A szerkesztésről

július 22, 2007

Archív: 2007.01.11.-én

Elkezdtük szerkeszteni a Poszthumán döntést, és alaposan meglepődtem. Eddig azt hittem, hogy idehaza a szerkesztői munka vagy nem divat, vagy csak ímmel-ámmal végzett tevékenység. Pont ezért kezdtem el az utóbbi időben megpróbálni szerkesztői szemmel is nézni a saját írásaimat, mert azt éreztem, hogy ezt a legtöbb kiadónál nem veszik komolyan. No igen, a kis SF/F piacon se idő, se pénz, se energia nem nagyon van ilyesmire.Úgy tűnik, a Delta Visionnél mégis. Először Csilla, majd mélyebben, részleteiben Csaba merült bele a regény komplikált logikai és tudományos összefüggéseinek sűrű erdejébe. Csabával az elmúlt napokban több órányi, rendkívül érdekes eszmecserét folytattunk a felmerülő tudományos elméletekről, logikai és szerkezeti elemekről. Nekem az volt a lényeges, hogy a regény tartalmi szempontból ne sérüljön, míg Csaba szerkezetileg, logikailag és tudományos szempontból igyekezett javítani, pontosítani a szövegen. Ez természetesen oda vezetett, hogy néha kellemesen elvitáztunk egy-egy kérdéses gondolatról, ötletről, de amiket megoldásként kitaláltunk, minden esetben hozzátettek valamit a történethez. Roppant módon örültem, hogy Csaba maximálisan képben volt a felmerülő tudományos kérdésekkel kapcsolatban, így fény derült néhány ezirányú pontatlanságra, hibára is. Azt hiszem, minden komoly SF író minimum ilyen szerkesztést igényelne.Most persze van munkám bőven a kézirattal, de ez a megíráshoz képest elenyésző, ráadásul ezek a részletek hiányoztak ahhoz, hogy a regény végképp összeálljon egységes egésszé. Közben Csabával beszélgetve rájöttem arra is, hogy a tervezett folytatást muszáj megírnom, ugyanis a vége rengeteg olyan ötletet, gondolatot tartalmaz, amelyeket vétek lenne nem továbbvinni.

Az Elveszett Föld meg, nem csak a Poszthumánok szerkesztése miatt, hanem mert kicsit még kiforratlan a történet, nagyon nyögvenyelősen halad. Kár, mert jó lenne haladni, és nem két évig írni, mint a Poszthumánokat.