Céges karácsonyi partiról hullafáradtan és telezabálva visszatérvén, egy újabb kritika a bookról. Szép, hogy a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatába lett bekategorizálva, de mint tudjuk, a Delta Vision gondozásában jelent meg.:-)

“Mostanában szokás, mondhatni divat arról beszélni, hogy bajban van a magyar sci-fi. Egyre kevesebb az olvasó, alapvetően gyengék a hazai szerzők tollából származó írások és színvonal, eredetiség tekintetében elmaradnak a külföldi kortársaktól.A hazai sci-fit csak egy módon lehet megmenteni: ha olyan jó regényeket adnak ki a kezük közül az írók és kiadók, mint A poszthumán döntés…”

Folytatás: http://librarian.blog.hu/2007/12/18/vendeg_blogger_a_magyar_scifirol

Köszönöm.:-)

Aztán repetaként, ha már tobzódunk a véleményekben, egy tartalmas megjegyzés a www.sanctum.hu oldal fórumából, ha jól olvasom, az egyik tisztelt honlap szerkesztőtől: http://www.sanctum.hu/index.php?hely=forum&terem_tipus=kulso&szoba=terem&terem_id=72 , amit mivel a fórumbejegyzéshez nem vezet közvetlen link, bátorkodom ide bemásolni. Ha ez jogot sért, remélhetőleg úgyis jelzi valaki, aki érintett (?). (De azért remélem, nem sért senkit.)

Kalandvadász: 2007.Dec.14. (Péntek) – 08:07 

“A Poszthumán DöntésKérem mély tisztelettel, ez egy jó regény. Továbbmegyek, ez egy k%!+@ jó regény Bővebben kifejtve: az írói stílus profi, érezni hogy nem egy elsőregényes, önérzetes kocka írta. A szereplők élnek és szépen kimunkáltak, mégha az én ízlésemnek nem is túl eredetiek, a történet és a science-rész azonban totálisan telibe van találva. (Szépen alliterálok, nyehehe.)Röviden, a spoilerek lelövöldözése nélkül:
A Föld párszáz éve feltalálta a csillagközi utazást, főleg ionhajtóművekkel, 0,65 c-re képesek felgyorsulni, a legközelebbi csillagok 20-30 év alatt elérhetőek. Hatalmas, több tízezer embert szállító űrhajókkal meghódítják a Tau Ceti bolygóit, a Delta Pavonis rendszert, és a Keid rendszert, utóbbi helyen azonban egy vírussal találkoznak, amely kiírtja a megtelepedni próbáló legénységet. A bolgyóközi kommunikáció természetesen min. 20 évet vesz igénybe, hiszen a rádióhullámok is csak fénysebességgel utazhatnak, ezért pl. a kolóniák csak 20 évvel később tudják meg, hogy a földön atomháború tört ki, és a túlélők milliói csillaghajókon indultak a kolóniák felé az új élet reményében.
Így indul a történet: van kismillió menekültünk hibernálva csillaghajókon, egy ettől megijedő kolóniánk, a bolygókon egy egymillió évvel ezelőtti, fejlett civilizáció maradványxai, és még a vírusról is kiderül, hogy nem rekedt meg a Keid bolygón, hanem átterjedhet a kolóniákra is…
Egyszóval van hely történetnek bőven, és Hackett úr remekül kezeli a szálakat, elrejt 3-4 jókora csavart a történetben.
Mindemellé a tudományos rész is tisztességes: nincsenek hiperhajtóművek meg teleportáció, a fénysebesség alatti utazás mellé hibernáció, űrliftek, kibernetikai beültetések, klónozás, virtuális valóság kerül köretként, ráadásul az emberiség jövőjéről alkotott képe megdöbbentően elképzelhető, és emiatt ijesztő. (Elárulom, marhára nincs happy end a könyvben…)
Egyszóval ajánlom mindenkinek elolvasásra, mer jó. A Nagate mellé bátran odateszem ezt is a polcra, sőt, ebből is k. jó magyar rpg születhetne…”

Ismét csak. Köszönöm.

Ugyan a honlapra már régebben kitettem (www.gportal.hu/brandonhackett), de miért ne növeljük a netes redundanciát felkiáltással ide is felpakolom a reviewkat. Köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradságot, és írt pár gondolatot a regényről. 

Galaktika: 2007/12, 213. szám. Ecce Posthomo címmel olvasható egy ismertető Bécsi József tollából. 

Rpg.hu:“Volt egy területe a magyar scifinek, ahova érdekes módon nagyon kevesen merészkedtek el. Ez pedig a transzhumanizmus. Hogy mennyi ötlet rejlik benne, arra a legjobb szerepjátékos példa a Transhuman Space, az elmúlt évek legjobb scifi rpg-je. Csak az alapkönyvben több tucat scifi regényre elegendő ötletet gyűjtöttek össze. Első pillantásra a Poszthumán döntés rögtön egy lépéssel tovább megy. Szerencsére az első pillantásokkal, végig a regényben, vigyázni kell…”

Folytatás: http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5125 

Ekultúra: “Kíváncsian vettem kezembe Brandon Hackett A poszthumán döntés című könyvét, lévén régen fogyasztottam klasszikus science fictiont.
A bevezető ígéretesnek mutatta a könyvet, és bár az általam várt nagy akciójelenetek elmaradtak, nem kellett csalódnom. A szerző világa átgondolt, a szereplői teljes életet élnek, szenvednek, rágódnak, belegabalyodnak a sors hálójába…”

Folytatás: http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=3892 

rpg.hu – „szubjektív” ismertető: “Megjelent Brandon Hackett (Markovics Botond) „A poszthumán döntés” c. regénye. Ez önmagában csak egy egyszerű könyvhír, bár egy egységnyi cikknek elmegy, kell hozzá egy borító és egy fülszöveg, esetleg egy részlet (bár azt uborkaszezonban jobb kicsit később, külön cikk formájában elsütni.) Mivel viszont most nincs szándékomban ilyen objektív cikket összerakni, alább az olvasható, hogy miért is érdekes annyira a kezdőmondat, a lehető legszubjektívebb módon, úgyhogy akit ez zavar, ne mondja, hogy nem figyelmeztették…” 

Folytatás: http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5030 

F. Tóth Benedek blogja: “Bizony mondom néked, Botond barátom, magam megyek a házad elé, ha a jövőben úgy döntenél, felhagysz az írással. Elolvastam a regényedet, A poszthumán döntést.Emlékszel, azt mondtam a Trombitásban, elárulom, mit sejtettem az elején, és hogy őszinte leszek, tartom hát a szavam: nem erre gondoltam. Fényezné talán sejtésemet, hogy hasonló járt a fejemben, a halálon túli lét számos mítosza és tapogatódzása, de nem erre számítottam – ahogyan Stallone mondaná az Oscar című vígjátékban: “Tudtam, tudtam, csak nem sejtettem!”…”

Folytatás: http://ftoth.sfblogs.net/category/a-poszthuman-dontes/ 

Sayed blogja: “Bonyolult kémiai folyamatok átláthatatlan és kusza szövevényei, agy. Gondolkodom, tehát vagyok. Az agy teszi emberré az embert? Az agy hozza létre a tudatot, ahogy a tudomány hiszi vagy csak a tértől független tudat egyfajta kommunikációs eszköze, ahogy mondjuk a buddhisták hiszik? A kérdés jobban megérthető, ha úgy teszik fel, hogy a tévéképernyőn keresztül érkező adást a tévé csinálja, vagy sem? Tévé nélkül nem látjuk az adást (egyelőre), mint ahogy agyi működés nélkül a tudatunk sem képes kifejezésre jutni. De tudunk-e bánni az agyunkkal?…”

Folytatás: http://sayed.sfblogs.net/2007/08/23/poszthuman-dontes/ 

Csupor Béla honlapja: “A hírek, amelyek az interneten terjedtek – és az információmorzsák, amelyeket személyesen is sikerült begyűjtenem! – igen felcsigázták az érdeklődésemet. Nem is csoda, hogy annyira vártam Brandon Hackett új regényének megjelenését, s az sem csoda, hogy – talán nem túlzást ezt állítani -, rajtam kívül jó páran voltak így ezzel széles-e hazában. Amikor aztán kézbe tudtam venni a regényt, alig tudtam letenni. No, itt akár abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést, de a Poszthumán döntés ettől sokkal többet érdemel.”

Folytatás: http://csuporbela.extra.hu/?p=55 

Fairylona blogja: “Brandon Hackett A poszthumán döntés c. sci-fi regénye igazi csemege a hazai SF kedvelőknek. A szerző hosszú kihagyás után jelentkezett ezzel az új regénnyel, s most a korábbi Hackett könyvek tematikájával szakítva, teljesen új irányba indult el.

Kivételes a könyv abból a szempontból is, hogy nem egy szabvány elképzelt tizenéves olvasóközönséget céloz meg, és nem elégszik meg a könnyed szórakoztatással. Van benne az is, pont ahogyan azt egy jó sci-fiben szeretem, de ugyanakkor el is gondolkodtat…”

Folytatás: http://fairylona.sfblogs.net/2007/09/30/brandon-hackett-poszthuman-dontes/

Update: 12.19-én: 

Librarian.blog.hu: “Mostanában szokás, mondhatni divat arról beszélni, hogy bajban van a magyar sci-fi. Egyre kevesebb az olvasó, alapvetően gyengék a hazai szerzők tollából származó írások és színvonal, eredetiség tekintetében elmaradnak a külföldi kortársaktól.A hazai sci-fit csak egy módon lehet megmenteni: ha olyan jó regényeket adnak ki a kezük közül az írók és kiadók, mint A poszthumán döntés…”

Folytatás: http://librarian.blog.hu/2007/12/18/vendeg_blogger_a_magyar_scifirol