnál 
sajnos gyorsan olvasok :/ szelávíí…(de szerintem nem ront az élményen :))
Abban én is egyetértek, hogy először tényleg jó lenne, már elolvasni a befejezését a halhatatlanos regényeknek a régi stílusban, ez talán annyira nem lenne nehéz, hiszen a fele nagyjából megvan, és bár elsőre tényleg azt mondanánk az újra feldolgozásra, hogy ne, de aztán elkezd gondolkodni az ember, hogy idáig akármit is olvastunk az Író Úrtól az jó volt, szóval inkább bizalommal fordulok az ötlet felé, és szerintem rossz nem lehet belőle, csak valami szép borítót tervezzenek rá, mármint ha lehet, szerintem abban azért hasonlítson a régi változatra.
No, majd meglátjuk. Nyilván az ötlet feltételezi azt, hogy sokkal jobbra is meg tudom írni, mint az eredetit
Első körben majd valamikor teszek egy próbát, hogy mi sül ki belőle.
Egyébként nem kell feltétlenül hard-SF-re gondolni, inkább úgy mondanám, hogy bizonyos tekintetben reálisabbra, hitelesebbre. Ettől még lehetnek a történetek sokkal vadabbak és fantasztikusabbak is
Én is saturnnal értek egyet. Szívesen olvasom majd a Marcus Barbess Rebootot
de azért jó lenne ha a régi stílusban megírnád azt a befejező sztorit is.
Ahogy azt nemrég az Erdőhold kötetek kapcsán már beszéltük, nekem nagyon tetszett amit megalkottál, bejött az űropera stílus.
Végül is azonban a lényeg hogy csináld amihez kedved van, ne azt amit mi szeretnénk, mert ha csak kényszerből csinálod úgyse lesz az igazi. Persze azért remélem megjön a kedved ahhoz amire vágyunk…
ha szabad egy kis offot, bocs de kifelejtettem az előző hozzászólásomból, pedig annak a végébe akartam: nincs RSS-ed? Jó lenne.
Na, akkor eljött az ideje, hogy felvilágosíts, mi az és hogy…?
MorTuadh, addig is, amíg felvilágosítod, úgy nem jó, hogy beírod a címsorba, hogy hackett.sfblogs.net/feed meg hogy hackett.sfblogs.net/comments/feed? Mert attól, hogy a gombot Hackett eltüntette, RSS-e nyilván neki is van, én is elő vagyok rá feedezve.
Hát tömören, egyszerűen az RSS: jelentésében valami nagyon egyszerű információ megosztás, ami azért jó, mert mondjuk jobb RSS olvasó programoknál (pl. nekem Safari-ban) kiírja, ha az adott oldalon van új bejegyzés, de ha nem is írja ki, akkor is sokkal könnyebben és gyorsabban láthatóak át az új cikkek, blog bejegyzések, szóval igen hasznos egy dolog, kicsit bővebben róla:
http://hu.wikipedia.org/wiki/RSS_(fájlformátum)
á, tudom mit akartam megkérdezni tőle
Anno, mikor az Én, a halhatatlant olvastam, az volt a benyomásom, hogy csak önkényesen lettek szétválasztva a történetek “novellákká” az antológia tervezése során. Regénynek készült eredetileg?
autoszmájli, most látom.
tőle+d+:
Jud:
Én úgy terveztem, hogy noha novellaszerű a felépítés, de a 4 novella, plusz a későbbi 1 kisregény külön kötetben lenne a leghatásosabb. Nem tudom, hogy ez a szerkezet nevezhető-e regénynek együtt, szerintem belefér. Viszont én novellaként írtam meg őket, csak volt egy novellákon átívelő koncepció is bennük. Egyébként első variációként Cherubion antológiánként egy novella jelent volna meg… Szerencsére nem így lett.
látom már felvilágosítottak
Chelloveck: köszi, eszembe se jutott, hogy csak a gombot tüntette el
Azt se felejtsük el, hogy a legtöbb hétköznapi ember szürke életet él - és aki szeret olvasni ezek közül az emberek közül az kikapcsolódásra, szórakozásra, izgalmakra is vágyik - és sokan nem az agyalós könyveket keresik - őszintén bevallva, ezért kicsit sajnálom, hogy igyekszel stílust váltani - és nem értek egyet azzal, hogy izgalmas jelenetek csak a filmre valók - ezeket az olvasó elképzeli, beleéli magát - és az élete már nem is olyan szűrke…
bugyantotta:
A gportalos honlap fórumán írtad régebben, hogy Asimov, a Dűne, Lem többek közt a kedvenceid. Lehet, hogy tévedek, de ezek inkább elgondolkodtató könyvek, mint akció-scifik. Nekem a kikapcsolódás elsősorban a fantáziát jelenti, amikor olyan helyre visz el egy könyv, ami érdekel, elvarázsol, emellett amikor a világból nem zökkentenek ki a következetlenségek, na és olyasmit mutat, ahol még nem jártam.
Attól, hogy egy regényben nem lövik egymást halomra az emberek, és nem arról szól, hogy néhány hős végigrohan a regényen, és leöl ezer idegen lényt, még lehet izgalmas. Sőt: számomra ezek az “izgalmasnak” gondolt részek a legunalmasabb részei a regényeknek.
Azt viszont sosem mondtam, hogy ezentúl nem fogok izgalmas könyvet írni. Az Isten gépei vége felé közeledve a saját karom fogom lassan lerágni az izgalomtól
Csak annyit mondtam, hogy ha nem muszáj, nem fogok véres szájjal és pisztollyal rohangászó hősöket szerepeltetni a regényeimben. Ezt meghagyom másoknak.
Az ilyesminél számomra sokkal fantáziadúsabb és izgalmasabb témák is léteznek.
(Azt viszont vállalom, hogy tényleg unom már, hogy minden második SF különlegesen képzett, profi katonákról, ügynökökről, gyilkosokról szól. Ennél a scifi irodalom sokkal többre képes.
Na persze, az Isten gépei után következő regényemben éppen lesznek majd gyerekkortól folyamatosan képzett “harcosok” is.:-)))
Az ötlet jó, s bár önálló könyvsorozat nem jut az eszembe, ami így íródott volna, de képregényeknél (pl. Spider-Man -> Ultimate Spider-Man) és filmsorozatoknál (régi BSG -> új BSG) gyakoriak az újraírások és szerepjátékokhoz kapcsolódó regénysorozatoknál voltak erős koncepcióváltások (bár ott nem emlékszem újrakezdésekre).
Több író is gyakran átírja a korábbi regényeit - ezzel én maximálisan egyet is értek, mert az új változat általában bővebb, jobb, de legalább is jobban szerkesztett. Ami miatt viszont morcos vagyok, hogy még egyszer a sovány pénztárcámba kell nyúlni, hogy beszerezzem a javított/bővített kiadást. Általában inkább meg szoktam várni, míg valamelyik ismerősömtől kölcsönkérhetem, és átnézem, hogy miben különbözik a régitől. Ha teljesen vadonatúj átírás lenne, akkor is óvatosabb lennék vele, mert ha a régi tetszett, nem biztos, hogy az új is bejön…
Én ezt látom az újraírás hátrányának olvasói szemszögből.
Szuper volt a válasz :)))) Telibe találtál!!!!! Ha így gondolkozol, akkor megnyugodtam és alig várom az új műveket!!!!
Add A Comment