Az időutazás napja lesz az új regény címe, ami ha minden jól megy, idén megjelenik.

Másrészt ezzel egy másik utazás is történik, bár az térbeli, ugyanis, eljött a költözés ideje. Ezentúl egy hasonló struktúrájú, saját domain link alatt folytatódik a blog, ott olvashattok tervekről, új és régi regényekről, erről-arról.

Az oldal elérhetősége pedig:

www.brandonhackett.hu

Kicsit megkésve, és egy időre talán az utolsó, de hát ugye kötelező self-promo Az ember könyve kapcsán, mielőtt rátérek az új regényinfók csepegtetésére.;)

Komolyra fordítva a szót, több könyves blogon is “megemlékeztek” az év végi összegzésekben Az ember könyvéről, amit ezúton is köszönök.

Link izék:

http://kultnaplo.blogspot.hu/2013/01/2012-legjobb-konyvei-szubjektiv-lista.html

http://rosskonyvek.blog.hu/2013/01/01/2012_top

http://acelpatkany.blogspot.hu/2013/01/2012.html

http://www.intergalaktika.hu/profiles/blogs/2012

http://mrweg.blog.hu/2013/01/04/a_kedvenc_2012-es_konyveim

Az új regény pedig már a célegyenesben vágtat a cél felé.:)

Túl az új regény kétharmadán egy kis magyarázattal tartozom. Az előző, szeptemberi Breaking news poszt után néhány nappal - mint ahogy ez nálam sűrűn előfordul -, minden megváltozott, ugyanis egy beszélgetés alkalmával beütött egy olyan régi/új regényötlet, ami minden addigi tervemet felülírta.

Ez az ötlet néhány nap alatt teljesen elhatalmasodott rajtam, és egy komplex regénytervvé nőtte ki magát, ami azt jelentette, hogy a Hyde univerzumos történettől egy időre el kellett búcsúznom (de meglesz az is majd, elég sokat haladtam már vele), viszont az elmúlt hónapokban, szép csendben nagyon sebesen dolgoztam, lassan elkészülök egy másik regény nyers szövegével. Ennyire még soha nem támadott le történet, félelmetesen intenzíven kelt életre minden részlete.

Ebből az következik, hogy 2013. ősszel úgy tűnik, érkezik egy új Hackett-regény. Sokat most még nem fogok egyelőre elárulni belőle, mert ez egy olyan típusú történet, aminek rögtön az első mondata nagyon intenzív, az első fejezet pedig messze a legjobb regénykezdésemnek is tűnik is egyben. Szerintem keverednek benne a Poszthumán döntés, az Isten gépei és Az ember könyve erényei, de ezúttal nem az emberi lét határai lesz a központi téma, hanem maga az idő.

Hogy valami konkrétum is legyen azért: ez egy időutazásos történet lesz, csak kicsit másként, mivel nekem szükségem van az egyediségre, eredetiségre. Az időutazás tematikát szerintem már csontig lerágták, ráadásul én sosem szerettem a sci-finek ezt az alzsánerét, mert mintha már régóta csak önmagát ismételné. 

Az első jelek bíztatóak, két írókolléga is azt nyilatkozta nemrég, hogy az eddigi legjobb regényem. További információkat már csak jövőre fogok elárulni.:) 

És mivel több bejegyzés a héten már nem várható, mindenkinek Bolgog Karácsonyt és sok jó könyvet kívánok!

A Tilos rádió december 21-én világvége napot tart, lentebb a teljes a programot olvashatjátok. Ami fontos: lesz este egy sci-fi írós blokk is, ahol Kánai András íróbarátommal, akivel az SFmag.hu-t hajdanán kitaláltuk, este 10 órától éjfélig beszélgetünk sci-firől és a világvégéről. A komolyságfaktort majd a hangulat adja.

Hamarosan elérkezik a következő világvége, és ezt már a Tilos Rádió sem hagyhatja szó nélkül. Tematikus napunkon körbejárjuk a világvégét, komolyan és viccesen, beszélgetésekkel és zenével.

Program

00.00-03.00 Optimal – Zenei apokalipszis
03.00-05.00 Végleg Elveszett Gyereke Városa
05.00-07.00 Lesson Zero Zero Zero
07.00-08.00 Szex-akció Hírcsoport – Az utolsó. Kapcsolja le.
08.00-10.00 Haza és haladás
10.00-12.00 Planet Error – Megmondják a csillagok
Vendég: Hargitai Henrik csillagász
12.00-13.00 Irodalmi búcsúztató
Zenés irodalmi műsor Mary Shelley: Az utolsó ember c. művének felhasználásával
13.00-14.30 Az apokalipszis hírnökei
14.30-16.00 End of the Go Free – Szamosi Peti & Zotyka
16.00-18.00 Honthy és Hanna
18.00-19.30 HalAdó – Utoljára rabol a balin
19.30-20.00 Az utolsó mese
Kosztolányi Dezső: Világ vége
Stanislaw Lem: Hogyan maradt meg a világ?
20.00-21.00 Régen minden jobb volt – Pannon puma és magyar maja, vízözön jelleggel
21.00-22.00 Világvége hangjáték – Dj Sanyi
22.00-24.00 Az utolsó stopposok
Beszélgetés Kánai András és Markovics Botond írókkal, a téma: sci-fi és a világvége

Hallgassátok a Tilos Rádiót 2012 december 21-én (pénteken), mert lehet hogy ez lesz az utolsó lehetőségetek! (Természetesen a rutinos stopposok már beszerezték az utazáshoz nélkülözhetetlen törölközőt…)

Néhány ismertető a közelmúltból:

Könyveszug blog ismertetője: http://konyveszug.blogspot.hu/2012/11/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

“Szeretem, és büszke is vagyok az anyanyelvemre, de ilyen esetekben nagyon tudom sajnálni, hogy nem egy elterjedtebb nyelv a magyar. Ugyanis, ha Brandon Hackett nem Markovics Botond lenne írói állnéven, és mondjuk ha amerikainak született volna, akkor ezért a regényért már filmproducerek ölnék egymást, és olyan szenzációs mozit csinálhatnának belőle, ami mérföldekkel verné a versenytársakat a kategóriájában.”

Neveletlen blog: http://neveletlen.blog.hu/2012/11/02/brandon_hackett_isten_gepei_556

“…Le a kalappal Botond előtt, hogy ilyen komplex témába is nyugodt szívvel belevágja a fejszéjét, és évezredeket és galaxisokat is átívelő történetet vet papírra, számos technikai és társadalmi kérdést feszegetve, nem beszélve a morális vonulatról… Jó a stílus, jók a karakterek, fordulatos a történet, nincsenek üresjáratok: az Isten gépeiben minden megvan egy jó sci-fihez.”

A Geekz blog ismeretője: http://geekz.blog.hu/2012/12/05/brandon_hackett_az_ember_konyve_994?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_12_05&utm_campaign=index

“Hm, lássuk csak, az élvezhető magyar sci-fi kifejezés lassan kezd értelmet nyerni… ezt meg hogy csináltad, Marty?”

Utóbbi alatt egy közepes flém is olvasható a magyar scifi megítéléséről.

Mostanság az egyik legnagyobb olvasmányélményem Linn Ullmanntól a Stella zuhan című regény volt, amit kedvesem, Anita tolt az orrom alá pár hónapja, “muszáj elolvasni” felkiáltással.  (Igen, ez most nem scifi poszt, hanem egy kis kitérő más vizekre.) Nos, nehéz bármit is mondani erről a regényről, az írónőnek olyan sallangmentesen erős a stílusa, olyan könnyedén és tisztán ábrázol 1-1 mondattal, odavetett szóval sorsokat, életutakat, különös embereket, ami egyszerűen lenyűgöző.

Linn Ullmann, aki egyébként a világhírű Ingmar Bergman és a szintén világhíres Liv Ullmann lánya, tehát mondhatni előnyös genetikai alapokról indult, a napokban éppen itt van Magyarországon. Tegnapelőtt el is mentünk legújabb regénye bemutatójára, ahol kiderült, hogy pl. a legutóbbi regényét, amit 3 év alatt akart megírni, végül 5 évig írta: írt, kidobta a szöveget, írt, kidobta a szöveget (ez nekem is ismerős). Ebből is látszik, hogy az a látszólag “egyszerű” és preciz szöveg mennyi munkát, áldozatot, fegyelmet kíván, mire minden mondat, jelenet, rezdülés a helyére kerül. Szórakoztató volt hallgatni a szintén író férjével (Niels Fredrik Dahl) kialakított otthoni világukról, munkamegosztásról, határidőkről megfogalmazott gondolatokat is (főleg mivel ugyanez a helyzet áll fenn nálunk is).

A skandinávok szeretnek olvasni. És írni is, amit ráadásul nagyon tudnak, az országok lakosságához képest szerintem rengeteg jó és világszerte kedvelt szépíró él. Valahol olvastam, hogy nem véletlen ez, és nem is feltétlenül ügyes marketingfogás a skandináv irodalom címke (amit ráadásul ők nem is ismernek, használnak, kivéve a skandináv krimi esetében, de az más), mivel az év javarészében sötét van és borús az idő, és arrafelé nem szokás a tévé előtt bambulni esténként, szinte minden családban kultúrája van az olvasásnak, az irodalomnak. Szép, idilli világ ez, de tényleg, olvasó embereknek maga a kánaán. Egy drága kánaán.

Nyáron elutaztunk egy kis időre Norvégiába, körbejártuk az alsó harmadát az Oslo, Alesund, Bergen, Oslo útvonalon, és noha elég sok európai országban jártam, Norvégia eddig mindent lekörözött szépségben, hangulatban, nyugalomban. És gazdagságban. Háromszor akkora, mint Magyarország, de mindössze 5 millióan lakják, és az emberek tényleg olvasnak, ezt már a repülőtéren megállapítottuk, mert a váróban szinte minden ember kezében könyvvel várt a gépére, hihetetlen élmény volt ezzel szembesülni.

A könyvesboltokban szinte minden könyv megtalálható norvégul és angolul is (méregdrágák a könyvek is, egy papírfedeles átszámítva 6000HUF, keményfedelest nem is említem – persze, az ottani átlagkeresetbe simán belefér), a különböző nyelvű kötetek gyakran összekeverednek, merthogy szinte mindenki beszél angolul. (Nádas Péter már akkortájt ott szerepelt a bolti TOP10-ben, pedig akkor még nem került szóba szerintem a neve az irodalmi Nobel-díjnál.) Este, a szállodákban belelestünk a norvég tévék kínálatába, és mit mondjak, biztos, hogy ez is segít nekik abban, hogy könyvet vegyenek a kézbe, mert még a hazai agyhalált is sikerült az ottani tévéadásoknak a totális érdektelen műsorokkal alulmúlni.

Visszatérve még egy gondolat erejéig Linn Ullmannra, legújabb regénye a Szemem fénye még talán jobb, érettebb is (felénél járok), mint a Stella zuhan, úgy, hogy tulajdonképpen nincs benne semmi “különös”, egy mai diszfunkcionális család története, tragédiákkal, riasztóan őszintén ábrázolt emberi viszonyokkal, társas magányokkal, sérült emberekkel nagyon erőteljes stílusban megírva. Nem feltétlenül lesz tőle vidám az ember, de gondolatokban, érzésekben mindenképpen gazdagodik.

Néhány randomkép Norvégiából:

Végre újra írok. Érdekes, furcsa, de ismerős érzés.

Két elvetélt regénykezdemény, hosszas jegyzetelés, gondolkodás, kutatás és ötletelés után végre újra elkezdtem valamit. Hogy mi lesz belőle, azt még magam sem tudom, mindenesetre ettől most jó kedvem van.:) Helló, új szereplők, gyertek, beszélgessünk. Legyünk barátok. Helló, történet. Remélem, elmeséled magad.

A regény nagyon munkacíme jelenleg “A Hyde univerzum”. (Ismerve magamat, milliószor változhat még, de jelenleg ezen a néven fut.)

Az aktuális első mondat pedig (ahogy ez sem szokott túlságosan kőbe vésett lenni az utolsó utáni pillanatig):

“Hallod, Elijah?”

Külföldi fordítás, avagy Portal Press

Vagy egy éve nagy lelkesedést okozott az a Budapest Bankos pályázat, amin az SFportal végül nyert 1 millió forintot, amit egy sci-fi regény és novellák angolra fordítására akartak költeni, amit majd aztán feltöltenek az amazon.com-ra. Nem tudom, mi a helyzet jelenleg a pályázattal, utoljára még tavaly ősszel azt olvastam, hogy azév decemberre megszületik a döntés, és megalakult a Portal Press nevű kiadó, mindezt menedzselve, de azóta is csak néma csend a projekt körül.

És ez így elég komolytalan. Főleg úgy, hogy több, mint háromnegyed éve egyetlen morzsányi infó sem érkezett arról, hogy mit csinál a zsűri, a kósza kérdésekre pedig nagy hallgatás a válasz.

Biztos lesz azért valami belőle előbb-utóbb, én mindenesetre ezúton is kérem az illetékeseket, hogy bárhol is áll a válogatási munka, az én bármely esetleg jelölt regényemet vegyék ki a kalapból (már ha véletlenül még benne lenne bármelyik bármilyen kalapban, persze. Ha nincs, akkor egyszerűbb a helyzet). Az ok legfőképp az, hogy jelenleg más irányú terveim vannak idegen nyelvű megjelenés ügyében.

Blogügyek, avagy közeleg a záróra?

Sokat gondolkodtam ezen, mert kedvelem az SFblogsot, még úgy is, hogy a közösség jelentős része ráunt a blogolásra, vagy átment más blogszolgáltatóhoz, de sajnos nemrég én is belepislantottam a blogspot motorjába, és a Google túl sok jót kínál, amik könnyedén megoldják az itteni küszködésemet, így hamarosan gyaníthatóan én is követem a blogspotra átpártolók népes táborát.

Bővebb infók hamarosan, addig azért még döcög tovább a szekér.

Pl. Itt egy friss, mai interjú a Cultura.hu-ról: http://cultura.hu/szub-kultura/csak-fantazia-es-a-jovo-iranti-kivancsisag/

És jön majd hamarosan néhány, nyomtatott médiumba bekerülő beszélgetés is, bár, azokat gyaníthatóan nem lehet majd linkelni.:) 

Noha Az ember könyve még csak nemrég jelent meg, a nyers változat már kb. egy éve elkészült, és míg Ti esetleg éppen most olvassátok, vagy készültök elolvasni a könyvet, én közben már javában egy másik történeten dolgozom. Persze, ez ennél egy kicsit most is bonyolultabb…

Avagy:  Mit írtam az elmúlt egy évben, és mit írok most?

Tavaly ilyentájban két regényötlet között gondolkodtam, hevesen küzdöttek egymással, én pedig türelmesen vártam, hogy melyik kerekedik felül, melyik érdekel majd jobban. Végül aztán úgy döntöttek, hogy egy közös történetbe gyúrják össze magukat. A regény pár száz évvel játszódik a jelenünk után, van benne érdekes elméleti fizikára épülő csillagközi meghajtás, egy teljesen megváltozott hatalmi viszonyokon alapuló emberi világ, megannyi és remélhetőleg szokatlan ötlet. Aki olvasta Az utolsó író című novellámat a 266. Galaktikában, az egy nagyon-nagyon minimális ízelítőt kaphatott is a felvillanó háttérből.

Mi ebben a trükk?

Dalí-elefántok?

Az, hogy tavaly nyáron el is kezdtem írni, de 2012. év elején, amikor nagyjából a regény harmadánál jártam, a regény darabjaira hullott, ugyanis a sztori abban a formában nem működött, túlságosan sok irányba futottak szét az események és a karakterek. Újra kellett gondolni az egészet és az elemeket újra összeilleszteni. 

Azonban miközben a megoldáson töprengtem, és szerkesztgettük Az ember könyvét, rájöttem, hogy a valamikorra tervezett folytatás, Az ember holdja jelen pillanatban jobban érdekel. Noha Az ember könyve kerek történet, de van egy fontos esemény köré épülő másik történet, amit meg szeretnék írni, plusz a karakterek, Attila, Jurij, valamint Jurij és Mei lánya, Olga egyre jobban ott motoszkáltak a fejemben.

A nem várt újabb fordulat

De közbejött valami. Mégpedig az, hogy valami ebből a történetből is hiányzott még, erre néhány fejezet megírása után jöttem rá. Hogy mi, azt nehéz lenne megfogalmazni, talán még nem találtam meg azt a módot, hogy pontosan hogyan jutassam el a katarzisig a regényt, valamint van egy kulcskarakter, akinek a személyisége több, mint bonyolult, viszont még nem érleltem eleget, így leírva még egyáltalán nem működött. A regény ötöde mindenesetre megvan, de egyelőre pihentetem egy időre, míg teljesen összeáll részleteiben is.

Akkor?

Orson Scott Card A holtak szószólója előszavában írta, hogy az írónak újra és újra próbára kell tennie magát, mégpedig olyan történetekkel, amik megírásához talán nincs meg a kellő tehetsége. A bukás mindig fájdalmas, de nincs annál szomorúbb, amikor valaki már nem hajlandó próbára tenni magát. Az elmúlt egy évben fel tudok mutatni két úgymond bukást, két történetet, amik egyelőre kifogtak rajtam, amik még nem voltak elég jók ahhoz, hogy érdemes legyen megírni őket.

Az utóbbi években, A poszthumán döntés óta  mindig olyan regényeken dolgoztam, amikről úgy éreztem, lehet, hogy nem tudom megírni őket. Ennek is “köszönhető”, hogy mostanában jóval küzdelmesebb és időigényesebb megírnom egy regényt, mivel igyekszem olyasmit kitalálni, amilyenhez hasonlót még nem olvastatok korábban, ahol nem dőlhet hátra senki kényelmesen, mert nem lehet tudni, mi történik a szereplőkkel, ahol senki nincs biztonságban, és emellett olyan világokba kalauzolni Benneteket, kedves olvasókat, amilyet előtte el sem tudtatok képzelni.:) Ez utóbbi különösen Az ember könyve írása alatt vált igazán fontossá.

Az a történet, ami végül megnyerte a fenti küzdelmeket, és éppen a kidolgozás, felépítés szakaszában jár, remélhetőleg szintén megfelel a fentieknek.

Hogy mi ez a történet?

Arról majd legközelebb. Egyelőre annyit mondhatok, hogy egy távoli jövőben játszódó regény lesz, és régen voltam ennyire lelkes sztorivázlatolás és karakterkidolgozás közben.

(Ez pedig itt a szokásos: Hackett a facebookon)

1. Mondocon

Hétvégén a Mondoconon jártam, nagyon különleges élmény volt, többezer, többségében beöltözött látogató között nézelődni, ezt egyszer legalább mindenkinek látnia kell, még akkor is, ha nem érdeklik az animék, mangák, japán kultúra. Volt itt minden egyébként, a sushi evéstől a cosplay bemutatókig, amit csak el lehet képzelni, na meg akadt egy Az ember könyvés író-olvasó találkozó is. 

2. Interjúk, beszélgetések

A júniusi SFportal meetupon Csurgó Csabával, a könyv szerkesztőjével mutattuk be Az ember könyvét, íme a videó, ami a terem megvilágítása miatt néha kicsit sötét, de a lényeg úgyis a szavakban rejlik, az meg tökéletesen hallható. Azt hiszem, már az első kérdés megadta a beszélgetéshez az alaphangulatot.:)

Megjelent egy másik beszélgetés, ezúttal írott formában is, Mr. WeG blogján található:

http://mrweg.blog.hu/2012/07/16/brandon_hackett_interju

3. Az ember könyve ismertetők

Újabb ismertetők a regényről. (Az eddigi összes megtekinthető itt:)

Bookworm Katica blogja: http://bookwormkatacita.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Könyvvizsgálók blog: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Byblosbookz blog: http://byblosbookz.wordpress.com/2012/07/22/az-ember-konyve/

Közben azért írok is, és hogy időnként legyen önálló tartalom is, hamarosan megpróbálom összefoglalni, hogy min is dolgozom éppen, mert ez sem egy egyszerű eset. A beharangozó: izgalom és dráma, rengeteg kidobott karakter, és végül a megtalált cél és lelkesedés.:))

(Hackett a facebookon)

Hétvégén, szombaton, július 21-én, a Hungexpón kerül megrendezésre a nyári Mondocon, a nyár legnagyobb animés-mangás-japános-cosplay-gamer rendezvénye, ahol egy órás beszélgetés lesz velem, a Kultúr-kornerben, 15 órai kezdettel, Az ember könyve megjelenése kapcsán sci-firől, könyvekről és írásról.

Még sosem voltam ilyen rendezvényen, úgyhogy kíváncsian várom.:)

A részletes program itt található. 

További infó: http://www.mondocon.hu

És mivel ez a “remek” kis 1.0.-ás wordpress sablon még mintha a 20. századból ragadt volna itt, és láthatóan képtelen egy normális Facebook ablak megjelenítésére, itt a szokásos Hackett a facebookon link is.

Újabb ismertetők gyűltek össze a regényről. (A folyamatosan bővülő ismertetőgyűjtemény itt érhető el.)

Amik érdekelnek könyves blog: http://amikerdekelnek.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Ekultúra: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-07-02+12%3A00%3A00/brandon-hackett-az-ember-konyve

Könyvgalaxis blog: http://konyvgalaxis.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

És, ha már linkelgetünk, íme még egy link, ilyen volt a KÖRF fesztivál irodalmi sátra, köztük a korábban emlegetett, múlt hét pénteki sci-fis, fantasys beszélgetés: http://barkaonline.hu/helyszini-tudositasok/2857-irodalom-a-hataron

Most jöttem rá, hogy május elején volt 10 éve, hogy nyomtatásban megjelent az első hosszabb írásom, mégpedig az Én, a halhatatlan, az azonos című Cherubion antológiában négy összefüggő novella formájában.

Rengeteg minden történt velem írásügyileg (is) az elmúlt 10 évben, amik közül a szerintem legfontosabb esemény valamikor 2004 őszén történt, amikor egy számámra emlékezetes és tanulságos könyves-kéziratos beszélgetés után hazamentem, és elkezdtem írni A poszthumán döntést. Ez a beszélgetés egyfajta vízválasztó pont lett aztán régi írásaim és a mostaniak között. 

Nem sokkal korábban ugyanis az akkor frissen elindult Agave kiadóhoz kopogtattam be ugyanis kéretlenül és ismeretlenül az aktuális regényem félkész kéziratával, és Csurgó Csaba, valamint Varga Bálint, tulajdonos/szerkesztők meglepő módon leültek velem beszélgetni a regényről (ez a régi, Halhatatlanos-Erdőholdas sorozatom félbemaradt kézirata), amit azóta sem értek, mert tudták ők is (én akkor még nem), hogy nagyon távol volt az a szöveg attól a minőségtől, ami mindezt indokolná. Talán jó időben voltam jó helyen, amikor még mindenki nyitottabb volt az ismeretlen kéziratokra. Azon a beszélgetésen aztán feltették nekem a nagybetűs kérdést, hogy mitől más ez a regény, mint a piacon lévő összes többi.

A kérdésre nem tudtam válaszolni, és ez sok mindent megváltoztatott bennem. Félredobtam minden korábbi regényötletemet, mondhatni kiléptem a komfortzónámból, (ami az író legnagyobb ellensége az önhittség és az olvasók tiszteletének hiánya mellett,) és elindultam egy másik, meglehetősen ingoványos úton, ami felettébb veszélyesnek tűnt, de még inkább izgalmasnak. És azóta is ugyanilyen ez az út.:)

Ami pedig a fenti kérdésből következett, azt már ismeritek: az azóta eltelt 8 évet három regény A poszthumán döntés, az Isten gépei és Az ember könyve írásával töltöttem. Számomra mindegyik hatalmas munka volt, és egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett, de legalább azt érzem, hogy mindegyik egy újabb kicsi lépés előre, egy jövőbeli, még jobb regény felé.

Pár hete, a Könyvhéten elmeséltem Csurgó Csabának ezt a történetet 2004-ből, de nem is emlékezett arra, hogy egyáltalán találkoztunk akkor.:D

(Akad itt aztán még egy másik jubileum is, ami ehhez kapcsolódik, ugyanis 2007. július közepén, azaz nagyjából 5 éve, hogy megjelent A poszthumán döntés. Félelmetes, hogy öt év telt el azóta.)

Ha valaki pénteken Békéscsaba környékén jár, a közelben kerül megrendezésre július 5. és 7. között a KÖRF – Körös Körül Ifjúsági Fesztivál, a Pósteleki parkerdőben, Meghívást kaptam a JAK és Prae.hu irodalmi sátrába, és július 6-án 15 óra környékén,  hármasban fogunk beszélgetni többek közt sci-firől, fantasztikus irodalomról Angyalosy Eszterrel, a Libri kiadó irodalmi szerkesztőjével és Stemler Miklóssal az Alexandra kiadótól.

A program:

 http://korf.hu/irodalmi-programok

Újabb írások születtek Az ember könyve regényemről:

Holdpont.hu: http://holdpont.hu/2012/06/tuesday/content/brandon-hackett-az-ember-k%C3%B6nyve

Keményfedél blog (Nima): http://kemenyfedel.blogspot.hu/2012/06/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Könyvesem blog: http://azajtom.blogspot.hu/2012/06/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

+Interjúk, amikben nagyjából ugyanazokat mondom el.:)

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-06-27+13%3A00%3A00/interju-brandon-hackett-markovics-botond-2012-junius

http://sfmag.hu/2012/06/19/az-ember-konyve-interju-brandon-hackett-tel/