“Írtam egy regényt, ki kéne adatni”-szindróma
Posted by hackett on január 22nd, 2008
Tudom, hogy már unalmas ez az ingyen, vagy fizetős könyvkiadás téma, hiszen elég sok helyen szóba került mostanság (Pl. László Zoltán blogja vagy Sheenard mondja blogja 
és Sanawad blogja), de azért pár gondolatot felvések ide, hogy én is beleokoskodjak.
Meglepően sok ember kacérkodik manapság az írással, kevesebben elég lelkesek és elszántak ahhoz, hogy megírjanak egy teljes regényt. Azért jónéhány ember eljut a címben említett állapotba, és ezután jön a dilemma, hogy hogyan tovább, miként tudná megjelentetni az írását? Sok furcsa próbálkozást láttam már, például olyasvalakit, aki egy kiadó fórumán érdeklődött, hogy mikor és mennyiért adnák ki a regényét, és ha kiadják, akkor elküldi a kéziratot, vagy a másik véglet, aki a kiadói fórumon érdeklődött, hogy vajon ki tud neki segíteni abban, hogy hogyan és milyen címre tudna elküldeni kiadóknak a kéziratot (egy emailcím, az adott kiadóé a fórum tetején olvasható volt egyébként).
Szerencsés esetben az írás előbb utóbb megtalálja a kiadóját. (Az évek során három olyan, akkor még leendő íróval kerültem kapcsolatba, akik azóta szintén megtalálták a maguk útját, és manapság ismert, elismert fantasztikus írónak számítanak (nem nevezem meg egyiküket sem, mert még kicikiznek, hogy mit égetem itt őke ).
De mit tegyen az ember, ha a kiszemelt kiadók sorra visszadobják a regényét? Szerintem minden publikáló író mesélhetne sztorikat, hogy miféle utakat járt meg az első regényével, nekem is van, de ez most nem ide tartozik. Azon azonban érdemes elgondolkodni, ha az ember kéziratát mindenhonnan visszautasítják. Mert amit sok helyről visszadobnak, az általában nem jó. Fordítva persze nem igaz, nem minden megjelenő írás jó, de hát ez van, ez egy ilyen világ.
És el is jutottunk a lényegig. Feltűnően sok olyan írás születik, amelyek írója bármit megtenne a kiadatásért, és nem hallgat a szerkesztői, kiadói intelmekre, sőt, simán megmagyarázza, hogy mégis miért jó a regény, miért nem számít a helyesírás (!), és miért egyedi az egyébként tucatszor olvasott történet. Persze, tudjuk, az író olyan állatfajta, aki őszinte imádattal rajong a saját írásáért, és tudja, hogy az írása minden szava arany, még akkor is, ha éppen nem az.
Az ilyen fanatizmusra szoktak jó kis üzleti vállalkozások épülni, ugye, amikor a rajongó torkán a legutolsó gagyit is lenyomják aranyáron, és a rajongó csenget, mert kell neki a 145. kis bizbasz is. (Én is voltam Star Wars rajongó kiskoromban, hehe.) Na most, láthatóan elterjedőben vannak olyan üzleti vállalkozások, amelyek abban látnak pénzszerzési lehetőséget, ha kiadással kecsegtetik a lelkes, de kiadót nem találó írókat, mondván, pár százezer forint ellenében kiadják a regényét. Persze, ez nagy öröm, de ne legyünk balekok, ha valamit alkotsz, annak eladásáért normális esetben nem Te fizetsz, hanem vagy ingyen adod, vagy jobb esetben neked fizetnek. Na persze akkor, ha az üzleti vállalkozás lát esélyt arra, hogy, ha pénzt fektet a kiadásba, az megtérül. Ha nem lát benne pénzt, nem fektet be, feltehetően azért, mert az írás nem jó, nem eladható. Aki pénzt kér a kiadásért, miközben fantasztikus kritikákkal áradozik a műről, az több, mint gyanús. Aki ilyenbe belemegy, az pedig szerintem nem ebben a világban él, és elnézést azoktól, akik azt hiszik, hogy mégis.
Aztán itt a másik verzió, ami ugyan nem veszi le a sápot az írótól, helyette ingyen kiadással kecsegtet, de úgy, hogy amit az író kiad a kezéből, az lesz a könyvben, és az író határozza meg a könyv árát is. Na, ettől majdnem hanyatt estem a székkel. Bármilyen szerkesztetlen, korrektúra nélküli iromány lehet nyomdakész, még szerencse, hogy csak akkor nyomtatnak belőle, ha valaki rendel. Ja, és a borítókészítéshez adnak olyan ingyenes programot (gondolom netes link), amibe beírja a főbb paramétereket, és a program kiköp egy képet. Döbbenetes. Még csak az kéne, hogy ilyen művek árasszák el a könyvpiacot… Akkor inkább elfelejtek olvasni.
A fentiek a boncnok.freeblog Író, vigyázz! III. bejegyzésének - http://boncnok.freeblog.hu/ - hatására születtek. Roppant tanulságos részletek találhatók ott, hogy mivel kábítják a hiszékeny embereket, érdemes elolvasni.
Egyébként van egy pozitív vetülete is a fentieknek, mégpedig az, amikor olyan embereknek nyújtanak segítséget pár tucat példányban kinyomtatni az írását, könyvét, versgyűjteményét, akik nem is gondolják, hogy ebből lehet könyv (és valószínűleg jól gondolják). Pár tucat példány, amit elajándékozhatnak ismerősöknek, rokonoknak, ez tényleg szép gondolat. Ha erre megy ki a játék, és nincs mögötte hátsó szándék, lehúzási próbálkozás.
Szóval, ha kezdő író vagy, és komlyan gondolod, viszont a barátok dicshimnuszai ellenére a profi kiadók nem foglalkoznak Veled, azt javaslom, amit nálam sokkal okosabbak is megtettek már sok helyen: olvass sokat, írj sokat, és ha elkészülsz egy érezhetően jobb írással, próbáld meg újra. És hacsak nem vagy gondtalan milliomos, ne fizess azért, hogy megjelenhess.
január 22nd, 2008 at 7:13 pm
Elolvastam!
Csak a második sorban lévő linkek nem működnek. A kis linkek. 
január 22nd, 2008 at 8:13 pm
Persze, mert elbénáztam. Javítva
január 23rd, 2008 at 10:10 am
hackett: íme néhány állítás, amit már sokadszorra töröltetett a novum a blogterről: http://novum-verlag.blogspot.com/
nagyon-nagyon nem tetszik nekik, pedig csupán az igazságot írtam le, talán pontosan ezért…
január 23rd, 2008 at 12:11 pm
Az a baj, hogy amíg a szerzők vállalják, hogy fizetnek ezért, addig az említett cég vígan éldegél. Lehetne nem etikus piaci magatartásról beszélni, na de ugyanakkor meg a szerzők ismerik a feltételeiket, és aki vállalja ezeket, az utána nem szólhat egy szót sem.
Ettől függetlenül nagy disznóság ez.
január 23rd, 2008 at 11:30 pm
“Azon azonban érdemes elgondolkodni, ha az ember kéziratát mindenhonnan visszautasítják. Mert amit sok helyről visszadobnak, az általában nem jó.”
Ebben bizonyára van igazság, de mit tegyen az ember, ha még választ sem kap egyetlen kiadótól sem? Három regényt írtam, mindegyiket elküldtem az illetékes kiadóknak, hisz három különböző műfajról van szó. Jó, az igaz, hogy csak cd-n tudtam megtenni mindezt, illetőleg mailben, mert nem volt pénzem rá, hogy kinyomtassak összesen… hát, nagyjából kilencszáz oldalt. Ez a közömbösség a legrosszabb. Írják, hogy nem adják ki ezért és ezért… Leglább reagáljanak valamit! Szörnyű… Vagy meglehet, hogy olyan szerencsétlen vagyok, hogy mind a tizenvalahány csomag elveszett a postán? A cd-k összetörtek, a buborékos borítékokkal pedig épp javában pattintgat valaki?
Egyébként a Novumba én is belefutottam. Megláttam a hangyányi hírdetésük, szemem felcsillant: Hurrá, egy új kiadó! És szerzőket keresnek! Bizonyára naív vagyok és figyelmetlen, de az oldalukra ellátogatva nem láttam semmi utalást a fizetős műfajra, így el is küldtem nekik az első regényt. Most épp olvassák, várom a levelük, mert kíváncsi vagyok, hogy egy nagyjából 7-800 oldalas regényre milyen árajánlatot adnak. Egyébként nem bántom a Novumot, ez szimplán üzlet. Legalább jó páran munkához jutottak a soproni kirendeltségüknél.
január 24th, 2008 at 8:45 am
Na igen, azt is tudni kell, hogy a kiadók rengeteg kéziratot kapnak, és a kéziratolvasásra szánt idejük pedig minimális. A “nem kaptam választ” nem feltétlenül jelenti azt, hogy visszautasítják. Valójában nem is lehet tudni, hogy mit jelent, hiszen hónapok, rosszabb eseteben akár több, mint egy év is eltelik, mire a kiadó eljut a kézirathoz. Ha eljut. Akkor aztán vagy válaszol, vagy nem. Finoman persze lehet érdeklődni, de ettől még semmi sem garantálja, hogy válaszolnak. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember állást keres, sok helyen ott sem méltatják válaszra az embert. Ráadásul a 7-800 oldalas regényektől szinte minden kiadó megriad, hiszen nagyobb befektetést igényel, ráadásul egy ismeretlen névtől az már túl nagy kockázat, és ez valahol talán érthető is.
Azt javaslom, próbálkozz meg egy-két novellával is: egy novellát talán könnyebb megjelentetni, mint egy komplett regényt, és pár novellamegjelenéssel már lehet referenciát felmutatni, ami után elvileg jobban odafigyelnek Rád. Persze, megértem, ha nem írsz novellákat, mert pl. én is így vagyok ezzel, a novella sosem volt az én műfajom.
Ha viszont véleményre vágysz… Kószál pár író szerte a neten, akik szerintem szívesen beleolvasnak a regényedbe, és elmondják a véleményüket róla, ez mindenképpen nagy segítség lehet.
Hackett
január 24th, 2008 at 9:12 am
Lucas: A szerkesztőknek első körben biztosan nincs idejük egész regények elolvasására: általában beleolvasnak 10-15 oldalnyit, és abból kiderül a számukra, hogy egyáltalán érdemes-e áttenni a második körös kupacba.
Érdemes egy nagyon jó szinopszist írni a regényről, és azt küldeni mondjuk egy kiemelkedőnak tartott regényrészlettel megtámogatva, úgy valószínűbb, hogy az általad inkább sugalmazott kép alakul ki a kéziratodról.
január 26th, 2008 at 5:40 pm
Maldoror:
Ráakadtam nagy nehezen a 10 pontodra, amit a novumról írtál. Ugyan azt írtam legutóbb sanawad oldalán, hogy már nem pazarlom az időmet rád, hiszen úgy is hiábavaló, de mert annyira viccesnek találtam tényként kijelentett írásodat, úgy döntöttem mégis megteszem.
Átfutottam a 10 pontot, amit összeírtál, de nekem valahogy egyáltalán nem stimmel. Aki még nem tudná, én szerződtem a novummal, és ennek fényében értékelem Maldoror „szépírását“.
Szeretném, ha pontosítanád állításaidat, mert ugyanazt a semmit ragozod végig csak másként megfogalmazva.
Lássuk pontonként!
1. a novum minden költségét a szerzőire hárítja.
Honnan veszed, hogy mennyibe kerül a novumnak egy könyv előállítása, és nem csak a nyomdai költségekre gondolok. Te dolgoztál náluk, vagy csak találgatsz? Mert pontos számok ismeretében nagyon nehéz ilyen kijelentést tenni. „MINDEN KÖLTSÉGÉT“. Listát kérek a felmerülő költségekről!
2. a novum így semmiféle kockázatot sem vállal.
Ha az 1. Kérdésemre nem tudsz pontos választ adni, akkor ez a 2. Kijelentés alapból nem állja meg a helyét, tehát hülyeség.
3. a novum egy nyereséges vállalkozás, annak ellenére, hogy majdnem teljes egészében kezdő, ismeretlen szerzők műveit jelenteti meg.
Hogy a Kiadó nyereséges-e, azt csak akkor tudhatod, ha ott dolgoztál, mint Pénzügyi igazgató, különben honnan lennének ilyen információid. Egyéb esetben csak kitaláció, hiszen fogalmad sincs arról, hogy mennyit fordít fejlesztésre, munkaerőre, anyagokra, adott esetben valóban nyereséges-e. A másik része, hogy csak ismeretlen szerzők könyveiből nem lehetne nyereséges, már megint butaság, mert ha csak egy olyan szerzője lenne, mint a Harry Potter írója, bőven megélne élete végéig. Ám azt kell mondjam, megnéztem a honlapjukat, mielőtt szerződtem velük, és láttam mindjárt két írót is, akiket én ismerek. Polgár Andrást, mint a Szomszédok teleregény íróját, szerintem mindenki ismeri, sőt Linda Taylor sem ismeretlen sokaknak, csak rá kell keresni a neten. Szóval ez sem igaz, csak fantazmagória.
4. a novum NEM lehetne nyereséges, ha nem a szerzők pénzéből fizetnék a kiadást, és a későbbi piaci jelenlétet mindenestül.
A nyereségességet már a fentebbi pontban tárgyaltuk, miért nem kell tényként elfogadnunk, de tételezzük fel, hogy a cég nyereséges. „a szerzők pénzéből fizetik a későbbi piaci jelenlétet“ hát ez elég ködös számomra, mert pontosan nem is tudom mire gondolsz. Gyártási, marketing, logisztikai vagy milyen jellegűek ezek a „KÉSŐBBI PIACI“ jelenlét során felmerülő költségek? Te jós vagy, ha meg tudod ítélni, hogy ez pontosan 10 év alatt hogyan alakul, mert ha jól tudom a novum ennyi ideig szállítja a szerző könyvét, és ha ezt tényleg már az elején kifizettetnék a szerzővel, vagy nagyon képzett gazdasági szakemberük van, vagy jósnőkkel dolgoztatnak, ha meg tudják előre ítélni, hogy mondjuk 8 év múlva várhatóan ezek a költségek mennyibe fognak kerülni. Ha Te a jövőbe látsz és onnan tudod, akkor azt szeretném tudni, hogy 5 év múlva gazdag leszek-e és miből gazdagszom meg?
5. a novum kétszer is hasznot húz a szerzők szellemi termékeiből, egyszer, mikor kifizettetik a gyártás, terjesztés, marketing költségeit, másodszor pedig amikor profittal értékesítik ezeket a termékeket.
Kapcsolódik a 4.-es kérdéshez. Tutira marketing zseni lehetsz, ha tudod, hogy a novum mennyit költ gyártásra, terjesztésre és marketingre. Tényleg azt kell gondoljam, hogy ott dolgoztál. Csak akkor azt nem értem, hogy miért nem a pontos számokat írod le, hogy te tudod, a gyártási költség …. Ft., a terjesztési ktg. … Ft. és a marketing budgetből meg …. Ft-ot költenek egy könyv esetében. Ha ezeket megírnád könnyebben meg tudnánk ítélni, hogy igaz-e az állításod. Mert ha nem tudod megadni, akkor honnan veszed, hogy „kétszer is hasznot húznak“. Addig ez csak egy rosszindulatú feltételezés, amely minden alapot nélkülöz.
6. a novum egyetlen kiadványa sem volt, és nem is lesz veszteséges.
Végre egy pozitívum, ami ha a novum szájából hangzana el, talán megkérdőjelezném. De ha te mondod, ez alapján minden Szerzőnek ajánlom a Kiadót, mert ha valóban így van, akkor a Szerző csak jól járhat. Senki nem kíván magának egy haldokló, piacról éppen kivonuló Kiadót. Én is inkább egy nyereségesen működő Kiadót választanék, ahonnan biztosan megkapom a honoráriumomat.
7. a novum költségvetésében nem számottevő tétel a szerzőknek utalt honorárium.
Szeretném látni a számokkal alátámasztott bizonyítékot, azaz a novum Költségvetését! Melyben szerinted a szerzőknek utalt honorárium nem számottevő. Kicsit konkrétabb megállapításra van szüksége minden Szerzőnek, hogy döntést hozhassanak, megérné-e nekik a novummal szerződni. De mint tudjuk, a költségvetés egy Kiadó teljes üzletmenetére vonatkozik, ha neked egzakt számaid vannak, lássuk!
8. a novum egy szimpla, profitorientált biznisz, mely nagyobbrészt a szerzők pénzéből (ún. “költséghozzájárulásából”), másrészt pedig a szerzők szellemi termékeinek eladásából tartja fenn magát.
Már megint egy olyan megállapítást teszel, amelyet ha bármely ember, akinek vállalkozása van elolvas, azt gondolja, nagyon naív vagy, hiszen egy vállalkozás csak akkor tud működni, ha nyereséges. A profitból van lehetősége a cég működési költségeinek fedezésére és megújulásra, fejlesztésre. Egy nem nyereséges vállalkozás sürgősen bezárhatná a kapuit. De ez bármely területére érvényes a gazdaságnak. Nem tudom ez miért problémaként merül fel nálad, ugyanis a legalapvetőbb elvárás egy vállalkozás részéről a nyereséges működés, de ezt már középiskolában tanítják. Lehet, hogy hiányoztál azon a napon?
9. a novum a fentiek értelmében nincs kiszolgáltatva a piac törvényeinek.
Hát ez vicces. „A novum a fentiek értelmében nincs kiszolgáltatva a piac törvényeinek.“ Ha megnézted volna kb. 95 Kiadó működik Magyarországon. Igen komoly konkurenciaharc zajlik a piacon. Pontosan mi az a szabály szerinted, amely miatt a novum kivonhatja magát ezen piaci törvények alól. Áruld már el kérlek!? Ha tudsz ilyet, feltétlenül közöld velünk, mert mi is ilyen szférában szeretnénk akkor vállalkozni, hogy ne kelljen a piaci törvényektől tartanunk. Szeretnék monopóliumot alapítani.
10. a novumot a szerzői cipelik a hátukon, és a novum nem bukhat bele ebbe a bizniszbe.
Ha a novum nem bukhat bele a bizniszbe, az nagyon jó hír, mert akkor a Szerzők még sokáig élvezhetik a könyvük árbevételéből származó honoráriumukat. És, hogy ezért haragudnának a Kiadóra, kötve hiszem. De ha szorosan ragaszkodunk az általad írt „a novumot a szerzői cipelik a hátukon“ kijelentéshez, elárulhatom, minden Kiadó két célcsoportból él, a szerzőkből és az olvasókból, akik megveszik a Szerzők könyveit. Hogy miért? Talán nem kell különösebben magyaráznom.
Tudod-e azonban, hogy amennyiben a fentiekre nem tudsz konkrét számokkal, tényadatokkal és dokumentációkkal szolgálni, esetleg feljelenthet a cég szándékos hitelrontásért, rágalmazásért, és esetleg a megnyert per végén még az elmaradt hasznukat is a nyakadba sózhatják. Hát én kétszer is meggondolnám, hogy miket írogatok, főleg ha nincs rá bizonyítékom. De ha te nyugodtan alszol, mert pillanatok alatt megmutatod mindenkinek a fenti felvetéseimre a nálad lévő bizonyítékokat, akkor nincs semmi gond. Mindenki eldöntheti, hogy azok ismeretében még mindig a novum verlag mellett dönt, vagy a másik 95-ből választ egyet magának.
Üdv.: markato
január 27th, 2008 at 1:18 pm
novum markato verlag: a novum, és minden hasonszőrű fizetős kiadó az egész világon úgy állapítja meg az ún. “költséghozzájárulás” mértékét, hogy akkor se bukjon az üzleten, ha egy adott könyvből egyetlen példányt sem értékesít, tehát: a felmerülő költségek a szerzőket terhelik. ezt nem kell számokkal bizonyítani, a napnál is világosabb, hiszen ezek a cégek nem karitatív szervezetek.
a kockázat ellenkező esetben hatalmas, és ésszerűtlen lenne, a fentiek értelmében azonban nincs.
a novum nyereséges, ha nem lenne az, akkor nem létezne. nyereséges, mert az értékesítés megkezdéséig a szerzői finanszírozzák a teljes folyamatot: a későbbiekben eladott termékekből származó bevétel (a kereskedelmi árrés fölött) tiszta profit, hiszen nem a nyereség egy részének visszaforgatása adja a fizetős kiadók lendületét, hanem a szerzői “költséghozzájárulás”.
a tiszta, ráfordítás nélküli profitból utalt 10 százalék, az 10 százalék: ez nem számottevő, főképp ha figyelembe vesszük, hogy szinte minden szerzőnek felajánlanak egy lehetőséget, miszerint lemondhat az első eladott ezer példány után járó honoráriumáról egy minimális összeg fejében. amennyiben ezt a szerző elfogadja - és hogy valamennyire csökkentse a horribilis hozzájárulását, valószínűleg így tesz - akkor az első ezer példány értékesítésének hasznából utalt szerzői díj nulla, ami a nem számottevőnél sokkal kevesebb.
mivel a novum, és a novumhoz hasonló vállalkozások elsősorban nem a könyvpiacból, hanem a szerzőikből élnek, a könyvpiaci törvényeknek való kiszolgáltatottságuk elenyésző.
novum markato verlag: azt kérted áruljam el, hogyan vágj bele egy olyan vállalkozásba, melynek nem kell tartania a piaci törvényektől. íme a recept: hozz létre egy olyan “kiadót”, mint a novum, és célzott marketinggel találd meg a hiszékeny, könyvkiadókban csalódott, becsvágytól fűtött, és reménykedő szerzőket, húzd el előttük a mézesmadzagot, és kitartóan legyezgesd hiúságukat, míg le nem mondanak szinte minden (könyvükhöz fűződő) jogukról, és míg ki nem fizetik műveik piacra juttatásának minden költségét, aztán add el ezeket a könyveket borsos áron. ha senki sem rendel a könyvekből, az sem baj: nem jutsz csődbe, hidd el, addig biztosan nem, míg hatékonyan felkutatod a fizetőképes szerzői keresletet. első körben soha se említsd, hogy óriási összeg fejében vállalod egy adott mű kiadását: ezt csak akkor közöld az ügyfeleiddel, ha már alaposan megpuhítottad őket hangzatos ígéretekkel. valamire nagyon vigyázz: a “kiadódról” csak a saját pozitív, kifényesített információid keringhetnek, és ha valaki jogos, és megalapozott kritikával illeti a céged, akkor hitelrontás címén igyekezz eltüntetni a színről.
sok sikert markato.
január 30th, 2008 at 11:56 am
maldoror, számok hiányában, sajnos még mindig csak kapálózól és hiteltelenül írogatsz. Nincs fogalmad sem arról, hogy mennyibe kerül az előállítás, sem arról, hogy mennyit fordítanak marketingre, és arról sincs, mennyibe kerül a logisztika. Várom a számokat!!!! Tudod: a TÉNYEKET. NEM A FEJEDBEN KERENGŐ TÉVHITEKET.
augusztus 10th, 2008 at 8:44 am
Sziasztok! Kevesen tudják, hogy a Novum nem mindenkitől kér horribilis összegeket. Nekem olyan feltételekkel vállalták be a kéziratomat, hogy a plafonig ugrottam örömömben. Persze, válogatnak. Ahogy válogat az Accordia, mégis, csodák csodája, ők is kedvezően fogadták. Ebből nem azt szűröm le, hogy remekműveket alkotnék, csupán annyi a tanulság számomra, hogy ha valaki esetleg úgy ír, hogy az a kiadónak nem ciki, akkor nem kell félmilliókat befizetni, hogy kiadják. Viszont név nélkül említenék az utóbbi két évből olyan, pályázatra feltöltött regényt, amiktől az első sorok után gyakorlatilag égnek állt a hajam, mert a legtöbb ismerősöm általános iskola másodikban komolyabb nyelvismerettel rendelkezett. Sajnos a barátok, rokonok ezeknek az embereknek nem merik megmondani, hogy bocs, de totál vacak, amit összedobtál, felesleges küldözgetned, itt jön létre az “egyetlen kiadó sem válaszol” effektus, vagy a másik verzió, amelyet egy kiadó kiötöl: úgy vállalja be a könyv megjelentetését, hogy ha egy darabot sem ad el belőle, se bukjon. Ami érthető önvédelem. Lehet ezért bárkit hibáztatni? Nem a kiadókat kellene szidni, hanem némi önkontrollt gyakorolni, és ha 15 kiadó közül max. egy adná ki, sok százererért, elgondolkodni azon, hogy talán nem az írás az a pálya, mit a sors az adott szerzőnek kijelölt… Sokkal kevesebb megkeseredett alkotó és ember lenne, ha az ilyen jelek láttán nem rögtön rablási szándékot, hanem szelíd elutasítást érezne…
augusztus 10th, 2008 at 8:54 am
Ha az ember humoreszket ír -csak- azt is fogadják?…………………..
:)))))))))))))))))))
.
augusztus 10th, 2008 at 10:25 am
Miért ne fogadnák?? Ha jó?
december 17th, 2008 at 6:34 pm
Elolvastam egy pár beírást. Nem jellemző, hogy becsatlakoznék egy ilyen levélváltásba, de most mégis írnom kell, simán grafomán lennék és már mindegy, hogy hol jelenik meg szövegem, csak olvasható legyen? szerencsére ez nem teljesen így van, hisz elég sok helyen van már nyomtatásban írásom, de könyv formájában még csak egy mesét sikerült magaménak tudnom. Szóval, amiért is írok: miért kell letörni az emberek álmát? Van pénze, tetszik neki és barátjainak az írása, akkor miért ne adja ki valaki művét, még ha saját költségén is teszi ezt. Egyrészről: ha a mű rettenetesen gyenge, akkor egy dolog, hogy a kiadó befektetés nélkül ússza meg a történetét, de még a nevét is mélyre ássa a köztudatban. Vannak olyan kiadók, kiknek már nem is egy kulcsszóra keresnek rá az emberek, hanem konkrétan a kiadó nevére. Én is írtam már két “könyvet”, inkább nevezzük egyenlőre kéziratnak, és én is befutottam a novumba. Elsőre maga volt a csoda, mikor megkaptam értesítő e-mailjüket, majd az arcul csapás, mikor az összegről írtak. Magamtól nekem is el kellett ájulnom, hisz nemcsak a barátaim, hanem azok ismerősei, rokonai (szóval Micimackó csapata) mind lelkendezve olvasták rongyosra a lapokat. Persze, hogy azt hittem, hogy enyém a világ és a hírnév. Majd a sok kiadói visszajelzés után: magyaroktól nem adunk ki könyvet illetve financiális okokra hivatkozva érdeklődésemet egy-két évre kérték, hogy halasszam el, egy íróhoz fordultam, hogy olvassa el munkámat. nyolcvan százalék pozitív jelzés, a többi pedig valós hiányosság. De fel nem adom. A novum megint megkeresett, és előfordulhat, hogy “befutok a csapdájukba”. Ha világhírű nem is leszek, de elmondhatom majd unokáimnak, hogy az álmainkat megélni kell, és nemcsak mesélni róluk, mint egy laza tündérparódiáról. Én mindenkinek azt üzenem ezen a helyen, hogy legyen nyitott és bátor, ha meg pénze is van, akkor saját könyvtulajdonos is. Nem biztos, hogy a kiadók is mindig jól bele tudnak trafálni egy-egy íróba: bár lehet, hogy nem ez az aktuális hely, de egy Csernus, vagy egy nem is tudom, talán Judy-nak becézett énekes könyve egyáltalán nem jelent hosszú távú sikert. Így akár még szerencsés is lehet egy könyvkiadás. Amit nem teszünk meg, arról sosem fogjuk megtudni, hogy hogyan végződött volna. szóval csak ennyit akartam írni. éljétek az álmaitokat!!!!
május 10th, 2009 at 5:19 pm
Hát… én még csak most kezdek ilyen keresgetésbe, mivel én is elkövettem a hibát, hogy írni kezdtem.
Elküldtem én is a Novumnak (csak oda), amit visszaolvastam pedig feljebb, az jött le, hogy nyilván nagyon hulladék, hiszen félmillió felett kértek pénzt.
Szóval, szerintetek érdemes egyáltalán elküldeni még valahova, és ha igen, hová?
május 10th, 2009 at 5:36 pm
Ajánlom figyelembe a bejegyzés elején található linkek közül sanawadét. Ott már 450 hozzászólás óta taglalják a tapasztalatokat azok, akik magánkiadásra adták a fejüket. Én eltanácsolok mindenkit ettől az úttól, aki kicsit is komolyan gondolja, de aki csak szeretná egy-két írását nyomtatásban látni, azoknak tökéletes út. De nem a Novum, aki pénzt kér a Te (!) munkádért.
Aki pedig komolyan gondolja, az legyen kitartó.
július 31st, 2009 at 9:47 pm
Üdv! Én kb két hónapja küldtem el novellámat a Novumnak és tegnapelőtt jött a boríték h kiadnák..persze örömkönnyek meg minden, ami kell, de aztán rájöttünk, hogy azt a több, mint félmilliós összeget, ami ott van, nekünk kell kifizetni…
Az anyagi helyzetemről csak annyit, hogy ezt az összeget képtelen vagyok kifizetni és most mecénásokat, szponzorokat keresgéltem, amíg rá nem találtam erre a lapra.
Érdekes véleményeket olvastam…de én még nem hallottam olyan kiadóról, ami ingyen adná ki a könyvemet..szóval kérdés: ilyet hol találni? Miért nem írsz pontos nevet?
július 31st, 2009 at 10:22 pm
Bea: pedig a legtöbb kiadó nemcsak ingyen kiadja, hanem még fizet is érte, amennyiben: jól írsz, eredeti sztorit találsz ki, a karaktereid “élnek”, a párbeszédeid életszagúak, a jeleneteid feszültek…stb. Plusz nem árt, ha a neved felmerült már néhány pályázat kapcsán.
Vagy fizetsz vagy végigjárod a szamárlétrát.
De bennem azért ott motoszkál a kérdés: ha csakazértis kiadsz egy könyvet félmillióért, utána mi lesz?
július 31st, 2009 at 10:44 pm
Engem csak az érdekelne, hogy tudnál e ilyen kiadót mondani.. ami nem kér 658E forintot, hogy még én járuljak hozzá a kézirat könyvvé formálásához. Rengeteg kiadót keresek,ami kéziratokat fogad, de eddig csak a Novum Verlagot találtam.
Hogy mi lesz utána? Bukta.. nem mindenki jár úgy, mint J.K. Rowling vagy Stephenie Meyer
augusztus 1st, 2009 at 12:10 am
lilli.hu
augusztus 1st, 2009 at 7:40 am
Szia Bea!
A fő kérdés az, hogy mit szeretnél az írásoddal, és hosszabb távon mi a célod. Ha “csak” nyomtatásban szeretnéd látni, könyvalakban, ami az olvasók számára is hozzáférhető, és Neked nem kell fizetned érte (vagy csak minimális összeget), akkor valóban a www.lilli.hu-t, vagy a www.adlibrum.hu-t javaslom. Azonban azt érdemes tudni, hogy ez úgynevezett POD (print-on-demand) kiadási mód, amikor a könyveket akkor és annyi példányban nyomtatják, amikor és amennyi példányra igény van.
A Novum Verlag kifejezetten a hozzád hasonló lelkes íróemberekből él, a Ti álmaitokért kér sokszázezer forintot. Persze, mindig lesz, aki kifizet akár félmilliót is.
Viszont ha komolyan veszed az írást, akkor miért ne próbálnád meg végigjárni a Raves által említett szamárlétrát. Olyan kiadókhoz elküldeni az írásodat, akik komolyan elbíráljáka kéziratokat, és a minőség alapján döntenek. Vagy pályázatokon részt venni. Persze, ebben ott van erősen a kudarc lehetősége, de ha tényleg szeretsz írni, van tehetséged és fejlődőképes vagy, kis szerencsével előbb-utóbb úgy is tudsz publikálni, hogy Neked fizetnek érte. Igaz, ez sokkal nehezebb és rögösebb út.
Ha novellát írsz, nézd meg a www.galaktikamagazin.hu vagy a www.cherubion.hu oldalát, és a kapcsolatok menüpontok alatt minden bizonnyal találsz emailcímet, ahová elküldheted az írásodat. Ha regényt, akkor ezek mellé érdemes elböngészni a www.tuan.hu és a www.deltavision.hu kiadók oldalain is.
Ezen túl ajánlom figyelmedbe a www.terra.hu és a www.ujgalaxis.hu -t. Utóbbi pályázatokat is ír ki évente kétszer. Stb.
Lehet, hogy nem válaszolnak, vagy csak nagyon lassan, de érdemes türelmesnek lenni, hátha megéri.
augusztus 1st, 2009 at 8:48 am
Vazz, Botond nekem anno nem foglaltad össze ilyen szípen…
augusztus 1st, 2009 at 8:51 am
Crei: Mert fiú vagy…
( a feleségem múltkor megjegyezte, hogy a zebra előtt mindig csak akkor állok meg, ha hölgy várakozik :))
augusztus 1st, 2009 at 11:19 am
Crei, Te jobban képben voltál, nem is ezt kérdezted, és tudtad is, mit akarsz
Meg is lett az eredménye szerintem 
augusztus 1st, 2009 at 12:21 pm
Najó, van benn valami…
augusztus 1st, 2009 at 1:25 pm
Köszönöm a választ! Tegnap épp az Ulpius-házhoz küldtem be, majd meglátjuk több hónap múlva, mi lesz, de nagyon köszi a linkeket!
december 10th, 2009 at 10:27 pm
Megint én! Csak gondoltam megírom, hogy senki se küldjön be kéziratot a Novumhoz és várjon csodára! Csupán kihasználja azokat, akiknek van félretett pénzük és a naivságukat. Én azóta egy másik kiadóval tárgyalok, amit meg is írtam a Novumnak!
december 11th, 2009 at 11:02 am
Bea:
Jó döntés, remélem, más is rájön erre. Bár, gyanítom, a leveledre nagy ívben ejtettek, úgyis jelentkezik helyetted sajnos majd 3 másik lelkes ember, aki elhiszi, hogy ez a terméeszetes mód a megjelenésre.
december 14th, 2009 at 9:36 pm
Sziasztok!
Szerintem manapság az egyetlen üdvözítő út a magán vagy a fizetős kiadás, de a leges-legjobb ha
létrehozol egy saját kiadót, mint pl Vavyen Fable vagy L. L. Lawrence.
Mert különben még addig sem tudsz eljutni, hogy beküld a kéziratodat. Nem tudom, észrevettétek e, hogy a legtöbb kiadó még email címet sem ír ki a weboldalára.
Ennyi!
Tudomásul kell venni, hogy a könyvkiadás manapság, már nem a művészetről és az értékekről szól.
Egyszerűen csak üzlet. Lélektelen, rideg üzlet.
Aki nem így áll hozzá az pofára esik. Sajnos.
Egyébként az Aposztróf kiadó korrektnek tűnik, bár nyugtával dicsérd a napot.
Az én kéziratomon az Ulpius ház fél évig ült, és utána közölték, hogy ők főleg külföldi fordításokat adnak ki.
Vagy kreálnak maguknak egy magyar sztárt, limonádé regényekkel, aki még írni sem tud, a nevét nem említeném.
Ennyit arról, hogy a kiadók ki tudják választani a tehetségeket.
Egyébként sok világklasszis, köztük Tolsztoj is magánkiadásban jelentette meg az első regényét, és ha nem tette volna, lehet, hogy a világirodalom szegényebb lenne egy gyöngyszemmel.
Mindenki döntsön belátása szerint. Én adok magamnak egy esélyt, mert úgy gondolom, ha már ennyit dolgoztam valamin, akkor megérdemlem.
december 14th, 2009 at 11:09 pm
Marina:
A saját kiadó pénzbefeketetést igényel, nem is keveset, Vavyan Fable is csak az első könyvei sikere után tudta megcsinálni, amikor már szép összegek vándoroltak hozzá. Lőrinc L. László saját kiadójáról nem hallottam, de lehet, hogy így van, mindenesetre hasonló az esete Fable-hez. Na meg, mivel ők a 90-es évek elején kezdték, van egy sokezres olvasói bázisuk, amit egy kezdő írónak esélye nincs előteremteni.
Aki ügyes, utána tud nyomozni a kiadói elérhetőségnek, megérdeklődheti telefonon, hogy fogadnak-e kéziratot, stb. Mindig vannak új, publikáló írók, szóval, nem lehet mondani, hogy a helyzet reménytelen. Nem könnyű, de a jó írások többnyire megtalálják az útjukat a kiadás felé.
Viszont nem szabad leragadni egy regénynél, és görcsösen ragaszkodni hozzá. Másodszor, ha tanul az ember a hibáiból, tud még jobbat írni, amivel máris nagyobb esélye lesz egy kiadónál. A jó könyv nem a semmiből születik, rengeteg munka van mögötte, több, mint amit a legtöbben képesek beleölni.
december 15th, 2009 at 9:06 am
Szia!
Részben igazat adok. Az én esetemben azonban ezt nem látom járható útnak, ugyan is a regényeim egymásra épülnek. Mondhatjuk krónikáknak is őket. Amennyiben az első kötet nem kerül kiadásra, úgy a többi megjelenésének nincs semmi értelme. Évekig viszont nem szeretnék várni.
Úgy érzem, hogy a maximumot hozam ki magamból, és minden egyes szó a helyén van, az egész olyan mint egy költemény. A stílusa is eléggé szépirodalmi. Szóval az én esetemben nem sci- fi- ről vagy a szó szoros értelmében vett fantasyról van szó.Ha ismered Anne Rice csodáit, akkor tudod miről beszélek, ő nagy hatással van rám.Sajnos a Dáin kiadó már nem jelenteti meg az Új Anne Rice könyvet az Angels Time-t, mert az eladatlan Rice könyvek még mindig a raktáraikban állnak.
És ő világszerte, az egyik legsikeresebb író.
Ennek ellenére köszönöm a tanácsaidat, mert csak a pénztárcámat akarod kímélni.Arról viszont
nem sikerült meggyőznöd, hogy a regényeim sikeresebbek lennének, ha egy nem fizetős kiadónál jelennének meg, úgy öt év múlva, mikor már a kedvem is elmenne az írástól publikáció és olvasói visszajelzések híján. Az anyagiakról nem is beszélve. Arról a 10%- ról beszélek amit a kiadótól kapnál, így viszont 50% vagy rosszabb esetben 38% marad a tied, minden eladott példány után.
Ha bejön, és sikere lesz a könyvednek többszörösét keresed meg vele.
Aki mer, az nyer!
december 15th, 2009 at 9:20 am
Ha nem veszed indiszkréciónak Hackett, megkérdezhetem, hogy a te könyveidből hány példányt sikerült eladni, melyik kiadónál jelentek meg, és hol értékesítik őket?
december 15th, 2009 at 10:05 am
Fogyási infót sajnos nem tudok mondani, egyrészt bizalmas, másrészt pontos számot én sem tudok.
Az utolsó regényem a Metropolis Mediánál, a Galaktika Fantasztikus könyvek sorozatában jelent meg, 3000 példányban. Elvileg minden Libriben, Alexandrában megtalálható, plusz a kisebb könyvesboltokban.
A kiadásnál szerintem a következőket kell végiggondolni.
1. Vagy van X százezer forintod, amit belefektetsz a kiadásba, és csinálsz egy saját kiadót, finanszírozod a nyomdaköltséget és hadakozol a terjesztőkkel, akik a kis kiadókat szerintem még az átlagnál is jobban megszivatják.
2. Fizetős kiadóhoz mész (pl. novum Verlag), akik látszattevékenységet végeznek, elhitetik, hogy ők a Te érdekeidet képviselik, miközben már előre felvették a pénzt. Én még nem láttam elégedett írót, aki ezen próbálkozás után sikerről számolt volna be.
3. Nemfizetős kiadási szolgáltatás (pl. Lilli.hu), ez egy kedvező megoldás, csak egy gond van vele: mivel nem nyomtatják ki a könyvet, vagy csak minimális példányszámban, vajmi kevés az esélye, hogy eljut az olvasókhoz. Ez leginkább arra jó, hogy ismerősöknek, barátoknak adhasson belőle az ember.
4. Megpróbálni találni egy hivatalos kiadót. Ennek előnye, hogy a kiadó fektet bele pénzt, tehát érdeke, hogy el is adja a könyvet, plusz, megfelelő kiadó egyben márkaértékkel bíró, hiteles könyvforrás is, ami szintén elősegíti azt, hogy az olvasókhoz eljusson, amit írsz. És ez itt a lényeg, ugyanis rengeteg könyv jelenik meg, amik közül a legtöbb szépen eltűnik a süllyesztőben, még mielőtt eljutna az olvasókhoz.
Az írás pedig nem az a tevékenység, amitől a rövidtávú meggazdagodást érdemes várni. Angolszász nyelvterületen is csak az írók néhány százaléka él meg ebből, de ők is hosszú, kemény munkával tudják elérni ezt. Idehaza erre még kevesebb az esély.
Persze, mindig vannak kivételes sikertörténetek.
december 15th, 2009 at 12:13 pm
Köszi, hogy ilyen hamar válaszoltál.
Most találtam egy kiadót, aki ténylegesen kinyomtatja a megrendelt példányszámot, és 12% os részesedésért cserében eljuttatja a Libri, Alexandra, Líra, könyvhálózatba.50% levesz a terjesztő, így nekem marad 38%. A legvégén viszont, durván nekem is csak 15% marad, mert a többit ugye befektettem
Viszont a szerzői jogok nálam maradnak, és ha esetleg befutna a könyv akkor ez nem hátrány.
Tehát ugyan ott vagyok, mintha egy nem fizetős kiadónál jelentettem volna meg.
Természetesen csak abban az esetben, ha sikerül eladni a könyveket.
Első körben 500 példányra gondoltam, így nem túl nagy a kockázat, után nyomni mindig lehet.
Végső esetben életem végéig ajándékozgatom őket, de mégis csak az enyéim maradnak.
Szép napot!
december 15th, 2009 at 12:17 pm
Még valami. A kiadó biztosítja a Károly körúti Alexandra házban történő, dedikálással egybekötött
könyvbemutatókat, és részvételt a júniusi könyvfesztiválon.
Én ezt az ajánlatot elég jónak tartom.
december 18th, 2009 at 5:59 pm
Az ismerőseim 200-300 példányokat nyomtattak, és még azt sem sikerült sem eladni, sem elajándékozni. Az elején én is kértem egy rakat kiadói példányt, de olyan tizenvalahányat tudtam lepasszolni az ismerősöknek, és szerintem ezeknek a fele sem olvassa el őket. Szóval, ami a nyakadon marad az elején, az a végén is, hacsak nem kezded el az utcán szétszórni.
Az ismerősökre lehet ilyenkor építeni, de akkor először végezz egy felmérést, hogy hányan vennék meg. Miután megvan a szám, mondjuk a kétszeresére kérj ajánlatot a nyomdáktól. Az így kapott ajánlattal keresd meg újra az ismerősöket, akik feliratkoztak, és kérd el tőlük a pénzt előlegbe. Ebből úgy nagyjából már látni fogod, hogy mennyire van rá fizetőképes kereslet.
Az Ulpiusról igazából sejteni lehetett, hogy nem fogja kiadni, de rajtuk kívül hány kiadót kerestél fel? Az elutasítások is sokat segíthetnek abban, hogy mit lehetne javítani - akár a kéziratodon, akár szinopszison, vagy a kísérőleveleden
Az, hogy szerinted már tökéletes, közel sem jelenti, hogy egy szerkesztő is ugyanezen a véleményen lenne…
december 19th, 2009 at 5:13 pm
Kadmonnak
Szia!
Kizárólag az Ulpius ház kiadónak küldtem el idáig, de több kiadóval is beszéltem telefonon.
A gazdasági helyzet miatt 50%- al esett vissza a könyvvásárlás, és ezáltal a kiadás is.A kiadók már nem mernek kockáztatni első könyves írókkal, most nem ezt a világot éljük.
A barátnőmnek saját könyvkiadója van, de ő is olyan rosszul áll anyagilag, hogy még a külföldi siker könyveit sem tudja eladni. Mivel nem szeretnék éveket várni, legfőképpen azért, mert már két regényem is elkészült, így magán erőből fogom megjelentetni az Aposztróf kiadónál. Az előzetes internetes felmérések szerint bejön az olvasóknak, és szépirodalmi jellege miatt nem csak egy korosztálynak.Tudom, hogy rengeteg ilyen témájú könyv van a piacon ,de az enyém mégis más.Történelmi, romantikus, lírai.Ezen kívül két hely is van ahová ki tudom rakni őket közvetlen értékesítésre, mindkettő saját tulajdonú szolgáltató hely. Próbálok még más reklám lehetőségeket is felhajtani BKV, dedikálás könyvesboltokban,honlap stb. Az első kiadás 500 példányban fog megjelenni.Az előleges ötleted lehet, hogy praktikus, de kissé erőltetett. A tapasztalatom az, ha valamit nagyon tukmálnak, az elriassza az embereket. Én nagyon bízom benne, hogy sikere lesz a regényemnek, mert különben bele sem vágnék az egészbe.
Amit pedig a szerkesztői véleményezésről írtál az nem mindig helytálló. Mi van ha olyan ember olvassa el, akinek abszolúte nem jön be a témád, vagy a stílusod. A Harry Pottert például négy éven keresztül egy kiadó sem akarta kiadni. Nem érdekelnek a szerkesztői vélemények, mert nem nekik írok, hanem a leendő olvasóimnak.A szerkesztőnek egy dolga van, hogy kijavítsa az esetleges értelmezési és helyesírási hibákat, nem több. A véleményükre pedig azért sem adok, mert ha adnék akkor nem érteném, hogy jelenhet meg az a rengeteg ponyva, amit ugyan úgy egy szerkesztő bírál el.
Szép, havas napot mindenkinek!
december 20th, 2009 at 5:11 pm
Marina:
“A szerkesztőnek egy dolga van, hogy kijavítsa az esetleges értelmezési és helyesírási hibákat, nem több. A véleményükre pedig azért sem adok, mert ha adnék akkor nem érteném, hogy jelenhet meg az a rengeteg ponyva, amit ugyan úgy egy szerkesztő bírál el.”
Kadmon szerintem a jó szerkesztőkre gondolt
Egyébként egy szerkesztőnek annál sokkal több dolga van, mint amit leírtál. Dramaturgiai, szerkezeti javaslatokkal szolgálhat, a jellemekel kapcsolatban adhat tanácsokat és rengeteg olyan látszólag apróságban segít, amitől egy könyv valóban jó lesz. Amiről Te beszélsz, az a korrektor.
Az egyébként egy hatalmas írói luxus, ha valakinek nem adunk a véleményére.
december 23rd, 2009 at 4:23 pm
Hackett:
Köszönöm a segítőkészségedet.
Nem akartam nagyképű lenni, de amit leírtam azt a döbbenet váltotta ki belőlem, amit akkor tapasztaltam meg, amikor egy neves szerkesztővel beszéltem, aki az Ulpius Háznál szerkeszt és fordít, név szerint, most nem említeném meg.
Ő közölte velem, hogy egyáltalán nem kötik le a fantasy regények, a Gyűrűk urán is elaludt.És mikor Coelhot is elmarasztalta a spirituális beállítottsága miatt, akkor kiakadtam.
Természetesen amennyiben együtt fogok dolgozni egy olyan szerkesztővel aki nem mond ekkora blödségeket, és segítőkész akkor majd megemelem előtte a kalapomat.
Boldog, békés karácsonyt kívánok neked és minden látogatódnak!
december 23rd, 2009 at 4:25 pm
Az előző bejegyzést Marina írta, csak elfelejtette megváltoztatni egy másik oldalon használt nevét.
december 23rd, 2009 at 5:56 pm
A Gyűrűk ura nem tartozik szerintem a könnyű olvasmányok közé - van aki rajong érte, van aki meg 10 oldal után a soha el nem olvasandók közé sorolja - Coelhot esetében szintén mondható az, hogy nagyszerű író - de mint minden regény esetében el kell fogadni azt, hogy nem mindenki tartozik a rajongói közé - úgy gondolom, hogy neked is fel kell készülnöd arra, hogy nem mindenki lesz elájulva az írásodtól - a negatív és pozitív kritikákat el kell fogadni és leszűrni belőle mi lehet számodra építő jellegű.
december 23rd, 2009 at 9:19 pm
Bölcs megállapítás. Még szerencse, hogy ízlésünk, intelligenciánk és érdeklődésű körünk szerint válogathatunk az olvasnivalókból.
Régebben, még elolvastam néha egy- egy könnyebb lélegzetű darabot, de manapság már kizárólag mondanivalóval bíró írásokat olvasok.
Nagyon szeretek verseket olvasni, kedvenc költőim Radnóti és József Attila és természetesen Shakespeare.Imádom Dosztojevszkijt és Anne Ricet, de Coelhot is szívesen olvasok.
Egyszóval szeretem a drámai,lírai hangvételű vagy témájú műveket, de az ambivalens érzelmek sem állnak távol tőlem.
Ami pedig a negatív kritikákat illeti, ha jogosnak érzem majd őket, akkor természetesen okulni fogok belőlük, de az egyéniségemet azért nem fogom megváltoztatni miattuk.
január 7th, 2010 at 11:53 am
A kiadásról röviden:
A könyvkiadással kapcsolatban az a kérdés, hogy te akarod kiadni saját költségen, vagy azt szeretnéd, hogy egy kiadó adja ki az ő költségén? Az a fura helyzet, hogy az utóbbinak nincs realitása, az elsőnek meg nincs értelme.
Sajnos az országban jelenleg ez a helyzet. Persze, ha van a marketingre elég pénzed, vagy van jó kapcsolatod valami kiadónál, akkor az már más helyzet. De pusztán a regény minősége kevés, hogy gyártásba kerüljön.
Nekem az első egy kiadónál jelent meg. De az már rég volt, azóta sokat romlott a helyzet. A második magán kiadás, aminek a terjesztése problémás több szempontból is. A lényeg, hogy senkit nem tudok bíztatni. Ebben megerősített Nemere István is, pedig neki aztán sok könyve jelent/jelenik meg.
A fióknak kell írni, és várni a jobb időket, bár én szkeptikus vagyok.
A kiadásról bővebben:
Azért vázolok néhány lehetőséget. Amitől óvakodni kell, azok az úgynevezett szolgáltatói kiadók. Ők kb. 1000-3000 példány teljes nyomdai költségét elkérik. Ez olyan 500 000 - 1500 000Ft. Ehhez képest annyi munkát végeznek el, aminek a költsége olyan 50 000Ft. Érdemi terjesztéssel nem foglalkoznak, holott az lenne a lényeg. Persze írnak mindenfélét, hogy ők ezt, meg azt nyújtják, de valójában ez szimpla átverés, lehúzás. Visszaélnek vele, hogy a reményteli író már nyomtatásban szeretné látni munkáját, és a többi dolog nem érdekli. Ez zsákutca, de ezek a kiadók jól megélnek belőle.
Hasonló hatásfokú, de lényegesen olcsóbb, ha az ember keres egy digitális nyomdát, ahol nagyon kis példányszámban is vállalnak nyomtatást. Ez olyan 50-60 000Ft-ból megoldható. Ennyiért megjelenik az ember könyve 50 példányban, ISBN számmal. Az ISBN csak azért érdekes, mert így a könyv bekerül az Országos Széchenyi Könyvtár archívumába is. Természetesen ebben az esetben az írónak kell megoldania a kézirat javítását, és a borítótervet is. Azt gondolom, ez nem okozhat problémát. A dolog hátránya, hogy a terjesztést is az írónak kell végeznie, és általában itt bukik a mutatvány. Jellemzően a rokonokon és a barátokon kívül a könyv nem kell senkinek. Országos reklámkampányra és a médiában való szereplésre nyilván nincs pénz. A neten való terjesztés nem hatékony, ráadásul adózási vonzatai vannak, aminek az elkerülése megint csak gondot okozhat. Szóval az ilyen kiadás csak arra jó, hogy az embernek mégis csak legyen néhány példánya a saját könyvéből, de nem jelent valósi kitörést az ismeretlenségből.
A másik lehetőség, hogy beletesszük azt az egymillió Ft-t, amibe egy nagyobb példányszámú kiadás kerül, és bekunyeráljuk magunkat egy nagy terjesztőhálózat portfoliójába. Ez egyrészt nem könnyű, másrészt anyagilag biztos bukás, mert a terjesztő lenyeli a hasznot. Ha visznek is a könyvből a vásárlók, akkor sem termel vissza annyit, hogy a befektetett pénz megtérüljön. Így ezt csak azok tegyék, akiknek nincs szükségük arra a pénzre, amit a műveletbe fektettek. A marketing problémája itt is jelentkezik. Tehát jó, ha bekerültünk egy terjesztői hálózatba, de azt tudnunk kell, hogy ők nem fogják reklámozni a könyvet. Azt az írónak kell/kellene finanszíroznia. Ez legalább kétszer annyiba kerül, mint maga a könyv kinyomtatása.
A harmadik lehetőség, hogy tényleg magas színvonalú a regény és ehhez még társul az is, hogy nagyon jó ismeretséged van egy kiadónál. Ebben az esetben elképzelhető, hogy megúszod a kiadást különösebb befektetés nélkül. De itt valóban nagyon jó ismeretségre gondolok.
A siker egyik esetben sem garantált, mert a vásárlók kétféle könyvet vesznek meg. Az egyik a már ismert szerzők könyvei, a másik, ha valami agyon van reklámozva. Ha ez nincs, akkor kicsi az esély az áttörésre.
Amiket leírtam, azok értelemszerűen a saját tapasztalataim az elmúlt 12 évből, kb. 150 kiadó után.
Nem akarok senkit letörni, de a lényeg, hogy rengeteg saját befektetés, és/vagy nagyon jó ismeretség nélkül nem fog menni a dolog, még akkor sem, ha maga a mű Nobel-díjat érdemelne. Tehát összegezve, nem a kiadás a fő gond, hanem a terjesztés. Nem véletlen, hogy érdemi terjesztést csak néhány nagy terjesztő végez az országban. Ezek monopóliumok, amik kizárólag a saját érdekeiket nézik.
De természetesen ettől még lehet írni, csak tisztában kell lenni a lehetőségekkel.
január 21st, 2010 at 9:18 pm
Teljes mértékben igazat adok Sblessednek, bár nincs akkora tapasztalatom mint neki.
Ez a realitás. Sajnos.
február 6th, 2010 at 2:29 am
Kedves Brandon!
Ezt írtad:
“Azon azonban érdemes elgondolkodni, ha az ember kéziratát mindenhonnan visszautasítják. Mert amit sok helyről visszadobnak, az általában nem jó.”
Nem! Úgy van az, hogy el sem jut a kézirat addig. Ha a jól nevelt szerző előbb telefonon érdeklődik, pl. a kiadó szerkesztőjétől, nem is kérdezik a nevet, a műfajt, többnyire az a válasz, hogy “köszönjük, nem kérünk kéziratot”. Vagy a finomabb visszautasítás, hogy megkérdezik legalább a műfajt, és akkor a válasz az, hogy “nem illik a kiadónk profiljába” (ami nem igaz, mert értelmes ember előbb tájékozódik a kiadók profiljáról). Tehát nem is látják a kéziratot. És nincs tovább. Ez nem “építő visszautasítás”, itt nincs miről elgondolkodni. Talán, mert ahogy Sblessed írja, ismerni kell valakit. Én sem tudok másra gondolni. Én nem vagyok “elsőkönyves”, és éppen ezért elmondhatom az első könyvük kiadását tervező szerzőknek, hogy utána sem könnyebb. Egy könyvet nem attól vesznek meg, hogy megjelenik, és nem attól, hogy jó-e, vagy sem. Az olvasók a “neveket” keresik, mert így vannak kondicionálva. Ez a probléma pedig túl messzire vezet… nem folytatom.
Viszont csatlakozom azon véleményedhez, hogy a szerző ne fizessen a kiadásért. Hacsak nem erre épít fel egy vállalkozást. Magára valamit adó szerző higgye el magáról, hogy van olyan jó, hogy neki fizessenek, ha olvasni akarnak tőle. Higgye el akkor is, ha az ötvenedik kiadó sem kíváncsi a kéziratára.
“Veszíteni sem érdemes harc nélkül.” /G J Goth/
február 6th, 2010 at 3:33 am
“Ha a jól nevelt szerző előbb telefonon érdeklődik, pl. a kiadó szerkesztőjétől, nem is kérdezik a nevet, a műfajt, többnyire az a válasz, hogy “köszönjük, nem kérünk kéziratot”.”
Jól nevelt szerző nem zargatja telefonon a szerkesztőt.
február 6th, 2010 at 6:44 pm
Ezt vitasd meg azzal, aki egyetért veled.
február 7th, 2010 at 4:26 pm
G J Goth:
“Nem! Úgy van az, hogy el sem jut a kézirat addig.”
Az valóban más eset, amikor nem is olvassák el, én csupán az elolvasás/ beleolvasás utáni elutasításról beszéltem. Tény, hogy a legtöbb helyen nem foglalkoznak ismeretlen kéziratokkal, és az sem mindegy, milyen zsánerben alkot az író. Ha sikerül az adott zsánerben némi ismertségre szert tennie, könnyebbé válik az út, de ez sem garancia. Persze, én csak a scifi területet ismerem.
február 7th, 2010 at 7:27 pm
Persze, jól látod, Hackett. Én nem vitatkozni akartam veled, hanem kiegészíteni, amit írtál. Árnyalni a képet. És az is igaz, hogy a sci-fi kiadásban némileg más a kiadói atmoszféra, mint egyéb lektűr-területen. (És bocsánat, hogy a sci-fit is a lektűrbe soroltam, ez az egyetlen lektűr-műfaj, amelynek gyakorta sikerül meghaladnia önmagát, és szépirodalmi magasságokba emelkednie. Tisztelet érte.)
február 7th, 2010 at 7:42 pm
G J Goth:
Tudom, en sem vitatkozni akartam.
A sci-fi pedig lektűr, ez tény.