Welcome to Fantastic Fiction

Egy egész jó science fiction és fantasy irodalmi adatbázis angolul is olvasóknak.  http://www.fantasticfiction.co.uk/ 

Több, mint tízezer szerző rövid életrajza és komplett bibliográfiája, beszkennelt regényborítókkal, tartalomismertetésekkel. Na persze, nem árt szűrni, nehogy a gyanútlan böngésző belefusson egy Nora Roberts vagy Diane Palmer életrajzba, esetleg a Cowboy and the Lady című, bizonyára roppant izgalmas szerelmesregény sorozatba. Szóval, úgy tűnik, a fantastic mellé becsúszott némi „bestseller” irodalom is, nem teljesen értem, miért. Ettől függetlenül azonban, nem rossz az oldal.

Megtalált Föld

Úgy tűnik, végre sikerült az, ami az elmúlt fél évben nem: újra írásközeli állapotba kerültem. Hogy ennek a fura kilengésnek mi volt az oka, nem lényeges, mindenesetre az Elveszett Föld - végleges címen Isten gépei (2008.05.16.) -  továbbírására tett kísérleteim eddig rendre kudarcot vallottak, pár szó átjavításánál, pár mondat leírásánál sosem jutottam tovább.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy makacsul fordítva akartam megülni a lovat, ugyanis írni akartam, mert azt hittem, tudom, merre tart a történet. Nos, mint az elmúlt héten kiderült, nem tudtam. Illetve, amit tudtam, az kevés volt ahhoz, hogy a tudatalattim engedje, hogy továbbírjak. Azonban az elmúlt héten rengeteget jegyzeteltem, és hirtelen nagyon precízen összeállt a történet, apró puzzledarabok ugrottak a megfelelő helyre, jellemek teljesedtek ki, gyakorlatilag minden főbb részlet erőlködés nélkül bevillant. Olyan ez, mintha az egész mindig is ott rejtőzött volna az agyam mélyén, csak éppen eddig nem sikerült volna előcibálnom. Azért pár „lyuk” még akad, pl. a végkifejlet, ami olyan szinten szürreális lesz, hogy azon majd külön is el kell gondolkodnom, mert jelenleg képtelen lennék megírni, ahhoz lehet, hogy valami módosított tudatállapotra is szükség les . 

És ha már manapság majdnem mindenki nyomatja az „önpíárt” írókörökben , ezúttal én is megengedek egy számomra érdekes hírt. Nemrég hívták fel a figyelmemet (kösz, bugyantotta), hogy az Alexandra sci-fi toplistáján jelenleg 5. helyezett A Poszthumán döntés. A megjelenés után nem sokkal egyszer megnéztem, akkor azt hiszem 12. volt. Az első most egy Star Wars regény, a második a Galaktika újság által reklámtámogatott, Arthur C. Clarke mester és Stephen Baxter által jegyzett Napvihar, aztán újabb két franchise regény következik, egy Warhammer 40.000 regény, ami a szép emlékű Inkvizítor és Űrgárdista oldalvízén evez (hátha tényleg jó), valamint a mozifilm által marketingtámogatott Transformers regény. Lejjebb is csupa franchise és sorozat tanyázik, csoda, hogy szerencsétlen Poszthumánok idáig eljutottak. Fogyási adatokról semmit sem tudok, nem is vagyok érdekelt benne, de remélem, a kiadóm jól jár, ha már voltak olyan kedvesek, és láttak némi fantáziát a történetben. (Persze, ez csak a sci-fi toplista, a teljes irodalmi mezőnyben a sci-fi könyvek sehol sincsenek ám, kivéve a Star Wars regényt, ami úgy tűnik, töretlenül erős vásárlóerővel rendelkezik.) 

Update 09.27.-én: most meg éppen negyedik. Kíváncsi lennék, mennyi a valóságalapja ennek a listának?

70%-30%

A fenti feltételezett százalékos arány a Poszthumán döntés befejezéséhez kapcsolódik. Hétvégi sörözés közben merült fel újra a gondolat, amin azóta tűnődöm, amióta kitaláltam a Poszthumán végét, az utolsó 50 oldalt. Ugyanis szándékosan eltértem a megszokott regény lezárásoktól, nem kreáltam nagy összecsapásokat, egymásnak feszülő akaratok közötti küzdelmet, helyette lelassítottam a cselekményt, ahol a főbb szereplők leülnek, kávézgatnak és egyszerűen csak beszélgetnek.

Tudtam, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen nem a megszokott sémákat és elvárásokat követi, és a mozgalmasabb, „egyértelműbb” történetek kedvelői törvényszerűen csalódni fognak. Arra szerettem volna rávenni mindenkit, hogy gondolkodjanak el a felvázolt lehetőségek, a világ és az emberi fejlődés következményein, de sejtettem, hogy ez némileg meg fogja osztani az olvasókat. Akkor arra tippeltem, hogy a címben említett 70%-nak pont emiatt tetszeni fog a vége, míg 30%-nak nem fog bejönni a lezárás, mert egyszerűen mást vártak. Kb. ebben az arányban, illetve ennél valamivel jobban kaptam visszajelzéseket (inkább 80%-20% felé hajlik az arány húsz közeli vélemény alapján), és az külön öröm, hogy akiknek tetszett a lezárás, az írói szándéknak megfelelően reagált, vagyis hosszan elgondolkodott a lehetőségeken és következményeken.

(Persze, korántsem biztos, hogy nagyobb mintavétellel is működik-e ez az arány.)

Egy scifi „gyöngyszem”: Támadás a harci robotok szigete ellen:-)

Aki online, ki ne hagyjátok, éppen most kezdődik a TV2-őn (Kedd, este fél 11 van). Az eredeti címe Shockwave, de a magyar cím sokkal találóbb: Támadás a harci robotok szigete ellen

Érzem, hogy ez a film a „Z” kategóriás scifik királya lesz, és micsoda szereposztás már az elején: George „Star Trek Sulu” Takei, Robert „Star Trek Voyager holodoki” Picardo és Alexandra „Baywatch” Paul.

Az első öt perc rögtön fenomenális, zseniális párbeszédekkel és jelenetekkel. Pl. okos mérnöknő, agyatlan katonahíró menekülnek a robot elől. Elbújnak. A robot már éppen továbbmenne, amikor a katona aszongya: én elterelem a figyelmét, maga pedig fusson. A szemem is könnyes lett a hihetetlen önfeláldozástól. De még csak most jön a java. Miután előzőleg 5 percen át lőtte hiába gépfegyverrel a robotot, most úgy gondolja, pisztollyal majd sikerül. Előtte azért odaordít a nőnek, hogy fusson, hogy ezzel felhívja a robot figyelmét is arra, hogy bizony nem arra vannak, amerre a buta robot menne, hanem pont a másik irányba. Robot, ami a Világok harcából lett lopva, csak növesztett egy 4. lábat is megfordul, katona feje egy éles körfűrészkéstől lerepül. Persze nő ezt előbb végignézi, csak aztán kezd futni, de vigyáz arra, hogy a robot észrevegye, ezért sikít is. Robot meg szépen hamuvá égeti. Szuper. Ez az én filmem. Nincs jobb, amikor egy film akaratlanul válik paródiává. Ki ne hagyjátok

Update utána: meg ne nézzétek!:-)  Az eleje csak a mézesmadzag volt. Fent említett szereplők összesen 1 percet szerepeltek, aztán megölésre kerültek, kivéve a Dokit, akinek a végén még volt egy 20 másodperces néma jelenete. A film sajnos ezután már nem volt sem vicces, sem szórakoztató néhány irgalmatlan ostobaságon kívül, amin fel-felnyerítettem néha. A robotok már nem használták a körfűrészes lefejezést sem, pedig a folyton nyivákoló szőke csajt szívesen néztem volna, ahogy a porba hullik a feje A végét majdnem elaludtam. Borzalom.