70%-30%

szeptember 17, 2007

A fenti feltételezett százalékos arány a Poszthumán döntés befejezéséhez kapcsolódik. Hétvégi sörözés közben merült fel újra a gondolat, amin azóta tűnődöm, amióta kitaláltam a Poszthumán végét, az utolsó 50 oldalt. Ugyanis szándékosan eltértem a megszokott regény lezárásoktól, nem kreáltam nagy összecsapásokat, egymásnak feszülő akaratok közötti küzdelmet, helyette lelassítottam a cselekményt, ahol a főbb szereplők leülnek, kávézgatnak és egyszerűen csak beszélgetnek.

Tudtam, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen nem a megszokott sémákat és elvárásokat követi, és a mozgalmasabb, „egyértelműbb” történetek kedvelői törvényszerűen csalódni fognak. Arra szerettem volna rávenni mindenkit, hogy gondolkodjanak el a felvázolt lehetőségek, a világ és az emberi fejlődés következményein, de sejtettem, hogy ez némileg meg fogja osztani az olvasókat. Akkor arra tippeltem, hogy a címben említett 70%-nak pont emiatt tetszeni fog a vége, míg 30%-nak nem fog bejönni a lezárás, mert egyszerűen mást vártak. Kb. ebben az arányban, illetve ennél valamivel jobban kaptam visszajelzéseket (inkább 80%-20% felé hajlik az arány húsz közeli vélemény alapján), és az külön öröm, hogy akiknek tetszett a lezárás, az írói szándéknak megfelelően reagált, vagyis hosszan elgondolkodott a lehetőségeken és következményeken.

(Persze, korántsem biztos, hogy nagyobb mintavétellel is működik-e ez az arány.)