Ne írjá’ bonyolult regényt!

november 19, 2007

Nem tudom Orson Scott Card miért írta a Holtak szószólója elején, hogy az író tegye mindig próbára magát, írjon olyat, ami képességei határát feszegeti, még ha esetleg nem is sikerül megfelelnie a kihívásnak. Vajon volt már olyan érzése egy ilyen regény írása közben, hogy ezt bizony nem képes normálisan megírni? Nem hiszem, különben biztos óvatosabban fogalmazott volna.Most azon tűnődöm, hogy az Elveszett Föld egy rakás… Sehogy sem akar összeállni, pedig az alapötlet és a koncepció realisztikusabb, ugyanakkor sokkal vadabb ötleteket tartalmaz, és sokkal messzebbre mutat, mint a Poszthumán döntés, de talán éppen ez a baj. Attól tartok, valami olyasmit kellene tudnom hozzá az írásról, aminek nem vagyok a birtokában. Vagy mittudomén.

Azért csak emberek vagyunk, és hitelesen írni brutális intelligenciákról, egyáltalán cselekményben mozgatni ilyen izéket jelenleg szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik. Mert kommunikálni nem lehet velük, mi sem szoktunk leülni, és elmesélni egy hangyának, hogy kik vagyunk, és kicsodák ő. Persze, sok ilyet olvastam már scifiben, de azért valljuk meg, elég nagy ostobaság, amikor a szuperintelligens lény leereszkedik az ember szintjére. Aztán nyűglődöm, de rendesen az emberi lét határán egyensúlyozó szereplőimmel, meg azzal, hogy a sztorin hatalmas lyukak tátongnak, és sehogy sem akar összeállni. A narrációt egyelőre leginkább csak én tudom követni, mert azt is túl kellett bonyolítanom, és tartok tőle, hogy a szereplők közti kapcsolatok sem kötik le az olvasót.

Közben meg egy másik regényen gondolkodom, ami részben folytatása az Elveszett Földnek, de inkább egy párhuzamos történet, és egész szépen kezd körvonalazódni a fejemben. Elvileg Távoli Föld lesz a címe, vagy nem. Na ebben szerencsére javarészt csak normális emberek vannak, szerintem durva alternatív jövős ötletekkel, na meg azért némi poszthumános, meg genetikai ökörködéssel.

Nem tudom, lehet, hogy lassan elkezdem inkább azt írni, mert ez az Elveszett Föld egyre jobban frusztrál. Meg ez a folyamatos nyűglődés is.